Online Jezsuita Történeti Névtár

Szakolcáról lépett be Trencsénben a Társaságba. A kétéves próbaidő után ott még egy évig grammatikát tanított. 1694–6-ban Grazban bölcseletet tanult. 1697–8-ban Egerben, a következő évben Zsolnán tanított. 1700–4-ben Nagyszombatban végezte a teológiát, ahol az utolsó évben pappá szentelték. A következő évben Győrben volt harmadik probációban. 1706-ban Nagyszombatban retorikát, a következő két évben Győrben poetikát tanított. 1709-től Nagyszombatban poétikatanár, két évig szemináriumban igazgató és három évig a ház gazdasági főnöke, de hitszónoki és lelkipásztori mukát is végzett. 1715–8 között Egerben volt házfőnök. A következő két évben Győrben intézte az anyagi ügyeket. 1721–22-ben Nagyszombatban a szemináriumot vezette. A következő két évben újra Győrben volt gazdasági főnök. 1725–6-ban Kőszegen a ház lelki ügyeit és az iskolát vezette. 1727-ben Trencsénbe került, két-két évig mint házgondnok és a konviktus felelőse. 1731-ben Lőcsén lett házgondnok, ahol hamarosan meghalt.

Nagyszombatból lépett be a bécsi újoncházba. A próbaidő után 1726-ban Leobenban tanult a tanárképzőben. Onnan Nagyszombatba került a bölcseleti tanulmányokra 1727–9 között. 1730-ban Egerben, a következő évben Pécsett tanított. 1733–4-ben Nagyszombatban, a következő kettőben Bécsben végezte a teológiát. 1735-ben szentelték pappá. 1738-ban Besztercebányán volt harmadik probációban. 1739-ben Nagyszombatban kezdte meg tanári pályafutását. Négy év alatt előadta a teljes bölcseleti anyagot. Utána egy-egy évig kontroverziát és kazuisztikát tanított. 1745–6-ban Győrben, 1747–9-ben Nagyszombatban a teológia tanára, az utolsó évben a teológiai kar dékánja is volt. 1747-ben a teológia doktora lett. 1750–2 között Kassán a kancellári és a nyomdaigazgatói hivatalt látta el. 1753-ban rektor lett 1756-ig. A következő három évben Pécsett rektor és két évig a gazdasági ügyek vezetője is volt. 1760-ban Nagyszombatban az egyetem kancellárjaként és könyvtárosként, a következő évben szemináriumi rektorként működött. 1762–3-ban Győrben iskolaigazgató és könyvtáros, 1764–5-ben Trencsénben házgondnok, 1766–8-ban Szakolcán rektor és könyvtáros volt. 1769-től a Társaság feloszlatásáig Kassán nyomdaigazgató volt, ahol röviddel utána meghalt.

Pozsonyból Bécsben lépett be a Társaságba. A kétéves próbaidő után Szakolcán végezte a tanárképzőt. A bölcseletet Nagyszombatban tanulta 1742–4-ben. Utána két évig Győrben tanított, majd beteg lett. 1748-ban Kőszegen, 1749-ben Esztergomban középiskolában oktatott. 1750–3-ban végezte a teológiát Nagyszombatban. Annak végeztével pappá szentelték. Utána Székesfehérváron volt tanár a középiskolában. A harmadik próbaévet Judenburgban töltötte. 1756–7-ben a bécsi Theresianumban volt nevelő. Onnan egy évre Pozsonyba került retorikatanárnak. 1759–62-ben Győrben a tanárképző latintanára volt. 1763-tól a Társaság feloszlatásáig a bécsi Theresianumban volt helyettes házgondnok, iskolaigazgató, görög- és magyartanár. A feloszlatás után Bécsben élt. Kéziratban hagyott hátra egy irányelvet a humaniorák tanulására és tanítására, valamint tizenöt latin iskoladrámát, és különböző görög és héber jegyzeteket.

