Online Jezsuita Történeti Névtár

1920-ban Szegeden lépett be a Társaságba kisnovíciusként. A második próbaévet már Érden töltötte. Utána két év alatt Kalocsán befejezte gimnáziumi tanulmányait. 1925–7-ben Szegeden bölcseletet tanult, majd két évig Pécsett és egy évig Kalocsán volt internátusi nevelő. 1931–4-ig Innsbruckban végezte a teológiai tanulmányokat. 1933-ban ott szentelték pappá. 1935-ben Pécsett hittant és matematikát tanított, majd Szegeden volt harmadik probációban. 1937–9-ben a szegedi egyházmegyeközi szemináriumban bölcseletet és latin nyelvet tanított. 1940–2-be Kassán volt házgondnok és gazdasági vezető. 1944-től Kalocsán a házgondnok helyettese volt, 1947-től a csillagvizsgálóban dolgozott. A szétszóratás idején hangyaszorgalommal rendezte és másolta az Országos Levéltárban a magyar rendtartományt érintő iratokat. Nagy gyűjteménye ma a jezsuiták bp.-i levéltárában található. Élete vége felé bevonult a pannonhalmi szerzetesi szociális otthonba, ott halt meg 1988-ban.

Dél-tiroli volt, és a felsőnémet rendtartomány újoncházában, Landsberg am Lechben lépett be a Társaságba. Dillingenben tanított bölcseletet. 1721-ben átlépett a karthauziakhoz. Két év múlva visszatért, de nem a felsőnémet, hanem az osztrák rendtartományba. 1723–4-ben Nagyszombatban a szentírás tanára és házi lelkiatya volt. A következő évben Lipótváron lett házfőnök. 1726–30 között Nagyszombatban kánonjogot tanított. Utána 1738-ig szinte évente változtatta munkahelyét. Legtöbbször kánonjogot tanított, vagy házi lelkiatya volt. 1739-től Budán egyházjogot adott elő haláláig.

1746-ban Budán plébános és hittantanár, 1747-ben Győrben lelkész és a Mária-kongregáció prézese, 1747–8 között Klagenfurtban matematikaprofesszor, 1749-ben Leobenben gyóntató, a következő évben Linzben hitszónok volt, majd Bécsben gyógykezelték. 1752–3 között Pasasuban hitszónok és gyóntató, 1754-ben Grazban miniszter, a betegszoba felügyelője és gyóntató, végül 1755–6-ban a Mária-kongregáció prézese és lelkész volt.

Az ausztriai Villachban született, Klagenfurtból lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaévek után Grazban végezte a tanárképzőt. 1713–5 között Bécsben bölcseletet tanult. 1716-tól Kremsben egy, Klagenfurtban két és Steyrben egy évig középiskolában tanított. 1720–3-ban Bécsben végezte a teológiai tanulmányokat. Ott szentelték pappá 1722-ben. 1724-ben Judenburgban fejezte be a harmadik próbaévben rendi képzését. 1725–6-ban a bécsi újoncházban segédkönyvtáros volt. A következő két évben a bécsi egyetemen először dialektikát tanított, majd a Szent Lőrinc-templom hitszónoka lett. 1729–32-ben Klagenfurtban bölcseletet tanított. Ezzel befejezte tanári működését. 1733–5-ben Linzben, 1736–9-ben Sopronban hitszónokként működött. 1740–9 között Győrben először hét évig hitszónok, utána három évig házgondnok és a tanárképző görögtanára volt. 1750-ben Klagenfurtba került, ahol szinte egyedülálló esetként 1766-ig a házgondnoki hivatalt látta el. Egy évvel később bekövetkezett haláláig az orsolyita apácáknak adott lelki oktatást.

Újoncéveit és a két év retorikát az ausztriai St. Andräban végezte. 1884-ben Pozsonyba került két évre bölcseleti tanulmányokra, majd 1886-ban Innsbruckba a teológiára. 1888-ban szentelték pappá. 1890–1-ben Bp.-en készült az államvizsgára. 1892–3-ban Kalocsán grammatikát tanított. Utána Bécs-Lainzban végezte a harmadik próbaévet. 1895–1918 között Kalocsán tanított magyar és latin nyelvet. 1902–5 és 1915–8 között rektor volt. 1919-ben Pécsre került, ahol haláláig a latin és a magyar nyelv tanára volt.

