Online Jezsuita Történeti Névtár

Pozsonyban született, Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaévek után 1749-ben Szakolcán végezte a tanárképzőt. 1750–2-ben Bécsben tanult bölcseletet. Utána Pozsonyban grammatikát tanított. 1754–5-ben Bécsben matematikát tanult, majd 1756-ban Budán, 1757-ben Nagyszombatban retorikát tanított. 1758-ban Bécsben kezdte a teológiát, majd egy év után Nagyszombatban folytatta. 1760-ban szentelték pappá. 1762–3-ban Bazinban, 1764-ben Gyulafehérváron grammatikát, 1765–73 között Kolozsváron matematikát tanított, és könyvtáros volt. Érdekelték a természettudományok. 1766-ban a vasról, a következő évben Erdély ásványairól adott ki könyvet, melyet a volt jezsuita novícius, neves ásványkutató és az osztrák szabadkőművesek vezetője, Born Ignác támadott erősen. A nagyon elhanyagolt agrártudományok Erdélyben gyakran vezettek éhínséghez. Ezért kezdett ezzel és a táplálkozás problémáival is foglalkozni. 1769-től létezett Erdélyben egy Agrártudományi Társulat, melynek legaktívabb tagjai közé tartozott, erről a társulat aktái tanúskodnak. Éhínség esetén javasolta, hogy csicsókából is süssenek kenyeret, és a búza helyett kukoricából égessenek pálinkát. 1771-ben tanácsolta a kormánynak, hogy kákából is készítsenek papírt, mert az nagy mennyiségben található az országban. Mária Teréziától nyugdíjat kapott, és kanonok lett Szepeskáptalanon, ahol 1784-ben meghalt.
M: Diploma Andreae II. Kolozsvár, 1760; Dissertatio de natura ferri et ferrariis regni Hungariae ac Transilvaniae. Kolozsvár, 1766; Mineralogia Magni Principatus Transilvaniae. Kolozsvár, 1767; Inscriptiones Romano-Dacicae. Kolozsvár, 1767; Dissertatio de agris fimandis et arendis. Kiad. Csetri A.–Engel C. Bukarest, 1970; Dissertatio de Skumpia. Kolozsvár, 1773, Bp., 1944, Bukarest, 1970; Reges Hungariae Mariani. Bécs, 1775; Heroes Hungariae Mariani. Bécs, 1775; Supellex concionatoria in festis Deiparae Virginis. I. Lőcse, 1781, II. Kassa, 1781; Értekezés a scumpiáról avagy a Cotunus Coriaria növényről Erdély Nagyfejedelemségben végzett különböző kísérletekkel. Bp., 1944; Prima lucrare agronomica de specialitate din Transilvania. Bukarest, 1970.

Barcelonában született 1711-ben, Bécsben lépett be a Társaságba. A kétéves próbaidő után ugyanott végezte a tanárképzőt. 1730–2 között bölcseletet tanult Grazban, majd három évig Linzben tanított középiskolában. 1736-ban Bécsben matematikai tanulmányokat végzett egy évig. Utána egy-egy évig középiskolában tanított Linzben és Pozsonyban. 1739–42-ben Grazban végezte a teológiát, ahol 1742-ben pappá szentelték. 1743-ban Judenburgban volt harmadik probációban. A következő évben Grazban középiskolában tanított. 1745-ben Szakolcán, majd Győrben oktatott a tanárképzőben. 1747–8-ban Bécsben történelmi kutatásokat végzett. 1749–55 között a bécsi Theresianumban tanított történelmet és görög nyelvet, 1756–9-ben Bécsben az egyetemen szentírástant és 1760–70-ben görögöt. 1771-től a Társaság feloszlatásáig Goriziában görögtanárként működött. Utána is ott maradt haláláig. Sokoldalú tanár volt: tanított középiskolában, tanárképzőben és egyetemen. Írt latin és görög nyelvkönyvet, foglalkozott Máté evangéliumával és német történelemmel. Az utókor számára azonban iskoladrámáival vált ismertté. Az elsőt még mint a retorika tanára a pozsonyi kollégiumban írta: Zrinius Heros toto orbe notissimus ad Zigethum pro patria victima. Eszterházy Imre esztergomi érseknek ez annyira megtetszett, hogy udvarában választott közönség előtt újra előadatta, és kinyomatta. A színdarabot Baróti Szabó Dávid fordította magyarra és Zrinyi Szigetnél címmel 1786-ban, Zrínyi Sziget váránál címmel 1789-ben és 1802-ben adta ki. Egy adat szerint 1753-ban, talán Nagyszombatban, Szigeti Zrínyi Miklós címmel magyarul is előadták. Másik művét, a Cyrus szomorú játékot a jezsuita Kereskényi Ádám fordította magyarra 1767-ben. Kassán a jezsuiták nyomdájában adták ki. Kassai előadása nem bizonyítható.

