Online Jezsuita Történeti Névtár

Mint végzett bölcsészhallgató, huszonegy éves korában az osztrák Leobenben lépett be a Társaságba. A kétéves próbaidő után egy évig Klagenfurtban tanított, majd megkezdte Grazban teológiai tanulmányait. Ott szentelték pappá 1677-ben. A harmadik próbaévet 1699-ben végezte Judenburgban. 1680–1-ben Kassán volt hitszónok. Utána egy évig Bécsben etikát tanított. 1683–4-ben a császári követ kíséretében Drezdában tartózkodott. 1685–7-ben Linzben, a következőkben Grazban tanította a bölcseletet. 1691–7 között Ernst Rüdiger von Starhemberg császári követ kíséretében Svédországban tartózkodott. A következő két évben Linzben volt házgondnok és szemináriumi igazgató. 1699-ben újra Svédországban tartózkodott, majd Linzbe került. 1703-ig tanárkodott és a szeminárium főnöke volt. 1704-ben Győrben lett népmisszionárius. 1705–19-ig Linzben látott el különböző feladatokat. 1720-tól haláláig Grazban volt a ház lelkiatyja.
Stockholmban érlelődött meg benne a terv, hogy az északi protestáns országokban való munkára misszionáriusokat egy önálló szemináriumban kell nevelni. Tervét hosszabb küzdelmek után Linzben tudta megvalósítani. Az úgynevezett Északi Szeminárium 1711-ben létesült.

Morvaországban született, Nagyszombatból lépett be a trencséni újoncházba. 1715–7 között bölcseletet tanult Nagyszombatban. A következő évben Szakolcán grammatikát tanított. 1719-ben Bécsben matematikát tanult. Egy-egy évig tanár volt Nagyszombatban és Trencsénben. A teológiai tanulmányokat 1722–5 között Nagyszombatban, a harmadik próbaévet 1726-ban Judenburgban végezte. 1727–8-ban matematikát tanított Nagyszombatban. 1729–39-ig Kassán működött. Az első három évben matematikát és bölcseletet, utána két-két évig kontroverziát és kánonjogot, majd négy évig teológiát tanított. 1738–9-ben a teológiai kar dékánja volt. 1740–2-ig Nagyszombatban rektor, utána 1748-ig az egyetem kancellárja és 1745-től könyvtárosa is volt. 1749-től Budán a rektori és plébánosi hivatalt látta el. Utána 1755-ig újra Nagyszombatban volt egyetemi kancellár és könyvtáros. 1756–8 között Szepeskáptalanban volt házfőnök. 1759-ben Kassán lett nyomdaigazgató, ahol rövidesen meghalt. Pályafutásából kitűnik, hogy jó elöljárói és főleg adminisztrációs képességei voltak. Nagyszombatban összesen három évig volt az egyetem rektora, kilenc évig kancellárja és hét évig könyvtárosa.

Bécsben született, Kremsből lépett be a bécsi újoncházba. 1736-ban Leobenben elvégezte a tanárképzőt. Onnan Grazba került a bölcseleti tanulmányokra 1737–9-ben. Utána Steyrben kettő, Passauban egy-egy évig tanított középiskolában. A teológiát is Grazban végezte 1744–7-ben. Onnan Judenburgba került a harmadik próbaévre. Egész életében hitszónokként működött. Állomáshelyei voltak: Gyulafehérvár 1749–54, Eger 1755, Traunkirchen 1756, Győr 1757 és Sopron 1758-tól a Társaság feloszlatásáig. Néhány német nyelvű ünnepi beszéde megjelent nyomtatásban is Sopronban.

A Társaságba való belépése előtt Bécsben bölcseletből elnyerte a magiszteri fokozatot. A trencséni újoncházban kezdte meg szerzetesi életét. 1752-ben Szakolcán elvégezte a tanárképzőt, s utána rögtön a teológiára került Nagyszombatba. 1756-ban szentelték pappá. A következő évben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. Első munkahelye a bécsi Theresianumban volt: nevelőként működött itt 1758–60-ban. Utána egész jezsuita életére hitszónok és lelkipásztor lett. Mo.-i működési helyei voltak: Pozsony 1761, Temesvár 1762, Buda 1763–4, Besztercebánya 1765–6. Utolsó állomáshelye a Társaság feloszlatása előtt a bécsi professzusházban volt: a Mária-árvaház igazgatójának munkatársaként találjuk itt. A feloszlatás után a volt jezsuita templomnál – Kirche am Hof – lett ismert hitszónok, akit konzervatív magatartása miatt a felvilágosodás sajtója gyakran támadott.

