381 – 400 / 1554 megjelenítése

Geiger Mátyás

Geiger Mátyás
1720. aug. 27. Kolozsvár. Nyelv: magyar, német. SJ 1737. okt. 27. Trencsén. Psz. 1751. Bécs. F. 1755. febr. 2. 4 fog. prof. Buda. †1800 k. Győr.
Életrajz
Szülővárosában a logikát is elvégezte, mielőtt Trencsénben belépett a Társaságba. A kétéves próbaidő elteltével Szakolcán elvégezte a tanárképzőt. 1741–3-ban Bécsben bölcseletet tanult, majd egy-egy évig Kolozsváron és Egerben grammatikát tanított. 1746–7-ben Bécsben matematikát, utána négy évig teológiát tanult. 1751-ben szentelték pappá. A következő évben a joghallgatók felügyelője volt a bécsi Theresianumban. A harmadik próbaévet Besztercebányán végezte. 1754–5-ben Budán, a következő két évben Kolozsváron tanított matematikát. 1758–61-ben a Theresianumban volt felügyelő. Utána négy évig Nagyszombatban a konviktust vezette. 1766–7-ben Nagybányán házfőnökként és plébánosként működött. 1768-tól a Társaság feloszlatásáig a soproni nemesi konviktus igazgatója volt. A feloszlatás után Győrben volt a nemesifjak nevelője. Mária Terézia muraszentkeresztesi címzetes apáttá nevezte ki. II. József megfosztotta nevelői állásától. Apátságába vonult vissza. Győrben halt meg.
A mo.-i iskolai színjátszásban fontos szerepet töltött be, ő rendezett először Mo.-on francia nyelven színdarabot Nagyszombatban és Sopronban. Nagyszombatban 1765-ben II. József császár menyegzője alkalmából a nemesi konviktussal adatta elő Le plaisir című verses vígjátékát és egy Pastorale-t. A soproni nemesi konviktus növendékei adták elő 1772-ben Esope au Collège és 1773-ban Sosipatre ou le triomphe de l’amour filiale című darabjait.
M
M: Cineres preciosi spectabilium duorum fratrum […] Nagy de Csatár. Nagyszeben, 1744; Oratio de Spiritu S. Bécs, 1748; Fêtes célébrées à Tyrnau […] le Plaisir, comédie en 1 acte; Pastorale. Nagyszombat, 1765; Benjamin ou la reconnaissance de Joseph. Sopron, 1768; Esope au Collège. Sopron, 1772; Sosipatre ou le triomphe de l’amour filiale. Sopron, 1773.
Ir
Ir: LKKOS 395–6; MKL IV. 29; Nom. I. 407; Pe 1050; Petrik 1712–1860/I; Szi III. 1091; Staud I. 225–6; Takács 123.
Születési idő
1720-08-27
Születési hely
Kolozsvár
Belépés ideje
1737-10-27
Belépés helye
Trencsén
Fogadalomtétel ideje
1755-02-02
Fogadalomtétel helye
Buda
Fogadalom
4 fog. prof.
Papszentelés ideje
1751
Papszentelés helye
Bécs
Beszélt nyelvek
német

Gelb Gotthard

Gelb Gotthard
1661. nov. 8. Graz. Nyelv: német. SJ 1678. dec. 3. Bécs. Psz. 1692. F. 1696. febr. 2. 4 fog. prof. Bécs. †1723. jan. 21. Linz.
Életrajz
Képzését a rendtartomány osztrák részében kapta, de Mo.-on is működött. 1697–9-ben Nagyszombatban előadta a hároméves bölcseleti kurzust. A következő évben Sopronban házgondnok volt. 1711-ben a pozsonyi rendházban lett házfőnök, majd három évig Budán rektor, plébános és iskolaigazgató. 1711-ben Pozsonyban a templomnál házfőnök, 1712–4-ben Budán rektor és plébános, utána a tartomány osztrák felében szinte évenként változtatva helyét házgondnok és később házi lelkivezető volt. 1723-ban Linzben halt meg.
M
M: Epistolae fraeno poetico ligatae. Bécs, 1695; Vaticinium Felicitatis. Bécs, 1698; Gaudium Europae. Bécs, 1699.
Ir
Ir: Nom. I. 408; RMK II. 1931, 1964; So III. 1306; St 97.
Születési idő
1661-11-08
Születési hely
Graz
Belépés ideje
1678-12-03
Belépés helye
Bécs
Fogadalomtétel ideje
1696-02-02
Fogadalomtétel helye
Bécs
Fogadalom
4 fog. prof.
Papszentelés ideje
1692
Halálozás ideje
1723-01-21
Halálozás helye
Linz
Beszélt nyelvek
német

Gergely Ignác

Gergely Ignác
1869. nov. 20. Udvard. SJ 1892. ápr. 24. Nagyszombat. F. 1903. febr. 2. Kalocsa. †1942. márc. 29. Kalocsa.
Életrajz
1892–4 között Nagyszombatban volt testvérnovícius. 1895–1910-ig Kalocsán volt ruhatáros a konviktusban, valamint sekrestyés, portás és házi kísérő. 1911-ben Pozsonyban volt portás és házi kísérő, 1912–21-ig a pesti rendházban a Mária Kongregáció és a Magyar Kultúra szerkesztőségében segédkezett. 1921–42 között Kalocsán a kiadóhivatal vezetője volt, amikor megbetegedett. A rektor segítője lett, utána felolvasó, postázó és a raktár felelőse volt.
Ir
Ir: MJTN 76; †F. Gergely Ignác 1869–1942. ProvH 67. (1942. II.) 1.
Születési idő
1869-11-20
Születési hely
Udvard
Belépés ideje
1892-04-24
Belépés helye
Nagyszombat
Fogadalomtétel ideje
1903-02-02
Fogadalomtétel helye
Kalocsa
Halálozás ideje
1942-03-29
Halálozás helye
Kalocsa