Sirokán született, Egerből lépett be a Jézus Társaság trencséni újoncházába. A kétéves próbaidő után Nagyszombatban elvégezte a hároméves bölcseleti kurzust. 1726-ban Székelyudvarhelyen, 1727–9-ben Kolozsváron tanított és a bölcselethallgatók felügyelője volt. 1730–3-ban Kassán végezte a teológiát, ott szentelték pappá. Első munkahelye Eperjes volt: ünnepi hitszónok és szlovák katekéta. Utána 1735-ben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. Ezzel befejeződött képzési ideje, és megkezdte vándoréletét, ami főleg lelkipásztorkodást jelentett, de elöljárói többször megbízták adminisztrációs feladatokkal is. Nagybányán tanított és magyar–szlovák lelkipásztor volt, Komáromban jámbor társulatot vezetett, Sárospatakon vasárnapi magyar hitszónok, valamint kórház- és börtönlelkész volt, mindenütt csak egy évig. 1739–40-ben Nagyszombatban magyar hitszónokként és lelkipásztorként működött. Utána Kolozsváron a magyarokat és a szlovákokat gondozta, Marosvásárhelyen ünnepi hitszónok és népmisszionárius volt egy-egy évig, majd Brassóban két évig magyar–szlovák lelkipásztor, és Rozsnyón egy évig a pap nélkül álló környékbeli plébániák gondozója. 1746-ban a nagy kassai főiskola és rendház gazdasági ügyeit intézte. Utána két évig Komáromban házi lelkiatya és magyar–szlovák lelkipásztor volt. 1749–51-ben Gyöngyösön volt házfőnök, de ellátta az iskola vezetését is. 1752-ben Pozsonyban hitszónokként és katekétaként működött. A következő években főleg adminisztratív feladatokat látott el: egy-egy évig Pécsett és Kolozsváron házgondnok volt. 1755-ben három évre Szatmárnémetibe került mint házfőnök, plébános és lelkipásztor. Utána Kolozsváron volt két évig házgondnok. 1760-ban Székelyudvarhelyen lett házfőnök és plábános. Ekkorra már úgy látszik, megöregedett, mert három évig Marosvásárhelyen a házi lelkiatyai hivatal mellett semmi más feladata nem volt. 1764-ben Sárospatakra került mint vasárnapi magyar hitszónok és magyar–szlovák lelkipásztor. Ott halt meg a következő évben.

Sirokán született és Kassáról, ahol elvégezte a bölcseleti tanulmányokat, lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után két-két évig Eperjesen és Egerben, majd egy évig Ungváron tanított középiskolában. 1738–41 között Nagyszombatban teológiát tanult. Utána Besztercebányán volt a harmadik probációban. 1743–5-ben Esztergomban, utána Székesfehérváron hitszónokként és katekétaként működött. 1747–68 között a dél-amerikai Chilében volt misszionárius. Amikor onnan a portugál hatóságok kiűzték a jezsuitákat, hazatért és Esztergomban három évig iskolaigazgató volt. Onnan Pécsre került házgondnoknak, majd Székesfehérvárra, ahonnan a pap nélküli plébániákat látta el, de már 1774-ben meghalt.

Szülővárosából, Bp.-ről lépett be a nagyszombati újoncházba. A próbaidő után Pozsonyban egy, majd Innsbruckban két évig bölcseletet tanult. 1914–6-ban Szatmárnémetiben volt internátusi nevelő. 1917–8-ban Innsbruckban, utána egy-egy évig Bp.-en és Kalocsán magánúton teológiát tanult. 1919. június 1-jén szentelték pappá. 1921-ben Bécs-Lainzban végezte a harmadik próbaévet. Utána három évig Bp.-en földrajzot és természetrajzot tanult, és letette az államvizsgát. 1925-től az iskolák államosításáig (1948) Kalocsán tanított, az 1935-ös évet kivéve, amikor Szegeden volt házi lelkivezető. 1949–50-ben Kalocsán az érseki magániskolában természetrajzot tanított. 1951-ben a pannonhalmi szerzetesi szociális otthon létrehozása után az első lakók közé tartozott.

