Online Jezsuita Történeti Névtár

Először egyházmegyei szolgálatot végzett a szatmári egyházmegyében, keresett és kedvelt lelkipásztor volt Erdély egész területén; később lépett be a Társaságba. A nagyszombati noviciátust végezte el, majd 1915–7 között Innsbruckban volt filozófiai hallgató, 1918–9 folyamán átismételte teológiai ismereteit, és a kalocsai jezsuita gimnáziumban lett magiszter. Majd Bp.-en volt lelkész és a Mária-kongregáció prézese. 1922-ben Érden végezte a harmadik probációját. 1922–8 között, a magyar jezsuita provincia keretében, Szatmárnémetiben a Mária-kongregációk prézese, házfőnök és a konviktus igazgatója volt. Utána hasonló feladatokat töltött be ugyanitt a román provinciában. 1940-ben Szatmárnémeti visszakerült a magyar provinciába (1944-ig), ekkor újból házfőnök volt és a Mária-kongregációk prézese. 1946–50 között a kalocsai gimnáziumban a Mária-kongregáció és a Jézus Szíve Társulat vezetője, hittantanár, templomi gyóntató volt. 1950-ben Mezőkövesdre internálták, ahol 1951-ben elhunyt.

Mint asztalossegéd jelentkezett a Társaságba. Szegeden végezte el a segítőtestvérként a noviciátust. 1922–4 között az érdi noviciátusban volt asztalos, majd 1925-ben a kalocsai kollégiumban ruhatáros, a szolgák felügyelője és a kápolna sekrestyése. 1926–39 között a pécsi jezsuita kollégiumban házi mindenesként és asztalosként dolgozott. 1940–3-ig a kassai főiskolán volt portás és sekrestyés. 1944–50 között Pécsett volt sekrestyés. 1950-ben Mezőkövesdre internálták, 1951-től haláláig a pannonhalmi szerzetesi szociális otthon lakója volt.

Középiskoláit Székesfehérváron végezte, onnan lépett be a trencséni újoncházba. 1743–5 között Bécsben tanult bölcseletet. 1746-ban Nagyváradon, a következő évben Kassán tanított. 1748–9-ben matematikát végzett Bécsben. A teológiára Nagyszombatba került 1750-ben. 1754-ben szentelték pappá. A következő évben hitszónok volt Komáromban. 1756–60-ig Nagyszombatban bölcseletet, 1761–70-ig Bécsben teológiát tanított. Az 1770-ben Nagyszombatban is bevezetett Norma Studiorum alapján Mária Terézia őt nevezte ki a teológiai kar dékánjának. A Társaság feloszlatása után siklósi címzetes apát és esztergomi kanonok lett. Egyetemi tanár korában hallgatói számára világos felépítésű gyakorlati tankönyveket adott ki bölcseletből és a Szentháromság tanáról. Bölcseleti műveiben kritikával élt Descartes nézeteivel szemben. Matematikai tanulmányainak gyümölcse volt háromkötetes összefoglaló munkája a jezsuiták tanairól.

Szlovéniában született, Nagyszombatból lépett be a Társaságba. A próbaidő után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1679–80-ban Nagyszombatban és Varasdon grammatikát tanított. A hároméves bölcseleti kurzust Grazban végezte. Egyévi zágrábi tanítás után újra Grazba került teológiára is. Ott szentelték pappá 1688-ban. Utána Trencsénben tanított. 1690-ben (Joanich néven) Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. Utána Szepesváralján volt hitszónok. 1692–7-ben Kassán és a következő évben Nagyszombatban retorikát tanított. 1700-tól Kassán három évig házgondnok és kilenc évig gazdasági főnök volt. 1713-tól haláláig Budán a szeminárium és a konviktus igazgatójaként működött.

