Online Jezsuita Történeti Névtár

A középiskolát Nagyszombatban végezte és 1726-ban Bécsben lépett be a Társaságba, ahol az újoncidő után a tanárképző hallgatója volt. 1730-ban Komáromban grammatikát tanított. A bölcseleti tanulmányokra 1731–3-ban Grazba került. 1734–5-ben Pozsonyban grammatikát, 1736–7-ben Nagyszombatban poézist és retorikát tanított. A teológiát Bécsben végezte. 1740-ben szentelték pappá. 1742-ben Besztercebányán volt harmadik probációban. 1743–6-ban Bécsben tanította a teljes bölcseleti kurzust. A következő két évben a Theresianumban volt bölcselettanár. 1749-ben Grazban kontroverziát tanított. 1750–3-ig Rómában tartózkodott mint a Szent Péter-bazilika magyar gyóntatója. Visszatérve teológiát adott elő Bécsben. 1759–61-ben a tartományfőnök helyetteseként működött. Utána egy évig győri, majd nagyszombati rektor lett. Pozsonyban halt meg, ahol az országgyűlésen a magyar jezsuitákat képviselte.

1912–4 Nagyszombatban volt skolasztikus novícius. 1915-ben Innsbruckban filozófiát tanult.

Jogi végzettséggel lépett a Társaságba. A próbaidő második évében már megkezdhette bölcseleti tanulmányait Bp.-en. 1940–1-ben Kalocsán az iskolaigazgató segítője volt. A teológiát Szegeden tanulta, majd Bp.-en a Manrézában végezte a harmadik próbaévet. 1947-ben kezdte meg a bölcselet tanítását Szegeden a jezsuiták főiskoláján és az egyházmegyeközi szemináriumban. Rendőrségi dokumentumokban szó van arról, hogy 1949–50-ben kapcsolatban volt a piarista P. Bulányi Györggyel. A szegedi szemináriumból 1951 végén elbocsátották. A Szolidaritás Háziipari Szövetkezet tagja lett. 1955 augusztusában őt is mint csoportvezetőt letartóztatták és összeesküvés vádjával nyolc évre ítélték. 1956 októberében kiszabadult. A forradalom után újra begyűjtötték, és 1958-ban egy év hat hónapra ítélték, melyet letöltöttnek vettek, így szabadult. A következő években fizikai munkás volt. Nyugdíjazása után Bp.-en a Szent Rita-kápolnában kisegítő lelkészként működött, onnan költözött Pannonhalmára a szociális otthonba.

Kerkaújfalun született, de kiskorától az érettségiig Zalaegerszegen nevelkedett. Mivel szülei nem engedték, hogy belépjen a Jézus Társaságába, Innsbruckban a Canisius Collegium növendékeként kezdte el teológiai tanulmányait az egyetemen. Egy év sem telt el, amikor 1924-ben beléphetett az érdi újoncházba. 1926–8 között Szegeden tanult bölcseletet. Utána három évig Kalocsán volt nevelő a konviktusban. 1932–5 között Innsbruckban végezte a teológiát. Ott szentelték pappá 1934-ben. 1936–9-ig a szegedi egyházmegyeközi szemináriumban teológiát tanított. A harmadik próbaévet a bp.-i Manréza újoncházban végezte az újoncmester segítőjeként. 1940–8 között Bp.-ről széles körű keresztényszociális mozgalmat szervezett. A munkát 1948-tól mint kaposvári házfőnök is folytatta egészen letartóztatásáig (1949). Szegedi tanársága mellett kezdte el életművét, melynek központjában a falusi ifjúság szociális, intellektuális és vallási nevelése állt. Innen nőtt ki a nagy gyorsasággal, egy évtized alatt félmillió taglétszámra duzzadó KALOT-mozgalom (Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Testülete). Jelszavuk volt: „Krisztusibb embert! Életerős népet! Műveltebb falut! Önérzetes magyart!” A mozgalom gyorsan terjedt. Minden egyházmegyében volt egy világi és egy pap felelőse. Volt hetilapjuk (Magyar Vetés) és havi folyóiratuk (Dolgozó Fiatalság, később csak Fiatalság). Mellette nagy számban adott ki a szövetség írásos anyagot a gyűlésekre, kulturális megmozdulásokra, a népi kultúra fejlesztésére. A fiatalság képzésére népfőiskolákat alapítottak, melyek száma a háború végén tizenkilenc volt. Kerkai megkísérelte menteni a mozgalmat a háború utáni új körülmények között is. Titokban háromszor járt Rómában. 1946-ban azonban a mozgalmat betiltották. A tartományfőnök a kaposvári rendház főnökének nevezte ki. Onnan indította el a falusi lelkigyakorlatos házak megszervezését; kurzusokat szervezett, amelyeken lelkigyakorlatok adására képeztek szerzetesnővéreket. 1949 elején letartóztatták. Tíz év múlva szabadult félig vakon, teljesen összeroppant szervezettel. Még elkezdett segédmunkásként dolgozni, de már nem bírta. 1962 tavaszán az Egyházi Szeretetszolgálat püspökszentlászlói szociális otthonába került segédkertészi minősítésben. 1964 őszén azonban egészen váratlanul a pannonhalmi szerzetesi szociális otthonba helyezték át. Ott halt meg 1970. november 8-án.

