Online Jezsuita Történeti Névtár

Gyakorló orvosként lépett be a Társaságba; a bp.-i Manrézában végezte a noviciátust és a retorikát, majd 1932–3-ban Szegeden hallgatott filozófiát. Ezután Kínába ment misszionáriusnak. 1934–5-ben Tamingban szolgált és a kínai nyelvet tanulta, 1935-ben magiszter volt. 1936–9-ig teológiát tanult Zikavejben, ahol pappá szentelték. A terciát Vuhuban végezte 1940-ben, majd 1941–4-ig Tamingban szolgált, ahol a kollégiumban generális prefektus volt. A kínai kommunisták elfogták és bebörtönözték. Az Egyesült Államok védelme alatt Amerikába ment és megszerezte az amerikai állampolgárságot. A P. Generálistól megkapta a kiváltságos engedélyt, hogy „in articulo mortis” (a halál árnyékában) teheti le fogadalmait. A Kínából való kiutasítása után hosszabb időre megszűnt kapcsolata a Társasággal. Először Nicaraguába ment, majd az USA-ba, végül Kolumbiában dolgozott mint nevelő. Kolumbiában a tunjai egyházmegyébe fogadták be, ahol a klarisszák gyóntatója volt, majd a VI. Pálról elnevezett idősotthonba került lelkésznek, amelyet a szegények nővérei vezetnek. A kolumbiai provinciális hívta vissza a Társaságba. 1979. augusztus 15-én visszafogadták, 1980-ban, a kolumbiai Medelinben ismét jezsuita kollégiumban lakott és lelkészkedett, ahol később elhunyt.

Nagyszombatban elvégezte a bölcseleti tanulmányokat, majd 1727-ben Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaévek leteltével Budán, Pozsonyban és Nagyszombatban tanított. 1734-től Bécsben matematikát és teológiát tanult. 1738-ban szentelték pappá. A következő évben Besztercebányán volt a harmadik próbaévben. 1740-ben Kőszegen lett hitszónok. 1741-ben Kolozsváron, 1742–4-ben Kassán bölcseletet, 1745–6-ban Nagyszombatban kánonjogot tanított. A következő öt évben vándormisszionárius volt az országban. 1753–60-ig a győri püspök teológusaként szerepelt. 1762–7-ben ugyanott a szemináriumot vezette. 1768–70-ig Egerben, 1771–3-ig Pozsonyban volt rektor. A feloszlatás után győri kanonok lett. 1741-ben Kőszegen árvaházat alapított, mely különböző változtatásokkal 1948-ig fennállt.

Szalókon született, Pozsonyból lépett be a trencséni újoncházba. A próbaidő után Esztergomban tanított grammatikát. 1733–5-ben Bécsben végezte a bölcseleti tanulmányokat. 1736–40 között Nagyszombatban tanított a középiskolában. A teológiai tanulmányokra 1741–4-ben Bécsbe került, majd Besztercebányán volt harmadik probációban. Fő munkaterülete a lelkipásztorkodás lett. Hitszónok volt Egerben 1746–8-ban, Marosvásárhelyen 1749-ben, Esztergomban 1750–1-ben, Székesfehérváron 1752–4-ben. 1755-ben Esztergomban lett házfőnök, de egy év után visszatért előző munkaterére: 1756-ban Komáromban, 1757–60-ban Budán, 1761–4-ig Rozsnyón házfőnök, 1765–6-ban Kassán házi lelkiatya volt. 1767-ben Ungváron lett rektor, 1770-ben Esztergomban házfőnök és 1773-ban újra rektor Ungváron. Kevéssel a feloszlatás után halt meg.

Nagyszombatban született, Sopronból lépett be Bécsben a Társaságba. A kétéves próbaidő után Kassán grammatikát tanított. 1716-ban Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1717–9-ben Bécsben tanult bölcseletet. 1720-ban Komáromban, 1721-ben Egerben tanított. 1722–5-ben Nagyszombatban végezte a teológiát. Ott szentelték pappá 1724-ben. 1726-ban Besztercebányán volt a harmadik probációban. Papi életét Székesfehérváron kezdte hitszónokként. 1728–31-ben Kassán bölcseletet, 1732–3-ban Egerben kontroverziát, 1734-ben Grazban és 1735-ben Budán kazuisztikát tanított. 1736–40 között Kassán szentírástant adott elő és a Kisdy-szeminárium igazgatója volt. A következő évtől haláláig Kolozsváron betegeskedett.