Karánsebesen született, Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaidő után 1640–2-ben Grazban végezte a bölcseleti tanulmányokat. Utána egy-egy évig Pozsonyban és Homonnán tanított grammatikát. 1645–8-ban Bécsben tanult teológiát. 1648-ban szentelték pappá. A következő évben Judenburgban volt harmadik probációban. 1650–6-ig Nagyszombatban bölcseletet, matematikát és kazuisztikát tanított. 1657-ben Ungváron a szeminárium és az iskola igazgatója volt. 1658–61 között Kassán kazuisztikát, kontroverziát, matematikát és bölcseletet tanított. 1662–3-ban Nagyszombatban teológiát adott elő és nyomdaigazgató volt. 1664–9 között Kassán a kancellári hivatalt látta el és a skolasztikus teológia tanszékét vezette. 1670–3-ban Nagyszombatban teológiát tanított, és a teológiai kar dékánja volt. 1674-től haláláig Kassán a kancelláriát vezette, és tanított is.

Gimnáziumi tanulmányait Nyíregyházán és Egerben végezte. 1935-ben lépett be Bp.-en a Társaságba. A kétéves próbaidő után 1937–9-ben Szegeden bölcseletet tanult. A következő évben Pécsett volt nevelő az internátusban. Teológiai tanulmányait Szegeden végezte. 1942-ben szentelték pappá. 1944 őszén már Bp.-en volt. A Mária Kongregáció című havi folyóirat két számát még ő szerkesztette. Fiatal egyetemistákkal a német megszállás alatt ellenállási csoportot szervezett zsidók és más üldözöttek megmentésére. A háború után Nyugatra távozott, Rómában (valószínűleg 1946-ban) elhagyta a Társaságot, és Franciaországban világi papként működött.

Olasz családból származott, Kassán született és Belgrádban kérte felvételét a Társaságba. Próbaéveit Trencsénben töltötte, majd a szakolcai tanárképzőt látogatta. 1740–2-ben Bécsben volt bölcsészhallgató. Goriziában grammatikát és retorikát tanított. A teológiát 1747–50 között Grazban végezte. Ott szentelték pappá 1750-ben. Egy évig lelkipásztor volt Komáromban. 1752-ben az ausztriai Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. Utána Temesváron tanított, és káplán volt a plébánián. 1754-ben került a bécsi Theresianumba. A bölcselettel kezdte, de rövidesen szinte egész életében civil és katonai építészetet tanított. Latin nyelvű kézikönyveit rövidesen lefordították német és francia nyelvre. Kiadott földrajzkönyvet, de tárgyalta a tűzijátékot és a ballisztikát is. A Társaság föloszlatása után a Theresianum tanára maradt, majd a budai nemesi akadémia igazgatója lett.
J