Nagyszombatban befejezte az első év teológiát, amikor belépett a trencséni újoncházba. A próbaévek leteltével ugyanott két évig grammatikát tanított. 1718–21-ben Bécsben befejezte a teológiai tanulmányokat. 1720-ban ott szentelték pappá. Egy évig Turócon volt hitszónok és 1723-ban Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet, majd egy-egy évig hitszónok volt Lőcsén és Besztercebányán. 1726–36 között Nagyszombatban tanította a hároméves bölcseleti kurzust, majd egy-egy évig kontroverziát és kazuisztikát adott elő. 1730-ban megszerezte a teológiai doktorátust. 1731–6-ban a dogmatika tanára és az utolsó két évben a teológiai kar dékánja volt. 1737–9-ben a harmadik próbaévesek vezetője volt Besztercebányán, majd visszatért Nagyszombatba, ahol haláláig a szemináriumot igazgatta. Teológiai műveiben a protestáns tan történetét és a keleti és nyugati egyházak viszonyát vizsgálta.

1653-ban Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaévek után Besztercebányán tanított. 1657–9 között végezte Nagyszombatban a bölcseleti tanulmányokat. Utána egy-egy évig középiskolában tanított Besztercebányán és Grazban. 1662-ben Bécsbe került a teológiai tanulmányokra. 1665-ben szentelték pappá. A következő évben a szakolcai misszióban dolgozott. 1667-ben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1668–73 között Kassán egy évig retorikát, öt évig bölcseletet tanított. 1674–7 között Rózsahegyen házfőnök és plébános volt. A következő évben Szakolcára került házfőnöknek. 1680–2-ben a bécsi Pázmáneum rektora volt. 1683-ból nincs adat. 1684-ben Zágrábban a konviktus igazgatója volt, a következő évben Nagyszombatban lelkipásztor lett. 1686–8-ban a báni misszió helyettes főnöke volt. 1689-től két-két évig házgondnoki hivatalt töltött be Trencsénben és Nagyszombatban, majd egy-egy évig Győrben és újra Trencsénben. 1695-ben Sopronban, 1696-ban Pozsonyban és 1697-től haláláig Szakolcán volt a ház lelkiatyja.
G

Boszniai születésű volt, világi papként Grazban jelentkezett jezsuitának és a bécsi újoncházban lépett be a Társaságba. Lelkipásztori munkásságát Varasdon kezdte meg 1693–5-ben. Utána négy évig Budán volt hitszónok és népmisszionárius, ekkor már betegsége is jelentkezett. Két évig még hitszónok volt Pécsett. Visszakerült Budára, ahol rövidesen meghalt.

