Horváth K. János

Középiskolai taulmányai után a nagyszombati egyetemen bölcseletet tanult, s utána 1751-ben belépett a Jézus Társaságába. A kétéves újoncidőt Trencsénben végezte. Következett hét év tanítás a pécsi, ungvári, nagyszombati és szakolcai kollégiumokban, s csak utána került ismét Nagyszombatba a teológia elvégzésére. A négy év után rögtön a harmadik próbaév következett Besztercebányán. 1766–7-ben a nagyszombati nemesi konviktusban volt nevelő. A bölcselet tanítását Budán kezdte 1768-ban, és folytatta 1770-től Nagyszombatban a Társaság feloszlatásáig. Elsőrangú tanár volt. Bölcseleti tankönyvei, az Institutiones logicae és az Institutiones metaphysicae, melyek először 1767-ben jelentek meg, Mo.-on tíz kiadást értek el, de külföldön is sikert arattak. Megjelentek Augsburgban, Torinóban, Velencében és Madridban, itt 1857-ben négy kötetben spanyolul is. Nagyszombatban Horváth már csak fizikát tanított, az évi katalógusok szerint nemcsak általánosat, hanem kísérletit is. A Társaság feloszlatása után az egyetemen maradt mint a fizika és a mechanika tanára. 1782-ben ő is részt vett az Institutum Geometricum, a civil mérnökképző intézet alapításában. A fizikában nagy hatással volt rá Isaac Newton és a jezsuita Rogerius Josephus Boscovich. Kiváló pedagógiai tehetségét tükrözik matematikai, fizikai és mechanikai tankönyvei, melyeknek említett külföldi kiadásai is ezt bizonyítják. Fizikából középiskolai tankönyvet is írt. 1792-ben az egyetemről nyugdíjba vonult, és Eperjesen lett apát. Kevéssel halála előtt foglalkozott Immanuel Kant művével, a Kritik der reinen Vernunfttal (A tiszta ész kritikája). A Göttingeni Tudományos Akadémia levelező tagja volt.