Gallus Tibor

1924-ben Érden lépett be a Társaságba. A kétéves próbaidő után 1927–9-ben bölcseletet hallgatott Szegeden. Utána Pécsett volt két évig internátusban nevelő. 1932–5 között Innsbruckban végezte a teológiát. 1934-ben ott szentelték pappá. A harmadik próbaévet Bp.-en végezte mint az újoncmester segítője. 1937–44-ben Rómában a Német–Magyar Kollégiumban a teológusok tanulmányi felügyelője volt. Itt rakta le későbbi mariológiai kutatásainak alapjait. A háború vége Rómában érte. Annak befejeztével a Vatikán Németországba küldött első missziójának volt tagja, s megkezdte az odamenekült magyar papok beállítását a menekültek lelkipásztori ellátására. 1947-ben Szegeden az egyházmegyeközi szemináriumban teológiát tanított. 1949–51-ben doktori dolgozatát készítette, de már íróként is szerepel a katalógusban. 1952–9 között Messinában fundamentális teológiát, utolsó évében dogmatikát is tanított. 1960–2-ben a svájci Lucelle-ben íróként dolgozott, de besegített a menekült magyarok lelki gondozásába is. 1962–9-ben a klagenfurti egyházmegye szemináriumában újszövetségi szentírástant tanított, és folytatta tudományos kutatásait. 1969-től a bajorországi Kostenzban élt és tudományos munkáin dolgozott. Nem messze állomáshelyétől, a Straubing melletti Persdorfban autószerencsétlenség áldozata lett.
Elismert mariológus volt. Alapvető kutatásokat folytatott a Genezis Máriát érintő szövegének (Gen 3,15) magyarázatáról. Az első kötet a patrisztika utáni időt foglalja össze a Trienti Zsinatig. A következő kettő a Szeplőtelen Fogantatás dogmájának kihirdetéséig megy. E három kötet latinul jelent meg. Egy harmadik rész három kötetben németül foglalja össze a korai lutheri evangélikus magyarázatot. Tétele Mária halhatatlanságáról nem talált visszhangra.