Besztercebányáról lépett be a bécsi újoncházba. A próbaévek után ugyanott elvégezte a tanárképzőt. A következő évben szülővárosában tanított egy évig. Bölcseleti tanulmányait 1699–1701 között Nagyszombatban végezte, és utána három évig ugyanott tanított a középiskolában. 1705–8-ban Grazban volt teológus, ahol pappá szentelték. A harmadik próbaévre Judenburgba került. Utána Selmecbányán egy, Kassán két évig a humaniorát tanította. 1713-tól Pozsonyban előbb a rendházban, majd a kollégiumban volt hitszónok. 1715-ben Bécsben, a következő három évben Nagyszombatban bölcseletet tanított. 1719–20-ban Győrben házgondnok és a kazuisztika tanára volt. Ugyanezt a tárgyat tanította Egerben egy, Nagyszombatban két évig. Ott a szeminárium főnöke is volt. A következő két évben ugyanezt a hivatalt Kassán is viselte. 1726-ban Győrben kazuisztikát tanított. 1727–32 között Nagyszombatban volt a szeminárium főnöke. Onnan Trencsénbe került házgondnoknak. 1734-től haláláig Győrben élt. Művei Nagyszombatban jelentek meg, a Physica exotica két kiadásban is.

Szülei tanúsága szerint példás viseletű, szorgalmas fiú volt, aki a vakációban maga kereste meg a taníttatására való összeget. A gimnáziumot még Pozsonyban kezdte, de belépett a Társaságba; a noviciátus után gimnáziumi tanulmányait a kalocsai jezsuita kollégiumban fejezte be. 1914–7 között Innsbruckban filozófiát tanult, közben tökéletesen elsajátította a német nyelvet, de mellette szorgalmasan tanult oroszul is, mert azt tervezte, hogy Oroszországba megy misszionáriusnak. 1917-től, magiszteri évei alatt, Kalocsán volt az ének, a rajz és a szépírás tanára. A teológiát Lengyelországban, az ősi jezsuita főiskolán, Stara Wieśben végezte, ahol 1922-ben pappá szentelték. Itt is csodájára jártak híres nyelvtehetségének, egy év elteltével olyan tökéletesen beszélte a lengyel nyelvet, hogy nem akarták elhinni, hogy nem született lengyel. A teológia negyedik évét Angliában végezte, itt természetesen angolul is megtanult. 1923–4-ben harmadik próbaévét a franciaországi Paray-Le-Monialban töltötte, azzal a szándékkal, hogy elsajátítsa a francia nyelvet is. Ekkor már tudta, hogy nem Oroszországba megy, mivel még skolasztikus korában az elöljárók kiválasztották a kínai misszió számára, így 1924. szeptember 13-án második magyar misszionáriusként érkezett Kínába. Először egy éven keresztül tanulta a kínai nyelvet Tamingban. Majd 1925–7 között mint igazgatóhelyettes tanított Hszienhszienben, és az újonnan érkezett magyar missziós nővéreket oktatta kínai nyelvre Tamingban. A tervek szerint a tamingi jezsuita kollégium első magyar rektorának szánták. 1930 júniusában azonban, amikor kerékpárral ment Tamingból Kajcsouba, napszúrást kapott. Kajcsouban hunyt el, ideiglenesen ott temették el kínai módra, de 1931 elején átvitték Tamingba, és az újonnan nyitott jezsuita temetőben helyezték el örök nyugalomra. Sírkövére latinul és kínaiul vésték fel a nevét és az adatait.