1888-tól Nagyszombatban két évig novícius volt. Utána St. Andräban két évig retorikát, majd Pozsonyban bölcseletet tanult. 1896–8 között Kalocsán internátusi nevelő volt. 1899–1901-ben Innsbruckban teológiát tanult. 1901-ben szentelték pappá. 1902–4-ben Bp.-en készült az államvizsgára. 1905–6-ban Kalocsán volt tanár. A harmadik próbaévet Linzben végezte. 1908-tól Kalocsán latin, magyar és német nyelvtanár, 1914–7 között Pécsett latin-, némettanár és iskolaigazgató volt. Utána öt évig Kalocsán tanított. 1923-ban Pécsett rektor és iskolaigazgató lett. Utána két évig Kalocsán működött, majd 1928-ban újra Pécsre került a szerzetesrendek feloszlatásáig (1950). Itt főleg latin és német nyelvet tanított 1944-ig, és néhány évig házi lelkiatya volt. 1962-ben Pannonhalmán a szerzetesek szociális otthonában halt meg.

Az asztalosműhely főnöke volt 1737–8-ban Szakolcán, 1739–40-ben Pozsonyban és építőmester is 1746–63-ig Komáromban.

A németországi Lauterhofban született, a bécsi kollégiumból lakatosként lépett be az újoncházba. A próbaidő után, 1694-ben Győrben betegápoló, 1695–6-ban Pozsonyban is betegápoló és bevásárló volt. 1697-ben Budán dolgozott a kollégium építésén, majd visszakerült Pozsonyba bevásárlónak és az élelmiszerraktár főnökének. 1699–1700-ban Grazban a konyhán dolgozott. 1701-ben Sopronban betegápoló, 1702–4-ig Bécsben, 1705–6-ig Steyrben, majd 1707–10-ig újra Bécsben volt portás. 1711-ben a bécsi professzusházban P. Carlo Granellinek, az uralkodónő gyóntatójának segítője volt. 1712-ben Laibachban, 1713–4-ben Grazban, 1715–24-ben Budán és 1725–7-ben Egerben volt betegápoló. Temesváron halt meg. Hosszú budai tartózkodása alatt ő építette 1716–22-ben a vízvezetéket a Svábhegyről a budai várba.