Körösön született, Kassáról logikusként lépett be Trencsénben a Társaságba. A két év próbaidő után Eperjesen grammatikát tanított. 1730–2-ig Kassán bölcseletet tanult s utána 1735-ig a középiskolában tanított. 1736-ban Nagyszombatban retorikát tanított s ott végezte a négyéves teológiai tanulmányokat is. 1740-ben szentelték pappá. A következő évben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1742-ben Gyöngyösön grammatikát tanított, majd Kőszegen volt hitszónok. 1744–5-ben Budán bölcseletet, majd egy-egy évig Egerben kontroverziát, Nagyszombatban és Budán kazuisztikát adott elő. 1749–50-ben Kassán kánonjogot és szentírástant tanított. 1751–4-ig Győrben a teológia tanára volt. 1755-től haláláig Kolozsváron iskolaigazgatói és könyvtárosi feladatot látott el. Latin költeményeket és ünnepi szentbeszédeket, teológiai és bölcseleti műveket írt.

Tárnokon született, 1765-ben Győrből Trencsénben lépett be a Társaságba. 1768–9-ben Gyöngyösön és 1770-ben Győrben tanított középiskolában. A következő évben Nagyszombatban matematikát tanult. 1772-ben Székesfehérváron volt tanár, és a következő évben Kassán kezdte el teológiai tanulmányait. A Társaság feloszlatása után valószínűleg Győrben fejezte be a teológiát. 1777-től jogot tanított az akadémián, mellyel Pécsre költözött. 1793-ban Pesten lett egyetemi tanár, ahol 1798–9-ben és 1808–9-ben rektor is volt. Ott halt meg 1819. március 26-án.

Csesztén született, Nagyszombatból bölcseleti magiszterként lépett be Trencsénben a Társaságba. Második újoncévét Bécsben töltötte. 1665–7-ben Pozsonyban, 1668-ban Sopronban tanított. A teológia első évét Nagyszombatban, a többit és a harmadik próbaévet Bécsben végezte. Ott szentelték pappá 1672-ben. 1674-től Lipótváron volt hitszónok és 1676-tól házfőnök. 1679-től Nagyszombatban a gazdasági, 1682-től a nyomdaigazgatói és 1684-től a házgondnoki hivatalt látta el.
M: Extractus brevis et verus quo candide demonstratur acatholicorum Praedicantium e regno Hungariae Proscriptio et Degradatio facta esse respectu rebellionis, non autem Religionis. Nagyszombat, 1721.

Szülővárosából, Linzből a bölcseleti tanulmányok befejezése után lépett be Trencsénben a Társaságba. Úgy látszik azonban, túl fiatalnak tartották, mert Bécsben 1719–21 között újra el kellett végeznie a hároméves bölcseleti kurzust. 1722–4-ben Passauban, 1725-ben Steyrben tanított középiskolában. 1726–9-ig Grazban tanult teológiát. Ott szentelték pappá 1728-ban. 1730-ban Judenburgban volt harmadik probációban. Utána Linzben egy, Bécsben két évig középiskolában tanított. 1734-ben Grazban és 1735–7-ben Klagenfurtban bölcseletet adott elő. 1738–41-ben Bécsben az újoncmester helyettese volt. 1745–7-ig Linzben rektorként, 1748–53-ig a bécsi újoncházban házgondnokként, 1754–7-ig a bécsi Theresianumban házgondnokként működött. 1758–61-ig Pozsonyban a rezidencián volt házfőnök. 1751-től haláláig a misszionáriusok leveleit adta ki németül a Welt-Bott folyóiratban.

Grazban született, tizenöt éves korában Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaidő után 1677-ben Leobenben volt a tanárképzőben. A bölcseletet Nagyszombatban kezdte és Bécsben fejezte be 1680-ban. 1681-ben Kremsben, 1682–3-ban Linzben, 1784-ben újra Kremsben, majd Leobenben tanított. A teológiát 1686–9-ben Grazban és Bécsben végezte. Judenburgban volt a harmadik probációban. 1691-től, kevés kivétellel, egész életében hitszónok és lelkipásztor volt. Mo.-i működésének állomásai: 1691 Pozsony, 1698 Selmecbánya, 1701 Pécs, 1702–3 Nagyszombat, 1704, 1707–9 Sopron, 1710 Pozsony, 1718–9 Sopron, házgondnok. Onnan betegen Kremsbe került, ahol 1720-ban meghalt.