Gerő György

Gerő György
1733. ápr. 12. Szekszárd. Nyelv: magyar. SJ 1752. okt. 27. Trencsén. Psz. 1763. Kassa. †1768. aug. 18. Kassa.
Életrajz
Szekszárdon született és Pécsről lépett be a trencséni újoncházba. A próbaidő után Nagybányán tanított grammatikát. 1756–7-ben Kassán bölcseletet tanult. A következő három évben Kolozsváron volt középiskolai tanár. A teológiát Kassán végezte 1761–4 között. Utána egy évig Gyöngyösön tanított. 1766-ban Egerben volt harmadik probációban. Ezután még Ungváron tanított, de onnan betegen Kassára került, ahol rövidesen meghalt.
Művének, a „Keresztény Herkules”-nek címe az ismertető füzetben: „KERESZTÉNY HERCULES Avagy Achomet vezéren dücsőséges diadalmát vévő DOBO ISTVÁN Eger-várának Fő-Kapitánya. Mely KOMÉDIÁBAN MEGMUTATTATOTT A’ Cardinalisi, és Érseki JÉZUS-Társaságának Gymnáziumában lévő Nagyságos, Tekintetes, Tisztelendő, Nemes és jó erkölcsi ifjuságtúl Posonban 1729-dik Esztendőben”. Az előadáson jelen voltak „Zinzendorff bíboros győri püspök, a hercegprímás Eszterházy Imre, Pálffy Pál nádor, két császári biztos, és majdnem az egész magyar nemesség”.
M
M: Keresztény Herkulesnek Bullioni Godefridnek hadi munkái. Nagyszombat, 1765.
Ir
Ir: MAMŰL III. 267; Nom. I. 414; Pe 1354; Petrik 1712–1860/I; Po III/1 7266–7; Po Magyar 903–5; So III–1357; St 98; Szi III. 1182; Pethő J.: Gerő György S. J. Keresztény Herculese. JTÉ (1940) 9–65; Turóczi-Trostler J.: Keresztény Herkules. ItK 45. (1935) 20–33; Staud I. 403–5.
Születési idő
1733-04-12
Születési hely
Szekszárd
Belépés ideje
1752-10-27
Belépés helye
Trencsén
Papszentelés ideje
1763
Papszentelés helye
Kassa
Halálozás ideje
1768-08-18
Halálozás helye
Kassa
Beszélt nyelvek
magyar

Gerochius (Geroki) Balthasar

Gerochius (Geroki) Balthasar
1555 k. Szilézia. Nyelv: magyar. SJ 1571. aug. 28. Poltava. Psz. 1587 k. F. 1592. febr. 23. C. sp. †1604. márc. 7. Kolozsvár.
Életrajz
Sziléziai származású volt. 1571. augusztus 28-án Poltavában lépett be a Társaságba, de októberben már a braunsbergi újoncházban volt ebédlős. Onnan 1572. augusztus 14-én a litvániai Wilnába küldték. A következő évben Poltavában tanult. Az 1584. évi gyulafehérvári katalógus szerint Wilnában végezte a bölcseletet. Kolozsváron tanított grammatikát. Gyulafehérváron a fiatal Báthori Zsigmond fejedelem nemesifjait, és P. Leleszi János távollétében magát a fejedelmet is oktatta. 1587-ben Kolozsváron már papként tanított és a templom kórusát vezette. A katalógus szerint egy évig teológiát is tanult Wilnában. 1588-ban a kiűzetéskor valószínűleg Lengyelországba került. 1597-től Gyulafehérváron volt iskolaigazgató és a retorika tanára. 1604. március 7-én Kolozsváron halt meg.
Ir
Ir: CPA I. 674.
Születési idő
1555?
Születési hely
Szilézia
Belépés ideje
1571-08-28
Belépés helye
Poltava
Fogadalomtétel ideje
1592-02-23
Fogadalom
C. sp.
Papszentelés ideje
1587?
Halálozás ideje
1604-03-07
Halálozás helye
Kolozsvár
Beszélt nyelvek
magyar

Geyer Bernhard

Geyer Bernhard
1607. aug. 23. Stockerau. Nyelv: német. SJ 1623. aug. 19. Leoben. Psz. 1633. Bécs. F. 1640. szept. 27. 4 fog. prof. Passau. 1655–7: tartományfőnök. †1676. szept. 1. Bécs.
Életrajz
A leobeni újoncházba lépett be, a második próbaévet Grazban végezte. 1616–7-ben ott tanult bölcseletet, utána a középiskolában tanított. Ezt a feladatot folytatta Linzben is. 1630-tól Bécsben négy évig teológiát tanult, de harmadik évben matematikát is tanított, és a Pázmáneumban nevelő is volt. 1634–5-ben már papként újra matematikát tanított. 1636-tól Grazban előadta a hároméves bölcseleti kurzust és utána kazuisztikát és kontroverziát tanított. 1640–3-ban Passauban, 1644–9-ben Bécsben volt rektor és 1645-től Ferdinánd római király gyóntatója. 1655–7-ben az osztrák rendtartományt vezette. Az ő kormányzása alatt lett kollégiummá a kassai rendház. Missziós állomásokat létesített Veszprémben (1655), Nagyszöllősön (1656), Rozsnyón (1757) és Szászfenesen (1657). 1658–61 között Bécsben rektor volt. 1662-ben a bécsi professzusházban volt gyóntató, majd 1663–6-ban Grazban rektor. A következő évben Bécsben kazuisztikát tanított. 1669-ben a bécsi újoncház rektora lett; 1672–5 között ugyanott a ház lelkiatyja volt. 1676-ban a bécsi professzusház lakójaként halt meg.
Ir
Ir: CPA II. 601.
Születési idő
1607-08-23
Születési hely
Stockerau
Belépés ideje
1623-08-19
Belépés helye
Leoben
Fogadalomtétel ideje
1640-09-27
Fogadalomtétel helye
Passau
Fogadalom
4 fog. prof.
Papszentelés ideje
1633
Papszentelés helye
Bécs
Halálozás ideje
1676-09-01
Halálozás helye
Bécs
Beszélt nyelvek
német

Gilius Frans

Gilius Frans
1558 k. Baelen. Nyelv: flamand. SJ 1582. márc. Bécs. Psz. 1588. Bécs. †1598. szept. 14. Gyulafehérvár.
Életrajz
A rendbe való belépése előtt bölcseletet és három év teológiát tanult, és elnyerte a magiszteri fokozatot. Az 1587-es katalógus szerint három hónapig grammatikát, egy évig szintaxist tanított, és három évig konviktusi felügyelő volt. 1588-ban szentelték pappá. 1589–90-ben Bécsben, 1591–2-ben Olmützben és 1593–5-ben Prágában tanított középiskolában. 1596-ban Kolozsváron házi lelkiatya, 1597-ben házgondnok és 1598-ban iskolaigazgató volt.
Ir
Ir: CPA I. 675.
Születési idő
1558?
Születési hely
Baelen
Belépés ideje
1582-03-0
Belépés helye
Bécs
Papszentelés ideje
1588
Papszentelés helye
Bécs
Halálozás ideje
1598-09-14
Halálozás helye
Gyulafehérvár
Beszélt nyelvek
flamand