Szülővárosából, Győrből lépett be a bp.-i Manrézában a Társaságba. A próbaidő után ott végezte a retorikát is. A bölcseleti tanulmányokra 1942–4-ben Kassára került. Utána a háború utáni nehéz időkben Pécsett volt internátusi nevelő. A teológiai tanulmányokra 1947–50-ben Rómába került. Ott szentelték pappá 1949-ben. 1951–2-ben a felsőnémet rendtartomány kollégiumában, St. Blasienben volt nevelő. A harmadik próbaévet a vallon-belga Wépionban végezte. Bölcseleti tanulmányokat folytatott a leuveni egyetemen 1954–5-ben, melyeket a doktorátussal fejezett be. 1956-ban a német nyelvű rendtartományok közös bölcseleti főiskoláján, Pullachban kezdett tanítani, ahol 1957-ben rektorhelyettes, 1958-ban pedig rektor lett. Ezt a hivatalt 1965-ig töltötte be. Utána 1966–7-ben a római Német–Magyar Kollégiumban volt lelkivezető. Két év múlva visszakerült Münchenbe, ahol a német asszisztencia tartományfőnöki konferenciájának titkára lett. 1970–88-ig a müncheni érsekség lelkigyakorlatos házának, Fürstenriednek volt az igazgatója, melyet teljesen felújított és egy új, nyolcvanszobás szárnnyal és kápolnával bővített. Már 1968-ban a Mo.-on kívül Európában élő jezsuiták elöljárója lett. 1977-ben a magyar rendtartomány II. szekciójának, a külföldön élő jezsuitáknak főnöke lett 1986-ig. Nagy körültekintéssel és okossággal látta el vezetői feladatát. Már 1967-ben Münchenben megszervezte P. Héjja Gyula tartományfőnök megbízásából az első magyar jezsuita találkozót. Akkora sikere lett, hogy ettől kezdve minden harmadik évben volt találkozó P. Hegyi lelkigyakorlatos házában, Fürstenriedben. Ezek a találkozások nagyban hozzájárultak az egység és az összetartozás tudatának ébrentartásához. Onnan indult el például a mo.-i egyház, főleg a papképzés szempontjából fontos Teológiai Kiskönyvtár létrejötte. Tartományfőnöksége alatt nyílt meg 1978-ban a torontói magyar újoncház. Szerepe volt a leányfalusi lelkigyakorlatos ház létrehozásában is. 1988-ban kérte felmentését a lelkigyakorlatos ház vezetése alól, és a müncheni jezsuiták Zuccali utcai rendházába költözött. Onnan számos lelkigyakorlatot vezetett nemcsak Fürstenriedben, hanem másutt is. A felszabadulás után 1990-ben Mo.-ra hívták, és a tartományfőnök rábízta a rendi újoncok nevelését Hódmezővásárhelyen. Nehéz hónapok voltak ezek a számára. Néhány évvel később így foglalta össze vallomásában ezeket a tapasztalatokat: „Csalódottan érkeztem vissza Münchenbe négy hónap után. Segíteni akartam, de nem sikerült. Be kellett látnom, hogy én otthon már idegen vagyok.” Amikor a felsőnémet rendtartomány feladta a Zuccali utcai rendházat, az angolkisasszonyok központi házában lett lelki igazgató.

Szülővárosából, Kassáról lépett be Trencsénben a Társaságba. A kétéves próbaidő után Szakolcán volt a tanárképzőben. 1742–4 között Nagyszombatban végezte a bölcseleti tanulmányokat. Utána egy-egy évig Pécsett, Fiuméban, Egerben és Budán tanított. A teológiát Bécsben végezte 1749–52-ben. Onnan egy évre Székesfehérvárra került hitszónoknak. Utána a harmadik probációt Besztercebányán végezte. 1755–6-ban a győri tanárképzőben működött. A következő két évben Kassán tanított bölcseletet. Onnan 1759-ben Nagyszombatba került, ahol két évig bölcseletet és kontroverziát, egy-egy évig egyházjogot, szentírástant, teológiát tanított, és utána három évig az érseki szemináriumot vezette. 1769–70-ben Budán a főiskola igazgatója volt. A következő évtől a Társaság feloszlatásáig Pécsett a rektori hivatalt látta el. Egerben halt meg 1780-ban.

A bölcseleti tanulmányok elvégzése után lépett be Leobenben a Társaságba. 1630-ban Passauban, 1831–2-ben Linzben tanított. A teológiát Bécsben végezte 1633–6-ban, utána Leobenben volt harmadik probációban. 1638-tól haláláig Sopronban élt mint hitszónok, házi lelkiatya és iskolaigazgató. A mo.-i jezsuita színjátszás korai művelői közé tartozik, aki megalapította a nagy soproni hagyományt. Fiatalon, harminckét évesen került Sopronba, és nyolcévi működése után már meghalt. Négy latin darabnál szerzősége biztos, de a többinél is, melyeknél a források csak az előadás tényét jelzik, legalább közreműködése feltehető.