Kétéves próbaidejét a bécsi újoncházban töltötte, ahol a tanárképzőt is elvégezte. 1647–9-ben Nagyszombatban tanulta a bölcseletet. 1650-ben Gyulafehérváron, a következő két évben Kolozsmonostoron tanított. A teológiai tanulmányok végzésére Grazba került. 1656-ban szentelték pappá. 1657-ben Nagyszombatban retorikát tanított, majd Judenburgban volt a harmadik próbaév végzésére. 1659-ben a Nádasdy-misszióban dolgozott. 1660-tól Kassán előadta a hároméves bölcseleti kurzust, majd 1663–6-ig rektor lett. Utána ugyanott a skolasztikus teológiát tanította két évig. 1668–71 között Nagyszombatban volt rektor, és mint ilyen, az erdélyi misszió főnöke. Hivatala lejártával is ott maradt mint a skolasztikus teológia tanára és 1672–4-ben a teológiai kar dékánja. 1674–8-ban újra rektor volt. Hivatala lejártával az ottani generális szeminárium igazgatója lett. 1682–4 között Sopronban volt rektor. 1685–6-ban Nagyszombatban az egyetem kancellárjaként működött. 1687-ben Kassán, majd 1690-ben újra Nagyszombatban lett rektor, ahol rövidesen meghalt. Harminc éven keresztül nagyban hozzájárult a mo.-i egyetemi szintű papképzés kiépítéséhez Nagyszombatban és Kassán.

Bécsben született, Brünnben lépett be a Társaságba. 1589-ben Olmützben retorikát tanult, majd ezután két évig a legalsó osztályban tanított. 1592-ben Chomutovban a grammatikai osztályt vezette. 1593–5-ben Grazban végezte a bölcseletet. 1596–7-ben Turócon retorikát tanított. Bécsben halt meg 1597-ben.

Nemesi családból származott; Bécsből lépett be a brünni újoncházba. Ott együtt volt későbbi vértanú társával, Pongrácz Istvánnal. A próbaidő után ugyanott egy évig grammatikát tanított. 1607-ben a cseh České Budějovicében retorikát tanult. A következő évben ugyanott a legalsó osztályban, 1610–2-ben Kłodzkóban grammatikát tanított. 1613–4-ben kazuisztikát tanult Prágában, ahol pappá szentelték. 1615–8-ban a szegény tanulók otthonának volt a főnöke, valamint a kollégiumhoz tartozó Kopaninában működött mint cseh hitszónok. Onnan Homonnára, majd Kassára került a cseh katonák lelkipásztorának. Itt érte őt, Pongrácz Istvánt és a kanonok Kőrösi Márkot Rákóczi György támadása, aminek következtében mindhárman vértanúhalált haltak. 1995-ben avatta szentté Kassán II. János Pál pápa.

1858–9 folyamán Nagyszombatban volt skolasztikus novícius, a következő évben St. Andräban retorikus. 1862–3-ban Szatmárnémetiben magyarul tanult. 1864–6-ig Kalocsán nyelvtant tanított. 1867–8-ban Pozsonyban filozófiát tanult. 1869-ben Innsbruckban kiegészítette teológiai ismereteit. 1880-ban Nagykapornakon volt spirituális. 1881–2 folyamán Kalocsán volt prokurátor, könyvtáros és templomi gyóntató. 1883-ban Nagykapornakra került lelkésznek. 1884-ben Buenos Airesben, 1885–6-ban Montevideóban, 1887–94-ig Santa Fében volt misszionárius. 1895-ben Bécs-Kalksburgban, 1896-ban Bécs-Lainzban volt könyvtáros. 1897–1900 között ismét Kalocsán volt prokurátor, majd 1901-ben Nagyszombatban miniszter, prokurátor. 1902–3 folyamán Pozsonyban, 1904–10-ig Nagykapornakon, 1911-ben Szatmárnémetiben volt lelkész. 1912–21-ig Kalocsán volt prokurátor, konviktusi felügyelő, házi gyóntató.

