Online Jezsuita Történeti Névtár

Pozsonyból lépett be a trencséni újoncházba. A próbaidő után 1695-től Kassán előbb grammatikát tanított egy évig, majd elvégezte a hároméves bölcseleti kurzust. 1705-ben Győrben volt harmadik probációban. 1706–7-ben Rozsnyón szlovák hitszónokként működött. A következő évben Budán lelkipásztor volt, majd Komáromban és Győrben középiskolai tanár. Utána hitszónokként működött 1711–3-ban Rozsnyón, 1714–5-ben Szepeskáptalanon, 1716–20-ban Kassán, 1721–2-ben újra Szepeskáptalanon, 1723-ban Turócon. 1724–5-ben Szakolcán a házgondnoki hivatalt látta el. Utána két évig Pozsonyban a Szent Márton rendházban, majd 1728-ban Besztercebányán volt hitszónok. 1729–30-ban Szakolcán lelkipásztori munka közben halt meg.

A középiskolát a nagyszombati kollégiumban végezte. Ott tért át 1651-ben a katolikus hitre. Hat év múlva lépett be a rendbe. A trencséni noviciátus után 1660-ban egy évig grammatikát tanított Szepeskáptalanban. A bölcseleti tanulmányokat Kassán végezte. Utána három évig újra középiskolai tanár volt Kassán és Szepeskáptalanban. 1667–70 között végezte a teológiát Bécsben. Úgy látszik, hogy jó gyakorlati érzéke volt, mert az utolsó évben a házgondnok helyetteseként szerepel. A harmadik próbaévet az ausztriai Judenburgban végezte. 1672–3-ban Kassán szlovák hitszónok, iskolaigazgató és a templomban gyóntató volt. A következő két évben fizikát és metafizikát tanított Kassán, majd ugyanott házgondnok és néhány belső hivatal vezetője volt. 1677–8 között Lőcsén volt házfőnök. Mint már Kassán, ott is aktívan részt vett a lelkipásztori munkákban. 1680-ban nevezték ki kassai rektornak. Három év múlva Bécsbe került a kontroverzia tanárának. 1683-ban, a város második török ostroma idején a Pázmáneum régense volt. A házban sok sebesült katonát és civilt ápoltak, akiknek gondozásában részt vett, és augusztus 22-én a ragály áldozatául esett.

A lengyel földön született Hübner 1599–1600-ban Vágsellyén tanított a gimnáziumban.

1860-ban Nagyszombatban kezdte szerzetesi életét. Két-két évet töltött a próbaidőben és retorikai tanulmányokban. Utána Kalocsán öt évig retorikát tanított. 1870–1-ben Pozsonyban, majd a következő két évben Innsbruckban teológiát tanult. 1873-ban szentelték pappá. Két év kalocsai tanárság után 1876-ban Prágában végezte a harmadik próbaévet. 1877-től Kalocsán görög és latin nyelvet tanított. 1882–3-ban Szatmárnémetiben volt házfőnök. A következő évtől 1898-ig Kalocsán főleg görög nyelvet adott elő. A következő évtől Nagyszombatban három évig tanított, utána magyar hitszónok lett 1909-ig. 1910-ben Pozsonyban volt lelkipásztor. 1911-től Nagyszombatban működött, 1914-től mint író.

1868-ban az ausztriai St. Andräban kezdte meg a noviciátust. A próbaidő után ugyanott egy évig retorikát tanult. 1871–4 között Kalocsán tanított a középiskolában. 1875–7-ben Pozsonyban bölcseletet, a következő négy évben Innsbruckban teológiát tanult. 1880-ban szentelték pappá. 1882–3-ban Kalocsán latin, görög és német nyelvet tanított. 1884-ben a belgiumi Drongenben végezte a harmadik próbaévet. A következő évtől haláláig matematikát, mértant és grammatikát tanított Kalocsán.

Világi papként lépett be 1877-ben az ausztriai St. Andräban a Jézus Társaságába. A kétéves próbaidő után Kalocsán a csillagvizsgáló igazgatója mellett dolgozott. 1881-től Rómában készült a tanításra. 1884-től két évig a kalocsai csillagvizsgáló tagja volt. 1886-tól Pozsonyban két, az ausztriai Linzben egy évig matematikát tanított. A következő két évben Kalocsán készült a teológia tanítására. 1891-től a boszniai Travnikban, 1894-től Szarajevóban tanította 1910-ben bekövetkezett haláláig a teológia majdnem minden ágát.

