333 éve, 1686. szeptember 2-án szabadult fel 145 év török uralom után Buda, a Szent Liga egyesült európai keresztény seregeinek két és fél hónapos ostromát követően. A jezsuiták hamarosan megkezdték lelkipásztori szolgálatukat, 1687. március 19-én Széchényi György érsek pedig gazdag alapítványt tett egy budai akadémia, nemesi konviktus és szeminárium létrehozására, amelyeket a jezsuiták vezetésére bízott. A budai szeminárium 1753–1761 közötti diáriumát 2019. júliusában tudta a Jezsuita Levéltár megvásárolni egy aukción, így most ezt mutatjuk be a hónap dokumentuma sorozatunkban.
1686 augusztusában még javában zajlott Budavár ostroma, amikor Adam Aboedt az osztrák jezsuita provincia tartományfőnöke megbízta a győri kollégium rektorát, hogy küldjön jezsuita atyákat a hamarosan keresztény kézre kerülő egykori fővárosba.
Bár a győriek nem érkeztek meg időben, az ostromló táborban lévő Darasóczy Márton atya (1644–1710) már a keresztény győzelem utáni napokban beköltözött a várba. A következő évben Széchényi György érsek gazdag adományait követően (1687. március 19.) a jezsuitákat bízta meg Buda és külvárosai, továbbá Óbuda plébániájának vezetésével (1687. június 27.). Ennek következtében a rend hamarosan birtokba vette a budavári Nagyboldogasszony-templomot (köznyelven Mátyás-templomot), amelytől északra építették fel kollégiumukat (a mai Hilton Szálló helyén). Az érsek alapítványait és a plébánosi kinevezést 1700-ban I. Lipót király is megerősítette.
A budai jezsuita rektor így szinte a teljes egyházi intézményrendszer irányítója lett Budán: a város és a külvárosok plébánosa, a teljes iskolarendszer irányítója, valamint a konviktus és a szeminárium elöljárója volt. Az intézmények kialakítása ugyanakkor lassan haladt, az akadémia és a szeminárium csak a pestisjárványt (1709) és a Rákóczi-szabadságharcot követően tudta megkezdeni működését. A szeminárium alapításával Széchényi érsek célja az volt, hogy az itt képzett papnövendékek legalább három esztendőt az oszmán uralom alól felszabadult területeken szolgáljanak majd.
A budavári Nagyboldogasszony-templom, tőle északra (balra) az egykori jezsuita kollégium, míg délre (jobbra) a szeminárium épülete a 19. század első felében.
A Nagyboldogasszony templomtól délre fekvő telken (ma a Szent István lovasszobor és a mellette fekvő parkos rész helyén) már 1702-ben megkezdődött az építkezés, de az csak a szabadságharc végét követően, 1712-től tudott folytatódni. Ennek ellenére az első tíz papnövendéket 1712-ben már felvették. Az elkészült épületbe 1714-ben költözhettek be. A szeminárium növendékeinek száma 15 és 25 között mozgott. Az akadémián zajló filozófiai képzés mellett számukra lassan kiépült a teológiai fakultás is. Kezdetben két év erkölcsteológiát (morálteológia és kazuisztika) tanultak, majd 1726-tól kánonjogi, 1735 hitvédelmi (kontroverzia) oktatás is folyt. 1737-re a jezsuita oktatási intézményekben tanuló diákok létszáma már meghaladta az ötszáz főt.
Az intézmények működését és a jezsuiták tevékenységét azonban egyre növekvő kritika érte, amely a század közepétől egyre inkább erősödött a felvilágosodás hatására. 1761-ben az új esztergomi érsek, Barkóczy Ferenc első intézkedései között kivette a jezsuiták irányítása alól a budai Széchényi-féle szemináriumot. A filozófiát és a teológiát továbbra is jezsuita tanárok oktatták, de az intézmények igazgatását esztergomi egyházmegyés papok vették át.
A szeminárium tehát közel ötven éven át (1712–1761) működött ténylegesen. Ebből hét esztendőt ölel fel a Jezsuita Levéltár által 2019 júliusában a Portobello Aukciósház online árverésén megvásárolt diárium. A Diarium Collegii Szécséniani ab anno 1753–1761 nevet viselő kéziratos kötet a címlapja szerint korábbi lelőhelyének Acta Seminarii disciplinaria sorozatában volt található a negyedik kötetként (ilyen sorozat a Prímási Levéltárban is található az esztergomi szemináriumi levéltárban), illetve fizikai őrzési helyére is utal a Scrinio D – Serie E (D szekrény – E sor) jelölés a kötésen. A diárium 1753. december 1-gyel indult, és általában rövid, legfeljebb 4-5 mondatos napi bejegyzésekben számol be az eseményekről. 1761. szeptember 20-án röviden beszámolt Barkóczy Ferenc prímás, esztergomi érsek beiktatásáról, ám hamarosan 1761. október 6-i bejegyzéssel megszakadt a napló vezetése. Utólagosan két rövidebb bejegyzésre került sor, 1768 és 1769 folyamán néhány beszerzést jegyeztek be a kötetbe, ám ezt követően más célra nem használták már többet. A kézírás és a bejegyzések alapján megállapítható, hogy a diáriumot a szeminárium régensei vezették, akik a következők voltak ebben az időszakban: 1749–1754. Türck József SJ; 1755. Földessi János SJ; 1756–1761. Csécsi Ferenc SJ.
A szakirodalom eddigi áttekintése alapján elmondható, hogy ismeretlen kötetről van szó, a rendtörténeti és egyháztörténeti kutatások eddig nem használták a budai Széchényi-féle szeminárium diáriumát. Ezért mindenképpen rendkívülinek számít előkerülése. A Jezsuita Levéltár csekély mennyiségű kora újkori, az régi Társaság idejéből származó iratanyagát tekintve is fontos kötetről van szó. Hasonló jellegű kéziratos kötet ugyanis eddig nem volt állományunkban, csupán az ungvári kollégium 18. századi Historia Domusát lehet említeni, amely azonban jellegéből fakadóan nem napi szintű bejegyzéseket közöl, hanem éves beszámolókat. Ugyancsak növeli a gyűjteményen belüli értékét, hogy eddig a budai jezsuitákra vonatkozóan csak egy eredeti iratot őrzött a Jezsuita Levéltár (JTMRL I.1. Miscellanea, 1700. Ordo victus alumnorum in Collegio Pazmaniano Viennae et Szecseniano Budae observandus).
A most megvásárolt diárium továbbá kiegészíti majd a budai kollégiumnak erre a korszakra vonatkozó, az Egyetemi Könyvtár Kézirattárában őrzött Historia Domusának (ELTE EK, Ab. 84. Historia collegii Budensis 1737–1771, gépiratos másolata levéltárunkban: JTMRL, IV.111.a. Petruch Antal rendtörténeti gyűjteménye, P15.) forrásanyagát is. Összességében tehát elmondható, hogy egy eddig ismeretlen, de forrásértékét tekintve kiemelkedő jelentőségű kötet került a Jezsuita Levéltár állományába, amely immár biztosítja a mind szélesebb kutatói közönség számára a kutathatóságot. Ennek érdekében a kötetet hamarosan digitalizáljuk is, és e-levéltári szolgáltatásunkon keresztül elérhetővé tesszük.
Mihalik Béla Vilmos
Felhasznált irodalom:
Koltai András: Jezsuita missziós központ Budán (1687–1773). In: Mátyás-templom. A budavári Nagyboldogasszony-templom évszázadai (1246–2013). Szerk.: Farbaky Péter et al. Budapest, 2015. 152–159.