Varasdon született, Nagyszombatból lépett be Trencsénben a Társaságba. A kétéves próbaidő után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. Utána 1680–2-ben Grazban bölcseletet tanult, majd négy évig Kolozsváron tanított a középiskolában. 1687–90-ben újra Grazban végezte a teológiai tanulmányokat is. Következett a harmadik próbaév Judenburgban. 1692-ben Pécsett és Szigetváron volt magyar és horvát misszionárius. 1693–6-ban Zágrábban először a hároméves bölcseleti kurzust adta elő, majd kazuisztikát tanított. Utána Eszéken négy évig házfőnök és hitszónok volt. Onnan 1701-ben Zágrábban lett rektor. 1704-ben Pozsegába került házfőnöknek. 1707-ben Kolozsváron lett házfőnök és 1712-től első rektor a visszaállítás után. 1714–6 között Trencsénben volt rektor és újoncmester. A rektori hivatalt viselte továbbá 1717–8-ban Nagyszombatban és 1719–21-ben Grazban. 1713-ban Pozsonyban lett rektor, 1726-ban a harmadik probációt végzők instruktora Judenburgban. Onnan egy év múlva Nagyszombatba került, ahol rövidesen meghalt.

Szülővárosából, Győrből lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után azonnal, 1690–2-ben Nagyszombatban végezte a bölcseleti tanulmányokat. Utána Kőszegen, Sopronban, Gyöngyösön és Egerben tanított. 1697–8-ban Bécsben teológiát tanult, ahol pappá szentelték. 1699–1700-ban Győrben előbb magyar katekéta és börtönlelkész volt, majd ott végezte a harmadik próbaévet is. 1701-től fő foglalkozása a hitszónoklat lett. A legtöbb helyen csak egy-két évig maradt. Időrendben állomáshelyei a következők voltak, zárójelben az itt töltött évek száma. Szatmár (2), Sárospatak (3), Ungvár (1), Kőszeg (1), Kassa (1), Sopron (2), Ungvár (1). 1715-től egy-egy évig Kolozsváron a szeminárium igazgatója, Egerben házi lelkiatya és hitszónok, Komáromban hitszónok, Győrben lelkipásztor és Sárospatakon hitszónok volt. 1720-ban Győrben lelkipásztorként, a következő évben házgondnokként működött. 1722–3-ban Nagyszombatban, a következő évben Ungváron csak Mária-kongregációt vezetett. Ezekben az években írhatta nyomtatásban is megjelent két könyvét. 1725-ben Nagybányán házi lelkiatya, 1626–8-ban Rozsnyón gyóntató volt. 1730-ban Kolozsváron a házgondnoki hivatalt látta el. Ezután, úgy látszik, a fáradtság jelei mutatkoztak. Fő feladata a házi lelkiatyáé volt kis lelkipásztorkodással összekötve: 1731–3 Ungvár, 1734 Eperjes és 1735–40 Esztergom, ahol meghalt.

A szlovéniai Ljutomerból származott, 1614-ben Brünnben lépett be a Társaságba. 1617–9 között Grazban bölcseletet tanult. 1620–2-ben Zágrábban grammatikát tanított és könyvtáros volt. Utána Bécsben a kétéves kazuisztikai kurzust végezte. 1624-ben szentelték pappá. 1625–7-ben Zágrábban hitszónok és katekéta volt. A következő évben Eberndorfban végezte a harmadik próbaévet. 1629–33-ban Zágrábban házgondnok egy évig, majd hitszónok, házi lelkiatya és a szeminárium igazgatója volt. 1634–48-ban a hódoltsági török misszióban működött, először kilenc évig Pécsett, majd hat évig Koppányban. 1649–50-ben Győrben házi lelkiatya, majd 1653-ig rektor volt. 1654-től haláláig Zágrábban lelkipásztori munkát végzett.

Kolozsvárról lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után Nagybányán tanított grammatikát. 1754–5-ben Kassán bölcseletet tanult, majd négy évig Kolozsváron tanárkodott. 1760–3-ban a teológiát is Kassán végezte. Egy évig még tanár volt Székelyudvarhelyen, utána Egerben végezte a harmadik próbaévet. 1766-tól Gyulafehárváron két évig, Székelyudvarhelyen és Ungváron egy évig tanított középiskolában. 1770–2-ben Marosvásárnhelyen hitszónok, 1773-ban Kolozsváron népmisszionárius volt. Mivel ott halt meg 1785-ben, feltehetően a városban élt, habár Temesváry J. Erdélyben maradt exjezsuitákról írt munkájában neve nem szerepel.