1910–2-ig Nagyszombatban volt skolasztikus novícius, utána befejezte középiskolai tanulmányait Kalocsán. 1916–8 között Innsbruckban filozófiát tanult, 1919–21-ig Szatmárnémetiben volt konviktusi felügyelő, majd megszakította skolasztikus képzését. 1922–4 között Érden ebédlős, 1925–6-ban Nagykapornakon hittantanár, 1927–9 között Pécsett könyvtáros volt, ezt követően a kalocsai csillagvizsgálóban működött, majd 1933–6 között Szegeden teológiát tanult. 1937-ben a zugligeti Manrézában végezte a terciát. 1939-től Szegeden, 1946–7 folyamán Kispesten szolgált mint lelkész, miniszter és a Mária-kongregáció prézese. 1948–50 között Kalocsán volt lelkész, a Mária-kongregációk prézese, hittantanár, templomi gyóntató, valamint a Jézus Szíve Társulat vezetője. A szétszóratás után először 1950–3 között Mezőkövesden volt lelkipásztor és hittantanár, majd 1953–4-ben Kiskunmajsán élt nyugdíjasként. 1954-től haláláig a pannonhalmi szociális otthon lakója volt.

1930–8 között a zugligeti Manrézában végezte a noviciátust, utána befejezte középiskolai tanulmányait, majd retorikára járt, végül filozófiát hallgatott. 1939-ben Pécsett a Pius Gimnáziumban magyar és latin nyelvet tanított. 1940–8-ig Szegeden először a teológiát, majd a terciát végezte, utána latin–történelem szakos középiskolai diplomát szerzett. 1949-ben Bp.-en gimnáziumi tanár volt, 1950-ben Pécsett a szemináriumban hittantanár és templomi gyóntató. A szétszóratás után egy útépítő vállalatnál, majd tanácsi munkakörökben dolgozott; 1954-től Faddon volt sekrestyés, végül Kalocsán előbb pénzbeszedő, majd kisegítő lelkipásztor. A rend visszaállítása után 1990–3 között Kalocsán lelkipásztor, majd 1993-tól haláláig a pannonhalmi idősotthon lakója volt.

Rendi képzését Bécsben, Leobenben, Grazban és Judenburgban végezte. Egész életében hitszónok volt. Mo.-i működésének állomásai: Sopron 1726–7, Besztercebánya 1728–30, Trencsén 1731–2, Lőcse 1733–4, Buda 1735–7. Mivel nem mehetett indiai misszióba, fogadalmat tett a pestises betegek ápolására. Amikor Belgrádban kitört a pestis, elöljárója engedélyével odament, s maga is a járvány áldozata lett.

Az ausztriai St. Pöltenben született, Bécsben lépett be a Társaságba. A kétéves próbaidő után ott végezte el a tanárképzőt is. 1700–2-ben Grazban tanult bölcseletet. Utána egy-egy évig ott, Pozsonyban, majd újra Grazban tanított középiskolában. A teológiát 1706–9-ben Bécsben végezte. A harmadik próbaévre is oda került. Szinte egész életében kisebb rendházakban volt elöljáró és lelkipásztor. 1711-ben Pozsonyban a S. Salvator rendházban hitszónok, 1712-ben Besztercebányán házgondnok, 1713–4-ben Steyrben, 1715-ben Sopronban hitszónok. 1716–7-ben Lipótváron, 1718–20-ban Varasdon, 1721–3-ban Nagyszebenben, 1724–9-ben Brassóban, 1730-ban Pozsonyban és 1731–2-ben Eszéken házfőnök volt. 1737-ben Millstattban hitszónokként működött. Élete vége felé, 1738-ban Grazban és 1739-ben Belgrádban lett házi lelkiatya.

A Bánságban született, 1894–6 között Nagyszombatban volt novícius, a következő évben pedig St. Andräban retorikus. 1899–1901 között Kalocsán volt magiszter, majd 1902–4 között Pozsonyban filozófiát hallgatott. 1905–6-ban Leuvenben, 1907–9-ig Innsbruckban végezte a teológiát. 1910–1-ben Nagyszombatban volt lelkész, a Mária-kongregációk prézese. 1912-ben Linzben végezte a terciát. 1913–8-ig Pozsonyban szolgált mint lelkész, a Mária-kongregációk prézese és különböző vallásos társulatok vezetője. 1919–23 között a pécsi Pius Gimnáziumban magyar, német és francia nyelvet, valamint gyorsírást tanított. Itt alapította meg a konvertita zsidók számára a Krisztus Király Szövetséget. A Mária-kongregációk prézese volt. 1924-ben Szatmárnémetiben a Mária-kongregációk prézese, lelkigyakorlat-vezető; 1925–34-ig Bp.-en lelkész, a Mária-kongregációk prézese, lelkigyakorlat-vezető volt. A jezsuiták szociális munkáiban külföldi munkaközvetítéssel foglalkozott. A Szűz Mária Társaság társalapítója volt. Élete utolsó hónapjait társaitól elzárva élte, mivel súlyos tüdőbetegségben szenvedett.