1920–1 között Szegeden, 1922-ben Érden volt skolasztikus novícius. 1923–5 között Szegeden filozófiát hallgatott. 1926–7 között a pécsi Pius Gimnáziumban szakaszfelügyelő és a francia nyelv tanára volt. 1928–30 között Innsbruckban teológiát tanult. Teológiai tanulmányai után visszatért Bp.-re, ahol a magiszteri évei óta lappangó vesebajban elhunyt.

1718–20-ig, 1723–4-ben, 1726–32-ig Kolozsváron és 1734-ben Nagyszebenben vezette az asztalosműhelyt.

Csicserben született, Lőcséről lépett be a bécsi újoncházba. A próbaévek után Leobenben volt a tanárképzőben. 1742-ben Klagenfurtban kezdte meg bölcseleti tanulmányait, majd 1743–4-ben Bécsben folytatta. 1745–8-ig Pozsonyban, 1749-ben Egerben tanított középiskolában. 1750–3-ig Kassán végezte teológiai tanulmányait. 1752-ben szentelték pappá. 1754-ben Ungváron volt hitszónok. A következő évben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1756–8-ban Kolozsváron bölcseletet tanított. 1759–61-ig a bécsi Theresianumban volt nevelő és magyartanár. 1762-ben Budán kazuisztikát tanított. 1763-tól a Társaság feloszlatásáig Nagyszombatban a Szent Adalbert konviktus igazgatója volt. Utána a nagyváradi egyházmegye papjaként szermonostori apát, 1777-ben kanonok és 1790-ben váradi kisprépost lett.

Nagyszombatból lépett be Trencsénben a Társaságba. 1742-ben Lipótváron grammatikát tanított. 1643-tól Kassán előbb három évig bölcseletet tanult, majd négy évig a középiskolában tanított. 1750–3-ig Bécsben végezte a teológiát. 1752-ben szentelték pappá. 1754-ben Komáromban hitszónok volt, majd Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. Utána a rendház birtokán hat évig misszionáriusként szolgált. 1762–9 között az egri kollégium birtokán, Savnikban adminisztrátorként működött. 1770-től a feloszlatásig gazdasági főnök volt Nagyszombatban. Utána az esztergomi főegyházmegye papja lett. 1775. február 1-jétől haláláig Vágsellyén volt plébános.

Szombathelyen született, Kőszegről lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után Szakolcán volt a tanárképzőben. 1747–50 között Kassán tartózkodott. Első évében grammatikát tanított, utána elvégezte a hároméves bölcseleti kurzust. 1751-ben Esztergomban grammatikát, a következő évben Selmecbányán retorikát tanított. 1753–7 között Nagyszombatban teológiát tanult. 1756-ban szentelték pappá. A következő évben a nemesi konviktusban működött nevelőként. 1758-ban a harmadik próbaévet végezte Besztercebányán. 1759-től a Társaság feloszlatásáig Nagyszombatban működött. Két évig nevelő volt a királyi konviktusban, egy évig matematikát, két évig bölcseletet tanított. Következtek egy-egy évig teológiai tárgyak: egyházi és világi történelem, kontroverzia, egyházjog, s utána hét évig maga a teológia. 1765-ben a bölcsészeti, 1766-ban a jogi, 1772–3-ban a teológiai kar dékánja volt. A Társaság feloszlatása után a kassai akadémia igazgatója, 1780-ban pedig rozsnyói kanonok lett.