Középiskolai taulmányai után a nagyszombati egyetemen bölcseletet tanult, s utána 1751-ben belépett a Jézus Társaságába. A kétéves újoncidőt Trencsénben végezte. Következett hét év tanítás a pécsi, ungvári, nagyszombati és szakolcai kollégiumokban, s csak utána került ismét Nagyszombatba a teológia elvégzésére. A négy év után rögtön a harmadik próbaév következett Besztercebányán. 1766–7-ben a nagyszombati nemesi konviktusban volt nevelő. A bölcselet tanítását Budán kezdte 1768-ban, és folytatta 1770-től Nagyszombatban a Társaság feloszlatásáig. Elsőrangú tanár volt. Bölcseleti tankönyvei, az Institutiones logicae és az Institutiones metaphysicae, melyek először 1767-ben jelentek meg, Mo.-on tíz kiadást értek el, de külföldön is sikert arattak. Megjelentek Augsburgban, Torinóban, Velencében és Madridban, itt 1857-ben négy kötetben spanyolul is. Nagyszombatban Horváth már csak fizikát tanított, az évi katalógusok szerint nemcsak általánosat, hanem kísérletit is. A Társaság feloszlatása után az egyetemen maradt mint a fizika és a mechanika tanára. 1782-ben ő is részt vett az Institutum Geometricum, a civil mérnökképző intézet alapításában. A fizikában nagy hatással volt rá Isaac Newton és a jezsuita Rogerius Josephus Boscovich. Kiváló pedagógiai tehetségét tükrözik matematikai, fizikai és mechanikai tankönyvei, melyeknek említett külföldi kiadásai is ezt bizonyítják. Fizikából középiskolai tankönyvet is írt. 1792-ben az egyetemről nyugdíjba vonult, és Eperjesen lett apát. Kevéssel halála előtt foglalkozott Immanuel Kant művével, a Kritik der reinen Vernunfttal (A tiszta ész kritikája). A Göttingeni Tudományos Akadémia levelező tagja volt.

Bp.-en végezte a noviciátust és a retorikát. 1943–4-ben Kassán tanulta a filozófiát, majd 1945–8 között Kalocsán volt magiszter. Elöljárói utasítására tanulmányait Maastrichtben folytatta, 1949–52 között itt végezte a teológiát. 1953–5-ig Leuvenben szociológát hallgatott az egyetemen, utána a kongói Kisantuban tanított ökonómiát és szociológiát. 1958-ban Wépionban végezte el a terciát, utána részt vett a leuveni Mindszenty-ház megalapításában, amelynek első igazgatója lett. 1961-ben Norvégiába ment a menekült magyarok közé misszióba; Oslóban telepdett le, de egész Norvégiában végezte a lelkipásztori munkát a magyar emigránsok között. 1981-ben egész Skandinávia magyar főlelkésze lett. 1991–2000 között a koppenhágai jezsuita rezidencián élt, miközben a magyarokkal foglalkozott. Utána hazaköltözött Mo.-ra, és gyenge egészségi állapota miatt bevonult Pilisvörösvárra az idősek otthonába.

Komáromban született, Esztergomból lépett be a bécsi újoncházba. A kétéves próbaidő után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. Utána egy évig Pécsett tanított. 1749–51-ben Nagyszombatban bölcseletet tanult, majd ugyanott két évig, Kassán és Esztergomban egy évig középiskolában tanított. A teológiai tanulmányokat 1756–9 között Nagyszombatban végezte. 1758-ban szentelték pappá. 1761-től Nagyszombatban három évig bölcseletet és közben egy évig matematikát tanított. 1765-ben a csillagvizsgáló igazgatójának munkatársa volt. Utána egy évig kontroverziát adott elő. 1767–8-ban Győrben szentírástant és egyháztörténelmet, 1769-től a Társaság feloszlatásáig Kassán teológiát tanított. 1773-ban a bölcsészeti kar dékánja volt. 1780-ban Nagyváradon akadémiai igazgatóként működött. Nem tévesztendő össze a következő Horváth Mihállyal, ami gyakran megtörtént.