Ausztriában született, Bécsben világi papként lépett be a Társaságba. Próbaideje után 1644-ben Klagenfurtban grammatikát tanított, majd hosszabb ideig betegeskedett. 1646-ban Grazban tanult teológiát. A következő évben Eszterházyak udvarában volt lelkész. 1648–50-ben és 1652–5-ben Sopronban miniszter és lelkipásztor volt, utána nyolc évig Linzben a gazdasági ügyeket intézte. 1655–6-ban házfőnök volt Traunsteinben, majd Linzben haláláig a ház gazdasági ügyeit intézte.

Grossinger József öccse, Komáromból lépett be a trencséni újoncházba. A próbaidő második évét Bécsben töltötte. 1770-ben Győrben elvégezte a tanárképzőt. A következő két évben Nagyszombatban bölcseletet tanult, majd Budán tanított, amikor a Társaságot feloszlatták. Előbb világi pap lett, később a felvilágosodás hirdetőjévé vált. Védte II. József abszolutista hatalmát a magyar rendek támadásai ellen. Alapítója és szervezője volt a titkos „Rózsakereszt” rendnek. Vallásos tárgyú írásaiban támadta a papi nőtlenséget, a szerzetesrendeket, a pápaságot, és védte a többnejűséget és a testvérek házasságát. 1788 októberében életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. A kufsteini várbörtönben halt meg.

Grossinger Ferenc Rudolf bátyja, Komáromból rétorként lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után Győrben a tanárképző hallgatója volt. 1770–1-ben Nagyszombatban végezte bölcseleti tanulmányait. Utána Kőszegen és Egerben tanította a grammatikát, amikor a Társaságot feloszlatták. Mivel a két testvér neve a bécsi felvilágosodás 18. század végi irodalmában az „exjezsuiták” között gyakran előfordul s a két személyt össze is keverik, röviden meg kell említeni őket. József a keresztény hagyományokhoz hű maradt. Figyelemre méltó könyve (Unwahrscheinlichkeiten aus Freiburg, Freiburgi valószínűtlenségek) tartalma és szép nyelvezete, főleg azonban az azt ért sok támadás miatt vált ismertté, mélyenszántó kritikát közölt ugyanis az egész jozefinista rendszerről. Amikor a császár halálával a rendszer összeomlott, megértőbb hangon írt róla 1790-ben megjelent anonim munkájában.

Komáromban született, Besztercebányáról lépett be a trencséni újoncházba. A próbaidő után Szakolcán elvégezte a tanárképzőt, majd egy évig grammatikát tanított Ungváron. Bölcseleti tanulmányokat folytatott 1749–51 között Kassán. Utána 1752-ben újra Ungváron és a két következő évben Komáromban tanított. 1755–8 között Nagyszombatban volt teológus. Utána a harmadik próbaévet Besztercebányán végezte. 1760–2-ben Nagyszombatban nevelő volt a királyi konviktusban. A következő négy évben görög- és magyartanár volt a bécsi Theresianumban. 1768–70 között kontroverziát tanított Kassán. 1771–3-ban a Haller-ezred lelkésze volt. A Társaság feloszlatása után Komárom-Óvár plébánosa lett. Sokat utazott és Mo. természetrajzához gyűjtött adatokat. Összeállításában azonban nagyon rendszertelenül járt el. Öt kötet jelent meg nyomtatásban, és négy kéziratban maradt. Művének legnagyobb értéke az állatnevek felsorolása magyar, latin, német és szlovák nyelven.

Még a Társaságba való belépése előtt Grazban elvégezte a bölcseleti tanulmányokat. A próbaéveket Bécsben töltötte. 1727-ben Komáromban, utána három évig Pozsonyban tanított középiskolában. 1731–4 között Bécsben tanult teológiát. 1734-ben szentelték pappá. A következő évben Grazban folytatott kánonjogi tanulmányokat, s utána végezte el Judenburgban a harmadik próbaévet. 1737–8-ban Pozsonyban a Szent Márton-templomban volt ünnepi hitszónok, katekista és magyar–német lelkipásztor. 1739–41 között Grazban előadta a teljes bölcseleti kurzust. Utána egy évig Budán, három évig Egerben és két évig Kolozsváron a kontroverzia tanára volt, s mellette végzett lelkipásztori munkát is. 1748-ban Péterváradra került, ahol vasárnapi német hitszónok és a rendház lelkiatyja volt. 1751-ben halt meg Budán.

