Serei (Kiss) Károly

1930–3 között a zugligeti Manrézában végezte a noviciátust és a retorikát. 1933–6 között Szegeden filozófiát hallgatott, utána egy évig magiszter volt a pécsi Pius Gimnáziumban. 1938-ban az Eucharisztikus Kongresszus után, a tervezett muszlim misszió érdekében, elutazott a Közel-Keletre, hogy arabul tanuljon. Bejrútban, Bikfayában és Aleppóban bővítette arabtudását, majd 1941-ben Isztambulban török nyelvet tanult, közben az akkori törökországi helynök, a későbbi XXIII. János pápa munkatársa volt. 1943-ban Rómában fejezte be a keleti nyelvek tanulását az Institutum Orientaléban. Utána a Gergely Egyetemen tanult teológiát. Rómában szentelték pappá a rend San Ignazio-templomában. 1947-ben megszerezte a teológiai licenciátust. Párizsba küldték egyetemi lelkésznek, valamint az Action Populaire munkatársa lett. Párizsban megismerkedett P. Teilhard de Chardinnel, akinek hatására, a dublini tercia elvégzése után, Oxfordban kultúrantropológiát tanult. 1957-ben, tézise megvédése után, a New York-i Fordham egyetemen kultúrantropológiát tanított. 1978-ban a Gergely Egyetemre kapott meghívást, a tanítás mellett a Vatikáni Rádió angol és magyar adását segítette. 1981-ben nyugdíjazták, Kölnbe került, ahol a magyar misszió igazgatója és lelkipásztora lett, majd életének utolsó három évét Innsbruckban töltötte mint lelkipásztor és keresett gyóntató.