Pozsonyból lépett be a bécsi újoncházba. A próbaidő után Székelyudvarhelyen tanított egy évig. 1761–2-ben Kassán bölcseletet tanult. Utána két évig Budán, egy évig Kassán és Sopronban tanított. 1767–8-ban Bécsben, 1769–70-ben Nagyszombatban tanult teológiát. Ugyanott német nyelvtanár volt, amikor a Társaságot feloszlatták. Akkor esztergomi főegyházmegyés pap lett. 1783 decemberében az ungvári szeminárium igazgatója volt, ott halt meg. Szent Ivóról, a jogászok védőszentjéről mondott ünnepi szentbeszéde nyomtatásban is megjelent.

Hódmezővásárhelyről lépett be Bp.-en a Társaságba. A próbaévek és a retorika után 1946–8-ban Szegeden bölcseletet tanult. 1949–52 között Rómában a Pápai Gergely Egyetemen végezte a teológiát. Ott is szentelték pappá 1951-ben. A harmadik próbaévre a franciaországi Paray-Le-Monialba került. Annak befejezése után Rómában két év alatt megszerezte a teológiai doktorátust. Utána kilenc évig Rómában a rendi központban a Mária-kongregációk titkárságán dolgozott. 1965-ben a magyar rendtartomány második, külföldi részlegének főnöke lett, de három év múlva egészségi okokból le kellett váltani. A külföldi magyar jezsuiták és az egész katolikus magyarság számára nagy jelentőségű lett az európai találkozó: ennek megszervezésével ő bízta meg P. Hegyit; háromévenként tartották Münchenben, több fontos kezdeményezés született itt. P. Héjja továbbra is New Yorkban maradt, és a Fordham egyetemen tanított teológiát nyugdíjba vonulásáig 1992-ben. 1995-ben hazatért Mo.-ra és haláláig szülővárosában, Hódmezővásárhelyen dolgozott, főleg lelkigyakorlatok vezetésével. Szegeden halt meg, ott temették el a jezsuiták sírboltjában.

Nagyszombatban született, tizenhét éves korában Leobenben kezdte meg szerzetesi életét. A próbaidő után 1630–2-ben Grazban bölcseletet, 1636–9-ben Bécsben teológiát tanult. A leobeni harmadik próbaév után Homonnán kezdte el papi működését: retorikát tanított és hitszónok volt. 1648-ban Turócon, a következő évben Győrben volt lelkipásztor. 1650–1-ben a veszprémi misszió főnöke volt. Utána Pozsonyban mint hitszónok és házi lelkiatya működött. 1653–4-ben a bécsi papnevelő intézetnek, a Pázmáneumnak volt igazgatója. A következő években Ungváron, Nagyszombatban, Turócon és Bécsben végzett lelkipásztori munkát. 1663-ban Trencsénben volt betegállományban. Utolsó éveiben lelkipásztori tevékenységet végzett haláláig Szepeshelyen.