Göcze Ferenc

Göcze Ferenc
1714. nov. 2. Léva. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1731. okt. 14. Trencsén. Psz. 1745. Nagyszombat. F. 1749. febr. 2. 4 fog. prof. Kolozsvár. †1758. ápr. 23. Bécs.
Életrajz
Léván született, Nagyszombatból a logika elvégzése után Trencsénben lépett be a Társaságba. A próbaidő elvégzése után Egerben grammatikát tanított. 1735–7-ben Kassán volt bölcsészhallgató. Utána újra Egerben és Nagyszombatban tanított középiskolában. Az utóbbi helyen végezte 1742–5-ben a teológiát is. 1745-ben szentelték pappá. A következő évben Besztercebányán volt harmadik probációban, majd Liptószentmiklóson tanított. 1748-ban Marosvásárhelyen volt hitszónok. 1749–53-ban Kolozsváron matematikát és bölcseletet tanított. 1754–6 között a győri székesegyházban, majd haláláig Bécsben a professzusházban volt magyar hitszónok és lelkipásztor. Kolozsváron magyar nyelvű könyve jelent meg az ószövetségi Józsefről.
M
M: Thalia legitima. Kolozsvár, 1752; Az ó testamentombeli Jósefnek eleven képe. Kolozsvár, 1758.
Ir
Ir: Nom. I. 430; Pe 924; So III. 1515; St 101.
Születési idő
1714-11-02
Születési hely
Léva
Belépés ideje
1731-10-14
Belépés helye
Trencsén
Fogadalomtétel ideje
1749-02-02
Fogadalomtétel helye
Kolozsvár
Fogadalom
4 fog. prof.
Papszentelés ideje
1745
Papszentelés helye
Nagyszombat
Halálozás ideje
1758-04-23
Halálozás helye
Bécs
Beszélt nyelvek
szlovák

Godó Mihály

Godó Mihály
1913. szept. 27. Kisiratos. Nyelv: magyar, román. SJ 1933. szept. 7. Szatmárnémeti. Psz. 1942. máj. 13. Szeged. F. 1963. aug. 15. C. sp. †1996. szept. 22. Újszentanna.
Életrajz
Jómódú tizenkét gyermekes családból származott. A középiskolát Nagyváradon, Szatmárnémetiben és Gyulafehérváron végezte. 1933-ban lépett be a román rendtartomány szatmári újoncházába. 1935–8 között Krakkóban tanulta a bölcseletet. Utána egy évig Iaşi-ban tanított a szemináriumban, majd a nagyváradi egyházmegyei szemináriumban teológiai tárgyakat tanult, a dogmatikát kivéve. Ott diakónussá szentelték. Egy évig Szatmárnémetiben lakott, onnan küldték 1940-ben Szegedre a teológia elvégzésére; ott szentelték pappá 1942. május 13-án. A harmadik próbaévet is Szegeden töltötte P. Csávossy Elemér vezetésével. Első munkahelye Hódmezővásárhely lett. Az oroszok bejövetele jelentette a háború végét. Lelkipásztori körutakra indult a tanyavilágba. Lengyeltudása segítette, ha oroszokkal került össze. 1945 nyarán visszatért Erdélybe, Szatmárnémetibe. A következő évben Kolozsváron lett egyetemi lelkész. Mivel számára a helyzet veszélyessé vált, elöljárói visszarendelték Szatmárnémetibe. 1949-ben internálták a szerzeteseket. A jezsuitákat Szamosújvárra vitték. A következő két évben volt nagy harca a kommunista hatalom által elindított békepapi mozgalom ellen, mely így a hívek és a papság között nem tudott befolyáshoz jutni. 1952. november 15-én tartóztatták le. 1953 októberében hazaárulás és lázítás vádjával tizenhat évi szigorított börtönre ítélték. Nyolc évig magánzárkában tartották fogva. 1962. november 18-án szabadult ki, valószínűleg amnesztiával. Kényszerlakhelye Szamosújvár lett. 1965-ben plébánossá nevezték ki Herkulesfürdőn, ahol komoly lelkipásztori munkát végzett. Mehádiát, Csernahévízet (Toplet) és Cseherdőt (Şumiţa) is ő látta el. 1979-ben újra letartóztatták. A hatóság titkos rádióadásokat észlelt, és őt gyanúsította. A házkutatásnál a rendőrség sok feszületet talált nála, amit ő árult, ebbe kötöttek bele. A börtönben a per előkészítése közben megtudta, hogy a titkos rádióadás továbbra is működik. Tiltott kereskedelemmel vádolták és azzal, hogy szentbeszédeiben az ateizmus ellen küzd. Szó volt arról, hogy felmentik. A záróülésen jelen volt a püspök is. Az „utolsó szó jogán” ő nagy beszédet mondott Ceauşescu és a kommunizmus ellen. A felmentés helyett hat év börtönbüntetést kapott. 1980-ban szabadult egy amnesztiatörvényből kifolyólag. Szabadulása után Újaradon, 1985–6-ban Mihalán és 1986-tól Pankotán végzett plébániai munkát. Életének utolsó állomása volt a szentannai német öregotthon, ahol 1993-ban házi lelkész lett haláláig. Szülőfalujában, Kisiratoson temették el, ahol 1998-ban emlékművet avattak a tiszteletére.
M
M: Önéletrajz – Testamentum. Kolozsvár, 2002.
Ir
Ir: Cat. Def. III. 39; Hetényi Varga II. 87–96; MJTN 77; MKL IV. 122–3; P. Godó Mihály S. J. Anima Una. 76. (1980. október) 1–4; Isten kutyája. Interjú Godó Mihály erdélyi jezsuitával. Anima Una 124. (1990. december) 7–10; Puni E.: Együtt kell megtanulni a párbeszédet. Mérleg (1990) 2, 142–50; Katona Á.: A Vigilia Beszélgetése Godó Mihállyal. Vigilia 1991. február. 140–7; László N.: Ököllel nem lehet sebet gyógyítani. Beszélgetés Godó Mihállyal. IGEN 1991. március 29. 15–6; Vértesaljai L.: Godó Mihály emlékezete. Távlatok melléklete. 1997. február. 13–4; Pakot G.: Godó atya temetése. MJV III. 245–6; András I.: P. G. M. MKJ III. 246–50; Schuller M.: Akit sem börtön, sem betegség nem tudott megtörni. ProvH 40. (1996. október–november) 26–9; Miklósházy 30.
Születési idő
1913-09-27
Születési hely
Kisiratos
Belépés ideje
1933-09-07
Belépés helye
Szatmárnémeti
Fogadalomtétel ideje
1963-08-15
Fogadalom
C. sp.
Papszentelés ideje
1942-05-13
Papszentelés helye
Szeged
Halálozás ideje
1996-09-22
Halálozás helye
Újszentanna
Beszélt nyelvek
román

Gódor Nándor

Gódor Nándor
1913. aug. 23. Abony. SJ 1937. febr. 1. Bp. F. 1947. aug. 15. Pécs. †1994. jún. 9. Pannonhalma.
Életrajz
1937–9 között a zugligeti Manrézában volt testvérnovícius. 1940-től Kassán, 1944-től Pécsett szakács; 1950-ben Mezőkövesden bevásárló, kertész, ebédlős és házi mindenes volt. A szétszóratás után, 1951-től a pannonhalmi szociális otthonban, majd 1992-tól Bp.-en házi mindenes volt.
Ir
Ir: MJTN 77; Nemesszeghy E.: †Godór Nándor (1913–1994). ProvH 34. (1994. augusztus) 5; Uő: Godór Nándor (1913–1994) MJV III. 185–6; Miklósházy 30.
Születési idő
1913-08-23
Születési hely
Abony
Belépés ideje
1937-02-01
Belépés helye
Bp
Fogadalomtétel ideje
1947-08-15
Fogadalomtétel helye
Pécs
Halálozás ideje
1994-06-09
Halálozás helye
Pannonhalma