Tizennégy éves korában lépett be Nagyszombatban a Társaságba. A próbaidő után két évig St. Andräban retorikát végzett. Utána újabb két évig Kalocsán folytatta gimnáziumi tanulmányait, és Nagyszombatban érettségizett 1895-ben. Utána Pozsonyban végezte a hároméves bölcseleti kurzust. 1899–1901-ben Kalocsán latin, magyar és német nyelvet tanított. 1902–4-ben Innsbruckban teológiát tanult, ahol pappá szentelték. Utána azonban Szatmárnémetiben betegeskedett. Egy év múlva a walesi St. Asaph-ban fejezte be teológiai tanulmányait. A harmadik próbaévet Linzben végezte. Utána a bp.-i egyetemen tanult három évig, és magyar nyelvből tette le az államvizsgát 1910-ben. Egész életében tanított. Legnagyobb alkotása a pécsi Pius Gimnázium volt. A tervezés előtt tanulmányozta a Társaság legjobb európai iskoláit. 1912–7 között vicerektorként vezette a gimnázium és a konviktus beindulását. 1918–21-ben Kalocsán irányította az ideiglenesen odaköltöztetett bölcsészeti főiskolát, mely 1922-ben Szegedre került. 1924–6 között ő volt ott a rektor. 1926-ban a magyar rendtartomány nevében egy iskolareform-tervezetet készített. A Ratio studiorumot alkalmazta az újabb kor követelményeinek megfelelően. Komoly munka volt Szent Ignác kétkötetes életrajza. 1927-ben Kalocsán lett rektor. Elsőrangú működésének váratlan halála vetett véget.
M: A királyné unokaöccse. Kalocsa, 1900; Taxonyi János élete és példatára. Kalocsa, 1910; A máriabesnyői töredék. Bp., 1910; Taine milliő-elmélete. Kalocsa, 1912; Az inductio Verulami Bacon előtt és után. Bp., 1916; Loyolai Szt. Ignác, Jézustársasága alapítójának élete és működése. 2 k. Bp., 1921; Bevezető előadások a keresztény filozófiába. Szeged, 1923; A keresztény filozófia alapelvei. Szeged, 1923; A megismerés tematikája és forrásai. Szeged, 1923; Katholikus öntudat. 5 füz. Kalocsa–Bp.–Szeged, 1923–4; Jézustársasága magyarországi rendtartományának memoranduma a tantervreformról. Kalocsa, 1926; Az iskoladrámák a jezsuiták iskoláiban. Kalocsa, 1927; Minő alapon tanítórend a Jézustársaság avagy a jezsuiták szerzete? Kalocsa, 1928; Az elmélkedő imádság módja. Bp., 1928; Az angol hitújítás vértanui. Southwell Róbert halála. Bp., 1928; Jézus Társasága 12 szentje. Gladbach, 1928; A hit hőse. Ogilvie János. Kalocsa, 1930.

Kolozsvárról logikusként lépett be a trencséni újoncházba. A próbaévek után Szakolcán elvégezte a tanárképzőt. 1743–5-ben Bécsben tanult bölcseletet. 1746–9 között Pozsonyban egy, Kolozsváron két és Győrben egy évig tanított. A teológiai tanulmányokat Bécsben végezte 1750–3 között. 1753-ban szentelték pappá. A következő évben Ságon, a besztercebányai kollégium birtokán volt misszionárius, majd Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1756-ban Erdélyben volt vándormisszionárius, amikor fiatalon meghalt Brassóban.

Kassáról bölcsészdoktorként lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után Trencsénben egy, Zsolnán két és újra Trencsénben egy évig tanított. 1747–50 között Nagyszombatban végezte a teológiát, aminek végén pappá szentelték. Utána egy évig Liptószentmiklóson grammatikát tanított. 1752-ben Besztercebányán volt harmadik probációban, majd Zsolnán grammatikát tanított, és káplán volt a plébánián. A következő években főként tanárként működött. Kassán három évig héber nyelvet, Budán két évig bölcseletet, Nagyszombatban egy évig kontroverziát és Győrben három évig kánonjogot tanított. Ott 1763-ban a ház gazdasági ügyeit intézte. A következő két évben ugyanezt a hivatalt viselte Kassán. 1766-tól a Társaság feloszlatásáig (1773) Sárospatakon élt mint házfőnök, plébános és könyvtáros. Szülőhelyén halt meg tíz évvel később. A Szeplőtelen Szűzről teológus korában mondott ünnepi beszéde nyomtatásban is megjelent.

Az erdélyi Miklósváron született, de Sopronból lépett be a trencséni újoncházba. Kálvinistából lett katolikussá. A próbaidő után 1761-ben Szakolcán volt tanárképzőben. Utána Egerben egy évig grammatikát tanított. 1763–4-ben Nagyszombatban végezte a bölcseleti tanulmányokat. Utána Egerben két évig, Gyöngyösön egyig tanított középiskolában. A teológiát 1768–71-ben szintén Nagyszombatban tanulta. Utána Egerben volt harmadik probációban. Egy évig Gyulafehérváron volt tanár, amikor a Társaságot feloszlatták. Ott maradt továbbra is. 1779-ben internátusi igazgató lett, és mint nyugalmazott plébános halt meg. 1790-ben Kolozsváron kiadta magyarul Tschupik János jezsuitának (†1784), a császári udvar hitszónokának vasárnapi szentbeszédeit.