Apja Selmecbányán a bányászatban használt gépek felügyelője volt, valószínűleg tőle örökölte matematikai és technikai képességeit. Besztercebányáról lépett be Trencsénben a Társaságba. 1741–3-ban Bécsben bölcseletet és a következő két évben matematikát tanult Fröhlich professzor vezetése alatt, de már akkor segédkezett Joseph Franznak, aki az egyetem csillagvizsgálójának volt az igazgatója. Ezekben az években készített egy újabb kiadást Giovanni Crivelli Arithmetica című könyvéből. 1746–7-ben Lőcsén tanított középiskolában. 1748–51-ben Bécsben végezte a teológiát. Ott szentelték pappá 1751-ben. A harmadik próbaévet Besztercebányán töltötte. 1753–5-ben Kolozsváron matematikát tanított, vezette a kollégium épületének felújítását, és berendezett egy csillagvizsgálót. Tervezte egy matematikai kézikönyv elkészítését is, de csak az első fejezettel, az algebrával lett kész. Ezt 1755-ben adta ki. Ebben az évben ő lett a bécsi egyetem új csillagvizsgáló intézetének igazgatója. Már bécsi tanulmányai alatt készített nap- és vízórát. 1757-től teljesen a csillagászatnak szentelhette életét. Megfigyeléseit az Ephemerides Astronomicae című évkönyvekben közölte 1757-től kezdve, harminchét kötete jelent meg. Kapcsolatban állt korának minden jelentősebb csillagászával. Mo.-on több csillagvizsgálót rendezett be, így Egerben, Budán és Nagyszombatban. 1767-ben VII. Keresztély dán király meghívta, hogy Skandinávia északi részén figyelje meg 1769. június 3-án a Vénusz átvonulását a Nap előtt. Ennek abban a korban nagy jelentősége volt, mert ezt a jelenséget tartották a legbiztosabb bázisnak a Nap–Föld-távolság megállapítására. Az expedíció helyéül Vardø szigetét választották. Hell társa a szintén jezsuita Sajnovics János volt. 1768 októberétől nyolc hónapon át tartózkodtak ott. Hell tanulmányozta az északi fény jelenségét, a földmágnesességet, és meteorológiai megfigyeléseket tett. Magát a Vénusz átvonulását is minden nehézség nélkül meg tudták figyelni a kedvező időjárás miatt. 1769 novemberében Koppenhágában beszámolt az Akadémiának megfigyeléseiről. Hell jelentését csak a következő év februárjában publikálta. Készített az útról egy háromkötetes művet is, mely azonban kiadatlan maradt. Részleteket közölt csak belőle Ephemeridesében. Később egyes csillagászok, főleg Karl Ludwig von Littrow 1834-ben, kétségbe vonta Hell szavahihetőségét. Simon Newcomb 1883-ban újból átvizsgálta Hell feljegyzéseit, és bizonyította, hogy Littrow feltételezései nem helytállók. A vardøi tartózkodásnak a finnugor nyelvtudományra is hatása volt. Sajnovics tanulmányozta a lapp nyelvet, és bizonyította a nyelvrokonságot. Erről szóló műve, a Demonstratio idioma Ungarorum et Lapporum idem esse Koppenhágában 1770-ben, Nagyszombatban 1772-ben jelent meg.

Stomfán született és Győrből vonult be a trencséni újoncházba. A próbaidő után 1720–2 között Grazban bölcseletet tanult. 1723–4-ben Pozsonyban, 1725-ben Eperjesen, majd újra Pozsonyban tanított. 1727–30-ban Bécsben végezte a teológiai tanulmányokat. Utána Judenburgban volt harmadik probációban. 1732–33-ban Grazban poétikát és retorikát tanított. 1734-ben latintanár volt a szakolcai képzőben. Utána Nagyszombatban előadta a hároméves bölcseleti kurzust. 1738–9-ben Trencsénben az újoncmester helyettese és a ház lelkiatyja volt. Az utóbbi feladatot látta el Szakolcán 1740-ben. A következő évben Egerben kazuisztikát tanított, és újra házi lelkiatya lett. 1742-től Budán kazuisztikát tanított 1744-ben bekövetkezett haláláig.

1909-ben a gimnázium hatodik osztálya után Nagyszombatban lépett be a Társaságba. A próbaévek elteltével Kalocsán az érettségi vizsgával fejezte be a középiskolát. 1913–5-ben az angliai Jersey-ben, a száműzött francia rendtartomány főiskoláján végezte a bölcseleti tanulmányokat. A teológia első két évét 1916–7-ben szintén Angliában, Hastingsban, a francia Lyon rendtartományának keretében tanulta. 1917-ben szentelték pappá. Hazatérve először latin–magyar tanár lett Kalocsán. 1919–20-ban Innsbruckban folytatta a teológiai tanulmányokat. A következő két évben Kalocsán hittant és francia nyelvet tanított. 1923-ban az észak-amerikai Poughkeepsie-ben végezte a harmadik próbaévet. Utána négy évig New Yorkban és környékén gondozta a kivándorolt magyarokat. Hazatérve 1933 szeptemberétől kilenc évig a rendi újoncok mestere és a Manréza lelkigyakorlatos ház igazgatója volt. Újoncmesteri feladatát nagy emberismerettel, körültekintéssel és biztos irányítással látta el; kb. százhetven fiatalt vezetett be a szerzetesi életbe. 1942-től haláláig Pécsett volt rektor, de ő vezette az internátust is.