Golsky János

Golsky János
1652. jún. 24. Turóc. Nyelv: szlovák. SJ 1672. okt. 11. Trencsén. Psz. 1682. Graz. F. 1685. febr. 2. C. sp. Trencsén. †1718. nov. 8. Szakolca.
Életrajz
Belépése előtt bölcseletből megszerezte a magiszteri fokozatot, és egy év teológiát is hallgatott Kassán. Újoncéveit Trencsénben töltötte. 1675–6-ban Eperjesen, 1677-ben Ungváron és 1678-ban Győrben grammatikát tanított. 1679–82 között Grazban végezte a teológiát. Ott szentelték pappá 1682-ben. Utána Judenburgban volt harmadik probációban. 1684-ben Szakolcán, majd Trencsénben tanított középiskolában. 1686-ban Sopronban volt házfőnök. A következő két évben a szakolcai kollégium kezelésében lévő báni birtokon, 1689–93-ban Selmecbányán és 1694–1700-ban Besztercebányán volt vándormisszionárius, összekötve más lelkipásztori feladatokkal is. 1701–2-ben Szakolcán, 1703-ban Selmecbányán volt hitszónok és lelkipásztor. 1704-ben Besztercebányán a rendház anyagi ügyeit intézte. 1705-től Selmecbányán, 1707-től haláláig Szakolcán volt házi lelkiatya. Golsky a századforduló egyik nagy lelkipásztora volt Észak-Mo.-on.
Ir
Ir: Guilhermy II. 358; Nom. I. 434; Pe 203; Weiser 292–5.
Születési idő
1652-06-24
Születési hely
Turóc
Belépés ideje
1672-10-11
Belépés helye
Trencsén
Fogadalomtétel ideje
1685-02-02
Fogadalomtétel helye
Trencsén
Fogadalom
C. sp.
Papszentelés ideje
1682
Papszentelés helye
Graz
Halálozás ideje
1718-11-08
Halálozás helye
Szakolca
Beszélt nyelvek
szlovák

Gombay Boldizsár

Gombay Boldizsár
1568 k. Debrecen. Nyelv: magyar. SJ 1587. Psz. 1597. Vágsellye. †1598. ápr. 5. Vágsellye.
Életrajz
1587-ben lépett be a Társaságba. 1589-ben Olmützben retorikát tanult. A következő évben Brünnben az alsósokat oktatta. 1591–2-ben Grazban végzett bölcseletet. 1593-tól Turócon tanított. 1596-ban Vágsellyén betegeskedett, de a következő évben hitszónokként működött. Akkor szentelték pappá. Halála előtt Királyfalván katekéta volt.
Ir
Ir: CPA I. 677.
Születési idő
1568?
Születési hely
Debrecen
Halálozás ideje
1598-04-05
Halálozás helye
Vágsellye
Beszélt nyelvek
magyar

Gömöri Pál (kínai nevén: Mej Cengcsun)

Gömöri Pál (kínai nevén: Mej Cengcsun)
1917. júl. 3. Kecskemét. SJ 1931. ápr. 15. Bp. F. 1941. aug. 15. Taming. †1992. febr. 16. Tajpej.
Életrajz
Vallásos parasztcsaládban született, két nővére szintén szerzetesrendbe lépett. Eredetileg a bognármesterséget tanulta, majd belépett a Jézus Társasága zugligeti noviciátusába. Ennek elvégzése után a nagykapornaki uradalomba küldték, de innét a kínai misszióba vágyott, ezért önként jelentkezett. Szerény iskolázottsága ellenére jó nyelvérzéke volt, még a misszió előtt Franciaországban franciául, majd Kínában kínaiul, a Fülöp-szigeteken angolul, majd mindenütt helyi nyelveken tanult. 1934-ben érkezett Kínába, a tamingi misszióban húsz évet töltött, igen változatos munkakörökben: a szakács-, kertész- és asztalosmesterséget gyakorolta. Majd speciális orvosi képzésben részesült, utána betegkezelő, gyógyszerkészítő lett, valamint kisebb sürgős sebészeti beavatkozásokat is végzett. 1938-tól a tamingi misszió déli központjába, Pujangba került, ahol tizenhat évig P. Lischerong Gáspár egyik legmegbízhatóbb segítségének bizonyult. Amikor 1945-ben a kommunisták elfoglalták a missziót, F. Gömöri tovább folytathatta gyógyító munkáját, mivel a helyi protestáns kórház orvosa a háborús viszonyok miatt visszatért hazájába, de praxisát és modern felszerelését átadta neki. Ezek után sokáig az egész megyében egyedül gyógyított, dr. Wiger jezsuita missziós orvos receptjeit véve alapul, a Kínában található gyógynövényekkel kombinálva készítette el gyógyszereit. Híres lett találmánya, a kecsketej injekció általi alkalmazása. Amint növekedett tapasztalata, egyre bonyolultabb műtéteket végzett, a háborús időkben sokat amputált. Azonban 1953-ban a hatóságok letartóztatták, és koholt vádak alapján, Kajfengben kilenc hónapig magánzárkában tartották, majd 1954-ben kiutasították Kínából. Három hónapot töltött Hongkongban, Fülöp-szigeteki vízumára várva. A manilai menekült-skolasztikátusban zöldséget-gyümölcsöt termesztett, valamint a sertés- és a baromfitelepet gondozta. Amikor megnyílt a vietnami jezsuita misszió, és Dalatban megalakult a X. Piusz pápáról elnevezett teológiai akadémia, F. Gömörit küldték, hogy segítsen felépíteni az intézményt. Később Saigonba került, és a noviciátus gazdaságát vezette. Amikor a kommunisták elfoglalták Dél-Vietnamot, ismét távoznia kellett. Előbb Rómába küldték fél év szabadságra, közben hazalátogatott Mo.-ra. 1976-tól csatlakozott a tajvani magyar jezsuita misszióhoz, először Pucében mint asztalos dolgozott, Tonanban és környékén ministráns- és énekesklubokat szervezett. Majd Jaschkó István SJ lucaói Szent Család kórházában tevékenykedett, a fogyatékos gyermekek ellátásáról gondoskodott, csirke- és kacsafarmot rendezett be, a Mo.-ról küldött vesszőkkel pedig a hegylakók gyümölcsfáit oltotta be. Élete utolsó éveiben Alzheimer-betegségben szenvedett, egy idősek otthonában kezelték; epekőműtéte után már nem tért vissza az ereje, a tajvani Tajpejben hunyt el.
Ir
Ir: MJTN 77; Gömöri Pál önmagáról. Barátaink Levelei 1971. április 25. 1–2; Üzenet Szaigónból – Ballószögbe! Petőfi Népe 1975. április 17.; Mej cam csun (Szép virágos tavasz) Katolikus Szó, 1976. április 11; Gömöri Pál testvér. FMJ 41. (1977. húsvét) 5–7; Gömöri Pál testvér. FMJ 48. (1981. nyár) 4–5; Gömöri P.: Ötvenéves jezsuita megemlékezései. FMJ 48. (1981. nyár) 14–6; Vajda T.: Gömöri Pál testvér. FMJ 51. (1982. tavasz) 4; Gömöri testvér. FMJ 51. (1982. tavasz) 9–10; Gömöri Pál S. J. Távol-keleti misszionárius Kanadában. A Szív 68. (1982. október) 10, 448–52; Koch I.: A jó pap holtig tanul. (Gömöri György). Cor Unum 171. (1984. május) 5–6; Gömöri Pál testvér. FMJ (1989 tavasz) 19; Jaschkó I.: Emlékezés Gömöri Pálra. ProvH 9. (1992. május) 5–6; Petruch II. 259; F. Gömöri beszámolója ötven éves jezsuita emlékeiről. MJV III. 187–91.
Születési idő
1917-07-03
Születési hely
Kecskemét
Belépés ideje
1931-04-15
Belépés helye
Bp
Fogadalomtétel ideje
1941-08-15
Fogadalomtétel helye
Taming
Halálozás ideje
1992-02-16
Halálozás helye
Tajpej

