Godó Mihály

Jómódú tizenkét gyermekes családból származott. A középiskolát Nagyváradon, Szatmárnémetiben és Gyulafehérváron végezte. 1933-ban lépett be a román rendtartomány szatmári újoncházába. 1935–8 között Krakkóban tanulta a bölcseletet. Utána egy évig Iaşi-ban tanított a szemináriumban, majd a nagyváradi egyházmegyei szemináriumban teológiai tárgyakat tanult, a dogmatikát kivéve. Ott diakónussá szentelték. Egy évig Szatmárnémetiben lakott, onnan küldték 1940-ben Szegedre a teológia elvégzésére; ott szentelték pappá 1942. május 13-án. A harmadik próbaévet is Szegeden töltötte P. Csávossy Elemér vezetésével. Első munkahelye Hódmezővásárhely lett. Az oroszok bejövetele jelentette a háború végét. Lelkipásztori körutakra indult a tanyavilágba. Lengyeltudása segítette, ha oroszokkal került össze. 1945 nyarán visszatért Erdélybe, Szatmárnémetibe. A következő évben Kolozsváron lett egyetemi lelkész. Mivel számára a helyzet veszélyessé vált, elöljárói visszarendelték Szatmárnémetibe. 1949-ben internálták a szerzeteseket. A jezsuitákat Szamosújvárra vitték. A következő két évben volt nagy harca a kommunista hatalom által elindított békepapi mozgalom ellen, mely így a hívek és a papság között nem tudott befolyáshoz jutni. 1952. november 15-én tartóztatták le. 1953 októberében hazaárulás és lázítás vádjával tizenhat évi szigorított börtönre ítélték. Nyolc évig magánzárkában tartották fogva. 1962. november 18-án szabadult ki, valószínűleg amnesztiával. Kényszerlakhelye Szamosújvár lett. 1965-ben plébánossá nevezték ki Herkulesfürdőn, ahol komoly lelkipásztori munkát végzett. Mehádiát, Csernahévízet (Toplet) és Cseherdőt (Şumiţa) is ő látta el. 1979-ben újra letartóztatták. A hatóság titkos rádióadásokat észlelt, és őt gyanúsította. A házkutatásnál a rendőrség sok feszületet talált nála, amit ő árult, ebbe kötöttek bele. A börtönben a per előkészítése közben megtudta, hogy a titkos rádióadás továbbra is működik. Tiltott kereskedelemmel vádolták és azzal, hogy szentbeszédeiben az ateizmus ellen küzd. Szó volt arról, hogy felmentik. A záróülésen jelen volt a püspök is. Az „utolsó szó jogán” ő nagy beszédet mondott Ceauşescu és a kommunizmus ellen. A felmentés helyett hat év börtönbüntetést kapott. 1980-ban szabadult egy amnesztiatörvényből kifolyólag. Szabadulása után Újaradon, 1985–6-ban Mihalán és 1986-tól Pankotán végzett plébániai munkát. Életének utolsó állomása volt a szentannai német öregotthon, ahol 1993-ban házi lelkész lett haláláig. Szülőfalujában, Kisiratoson temették el, ahol 1998-ban emlékművet avattak a tiszteletére.