Nagyváradon érettségizett a premontrei főgimnáziumban. 1906-ban lépett be a nagyszombati újoncházba. A kétéves próbaidő után ugyanott retorikát végzett. A bölcseleti tanulmányok első két évét Pozsonyban végezte, a harmadik évre a belgiumi Leuvenbe került. Onnan ment Nápolyba teológiára, de egy év múlva visszatért és Innsbruckban folytatta tanulmányait. 1916-ban szentelték pappá. Röviddel utána súlyosan megbetegedett, és évekig a svájci Davosban ápolták. Csak 1923-ban tért vissza Érdre, ahol harmadik próbaévét végezte. Ott maradt mint házi lelkiatya és az újoncok nyelvtanára. Őket követte új állomáshelyükre is a bp.-i Manrézába mint lelkiatya és író. Onnan 1932–3-ban részt vett a Katolikus Misszió szerkesztésében is. 1934–5-ben újra beteg lett, és házon kívül ápolták. Visszatérte után Kalocsára került, néhány évig még mint házi lelkiatya, haláláig 1949-ben mint író. Főleg lelki irodalommal foglalkozott. Több műve idegen nyelvből való átdolgozás. Legfontosabb könyve a Jezsuita szellem 1942-ből. Három munkája kéziratban maradt.

Bp.-en született. Négy elemi és két reáliskolai osztályt végzett, amikor a női fodrász mesterséget választotta. 1915-ben lett segéd. 1918 őszén jelentkezett felvételre a Társaságba Szegeden. Ott portás és az ebédlő gondozója lett a rendházban. Hivatalos szerzetesi életét 1920. augusztus 14-én kezdte el. Már az újoncidőben sekrestyés és betegápoló lett. 1924-től, egy év kivételével, a pécsi kollégium, főleg az internátus betegápolója volt egészen a rend feloszlatásáig. Személyiségére és feladatának végzésére jellemző, hogy a diákoktól „a jó bácsi” becenevet kapta, mely egész életében rajta maradt. Emlékezetes volt vitája dr. Neuper Ernő sebészprofesszorral, amikor egyik növendékét előrehaladott vakbélgyulladás gyanújával vitte a klinikára. A professzor csak a testvér erőteljes sürgetésére rendelte el az operációt, ami az utolsó pillanatban történt, a vakbél már felszakadt. A professzor utólag elrendelte, hogy ha a testvér sürgős esetet hoz, készüljenek az operációra. 1950-ben a szerzetesek elhurcolásakor Mezőkövesdre került. 1951. november végén Pannonhalmára, az újonnan megnyílt szerzetesi szociális otthonba jelentkezett. Haláláig szaktudásával, szolgálatkészségével és önfeláldozásával pótolhatatlan szolgálatot tett idős szerzetes testvéreinek.

1685-ben lépett be a bécsi újoncházba. Két évvel később Passauban volt a tanárképzőben. 1689–99 között Bécsben végezte a bölcseleti és teológiai tanulmányokat, melyek között a középiskolában tanított. Ott szentelték pappá 1698-ban. 1700-ban az ausztriai Leobenben végezte a harmadik probációt. Munkásságának első felében tanár volt. Bécsben humaniorákat, Passauban és Linzben bölcseletet, Laibachban kazuisztikát és Klagenfurtban kánonjogot tanított. 1710-ben kezdte elöljárói pályafutását: Leobenben rektor, Grazban a szeminárium igazgatója, majd újra rektor volt Laibachban, Passauban és Klagenfurtban. 1724–7-ben az osztrák rendtartományt vezette. Utána Bécsben és Grazban volt rektor, majd a bécsi professzusház főnöke és egyben a tábori misszió felelőse. 1739–48-ig Linzben az Északi Kollégium igazgatója volt.