Gimnáziumi érettségije után három évig a kolozsvári egyetem orvosi karán tanult. A Társaságba Bp.-en, a Manrézában lépett be. Bölcseleti tanulmányait a dél-németországi Pullachban, a teológiát Szegeden, a harmadik próbaévet pedig az osztrák St. Andräban végezte. Egy-egy évet töltött lelkipásztori munkában Pécsett, Kolozsváron és Hódmezővásárhelyen. Igazi működési területe azonban a bp.-i Jézus Szíve-templom lett, ahol egyike volt a legkeresettebb gyóntatóknak. Az 1950-es elhurcolásnál a Szolnok megyei Homokra (ma Tiszaföldvár része) vitték, ahonnan több társával együtt megszökött. Egy vasútállomási igazoltatásnál azonban elfogták és Bp.-re, onnan pedig Kistarcsára szállították. Rövidesen súlyosan megbetegedett és kellő orvosi kezelés hiányában meghalt.

Apja kívánságára katonai pályára lépett. Hadapródiskolás, majd tisztjelölt volt. A II. világháború végét Németországban élte meg. 1946-ban tért vissza Magyarországra, leérettségizett, majd belépett a Jézus Társaságába. Két év múlva el kellett hagynia az országot. 1950-ben Pullachban nyelveket és irodalmat tanult. 1951–4 között a löweni Katolikus Egyetemen filozófiát hallgatott, majd 1955–6-ban Monsban magiszter. 1956-ban a rend Chilébe, egy év múlva pedig Argentínába küldte. Itt teológiát tanult, majd pappá szentelték. Ezután az argentíniai Cordobában töltött egy évet, majd a jezsuiták San Miguel-i teológiai és filozófiai fakultásán tanított dogmatikát és fundamentális teológiát. 1963-tól a jezsuita növendékek lelki vezetője és lelkigyakorlat-adó. 1968-ban megszerezte a teológiai doktorátust, utána professzorként tanított a salvadori egyetemen és a Buenos Aires-i Katolikus Egyetemen. A hetvenes évek elején két rendtársával együtt egy nyomornegyedbe költözött, hogy megossza életét a szegényekkel. 1976 májusában egy szélsőjobboldali katonai egység elrabolta és ismeretlen helyre hurcolta. Öt hónapon át tartották fogva. 1977-ben az Egyesült Államokban folytatta írói tevékenységét, Rocky Riverben élt „extra domum”, közben sajátos módszert dolgozott ki a lelkigyakorlatok adására. Átköltözött Németországba, 1979–81 között Nürnbergben tartotta az új felfogású lelkigyakorlatokat, majd 1982–4 között Berlinben volt tercia instruktor. 1985-ben visszatért Nürnbergbe lelkigyakorlatokat adni. 1988 óta Griesben él, ahol folyamatosan tartja a lelkigyakorlatait.