A manrézai noviciátus és retorika után, 1941–4 között Kassán végezte a filozófiát. 1945–7-ig Szatmárnémetiben volt magiszter, majd Szegeden kezdte el a teológiát, de 1949-ben Chieribe került, ahol befejezte. 1951-ben a skolasztikusokkal együtt Leuvenbe ment, ahol miniszter volt. 1954-ben Wépionban végezte el a terciát, majd Charleroi-ban a magyar emigráns bányászok lelkésze volt, Leuvenben pedig hittant tanított és a Mária-kongregációt vezette. 1962-ben Torontóba rendelték a magyar plébániára, ahol először segédlelkész és spirituális, majd 1971-ben a kanadai magyar jezsuiták elöljárója, egyben torontói plébános volt. Lelkipásztorkodása idején virágzott a cserkészet, 1975-ben jubileumi cserkésztábort is rendeztek a Loyola Parkban. A torontói Wellesley kórházban hunyt el rákbetegségben.

Szentmártonban született és Győrből lépett be Trencsénben a Társaságba. 1751-ben Szakolcán végezte a tanárképzőt. 1752–4-ben Nagyszombatban tanult bölcseletet. Utána Budán grammatikát tanított. 1756-ban matematikát tanult Nagyszombatban, majd ugyanott 1759-ig a középiskolában tanított. A teológiát 1760–3-ig Grazban végezte. 1762-ben szentelték pappá. 1764-ben Sárospatakon hitszónok volt, s utána került a harmadik probációba Egerbe. 1766-ban Nagyszombatban a királyi-érseki konviktusban volt nevelő és magyartanár. 1767-ben misszionáriusként dolgozott Komáromban. 1768-tól a Társaság feloszlatásáig Győrben latin nyelvet tanított a tanárképzőben. Utána a győri egyházmegye papja és az akadémia hitszónoka volt.

Valószínűleg Horvátországban született, 1621-ben Leobenben lépett be a Társaságba. Bölcseleti tanulmányait 1614–6-ban, a teológiát 1628–9-ben Grazban végezte. Nagyszombatban, Ungváron és Léván volt lelkipásztor. Utána Homonnán, Ungváron, majd újra Homonnán intézte a ház anyagi ügyeit. 1642-ben Esterházy nádor udvarában teljesített szolgálatot. 1643-tól haláláig Zágrábban volt a szeminárium igazgatója, gazdasági főnök és lelkipásztor.

Doborgazon született, Pozsonyból lépett be a trencséni újoncházba. A próbaévek után 1680-ban Leobenben volt a tanárképzőben. 1681–3 között Grazban végezte a bölcseletet. Utána két évig Győrben és egy évig Nagyszombatban tanított középiskolában. 1687–90-ig Grazban volt teológián. Utána egy-egy évig Rozsnyón hitszónokként működött és Gyöngyösön grammatikát tanított. 1693-ban Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1694–6-ban Zágrábban bölcseletet tanított. A következő két évben az újoncmester helyettese, iskolaigazgató és házi lelkivezető volt Trencsénben. 1700-ban Kassán kazuisztikát tanított. 1701-ben Pozsonyban, a következő két évben Nagyszombatban volt házgondnok. Továbbra is gyakran kellett változtatnia állomáshelyét. 1704–5-ben Pozsonyban a házi lelkiatya, 1706-ban Sopronban a konviktusi igazgató feladatát látta el. 1707-ben a pozsonyi S. Salvator rendházban volt lelkipásztor, 1708–9-ben újra Sopronban találjuk mint konviktusi igazgatót, 1710–1-ben Nagyszombatban házgondnok volt. 1712-ben Kőszegen, 1714-ben Kassán, 1715-ben Pozsonyban, 1717-ben Trencsénben (itt újoncmester is), 1722-ben Nagyszombatban lett rektor. 1725-től Besztercebányán a harmadik próbaévet végzők vezetője volt. 1726-tól Pozsonyban élt, három évig mint rektor, és 1729-től mint az esztergomi érsek teológusa.