1924-ben Érden lépett be a Társaságba. A kétéves próbaidő után 1927–9-ben bölcseletet hallgatott Szegeden. Utána Pécsett volt két évig internátusban nevelő. 1932–5 között Innsbruckban végezte a teológiát. 1934-ben ott szentelték pappá. A harmadik próbaévet Bp.-en végezte mint az újoncmester segítője. 1937–44-ben Rómában a Német–Magyar Kollégiumban a teológusok tanulmányi felügyelője volt. Itt rakta le későbbi mariológiai kutatásainak alapjait. A háború vége Rómában érte. Annak befejeztével a Vatikán Németországba küldött első missziójának volt tagja, s megkezdte az odamenekült magyar papok beállítását a menekültek lelkipásztori ellátására. 1947-ben Szegeden az egyházmegyeközi szemináriumban teológiát tanított. 1949–51-ben doktori dolgozatát készítette, de már íróként is szerepel a katalógusban. 1952–9 között Messinában fundamentális teológiát, utolsó évében dogmatikát is tanított. 1960–2-ben a svájci Lucelle-ben íróként dolgozott, de besegített a menekült magyarok lelki gondozásába is. 1962–9-ben a klagenfurti egyházmegye szemináriumában újszövetségi szentírástant tanított, és folytatta tudományos kutatásait. 1969-től a bajorországi Kostenzban élt és tudományos munkáin dolgozott. Nem messze állomáshelyétől, a Straubing melletti Persdorfban autószerencsétlenség áldozata lett.
Elismert mariológus volt. Alapvető kutatásokat folytatott a Genezis Máriát érintő szövegének (Gen 3,15) magyarázatáról. Az első kötet a patrisztika utáni időt foglalja össze a Trienti Zsinatig. A következő kettő a Szeplőtelen Fogantatás dogmájának kihirdetéséig megy. E három kötet latinul jelent meg. Egy harmadik rész három kötetben németül foglalja össze a korai lutheri evangélikus magyarázatot. Tétele Mária halhatatlanságáról nem talált visszhangra.

Zágrábban született, próbaéveit Bécsben töltötte. 1563–4-ben Nagyszombatban grammatikát tanított. 1564 júliusában engedély nélkül elhagyta a Társaságot.

Az elemi iskola és négy középiskolai osztály elvégzése után kitanulta az asztalosmesterséget. A jezsuiták által vezetett Mária-kongregációban kapta meg szerzetesi hivatását. A zugligeti Manrézában végezte a noviciátust mint testvérnovícius, ahol előtte egy évig posztulátor volt. 1933–7 között Szegeden, 1937–40 között Kalocsán, 1940–4 között Kassán, majd 1944–9-ig ismét Szegeden asztalos és házi mindenes volt. A skolasztikusokkal együtt elhagyta Mo.-ot, 1949–50 folyamán Bécsben, majd 1950–1-ben Chieriben a magyar skolasztikátusban működött. 1951–4 között a belgiumi Egenhovenben berendezte a magyar skolasztikus házat, majd annak megszüntetése után, 1954-től csaknem negyven évig a frankfurti jezsuita főiskola aszatalosműhelyében dolgozott. 1993-ban az északnémet jezsuita provincia idősotthonába költözött.

Az ausztriai Steyrből lépett be a bécsi újoncházba. A próbaidő után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1683-tól Bécsben bölcseletet tanult, és egy évig grammatikát tanított. Utána egy-egy évig Kremsben, Passauban, Judenburgban és Nagyszombatban volt középiskolai tanár. 1691–4 között Grazban végezte a teológiát, ahol pappá szentelték. Utána egy évig Leobenben volt hitszónok. A következő évben Judenburgban végezte a harmadik probációt. Lelkipásztori munkáját Grazban kezdte, ahol két évig hitszónok volt. A következő években azonban sehol sem volt maradása. Egy-egy évig Judenburgban, Komáromban, Sopronban, Millstattban, Traunkichenben és Kőszegen működött mint lelkipásztor, ahonnan 1705. január 13-án elbocsátották a Társaságból.

Lednicből származott, és Győrből lépett be a trencséni újoncházba. A próbaidő leteltével egy évig Komáromban grammatikát tanított. 1733–5 között Nagyszombatban bölcseletet tanult. Utána egy évig Kőszegen és három évig Nagyszombatban tanított középiskolában. 1740-ben ugyanott elkezdte a teológiai tanulmányokat, melyeket 1741-től Bécsben folytatott. 1743-ban szentelték pappá. A következő évben Besztercebányán volt harmadik probációban. 1745-ben Nagyszombatban retorikát tanított. 1746–50 között Szakolcán a tanárképző igazgatója és latin–görög tanára volt. 1751-től Nagyszombatban három évig bölcseletet és haláláig szónoklattant adott elő. Rövid élete során több művet adott ki Nagyszombatban.