Nagyszombatban lépett a Társaságba. Az újoncidő után három év retorikát végzett az ausztriai St. Andräban. Bölcseletet csak két évig tanult Pozsonyban, majd négy évig internátusi felügyelő volt Kalocsán. A teológiát Innsbruckban, a harmadik próbaévet Linzben végezte. Papi munkáját szerzetesi életének tizenhetedik évében tudta csak elkezdeni. Az önálló magyar rendtartomány első évtizedeinek legmarkánsabb lelkipásztora volt. Több fontos mű fűződik a nevéhez. Kalocsán kezdte működését mint hitszónok és lelkipásztor. Két év után Bp.-en ünnepi szónok volt és népmisszionárius. Egy évig dolgozott Szatmárnémetiben, majd Bp.-re tért vissza. A népmissziók főnöke lett, lelkigyakorlatokat tartott. Újra Szatmárnémeti következett, ahonnan megalapította a Kis Könyvtár Katholikus Hívek Számára című sorozatot. 1913–20 között huszonhét füzet jelent meg több ezres példányszámban vallásos és világnézeti témákról. Két év után Nagyszombatban volt rövid ideig, utána újra Bp.-en. 1917–23-ig a népmisszionáriusok vezetője és keresett gyóntató volt. Utána három év alatt felépítette Mezőkövesden a Jézus Szíve-templomot. Újra Bp.-re kerülve 1928-tól a Manréza lelkigyakorlatos ház első igazgatója lett. 1936-tól ismét Mezőkövesden dolgozott. 1939-től Kispesten építette a Jézus Szíve-templomot, ahol 1949-ig házfőnök volt. 1950-ben a bp.-i rendházból hurcolták el Kisvárdára. Szabadulása után rokonainál lakott, majd a következő évben a pannonhalmi szociális otthonba vonult vissza.

Varasdon vették fel a Társaságba, és a bécsi újoncházba lépett be. A kétéves próbaidő után Nagyszombatban tanult bölcseletet. 1730-ban Zágrábban, a következő évben Varasdon tanított grammatikát. 1732–5-ben Grazban volt teológus, 1735-ben szentelték pappá. A harmadik próbaévet 1736-ban Judenburgban végezte. 1737–42-ben Zágrábban bölcseletet tanított. 1740–1-ben azonban az évi katalógus szerint fő munkája a Lexicon Latinum elkészítése volt, amely Zágrábban 1742-ben jelent meg. 1743–4-ben Goriziában, 1745–8 között Zágrábban kazuisztikát tanított. 1749–50-ben Nagyszombatban egyházjogot adott elő, és a bölcsészeti kar dékánja volt. 1751–3-ban Zágrábban teológiatanárként működött. Élete utolsó négy évében Varasdon az internátust vezette. Főleg horvát nyelvkönyveiről ismert. Legfontosabb műve: Lexicon latinum interpretatione illyrica, germanica et hungarica locuples. Ebben megtalálhatók a horvát nyelv két fő irányának, a štokavnak és a čakavnak szavai, valamint a szavak etimológiájának elemei és a nyelvtan szabályai. Különösen figyelemreméltók idézetei, melyek erkölcsi tartalmukkal kifejezik a szavak szemantikai értékét is.

Az itáliai Gradiscából származott, de Varasdról lépett be a bécsi újoncházba. A próbaévek után 1708–10 között Bécsben tanult bölcseletet. Utána három évig Varasdon grammatikát tanított. 1714-ben Grazban, majd 1715–7-ben Kassán végezte a teológiát. Utána egy évig Zágrábban volt hitszónok. A harmadik próbaévet Judenburgban töltötte. 1720–2-ben Temesváron, 1723–4-ben Pécsett volt hitszónok. 1725–7-ben Zágrábban a gazdasági ügyeket intézte. A következő évben hitszónok, majd újra gazdasági főnök lett. 1730–1-ben Péterváradon volt hitszónok. A következő évben hitszónokként és horvát lelkipásztorként működött Pécsett, 1733-ban a katalógus szerint Temesváron horvát, magyar és német lelkipásztor volt. 1734-ben Eszéken dolgozott. 1735–41 között Varasdon két évig házi lelkiatya, két évig katekéta, majd vallásos társulat vezetője volt. 1742-től haláláig Zágrábban a házgondnoki hivatalt vezette.