Középiskolai tanulmányait Kőszegen végezte, és onnan lépett be a bécsi újoncházba. A próbaidő leteltével a szakolcai tanárképzőben tanult. 1753-tól Nagyszombatban elvégezte a kétéves bölcseleti és az egyéves matematikai kurzust. 1756-tól egy-egy évig Esztergomban és Budán, majd két évig Győrben középiskolában tanított. A négy év teológiai tanulmányokat Nagyszombatban végezte. 1762-ben szentelték pappá. 1763-ban Kőszegen tanított egy évig, majd Besztercebányára került harmadik probációba. 1766-ban Nagyszombatban internátusi nevelő, 1767-ben Selmecbányán retorikatanár volt. Onnan Kassára került, ahonnan 1768 őszén elhagyta a Társaságot. A bécsi egyházmegye vette fel papjai közé. Regelsbrunnban volt plébános. 1774-ben Nagyszombatban lett a hitszónoklat tanára. Amikor a bécsi érsek, Franz Stephan Rautenstrauch a teológiai tanulmányokat – Mária Terézia és II. József – szellemében újjászervezte, bevezette a pasztorális teológiát is. Ennek lett ő első tanára, és megírta Theologia pastoralis című művét három kötetben: I. homiletika-hithirdetés; II. a szentségek kiszolgáltatása; III. a papi élet. Kiegészítésül ugyancsak három kötetben kiadott egy Chrestomathia Pastoralist is. 1780–1-ben a teológiai kar dékánja volt. 1785-től a teológiai karral Pozsonyba került. 1790-ben grabai címzetes prépost lett. A felvilágosodás hívei dicsérték műveit, a teológiai kar és később a pozsonyi generális szeminárium tanárai bírálták. Nem tévesztendő össze, mint gyakran megtörtént, Horváth Mihály I-gyel.

1929–32 között a zugligeti Manrézában először testvérnovícius, majd asztalos volt. 1933–7 között Kalocsán, 1938–40 között Szegeden dolgozott asztalosként. 1941-ben Kalocsán volt ruhatáros és házi mindenes. 1942-től Pécsett, 1946-tól Szatmárnémetiben asztalos; 1948-tól újból Pécsett asztalos és ruhatáros volt. 1950-ben Mezőkövesdre internálták, majd haláláig Kecskeméten volt kántor.

A kalocsai jezsuita gimnáziumból lépett be a Jézus Társaságába. Rendi kiképzésének első része Bp.-en zajlott: a noviciátus és a retorika a Manrézában, a bölcselet a Mária utcában. Következett egy év magisztérium Pécsett és négy év teológia Szegeden. A harmadik próbaévet a háború után végezte a Manrézában. Utána a Jézus Szíve-templomnál volt lelkipásztor és népmisszionárius. 1950-ben a szerzetesek elhurcolásakor menekülni akart, de másnap elfogták és Kistarcsára internálták 1953. szeptember 17-ig. Utána 1957-ig lakatosként dolgozott Bp.-en, majd a Haller téri Páli Szent Vince-templomnál lett sekrestyés. 1970-től az Örökimádás-templomban lelkipásztorkodott. A hetvenes években mindkét lábát amputálni kellett. Így is tovább dolgozott. Szentbeszédeit és gyóntatószékét sok hívő kereste fel.

Szülővárosából, Varasdról lépett be a leobeni újoncházba. A próbaidő után Zágrábban egy évig grammatikát tanított. A bölcseleti tanulmányokat 1656–8-ban Grazban végezte. Utána két évig Sopronban volt a grammatika tanára. A teológia első három évét Nagyszombatban, a negyediket Bécsben tanulta 1661–4 között. A következő évben Zágrábban házgondnok volt, majd a harmadik probációval fejezte be rendi képzését 1666-ban. 1667-ben a hódoltsági török misszióba, Andocsba került. Tizenöt éven keresztül dolgozott ebben a nagyon nehéz munkában. Mintegy nyolcvan falu tartozott hozzá. Andocsot igen látogatott búcsúhellyé fejlesztette, mely a lakosság vallási életének központja lett. Működése méy benyomást tett a más felekezeten levőkre is. Saját bevallása szerint több mint 10 ezer embert vezetett vissza a katolikus egyházba. 1681-ben Andocsban halt meg.

Komáromban született, de Esztergomból lépett be a trencséni újoncházba. A kétéves próbaidő után Szakolcán elvégezte a tanárképzőt. Egy évig Fiuméban tanított. 1747–9-ben Grazban végezte a bölcseleti tanulmányokat. Utána egy-egy évig Kőszegen, Sopronban és Budán volt tanár. A teológia első két évében, 1753–4-ben Kassán, majd 1755–6-ban Nagyszombatban tanult. Utána Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. Papi életében a Társaságban hitszónokként működött 1758–60-ban Pécsett, 1761–5-ben Győrben és 1766–73-ban Nagyszombatban.