Erdélyben született; 1649-ben, huszonhárom éves korában lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után egy-egy évig Győrben és Komáromban tanított. Grazban tanult bölcseletet és teológiát. 1659-ben szentelték pappá. A harmadik próbaévet Judenburgban végezte 1660-ban. 1661–4-ben a hódoltsági misszióban Andocson és Sebesen volt lelkipásztor. 1665-ben Varasdon házi lelkiatyaként és a szeminárium igazgatójaként működött. Még abban az évben visszatért a török misszióba, ahol az év decemberében Andocson meghalt.

Olasz származású volt, de Bécsből lépett be a trencséni újoncházba. A próbaidő után egy évig Fiuméban tanított, majd Grazban volt a tanárképzőben. 1759–60-ban Goriziában tanárként működött. Teológiai tanulmányait 1761–4-ben Grazban végezte. Utána Judenburgban volt a harmadik probációban. 1766-ban Fiuméban és 1767-től a Társaság feloszlatásáig Goriziában a középiskolában tanított.

Nagyszebeni születésű volt, de Nagyszombatból lépett be a bécsi újoncházba. A próbaidő leteltével Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1707-ben Komáromban grammatikát tanított. 1708–10 között Bécsben bölcseletet tanult. Utána Pozsonyban egy, Sopronban két évig középiskolában tanított. A teológiát 1714–7-ben Nagyszombatban végezte. A harmadik próbaévre Judenburgba került. 1719–20-ban Nagyszombatban középiskolában tanított. Utána egy évig hitszónok volt Gyulafehérváron. 1722-től súlyos betegen Nagyszebenben volt haláláig. Máriáról és Savoyai Jenőről szóló művei Nagyszombatban jelentek meg.

Passauból retorikusként lépett Bécsben a Társaságba. A próbaidő után ugyanott végezte a tanárképzőt is. 1703-tól Grazban három évig bölcseletet tanult, és két évig grammatikát tanított. 1708-ban Steyrben volt középiskolai tanár. 1709–12 között Bécsben végezte a teológiai tanulmányokat. A következő évben a harmadik probációban volt Besztercebányán. Utána egy-egy évig Kassán és Kremsben tanított középiskolában. 1716-ban Bécsúhelyen kezdte hitszónoki és lelkipásztori mukásságát. Gyakran változtatta működésének helyszínét, ahol legtöbbször csak egy évet töltött. Ezek voltak: Laibach, Klagenfurt, Pozsony, Linz, Passauban négyszer, Steyrben háromszor. Latin verseskötete Bártfán jelent meg.

Már 1942-ben megkezdte a zugligeti Manrézában posztulátori éveit. 1945–7 között testvérnovícius, majd 1947–9-ig kertész volt, utána Szegeden működött. 1950-ben Kunszentmártonba hurcolták kényszerlakhelyre. A szétszóratás után, 1950 őszétől Bp.-re került, a Központi Szemináriumban dolgozott mint ebédlős, majd három hónapra katonai szolgálatra hívták be. 1951-től a rákospalotai plébánián dolgozott, majd 1952-től a Fővárosi Kertészetnél, 1955-től Pannonhalmán, 1959-től Nógrádverőcén a szociális otthonban volt kertész. 1970-től Debrecenben volt sekrestyés. 1985-től nyugdíjasként élt Gyálon. 1986-tól Rómában a Germanicumban volt házi mindenes, majd 1988-tól Radvány utcai rendházban kertész, 1998-tól a Muskotály utcai rendház, 2010-től a Sodrás utcai rendház lakója, de a Muskotály utcai kertet gondozza.2014 februárjától a pilisvörösvári Szent Erzsébet Otthon lakója.