1923–5 között Érden volt novícius. 1926–7-ben Szegeden filozófiai tanulmányokat folytatott, majd a kínai misszióba kérte magát; 1928-ban Egenhovenben tanulta a filozófiát. 1929-ban Tiencsinben, 1930–1-ben Tamingban tanulta a kínai nyelvet. 1932–5 között Sanghajban teológiát végzett, ahol 1934 tavaszán felszentelték. 1936-ban Vuhuban töltötte a terciát. 1937-ben Tamingban volt miniszter. 1938–49 között Pujangban volt misszionárius. 1949–51-ig Szücsouban misszionárius és a kalocsai iskolanővérek gyóntatója volt, majd hosszas hányódás után kiutasították a kommunista hatóságok. Kínából való kiűzetése után először Makaóra, majd Tajvanra került, ahol a kínai–magyar szótáron dolgozott. Később újból missziós munkát vállalt: a part menti halászok és a sómunkások között apostolkodott. Időközben motorbalesetet szenvedett; a kórházban előrehaladott szívbajt állapítottak meg nála. Felgyógyulása után a központban kapott beosztást, csak misézni, gyóntatni és prédikálni engedték.

Szülővárosából, Kolozsvárról logikusként lépett be Bécsben a Társaságba. 1714-ben Nagyszombatban kezdte, majd egy év után Bécsben folytatta bölcseleti tanulmányait. 1717-től egy-egy évig Komáromban, Egerben és Nagyszombatban tanított középiskolában. Ugyanott végezte teológiai tanulmányait is. Ott szentelték pappá 1723-ban. 1725-ben Beszercebányán volt harmadik probációban. A következő évben hitszónokként működött Pécsett. 1727–30-ig bölcseletet tanított Nagyszombatban. A következő évben Nagybányán hitszónok és Felsőbányán plébános volt. 1733–4-ben Egerben kazuisztikát tanított, majd egy évig Sopronban a konviktust vezette. 1736-tól Kassán négy évig egyházjogot tanított, utána könyvtáros és magyar lelkipásztor, valamint 1741-ben szentírástanár volt. A tanév végén Kolozsvárra került, ahol még novemberben meghalt.

A középiskolát Nagyszombatban végezte, onnan lépett be 1728-ban a trencséni újoncházba. A kétéves próbaidő után Esztergomban grammatikát tanított. 1732–4 között Nagyszombatban tanulta a bölcseletet. Azután Kassán, Pozsonyban, Nagyszombatban és Budán, a magyar jezsuiták akkor legfontosabb iskoláiban tanított. 1739–42-ig Bécsben végezte a teológiát. 1742-ben szentelték pappá. A következő évben Besztercebányán volt a harmadik probációban. 1744-ben hitszónok lett Esztergomban, majd négy évig bölcseletet tanított Nagyszombatban. Két évig újra lelkipásztor volt Győrben, utána egy évig kazuisztikát tanított Egerben. 1752–6-ig a bécsi professzusházban volt magyar hitszónok. 1757–9-ben rektor Kőszegen, a következő évben házgondnok és templomigazgató Budán, majd házfőnök és plébános volt Esztergomban. 1765-ben visszatért Budára, előbbi munkaterületére. 1767–8-ban Kassán volt nyomdaigazgató, 1769–72-ben Gyulafehérváron házfőnök, s utána nyomdaigazgató Kolozsváron, a feloszlatás után is, haláláig. Magyar nyelvű iskoladrámáival lett ismertté, melyek nyomtatásban is megjelentek. Az első, Ágostonnak megtérése, gyakori témája volt a jezsuita iskolai színjátszásnak. Kereskényi a német jezsuita Neumayr Ferenc művét vette mintául. Azt megrövidítette, ami a darabnak javára vált. Kőszegen adták elő először 1757-ben. Nyomtatásban a következő évben jelent meg Nagyszombatban. Valószínűleg Rozsnyón is előadták, ahol egy korabeli híradásban főleg szép nyelvezetét dicsérik. Másik drámája, a Cyrus, 1758-ban Nagyszombatban került színre, és Kassán jelent meg 1767-ben. Alapjául a jezsuita Friz András műve (Cyrus szomorú játék) szolgált. Harmadik drámája, a Mauritius császár, egy ma már ismeretlen latin dráma alapján készült. A Cyrusszal együtt jelent meg nyomtatásban. Egyetlen előadása valószínűleg Kézdivásárhelyen volt a minoriták iskolájában 1776-ban.