Világi papként 1860-ban Nagyszombatban lépett be a Társaságba. A próbaidő után két évig Pozsonyban bölcselettel foglalkozott, és akadémiai hitszónok volt. 1865–72-ben a gimnáziumi igazgatói hivatalt látta el, és főleg német nyelvet és bölcseletet tanított. 1873-ban Prágában végezte a harmadik próbaévet. Utána Kalocsára került, ahol 1875–81 között rektor volt. 1884–93-ig Nagyszombatban a rendház elöljárójaként vezette az újoncok képzését. Utána két-két évig Kalocsán és Pozsonyban volt házi lelkiatya. Kétévi bp.-i házfőnökség után újra Pozsonyba került, ahol háromévi működés után meghalt. Korában ismert egyházi zeneszerző volt.
M: Missa brevis. Augsburg, 1882; Concentus sacri breves. Bécs, 1885; Tíz ének Jézus szent Szíve tiszteletére. Kalocsa, 1894; A három kassai vértanú élete és szenvedése. Bp., 1898; Egyházi énekek orgonakísérettel. Lipcse, 1898; Cantica sacra pro tempore adventus et nativitatis. Lipcse, é. n.; Hebdomadae sacrae cantus liturgici Gregoriani. Bp., 1902; Zivot, smrt’ a oslávenie troch kosickych múceníkov, Marka Kőrössyho, Stefana Pongrácza a Melchiora Grodeczkého. Trnava, 1904; Egyházi énekek orgonakisérettel. 2. kiad. Bp., 1908.

Grazból lépett be Bécsben a Társaságba. 1717–9-ben bölcseletet tanult Nagyszombatban. Utána egy-egy évig középiskolában tanított Linzben, Passauban, Grazban és Leobenben. A teológiai tanulmányokat Grazban végezte 1724–7 között. Ott szentelték pappá 1727-ben. A harmadik próbaévre Judenburgba került. 1729-ben kezdte meg Traunkirchenben hitszónoki működését. Két évet töltött ott, utána Leobenben lett ünnepi szónok. 1732-ben Grazba került, ahol öt évig volt reggeli hitszónok és a Krisztus haláltusája jámbor társulat vezetője. Ettől kezdve vándoréletet folytatott, és alig volt egy helyen két évnél többet. 1731–52 között az évi katalógusok szerint fő feladata volt: „vasárnapi és nagyböjti hitszónok”. Mindenütt német anyanyelvén működött a következő városokban időrendi sorban: Leoben, Krems, Leoben, Sopron (1742–3) a Szent Mihály-templomban. Két szentbeszéde nyomtatásban is megjelent. Azután Steyr, Krems, Győr (1748–9), Linz. 1753-tól egy évig volt Kőszegen és Zágrábban házgondnok, két évig Grazban könyvtáros, az alsó iskola igazgatója és börtönlelkész. 1757-től haláláig Leobenben a házi lelkiatya hivatalát látta el.

Szegény munkáscsaládból származott, ezért nem tanulhatott tovább. Technikusi iskolát végzett, de közben autodidakta módon képezte magát. Huszonhárom éves koráig vasmunkásként dolgozott. Majd miután a domonkosok átirányították a jezsuitákhoz, segítőtestvér-novícius lett. A noviciátus elvégzése után sokoldalúsága révén különböző munkákat végzett, volt gépész, sofőr, betegápoló. 1932-ben jelentkezett a tamingi misszióba, ahol nagy hasznát vették találékonyságának. A tamingi misszió kényszerű elhagyása után néhány évig vándormisszionáriusként működött. Végül a Fülöp-szigetekre került a Szent József-szemináriumba. 1958-ban Vietnamba ment, ahol a dalati jezsuita szeminárium építését irányította, majd 1970-ig különböző beosztásokban itt szolgált. A háború miatt kényszerült újból menekülni, elöljárói Tajvanra küldték, de csak két hónapig maradhatott állandó vízum nélkül. Ekkor Manilába ment a hivatalos ügyeket intézni, ahol közlekedési baleset áldozata lett.