González de Santalla, Thirso

González de Santalla, Thirso
1624. jan. 18. Arganza. Nyelv: spanyol. SJ 1643. márc. 3. Oviedo. Psz. 1651. Salamanca. F. 1660. márc. 27. 4 fog. prof. Salamanca. Rendfőnök 1687. júl. 6. Róma. †1705. okt. 27. Róma.
Életrajz
Arganzában született 1624-ben, és 1642-ben Oviedóban lépett be a Társaságba. A bölcseletet Valladolidban, a teológiát Salamancában végezte. Ott szentelték pappá 1651-ben. 1653–5-ben Santiagóban bölcseletet, 1656–65-ig Salamancában teológiát tanított.
1656–65-ig nagy hatású népmisszionáriusként működött. Már akkor kitűnt erős rigorizmusa: támadta a komédiások és színházak működését. Gondja volt a mórok megtérítésére. 1683-ban kiadta a mohamedánok megtérítéséről szóló kézikönyvét, mely több kiadásban és arab fordításban is megjelent.
Amikor Salamancában váratlanul meghalt két teológiatanár, a tartományfőnök Gonzálezt nevezte ki utódnak. Tanárságának e második periódusa, 1675–87 között, polemikus és konfliktusokkal terhelt volt. 1678-ban előadásai akkora vitát váltottak ki a tanári karban, hogy a tartományfőnöknek kellett közbelépnie, aki kiközösítéssel fenyegette meg Gonzálezt, ha tovább tanítja túlzó nézeteit. González még népmisszionárius korában írt egy könyvet a morális teológia alapjáról, és a rendfőnök Olivától kért engedélyt a kiadásra. Oliva öt tanárt nevezett ki a Római Kollégiumból cenzornak, akik egyhangúlag elítélték a kéziratot. A salamancai feszült helyzet idején a sevillai érsek, Ambrosio Spinola kérte a tartományfőnököt, bocsássa rendelkezésére Gonzálezt népmissziók tartására, aki, hogy eltávolítsa őt egy időre a kollégiumból, beleegyezett. González ekkor ismerte meg a római inkvizíció 1679. március 2-i dekrétumát, melyben elítélték a laxizmus hatvanöt tanítását. Madridba való visszatérésekor meglátogatta a nunciust, ahonnan levelet írt XI. Incéhez, és elküldte neki egyik, a probabilizmus ellen írt művét. A pápa a bíboros államtitkáron keresztül válaszolt, megköszönve munkásságát a laxizmus és a probabilizmus ellen. 1680-ban a pápa levelet írt a rendfőnök Olivának, melyben elrendelte, hogy az engedje meg a jezsuitáknak a probabiliorizmus, a biztosabb tan hirdetését. Ettől kezdve látható a barátság XI. Ince pápa és González között.
1686. december 12-én a rendfőnök, Charles de Noyelle meghalt, és a XIII. rendi nagygyűlést 1687. június 21-re hívták össze. Gonzálezt is beválasztották a rendtartomány egyik képviselőjének. Magával vitte néhány kéziratát a biztosabb tan, a probabiliorizmus védelmében, remélve, hogy az új rendfőnök azok kiadását engedélyezni fogja.
Amikor az összegyűlt atyák a vikárius vezetésével megjelentek a pápa előtt, az beszédében kifejtette, hogy a legmegfelelőbb atyát válasszák, aki a legapróbb hibát is megszünteti a Társaságban. González így ír erről Opusculum című művében: „A Szentatya oly módon beszélt, és a rendfőnök képességeit oly módon írta le, hogy mindenki megértette, hogy ő P. Tirsus [González] megválasztását kívánja, és ez nagyban hozzájárult ahhoz, érdemeim ellenére, hogy engem válasszanak.” A harmadik menetben González negyvennyolc szavazatot, a második, a német Eusebius Truchsess huszonnégyet kapott. Amikor a pápa másnap újra fogadta a rendgyűlés tagjait, olyan dicsérő szavakkal beszélt a választás eredményéről, hogy a rendfőnök nem engedte, hogy e szavakat bevegyék az aktákba.
González megválasztását és XI. Ince pápához fűződő viszonyát a Gondviselés művének tartotta, amelyben feladata volt, hogy rendjében és az egyházban a laxizmus ellen és egy biztos, szigorú és feltétel nélküli erkölcsi rend megvalósításán dolgozzon. Megjegyzendő, hogy González a későbbi pápákra, VIII. Sándorra, XII. Incére és XI. Kelemenre soha nem hivatkozott, számukra az ő harcos rigorizmusa és kérlelhetetlensége talán még zavarólag is hatott.
A nagygyűlés vége felé, szeptember 3-án, amikor XI. Ince pápa a határozatok szövegén az utolsó simításokat végezte, a bíboros államtitkár meghívta a rendfőnököt és hat vezető atyát, hogy átvegyék a pápa üzenetét. Ebben a pápa kérte, hogy a nagygyűlés adja meg a rendtagoknak a teljes szabadságot, hogy szóban és írásban a „valószínűbb és biztosabb” tant hirdessék, és sugalmazta, hogy hozzanak döntést, hogy a Társaság soha nem teszi magáévá a valószínűség, a probabilizmus tanát, és nem zárja ki a probabiliorizmust. González kifejtette az államtitkárnak, hogy az atyák, akik megválasztották őt, ismerik magatartását, s nem fognak ellenszegülni a pápa kívánságának.
A további tárgyalásokon azonban nyilvánvalóvá vált, hogy az atyák egy része nem hajlandó a pápa kívánságának megfelelő döntést hozni, és ezzel feladni a Társaság addigi tanítását. Hosszabb viták után megegyeztek abban, hogy a lehető legrövidebb formában, egyetlen szóval sem említve a pápa kívánságát, kimondják, hogy a Társaság nem tiltotta és nem tiltja, hogy védje az ellenkező véleményt, melyet valószínűbbnek tart. Ez volt a 18. dekrétum, mely megadta a szabadságot moralistáinak, hogy választhassanak a két vélemény, a probabilizmus és a probabiliorizmus között.
González törekvése, hogy szélsőséges erkölcsi tanait bevezesse a Társaságba, meghatározta egész rendfőnöki életét. Az asszisztensek tudta és a rendi cenzúra nélkül 1691-ben Dillingenben kinyomatta morálteológiai könyvének kivonatát. Az asszisztensek a híres olasz jezsuita hitszónok, Paolo Segneri segítségével, akinek nagy befolyása volt XII. Ince pápánál, elérték, hogy a könyvet nem lehetett terjeszteni az 1693-ra összehívott prokurátorok kongregációjának engedélye nélkül.
González ebben a helyzetben elkövette azt a hibát, hogy megpróbálta II. Károly spanyol királyt a maga pártjára vonni. Feltételezve, hogy a prokurátorok gyűlése megszavazza az általános nagygyűlés egybehívását, a királynak el kellett volna érnie, hogy alattvalói ez ellen szavazzanak. A király a döntést a pápára bízta. Úgy látszik, ez a nem várt döntés kissé megtörte González erejét. Ráadásul a pápa nem engedélyezte a már kinyomtatott könyve terjesztését sem.