Patyon született, Nagyszombatból lépett be Trencsénben a Társaságba. 1662-ben Szepesváralján tanított. A bölcseletet 1663–5-ben Kassán végezte. Utána Trencsénben és Nagyszombatban grammatikát tanított, majd ugyanott 1668–71-ben teológiát tanult. 1672-ben volt harmadik probációban. A következő évben Győrben retorikát tanított. 1674–5-ben a hódoltsági Andocson hitszónokként működött. 1676–9-ig Kassán bölcseletet tanított. 1680–3-ig Gyöngyösön házfőnök volt. 1684–5-ben Sopronban az iskolát igazgatta. 1686-ban Győrben hitszónokként, 1687–8-ban Pozsonyban iskolaigazgatóként és lelkipásztorként működött. A következő négy évben újra Gyöngyösön volt házfőnök. 1693–6-ban Pozsonyban, 1697–1700-ig Nagyszombatban, majd 1701–7-ig újra Pozsonyban dolgozott hitszónokként. 1708-ban Sopronban retorikát tanított, majd visszatért Pozsonyba lelkipásztornak, ahol rövidesen meghalt.

A Csallóközben született, Nagyszombatból lépett be a krakkói újoncházba. A próbaidő után 1622-től Olmützben két, Grazban egy évig bölcseletet tanult. 1625-től Nagyszombatban, 1627-től Grazban tanított középiskolában, majd ott folytatta teológiai tanulmányait is. 1631-ben szentelték pappá. 1632-ben Eberndorfban végezte a harmadik próbaévet. 1633–4 folyamán és 1639–41-ig a nádori misszióban dolgozott, és a „nádori iskolá”-ban, ahol a nádor fiát nevelték több fiatal főnemessel együtt, bölcseletet tanított. Közben 1635–8-ig Nagyszombatban kazuisztikát tanított, és az alsós iskola igazgatója volt. 1642-től Nagyszombatban két évig kazuisztikát adott elő, és 1643-tól a nemesi konviktust vezette. 1647–8-ban rektor, majd 1654-ig újra a nemesi konviktus igazgatója volt. 1655-ben Kassán volt házfőnök, de egy évvel később visszatért Nagyszombatba előző munkahelyére. 1658–9-ben újra Kassán volt a nádori misszióban, és kazuisztikát is tanított. 1660–1-ben Szepesváralján volt házi lelkiatya és lelkipásztor. 1662-ben Sopronban lett a konviktus főnöke, de egy év múlva visszatért Szepesváraljára. Élete utolsó két évét Nagyszombatban töltötte betegen. Hosszú működése a nádori misszióban és a nagyszombati nemesi koviktus vezetésében szoros kapcsolatba hozta protestáns főnemesi családokkal is; közülük többet visszavezetett a katolikus egyházba.

Kassán már logikát tanult, amikor Trencsénben belépett a Társaságba. A kétéves próbaidő után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. Utána Grazba került a bölcseletre. 1726–7-ben Nagyszombatban és a következő két évben Győrben grammatikát tanított. 1730–3-ban Nagyszombatban teológiát tanult. 1733-ban szentelték pappá. Utána egy évig görögtanár volt Szakolcán. A harmadik próbaévet Besztercebányán végezte. 1736-tól Nagyszombatban először matematikát tanított, utána előadta a teljes bölcseleti kurzust. Ezután jöttek egy-egy évig teológiai szakok: kontroverzteológia, kazuisztika és dogmatika. 1744-ben Grazban tanított teológiát. 1745–51-ig Bécsben folytatta tanári működését. Ezután következett elöljárói korszaka: 1752–55-ig és 1759–62-ig rektor volt Nagyszombatban, valamint közben Kassán. 1764–8 között Nagyszombatban a szeminárium elöljárójaként működött. Ő volt az első nagyszombati csillagász. Az 1729–30-as üstökösről részletes leírást készített. Maga gyártotta műszereit, köztük egy teleszkópot. A mechanika és az optika is érdekelte. A Newton és Descartes tanairól zajló korabeli vitában közvetítő szerepet vállalt. A magyar jezsuiták kedvelt történelmi kutatásában is részt vett, és az akkoriban publikált Epitome Historiae Byzantinae huszonhárom kötetéből kilenc kötetben közreadta mindazt, ami a magyarokról szólt. De nemcsak tudós tanár volt, hanem jó rendi elöljáró és papnevelő is. Ezért igazgatta kétszer Nagyszombatot és egyszer Kassát, ahol a rendi fiatalság teológiai és bölcseleti képzése zajlott, valamint a nagyszombati papnöveldét. Mindezt összesen tizenhat éven át.