Zsolnán született, Győrből lépett be a trencséni újoncházba. A próbaévek után rögtön bölcseletet tanult 1704–6 között Nagyszombatban, majd két évig tanított Szakolcán. 1709–12-ben teológiát tanult Nagyszombatban, ahol utolsó évében pappá szentelték. A következő évben Judenburgban vágezte a harmadik probációt. Utána egy-egy évig Szakolcán házgondnok, Lipótváron és Nagyszombatban hitszónok volt. 1717–9-ben Kassán előadta a teljes bölcseleti kurzust. Egerben egy évig kontroverziát, Nagyszombatban egy-egy évig szónoklattant és kazuisztikát tanított. 1723–6-ban Lőcsén, 1727-ben Besztercebányán, 1728–33-ban Kassán hitszónok volt. 1734–43 között Szakolcán a házgondnoki hivatalt látta el. 1744–7-ig Lőcsén előbb a nemesi konviktus igazgatója, majd házgondnok volt. Utolsó állomáshelyén, Kassán házi lelkiatyaként működött. 1719-ben latin nyelvű emlékkönyvet adott ki a kassai vértanúk halálának századik évfordulójára.

Szülővárosából, Zágrábból lépett be Leobenben a Társaságba. A próbaidő után ugyanott elvégezte a tanárképzőt is. 1692-ben Zágrábban grammatikát tanított, majd 1693–5-ben Grazban bölcseletet tanult. Utána Varasdon három, Ungváron egy évig tanított középiskolában. A teológiai tanulmányokat Grazban végezte 1700–3 között. Ott szentelték pappá utolsó évében. Utána Judenburgban volt harmadik probációban. 1705–6-ban Zágrábban, 1707–9-ben Laibachban tanított bölcseletet. 1710–1-ben Zágrábban volt a szeminárium igazgatója, majd egy évig a gazdasági ügyek felelőseként dolgozott. A következő három évben Varasdon vezette a szemináriumot. 1716–7-ben Zágrábban kazuisztikát tanított, majd onnan három évre Nagyszombatba került. Itt kánonjogot tanított, és a bölcsészeti kar dékánja volt. 1721-től haláláig Zágrábban működött először mint rektor 1724-ig, azután mint tanár, a gazdasági ügyek intézője és végül mint házi lelkiatya. 1717–9-ben Nagyszombatban három latin könyvet adott ki Xavéri Szent Ferencről.

Szülővárosából, Zágrábból lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaévek után Leobenbe került a tanárképzőbe. 1696–8 között Grazban bölcseletet tanult. 1699–1700 folyamán Varasdon, 1701-ben Nagyszombatban, 1702-ben Zágrábban tanított középiskolában. Csak két év teológiát végzett Grazban, és 1704-ben pappá szentelték. A harmadik próbaévet Judenburgban végezte. Papi szolgálatának első húsz évében hitszónok volt, sokszor változtatta lakhelyét: 1706 Szigetvár, 1707 Pozsega, 1708 Zágráb, 1709–10 Pétervárad, 1711 Zágráb, 1712–7 Varasd, 1718–9 Eszék, 1720–1 Pozsega, 1722–3 Zágráb és 1724 Varasd. 1725–6-ban Zágrábban házgondnok volt, majd újra hitszónok lett Pozsegán, ahol rövidesen meghalt.

Csesztén született, de Nagyszombatból logikusként Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaidő után 1752-ben Szepesváralján grammatikát tanított. A következő két évben Kassán tanulta a bölcseletet, utána újabb két évig Rozsnyón tanított. 1757-ben Nagyszombatban matematikát tanult, majd Szakolcán tanított. Teológiai tanulmányait 1759–62-ben Nagyszombatban végezte. 1761-ben szentelték pappá. 1763-ban Nagybányán tanított. A következő évben Besztercebányán végezte a harmadik probációt. Továbbra is középiskolában tanított Lőcsén grammatikát és Pozsonyban retorikát. 1767-ben Kassán szentírási héber és görög nyelvet, 1768-ban Győrben bölcseletet adott elő. A következő évben Nagyszombatban házgondnok-helyettes volt. 1770-től a feloszlatásig Budán matematikát tanított. Utána Szekszárdon volt káplán, majd Pozsonyban és 1776-tól haláláig Ürményben volt plébános.