1693 novemberében összegyűlt a prokurátorok kongregációja, hogy megismerve a Társaság akkori állapotát, arról döntsön, szükség van-e általános nagygyűlés összehívására. González kijelentette, hogy annak összehívása a laxizmust támogatná. Az öt asszisztens az ellenvéleményt vallotta. November 19-én volt a választás: tizenhét szavazat az összehívás mellett, tizenhat ellene szólt. A jelenlévők abban a hiszemben, hogy az összehívás mellett szólt, már készültek az elutazásra, amikor a Társaság titkára, P. Pablo Extriz bejelentette, hogy a szavazás nem kötelez az összehívásra, mert a tizenhét szavazat nem elegendő. Az előírás a szavazatok felét plusz egy szavazatot határozott meg, itt azonban fél szavazat hiányzott. Mindkét fél a pápához fordult döntésért, aki egy öttagú bíboros bizottságra bízta a döntést. 1694. augusztus 3-án érkezett a negatív válasz.
Akkor még érvényben volt X. Ince pápa rendelete, amely előírta a Társaságnak, hogy minden kilencedik évben tartania kell egy nagygyűlést, és azon új asszisztenseket kell választania. A XIV. nagygyűlés 1696 novemberében kezdődött. 13-án González az asszisztenciák legidősebb tartományfőnökeivel XII. Ince pápához ment kihallgatásra. A pápa arra buzdította őket, hogy feledjék a múltat, és tekintsenek a jövőbe. Erre buzdított a rendfőnök is november 25-én. A gyűléstagok többsége egyetértett vele, de olyan fontos kérdések is napirendre kerültek, mint például kinek kell felülvizsgálnia a rendfőnök könyveit kiadásuk előtt, hogy vitás kérdésekben senki se forduljon világiakhoz, hogy bizonyos ideig ne adjanak ki a probabilizmust vagy a probabiliorizmust érintő könyveket. A tárgyalások békésebb menetéhez és a Társaság kormányzásához nagyban hozzájárult az új asszisztensek választása.
A nagygyűlés után González tovább harcolt a valószínűbb erkölcstan terjesztéséért. 1701-ben írt egy testamentumot az asszisztenseknek és a halála után megválasztandó vikáriusnak, hogy meggyőzze őket: a probabilizmus követése „formális bűn” volt. Egy évre rá XI. Kelemen pápának írt egy emlékiratot „A Jézus Társasága sérthetetlenségéről”, és kérte őt, hogy nyilvánosan ítélje el a nem biztos erkölcsi rendszereket, és jelentse ki egyetlen járható útnak a probabiliorizmust.
Szólnunk kell két további rendi nagygyűlésről is, melyekről eddig csak az erkölcstanról zajló vitákban volt szó. A XIII. kongregációban fontos döntést hoztak az atyák a szentírástanról, a morális teológiáról és a pappá szentelés előtti vizsgák szigorúbbá tételéről, valamint bevezették a gyóntatás módjának gyakorlását. Meghatározták a legrövidebb időt a tanulmányok végzésében és az utolsó fogadalmak letételéhez. Megemlékezést tartottak a Társaság elhunytjairól. Az uralkodóknak köszönőleveleket küldtek. A II. Jakab angol királyhoz intézettben reményüket fejezték ki a katolicizmus visszaállítására.
A XIV. kongregáció első feladataként rendezte az egybehívó gyűlés számára a szavazás mikéntjét. A szavazás csak akkor érvényes, ha az egybehívó szavazatok száma legalább hárommal több a negatív szavazatoknál. Elhatározták a Társaság Institutumának új kiadását, melynek költségeit a cseh rendtartomány vállalta. A gyűlés szorgalmazta a szellemtudományok és az egyházjog tanítását is.
A Társaság helyzete Európában a sok háború – a Habsburg Szent Liga háborúja (1683–99), a spanyol örökösödési háború (1701–14) és részben a nagy északi háború (1700–21) – miatt nehéz volt. A rendfőnöknek sok nehézsége volt XIV. Lajos francia királlyal, főleg a janzenistákkal folytatott vitában. A nijmegeni béke (1678) után a király követelte, hogy a francia-belga rendtartomány a francia asszisztenciához tartozzon. A követelést 1687-ben a király megújította, de a rend akkori nagygyűlése ezt elutasította. A király akkoriban XI. Ince pápával is harcban állt a négy gallikán követelés miatt 1682-ben. XIV. Lajos követelte a rendfőnöktől, hogy a francia asszisztens költözzön Franciaországba, a jezsuitáknak pedig minden kapcsolatot megtiltott a rendfőnökkel, és egy vikárius kinevezését követelte a francia rendtagok számára. Az öt francia tartományfőnöknek sikerült a királynál elérnie, hogy ezeket a rendeleteket visszavonja.
González kormányzása alatt jelentősen megszaporodott az udvari gyóntatók száma. Ezzel megnőtt ugyan a rend vallási és politikai befolyása, de a kockázat is. Spanyolországban az új Bourbon-dinasztia a dominikánusok helyére jezsuitákat vitt a királyi udvarba. Angliában II. Jakab, Szászországban a konvertita választófejedelem vitte őket udvarába.
Dél-Amerikában 1696-ban jött létre a quitói rendtartomány, Észak-Amerikában pedig a kaliforniai misszió, ahonnan P. Eusebio Kino indult felfedezőútjaira, és megállapította, hogy Alsó-Kalifornia félsziget.
A Közel-Keleten a rend több missziót vezetett, így Törökországban, Libanonban, Szíriában, Mezopotámiában, Örményországban és Perzsiában.
Indiában szintén számos jezsuita dolgozott, ahol 1704-ben a pápai követ betiltotta a malabári rítust. Indokínában a missziók nagy nehézségek között dolgoztak. A kínai missziók sorsát González a szívén viselte. 1693-ban és 1695-ben levelet is intézett hozzájuk. Kanghszi császár uralkodása idején, 1689-ben két jezsuita misszionárius közvetítésével Nyercsinkszben kötötték meg az első orosz–kínai határszerződést. 1693-ban a császár teljes vallásszabadságot adott a misszióknak.
González 1703-ban, időskorára hivatkozva, az olasz Michelangelo Tamburinit nevezte ki vikáriusává. Tizennyolc évig volt a Társaság rendfőnöke. 1705. október 27-én halt meg Rómában.
Ir
Ir: Generálisok 38–42.
Születési idő
1624-01-18
Születési hely
Arganza
Belépés ideje
1643-03-03
Belépés helye
Oviedo
Fogadalomtétel ideje
1660-03-27
Fogadalomtétel helye
Salamanca
Fogadalom
4 fog. prof.
Papszentelés ideje
1651
Papszentelés helye
Salamanca
Halálozás ideje
1705-10-27
Halálozás helye
Róma
Beszélt nyelvek
spanyol

