Galina Béla Ernő,

Bp.-en született. Négy elemi és két reáliskolai osztályt végzett, amikor a női fodrász mesterséget választotta. 1915-ben lett segéd. 1918 őszén jelentkezett felvételre a Társaságba Szegeden. Ott portás és az ebédlő gondozója lett a rendházban. Hivatalos szerzetesi életét 1920. augusztus 14-én kezdte el. Már az újoncidőben sekrestyés és betegápoló lett. 1924-től, egy év kivételével, a pécsi kollégium, főleg az internátus betegápolója volt egészen a rend feloszlatásáig. Személyiségére és feladatának végzésére jellemző, hogy a diákoktól „a jó bácsi” becenevet kapta, mely egész életében rajta maradt. Emlékezetes volt vitája dr. Neuper Ernő sebészprofesszorral, amikor egyik növendékét előrehaladott vakbélgyulladás gyanújával vitte a klinikára. A professzor csak a testvér erőteljes sürgetésére rendelte el az operációt, ami az utolsó pillanatban történt, a vakbél már felszakadt. A professzor utólag elrendelte, hogy ha a testvér sürgős esetet hoz, készüljenek az operációra. 1950-ben a szerzetesek elhurcolásakor Mezőkövesdre került. 1951. november végén Pannonhalmára, az újonnan megnyílt szerzetesi szociális otthonba jelentkezett. Haláláig szaktudásával, szolgálatkészségével és önfeláldozásával pótolhatatlan szolgálatot tett idős szerzetes testvéreinek.