Lindenberger Sándor

1911–5 között az orosházi szakképző iskolában tanult. 1917. február 28-tól katona volt az I. világháború végéig, majd a csendőrség gyulai iskolájában tanult 1920 decemberétől 1922 áprilisáig. Ezután belépett a Társaságba, Érden végezte a noviciátust. Utána különböző vidéki jezsuita rendházakban (Pécsett, Kalocsán és Nagykapornakon) dolgozott mint segítőtestvér. Majd a pesti rendházban és a Kongregációs Otthonban volt lakatos és bádogos. Egy évet Innsbruckban töltött, ezután 1933-ban a kínai misszióba küldték. Egy évig a magyar misszió központjában, Tamingban dolgozott mint szakács és kertész. 1934-ben Pujangba rendelték, ahol három évig dolgozott; majd újból visszatért Tamingba, és ott élt, amíg a kommunisták el nem foglalták a missziót. Amikor a magyaroknak el kellett hagyniuk Tamingot, 1946 októberében különféle missziókba került: így a verbitákhoz Vejhujfuba és Hszienhszienben, a kanadai jezsuitákhoz Tangsanba, ahol meglőtték a lábát a kommunisták, ezért Hszucsouba helyezték. 1951 tavaszán Msgr. Coté Hongkongba küldte, ahol két hónapot töltött, majd néhány hónapig a kínai–magyar szótár szerkesztőségében dolgozott Makaón. 1952 nyarán csatlakozott a szótárszerkesztőséghez a tajvani Tajcsongban, ahol Vajda Tibor atya munkáját segítette a magyar szekcióban nyolc éven át. 1960-ban beosztották a Msgr. Lischerong Gáspár által vezetett tajvani magyar misszióba, Pucébe, ahol később csendesen elhunyt.