Jánosi (1934-ig Janicsek) József

Zólyomban született, tizenöt évesen Nagyszombatban lépett be a Társaságba. Próbaideje után Kalocsán fejezte be a középiskolát, s ugyanott két évig bölcseletet tanult. 1920-ban a hollandiai Valkenburgban végzett egy év teológiát. Utána magiszter volt Feldkirchben egy és Pécsett két évig. 1924–7-ben Rómában teológiát tanult, majd ugyanott két év múlva bölcseletből doktorált. A harmadik próbaévet 1930-ban az Egyesült Államokban, Poughkeepsie-ben végezte, s utána még egy évig New Yorkban volt lelkipásztor. Visszatérve Mo.-ra, Bp.-en lett lelkipásztor. 1936-ban kezdte meg tanári működését a Pázmány Egyetemen, százötven év után első jezsuitaként. 1940–3-ban Kassán tanított bölcseletet. Visszatérve Bp.-re újra az egyetemen tanított. 1944-ben aktívan részt vett a zsidók mentésében, a katolizált zsidók támogatására alakult Magyar Szent Kereszt Egyesület elnöke lett. A háború után bekapcsolódott az induló politikai életbe. Ezért a tartományfőnök 1948-ban Nagykapornakra küldte, majd Szegedre, ahol bölcseletet tanított. Helyzete Mo.-on veszélyessé vált, ezért 1949. február 2-án Barankovics Istvánnal és Blaskó Máriával együtt Ausztriába szökött. Még ebben az évben elhagyta a Társaságot. Mivel Mo.-on nem fogadta el Mindszenty bíboros politikáját, külföldön a katolikus emigráció kizárta soraiból. 1951–4 között Münchenben a Szabad Európa Rádiónál dolgozott. Utána német egyházi szolgálatba állt. Freiburgba utaztában 1965. május 6-án Friesenheimnél kiesett a vonatból és meghalt. Az eset okára a német rendőrség sem tudott fényt deríteni.