Bécsben született, ott lépett be 1755. október 17-én a Társaságba. 1757–8-ban Leobenben a tanárképzőben tanult. A bölcseletet 1758–60-ban Grazban végezte. 1761-ben Bécsben héber és szentírási görög nyelvet, 1762-ben Nagyszombatban matematikát, 1763–7-ig Grazban teológiát tanult. 1769-től Laibachban mechanikát és hidraulikát tanított, és a Száva folyót szabályozta, ahol a Gruber-csatorna ma is őrzi a nevét.
A Társaság feloszlatása után Bécsben dolgozott tovább, II. József császár fizikusaként. 1784-ben Fehéroroszországba, Połockba ment, ahol a fiatalság tanítására fordította gazdag ismereteit a mérnöki, mechanikai, festészeti, építészeti és orvosi tudományokban. II. Katalin és I. Pál nagyra becsülték ez irányú működését.
1797-ben P. Franciszek Kareu asszisztense lett, akit a lehető legjobb módon támogatott a cári udvarban.
1802. október 10-én a IV. połocki rendgyűlés a második menetben őt választotta rendfőnökké. Fő munkaterületté a tanítást választották, egyesítve a szellemtudományokat a természettudománnyal.
I. Sándor cár tartózkodóbb volt a jezsuitákkal szemben, és így Stanisław Siestrzeńcewicz mogiljovi érsek ellenszenve is nőtt irányukban. A rendfőnök nehéz helyzetében missziót szervezett a Volga alsó folyásánál az ottani német bevándorlók között, Szaratovban 1803-ban, Odesszában 1804-ben és Asztrahánban 1805-ben. Húsz templomuk és több plébániai iskolájuk volt. A segítőtestvérek a földművelést tanították. Rigában is rendházat alapított a számos lengyel, német, litván és lett katolikus számára.
Grubernak nagy érdeme volt abban is, hogy az angol exjezsuiták a Stonyhurst Kollégiummal 1803-ban csatlakoztak a fehérorosz rendtartományhoz. 1804-ben kapcsolatba lépett a marylandi exjezsuitákkal is, akik Gruber halála után csatlakoztak a Társasághoz. Még 1803-ban létrejött a kapcsolat Nápollyal. Gruber odaküldte Cajetan Angiolini asszisztenst és rendfőnöki ügyvivőt, hogy tárgyaljon a Társaság elismeréséről a Nápolyi Királyságban, ahol Giuseppe Pignatelli volt a tartományfőnök. VII. Piusz pápa 1804. július 30-án brevéjével megerősítette a Jézus Társaságát a Két Szicília Királyságában. Gruber még halála előtt elindította I. Sándor cár védnöksége alatt az új kínai missziót Pekingben. Szentpéterváron halt meg 1805. április 7-én egy tűzvészben.

A dél-tiroli Lanában született 1826-ban, és az osztrák rendtartományba lépett be 1844-ben. 1854-ben szentelték pappá. 1856-ban Baumgartenben a harmadik próbaévvel fejezte be képzését a rendben. 1857-től hosszú életében középiskolában tanított, Kalocsán először 1867–70 között retorikát. Tanári működését 1883-ban fejezte be Linzben. Ezután főleg renden belüli feladatokat látott el mint lelkivezető és gyóntató. Emellett főleg írással foglalkozott. Szent és szent életű rendtagok életét írta meg a kor stílusában. Élete végét Kalocsán töltötte 1896-tól 1912-ig.