Görgei Imre

Görgei Imre
1681. ápr. 12. Görgő. Nyelv: magyar. SJ 1700. okt. 13. Bécs. Psz. 1709. F. 1715. febr. 2. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1749. szept. 1. Trencsén.
Életrajz
Bécsben elvégezte a bölcseleti tanulmányokat és onnan lépett be a trencséni újoncházba. A próbaévek elteltével 1703–6 között Kassán tanított középiskolában. 1706–9-ben teológiát tanult Nagyszombatban. Utána Linzben végezte a harmadik próbaévet. 1711–2-ben Kassán volt hitszónok és katekéta. 1713-ban Budán kezdte el akadémiai pályafutását a bölcselet tanításával. 1715–6-ban Nagyszombatban kontroverziát és kazuisztikát, 1717–8-ban Grazban kazuisztikát és 1719–20-ban Kassán szentírástant adott elő. 1721–3-ban Kolozsváron, a következő három évben Kassán volt rektor. 1727–30 között Nagyszombatban szentírást tanított. 1731-ben az erdélyi görög-katolikus püspök teológusa volt. 1732-ben Győrben, 1733–5-ben Budán volt házgondnok. 1736–47 között Győrben, valószínűleg már legyengült egészséggel, könyvtáros volt. Utána haláláig Trencsénben gyóntatott. A lelkiirodalomhoz tartozó könyveket és egy hitvitázó művet adott ki Nagyszombatban.
M
M: Amoris divini magister. Nagyszombat, 1726; Singularis devotio academicae juventutis. Nagyszombat, 1726; Divinioris pacis nuncius. Nagyszombat, 1727; Manes septemtrionales, perfidia haeresum tenebris mersi. Nagyszombat, 1728; D. Francisci Xaverii in rebus adversis et secundis animi magnitudo. Nagyszombat, 1729.
Ir
Ir: MKL IV. 172; Nom. I. 437–8; Pe 542; Petrik 1712–1860/VII; Po Magyar 754; Weiser 507–8.
Születési idő
1681-04-12
Születési hely
Görgő
Belépés ideje
1700-10-13
Belépés helye
Bécs
Fogadalomtétel ideje
1715-02-02
Fogadalomtétel helye
Nagyszombat
Fogadalom
4 fog. prof.
Papszentelés ideje
1709
Halálozás ideje
1749-09-01
Halálozás helye
Trencsén
Beszélt nyelvek
magyar

Görgei Kristóf

Görgei Kristóf
1686. dec. 16. Betlenfalva. Nyelv: magyar. SJ 1702. okt. 28. Trencsén. Psz. 1716. F. 1720. febr. 2. 4 fog. prof. Kolozsvár. †1747. dec. 1. Eger.
Életrajz
Középiskolai tanulmányait Kassán végezte, és onnan lépett be a trencséni újoncházba. A próbaidő leteltével egy évig Nagyszombatban a parvistákat tanította, utána bölcseletet tanult, majd 1711-ig újra a középiskolában tanított. Ezt a feladatát folytatta a következő évben Pozsonyban is. Teológiai tanulmányait 1713-ban Bécsben kezdte, és 1716-ban Kassán fejezte be a pappá szenteléssel. A rá következő harmadik próbaévet Besztercebányán végezte. 1718-tól Kolozsváron egy évig retorikát, három-három évig bölcseletet és kazuisztikát tanított. 1725–7 között Budán a szemináriumot vezette. A következő évben Nagyszombatban a kazuisztika tanára volt. 1729–33 között Kassán egy évig szentírástant és négy évig teológiát tanított. 1734–6 között Besztercebányán a harmadik próbaéves atyák vezetője volt. Utána Nagyszombatban két évig a szemináriumot kormányozta. 1739–41-ben Kassán rektor, 1742–5-ben Nagyszombatban újra a szeminárium főnöke és 1746-tól haláláig egri rektor volt. Életének utolsó másfél évtizede mutatja, hogy kiemelkedő papnevelő képességekkel rendelkezett.
M
M: Decenna Magni Indiarum Philosophi. Kolozsvár, 1718; Theologia catholica. Kassa, 1732.
Ir
Ir: LKKOS 410; MKL IV. 172; Nom. I. 437; Pe 581; Petrik 1712–1860/I; So III. 1529; St 100; Szi III. 1389.
Születési idő
1686-12-16
Születési hely
Betlenfalva
Belépés ideje
1702-10-28
Belépés helye
Trencsén
Fogadalomtétel ideje
1720-02-02
Fogadalomtétel helye
Kolozsvár
Fogadalom
4 fog. prof.
Papszentelés ideje
1716
Halálozás ideje
1747-12-01
Halálozás helye
Eger
Beszélt nyelvek
magyar

Görgey Sándor

Görgey Sándor
1647. aug. 6. Görgő. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1677. júl. 25. Trencsén. Psz. 1680. Nagyszombat. F. 1684. aug. 15. C. sp. Nagyszombat. †1704. aug. 11. Győr.
Életrajz
A trencséni újoncház 1674-es bejegyzése szerint már hét évvel belépése előtt befejezte bölcseleti tanulmányait. A próbaidő után 1677-ben Nagyszombatban a legalsó osztályt tanította és az iskolai színjátszás felelőse volt. 1678-ban Pozsonyban tanított. Csak két év teológiát végzett Nagyszombatban, amikor 1680-ban pappá szentelték. 1681–2-ben Szakolcán, azután egy-egy évig Kőszegen, Nagyszombatban és Pozsonyban tanított középiskolában. 1686–7-ben Kassán a gazdasági ügyek intézője és házgondnok volt. A következő évben Trencsénben lelkipásztori munkát végzett. 1689-ben Pozsonyban a gazdasági ügyeket intézte, majd egy évig Győrben volt lelkipásztor. Onnan négy évre visszakerült Pozsonyba gazdasági főnöknek. Ugyanezt a hivatalt viselte 1695–6-ban Kassán is. 1697-től haláláig Győrben volt öt évig magyar lelkipásztor és három évig házgondnok.
Ir
Ir: Nom. I. 437; Pe 223; Po Magyar 141.
Születési idő
1647-08-06
Születési hely
Görgő
Belépés ideje
1677-07-25
Belépés helye
Trencsén
Fogadalomtétel ideje
1684-08-15
Fogadalomtétel helye
Nagyszombat
Fogadalom
C. sp.
Papszentelés ideje
1680
Papszentelés helye
Nagyszombat
Halálozás ideje
1704-08-11
Halálozás helye
Győr
Beszélt nyelvek
szlovák