Szegény földművescsaládból származott, sokáig napszámosként dolgozott, majd Amerikába ment bányásznak. Hazatérte után szerzetesi életre vágyott. Szatmárnémetiben jelentkezett a jezsuitáknál, és mivel kevés iskolája volt, a rendben szakácsnak képezték ki. A noviciátust Nagyszombatban végezte, utána Kalocsán, Nagyszombatban, Bp.-en, Érden, Szegeden volt főként szakács és pincemester. 1944-től Kalocsára került portásnak és házi mindenesnek. 1950-ben Máriapócsra, majd Jánoshidára internálták. 1952-től haláláig a pannonhalmi szociális otthon lakója volt.

Nagyszombatban született, Bécsben lépett be a Társaságba. 1651-ben Komáromban, 1652-ben Pozsonyban tanított grammatikát. 1653–5-ben Bécsben tanult bölcseletet. 1656–7-ben Kassán tanárkodott. A teológiát Nagyszombatban kezdte 1658-ban, és Bécsben fejezte be. Ott szentelték pappá 1661-ben. A következő évben Judenburgban végezte a harmadik probációt. 1663–4-ben bölcseletet tanított Kassán. 1665–81-ig Báthori Zsófia udvarában élt Sárospatakon, ahol II. Rákóczi Ferenc nevelője és gyóntatója volt. Dolgozott az ortodoxok egyesülésén a katolikus egyházzal. Aktívan részt vett a protestánsokkal, főleg a Pósaházi Jánossal folytatott hitvitákban. Közben ott házfőnökként is működött. 1682–3-ban Nagyszombatban a szeminárium igazgatója és a székesegyház magyar hitszónoka volt.

1945-től a zugligeti Manrézában végezte a noviciátust, majd Szegeden kezdte el a filozófiát, de mivel társaival együtt külföldre kényszerült, tanulmányait Chieriben fejezte be. 1952-ben St. Blasienben volt magiszter, majd 1953–6-ig Maastrichtben végezte a teológiát, ahol felszentelték. A következő évben a terciát Dublinban töltötte. 1959-ben Torontóba helyezték, majd 1960–3 között Courtlandben volt káplán. 1964–73-ig Hamiltonban szolgált, 1966-tól mint plébános. 1974–93 között Yonkersben volt plébános, majd 1995–7 között Vancouverben lett magyar plébános, 1997–8 között pedig ismét Courtlandben. Gyenge egészsége miatt 1999-ben beköltözött a hamiltoni Szent Erzsébet Otthonba.

Nagyszombatban született, Leobenben lépett be a Társaságba. 1688-ban Passauban volt tanárképzőben. A következő évben Kőszegen grammatikát tanított. 1691–2-ben Bécsben bölcseletet tanult. 1693-ban Nagyszombatban, 1694–5-ben Gyöngyösön tanított. 1696-tól két évig Bécsben, két évig Nagyszombatban tanult teológiát. Ott szentelték pappá 1699-ben. A következő évben Győrben volt harmadik probációban. 1701-től egy-egy évig Kőszegen és Esztergomban volt hitszónok. 1703–11 között Kőszegen működött. Először három évig ünnepi magyar hitszónok volt, utána hat évig házgondnok. 1712-ben Sopronban volt gazdasági főnök, 1713-ban Besztercebányán házgondnok. 1714-től Kolozsváron szemináriumi igazgatóként, 1719–23-ig magyar misszionáriusként és lelkipásztorként működött. 1724–7-ig házi lelkiatya volt Nagyszebenben, majd visszatért Kolozsvárra misszionáriusi és lelkipásztori munkára.