A gimnáziumot a kőszegi bencéseknél végezte. Szerzetesi életét 1921-ben kezdte az érdi újoncházban. A következő évben belépettek közül nyolcadmagával ment a kínai misszióba. A bölcseletet még Szegeden végezte 1924–6-ban. Utána utazott Kínába, a fiatalok közül elsőként. 1927-ben Tiencsinben volt a nyelviskolán. A következő évben Sien-Hszienben fejezte be a bölcseleti tanulmányokat, és biológiát tanított. 1930–3 között Zikavejben végezte a teológiát. Sanghajban szentelték pappá 1932-ben. 1932–4-ben Sien-Hszienben tanított. A következő évben Vuhuban végezte a harmadik próbaévet. A tamingi misszió különböző területein dolgozott a japán és később a kommunista megszállás alatt is. 1955-ben Tajcsong segített a kínai–magyar szótár elkészítésén. Kínából való kiűzetése után a tajvani Pucében tanulta 1956–7 között a nyelvet. 1958-tól a pucei missziós kerületben dolgozott több magyar rendtársával haláláig.

Bánhidán (ma Tatabánya) született vasutascsaládban. A középiskolát a tatai piarista gimnáziumban végezte 1938–46 között. Szent Ignác ünnepén lépett be Bp.-en a Társaságba. 1948-ban Szegeden megkezdte a bölcseleti tanulmányokat. Amikor a főiskola felét lefoglalta a kommunista állam, és 1949 elején megszületett a döntés, hogy a tanuló jezsuitáknak külföldre kell szökniük, ő lett P. Fábry Antal titkára a szökéseket illetően. Ennek oka az volt, hogy édesapja révén szabadjegye volt a vasútnál. Állandóan úton volt Szeged és Bp., valamint a határvidék között. Március közepén, amikor a déli órákban jött a hír, hogy a vonat alatt szökni akarókat a rendőrség felfedezte, s a nyugati határon is elfogtak egy jezsuitát, ő a legközelebbi vonattal Szegedre utazott és P. Őry Miklóssal hosszú vitában meggyőzték a rektor P. Fábryt, hogy azonnal hagyja el az országot. Egy éjjeli vonattal Bp.-re utaztak, és a másnapi szökni akarók egyikének helyén P. Fábry még aznap este elhagyta az országot. Szegeden a rendőrség a délelőtt folyamán már kereste őt. A további szökéseket is Horváthnak kellett vezetnie, mert ő volt az egyedüli, aki a helyzetet teljesen ismerte. A szegediek közül az utolsók egyikeként hagyta el az országot. A sok – gyakran éjszakai – utazás, a fizikai megterhelés, valamint a nagy felelősség az alig huszonkét éves fiatal jezsuita erejét szinte teljesen felőrölte. Egészsége felmondta a szolgálatot, kitört rajta a tuberkulózis. Bardonecchiában, az Alpokban volt szanatóriumban, s otthon Chieriben is hónapokig feküdt. Ami azonban helyzetét még nehezebbé tette, a látásával is bajok voltak. Nem volt szabad olvasnia, pedig ő kifejezetten vizuális típus volt. Egyik társunk rendszeresen előadta neki a délelőtti órák anyagát. E sorok írójával mindennap megtárgyaltak Szent Tamás Summájából egy-egy kérdést, és este egy francia Szentírás-magyarázatból vették az anyagot a másnapi elmélkedésre. 1952-ben meg kellett szakítania a bölcseleti tanulmányokat, és azokat csak 1954-ben fejezte be. 1955–8-ban a spanyolországi Granadában végezte a teológiát, ahol 1957-ben pappá szentelték. Murciában volt 1959-ben harmadik probációban. 1960-ban a délnémet rendtartomány nyugalmas kis rendházában, Aschaffenburgban volt pihenésképpen fizikai erejének visszaszerzésére. 1961–2-ben Rómában végezte a kétéves doktorátusi kurzust teológiából. Tanulmányainak végeztével a kanadai angol rendtartomány teológiai főiskoláján, Willowdale-ben kezdett teológiát tanítani. A főiskola 1970-ben Torontóba költözött, Horváth pedig 1992-ig ott tanította a teológia szinte minden ágát. Hazaköltözve 1994–6-ban a miskolci „Fényi Gyula” jezsuita gimnázium első igazgatója volt. Neve összekapcsolódott két nagy tudományos mű megszervezésével és elindításával. Tízévi előmunkálat után 1978-ban megjelent az „Ultimate Reality and Meaning” (U.R.A.M. – A végső valóság és értelem) című folyóirat, melynek célja egy „befejezhetetlen” enciklopédia előkészítése az ember útjáról Istenhez. Erre szolgált az a kétévenként Torontóban megrendezett nemzetközi konferencia, melyre 1996-ban Dobogókőn került sor. 1984. november 29-én merült fel a „Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség (METEM)” terve is. Ennek folyóirata, a Magyar Egyháztörténeti Vázlatok – Regnum 1989-ben indult.