Bécsben született és ott lépett be a Társaságba. A kétéves próbaidő után az ausztriai Leobenben elvégezte a tanárképzőt. Utána Grazban két évig bölcseletet, Bécsben egy évig szentírási görög nyelvet és hébert tanult. 1767-ben Passauban volt a grammatika tanára. 1768–73 között Bécsben egy évig matematikát és teológiát tanult. A Társaság feloszlatása után világi pap lett. Az 1773-ban létrehozott dunai hajózási hivatal igazgatójának, a szintén exjezsuita Walcher Jánosnak asszisztense, 1774–7 között pedig a temesvári bánság vízügyi és hajózási igazgatója volt. 1780–1802 között Csehország középületeinek felügyeletét látta el. Számos tanulmánya jelent meg. Gyakorlati érzéke is nagy volt, a barométer fejlesztésén dolgozott például, s így vízügyi térképekhez pontosabb anyagot nyújtott.

Selmecbányán született és Nagyszombatból lépett be a bécsi újoncházba. A két év próbaidő után Leobenben végezte a tanárképzőt. 1721–3-ban Grazban tanult bölcseletet. Utána három évig Lőcsén tanított középiskolában. 1727–30 között Nagyszombatban volt teológus. 1729-ben ott szentelték pappá. 1731-ben Úrvölgyön volt hitszónok. Onnan Besztercebányára került a harmadik próbaévre, majd Nagyszebenben tanított grammatikát. 1734–7 között Kolozsváron a bölcselet tanára volt. A következő évben Budán a kontroverzia tanításával folytatta tanári működését. Mellette a szemináriumban volt lelkiatya. 1739–41-ben Nagyszombatban kazuisztikát tanított. Ezzel befejezte tanári működését, s megkezdte az elöljáróit: 1742–3-ban Buda-Vízivárosban, 1744–6-ban Selmecbányán volt házfőnök és plébános. Besztercebányán halt meg. Két latin nyelvű kötetben megírta a kolozsvári Csodatevő Szűz történetét.

Linzben született, Bécsben lépett be a Társaságba. A tanárképzőt a próbaévek után Leobenben végezte. 1645-től Grazban három évig bölcseletet tanult és két évig ugyanott, majd egy-egy évig Sopronban és Leobenben grammatikát tanított. 1652–5-ben Grazban végezte a teológiát. 1656–60-ban Kínában, 1661–6-ban Indiában volt misszionárius. Ő volt az első európai, aki átkelt Tibeten és a Himaláján. Visszatérve a rendtartományba Sárospatakon egy-egy évig házgondnok, lelkiatya és német hitszónok, majd Tokajban gróf Strasoldo hadtesténél tábori lelkész volt. Utána egy-két évig Nagyszombatban hitszónokként, Győrben házi lelkészként működött. 1674-től haláláig Sárospatakon volt hitszónok, házi lelkiatya és iskolaigazgató.

Bárnán született, Pozsonyból lépett be a bécsi újoncházba.1695-ben Szakolcán grammatikát tanított. 1696–8-ban Grazban végezte a bölcseleti tanulmányokat. Utána Rozsnyón egy, Kassán két és Ungváron egy évig tanított középiskolában. 1703–6 között teológiát tanult Nagyszombatban. A harmadik próbaévet Judenburgban végezte. 1708–10-ben a pozsonyi Salvator rendházban volt házgondnok és a katonai kórház lelkésze. 1711-ben Nagyszombatban, a következő évben Trencsénben volt gazdasági főnök, amikor meghalt. A Szeplőtelen Fogantatásról mondott latin nyelvű ünnepi szentbeszéde Nagyszombatban nyomtatásban is megjelent.

Pázmándon született, Budáról lépett be Trencsénben a Társaságba. 1758-ban Szakolcán végezte a tanárképzőt. Onnan Bécsbe került a kétéves bölcseleti kurzusra. 1761-től Egerben és Zsolnán egy-egy évig, Budán két évig tanított középiskolában. 1765-től Nagyszombatban négy évig teológiát tanult, ahol 1767-ben pappá szentelték. 1769-ben ugyanott a királyi-érseki konviktusban a magyar nyelvet tanította. 1770-ben Besztercebányán volt harmadik probációban. A következő évben Komáromban rövidesen meghalt. Jó szónok lehetett, mert teológus korában 1765-ben Xavéri Szent Ferenc és 1767-ben Szent Ivó, az egyházjogászok védőszentje napján ő mondta latin nyelven a hivatalos ünnepi beszédet; ezek nyomtatásban is megjelentek.