Gottgeisl János

Gottgeisl János
1726. júl. 16. Pozsony. Nyelv: német. SJ 1743. okt. 15. Bécs. Psz. 1758 Bécs F. 1761. febr. 2. 4 fog. prof. Kolozsvár. †1794. márc. 11. Pozsony.
Életrajz
Szülővárosában, Pozsonyban végezte el a középiskolát, onnan lépett be a bécsi újoncházba. A kétéves próbaidő után Leobenben tanult a tanárképzőben. Onnan 1747-ben Bécsbe került a bölcseleti tanulmányokra. 1750-ben Sopronban, 1751–2-ben Budán és 1753-ban Kassán tanított. 1754–5-ben Bécsben matematikát, a következő négy évben teológiát tanult. 1758-ban szentelték pappá. 1760-ban Egerben végezte a harmadik próbaévet. 1761-ben Kolozsváron, 1762-ben Győrben és 1763–5-ben Nagyszombatban tanított matematikát és bölcseletet. 1766-ban Pozsonyban hitszónok volt. A következő évtől kezdve teológiai tantárgyakat adott elő: 1767–8-ban Kassán kontroverziát, 1769–71-ben Győrben kánonjogot és szentírástant, ez utóbbit 1772–3-ban Budán is. A feloszlatás után az esztergomi főegyházmegye papja lett. Nagyszombatban tanári évei alatt matematikai, metafizikai és általános bölcseleti kivonatokat publikált előadásaiból.
M
M: Palatini Hunariae sub Regibus Austriacis versu heroico expressi. Kassa, 1753; Tentamen publicum ex praelectionibus mathematicis. Nagyszombat, 1763; Tentamen metaphysicum ex praelectionibus. Nagyszombat, 1764; Assertiones ex universa philosophia. Nagyszombat, 1765.
Ir
Ir: Nom. I. 440; Petrik 1712–1860/VII; So III. 1622. St 102; Szi III. 1316–7; Zelliger 152; Gottgeisel János (1726–1794). KJKT 67.
Születési idő
1726-07-16
Születési hely
Pozsony
Belépés ideje
1743-10-15
Belépés helye
Bécs
Fogadalomtétel ideje
1761-02-02
Fogadalomtétel helye
Kolozsvár
Fogadalom
4 fog. prof.
Papszentelés ideje
1758
Papszentelés helye
Bécs
Halálozás ideje
1794-03-11
Halálozás helye
Pozsony
Beszélt nyelvek
német

Gottifredi Alessandro

Gottifredi Alessandro
1595. máj. 3. Róma. Nyelv: olasz. SJ 1609. febr. 26. Róma. Psz. 1611. Róma. F. 1617. máj. 14. 4 fog. prof. Róma. Rendfőnök 1652. jan. 21. Róma. †1652. márc. 12. Róma.
Életrajz
Római nemesi családból származott. Keresztapja Camillo Borghese, a későbbi V. Pál pápa, ő törte meg a család ellenállását, amikor Gottifredi belépett a rendbe. Tanulmányainak befejezése után, 1627–34-ben bölcseletet tanított a Római Kollégiumban, majd két évig a Római Szeminárium igazgatója volt. 1642–4-ben teológiát tanított Rómában, ezt követően két évig a Társaság titkáraként működött. 1647-ben Carafa rendfőnök a nápolyi rendtartomány vizitátorává, majd 1651-ben római tartományfőnökké nevezte ki. A Római Kollégiumban újra bevezette a görög nyelv tanítását.
Francesco Piccolomini rendfőnök halála után a 10. rendi nagygyűlés 1652. január 7-én gyűlt össze. A választás előtti tanácskozások az új rendfőnök feladatai között megjelölték a tanulmányok előmozdítását, és az udvari gyóntatóknál kiemelték, hogy nem szabad beleavatkozniuk a világi ügyekbe. A második menetben a gyűlés megválasztotta Gottifredit, aki azonban meghalt, mielőtt a nagygyűlés véget ért volna.
A gyűlés a legidősebb asszisztens vezetése alatt így március 17-én megválasztotta az új rendfőnököt, a német Goswin Nickelt.
Ir
Ir: Generálisok 31–2.
Születési idő
1595-05-03
Születési hely
Róma
Belépés ideje
1609-02-26
Belépés helye
Róma
Fogadalomtétel ideje
1617-05-14
Fogadalomtétel helye
Róma
Fogadalom
4 fog. prof.
Papszentelés ideje
1611
Papszentelés helye
Róma
Halálozás ideje
1652-03-12
Halálozás helye
Róma
Beszélt nyelvek
olasz

Göttner Franz X.

Göttner Franz X.
1695. okt. 4. Linz. Nyelv: német. SJ 1713. okt. 9. Bécs. Psz. 1723. Bécs. F. 1729. febr. 2. 4 fog. prof. Graz. †1733. szept. 1. Laibach.
Életrajz
Linzben született, 1714-ben Bécsben végzett bölcsész hallgatóként lépett be a Társaságba. A próbaidő után Steyrben, Klagenfurtban és Grazban egy-egy évig és Nagyszombatban két évig középiskolában tanított. 1721–4 között Bécsben tanult teológiát. Ott szentelték pappá 1723-ban. A harmadik próbaévet 1725-ben Judenburgban végezte. 1726-ban Grazban, a következő évben Bécsben tanított etikát. 1728–30 között Grazban bölcseletet, 1731-től haláláig Laibachban kazuisztikát tanított.
M
M: Lauri et livae conjunctio. Nagyszombat, 1719; Panegyricus in Divum Stanislaum Kostkam. Bécs, 1727; Mercurius Austriacus. 3 k. Nagyszombat, 1729.
Ir
Ir: Nom. I. 441; So III. 1531; St 101; Szi III. 1397–8.
Születési idő
1695-10-04
Születési hely
Linz
Belépés ideje
1713-10-09
Belépés helye
Bécs
Fogadalomtétel ideje
1729-02-02
Fogadalomtétel helye
Graz
Fogadalom
4 fog. prof.
Papszentelés ideje
1723
Papszentelés helye
Bécs
Halálozás ideje
1733-09-01
Halálozás helye
Laibach
Beszélt nyelvek
német