Az ausztriai Feldkirchben lépett a Társaságba, majd még novícius korában hazajött Szegedre. Tanulmányainak nagy részét gyenge egészsége miatt magánúton végezte. Bp.-en szentelték pappá 1928. július 26-án. 1930–50-ig a szegedi egyházmegyeközi szeminárium lelkivezetője volt. Attól kezdve állandóan betegeskedett. 1955-ben letartóztatták és a bp.-i gyűjtőfogház kórházába szállították, kihallgatásokra azonban nem került sor. P. Hunya országos hírű papnevelő volt. Sokat tett a magyar papság lelki és szellemi képzésének emelésére. 1941-ben megalapította a Papi Lelkiség című folyóiratot, melynek munkálataiban a világi és szerzetes papság legjobbjai működtek közre. 1948-ig jelent meg.

Bölcseleti tanulmányai közben Nagyszombatból lépett be a trencséni újoncházba. A próbaidő után még három évig bölcseletet tanult Bécsben. Utána egy-egy évig Trencsénben, Nagyszombatban, Pozsonyban és újra Trencsénben tanított. A teológiai tudományok végzésére Nagyszombatba került 1721–3 között. 1722-ben szentelték pappá. Harmadik próbaévét Besztercebányán töltötte. Első állomáshelyén, 1725-ben Székelyudvarhelyen hitszónok és népmisszionárius volt. A következő évben retorikát tanított Kolozsváron. Onnan 1727-ben Nagyszombatba került házgondnokhelyettesnek. Utána két-két évig Rozsnyón és Temesváron volt hitszónok és az utóbbi helyen vándormisszionárius is. 1732-től rektor volt Ungváron. Onnan 1736-ban Kőszegre került gazdasági főnöknek, majd rektorhelyettesnek. 1738-ban Kolozsváron volt lelkipásztor és szemináriumi igazgató. 1739–40-ben Nagyszebenben házi lelkiatya volt, majd Lőcsén két évig a konviktust igazgatta. 1743-ban Trencsénbe került és 1761-ig a konviktust vezette, utána haláláig, 1770-ig házi gyóntató volt.

1667-ben, tizennyolc éves korában Pozsonyból lépett be a Társaságba. Kétéves próbaidejét Trencsénben töltötte. Utána egy évig Besztercebányán tanított középiskolában. Bölcseletet Grazban, teológiát Nagyszombatban tanult. Győrben szentelték pappá 1680-ban. Ebben az évben hitszónok volt Selmecbányán. A harmadik próbaévet 1681-ben Judenburgban végezte. 1682–3-ban Szakolcán házfőnök, utána Pozsonyban hitszónok volt és hitoktató. 1686-ban misszionárius volt Bozókon. A következő évben is kifejezetten lelkipásztori feladatokat látott el Selmecbányán, Besztercebányán, Trencsénben és Turócon 1691-től haláláig.

Nagyszombatból 1698-ban logikusként lépett be a bécsi újoncházba. A kétéves próbaidő után a kollégiumban egy évig grammatikát tanított. 1702–4 között Grazban tanult bölcseletet, majd Győrben tanított grammatikát. 1708–10 között végezte Nagyszombatban a teológiai tanulmányokat. Ott szentelték pappá 1710-ben. 1712-ben Leobenben volt harmadik probációban, azután egy évig Kőszegen hitszónokként működött. 1714-ben Nagyszombatban etikát tanított, majd újra Kőszegen volt egy évig hitszónok. 1716–8-ban Kassán bölcseletet és 1719–21-ben Nagyszombatban kontroverziát adott elő. 1722-től Kassán teológiát tanított, 1724-től a teológiai kar dékánja is volt. 1727-ben a főiskola kancellárja és könyvtáros, 1729-ben hitszónok lett. 1730–3-ban Nagyszombatban látta el a kancellári hivatalt. 1734-ig újra Kassán volt kacellár, majd haláláig a nyomda igazgatója.

1734-ben Bécsben lépett be a Társaságba. 1737–9-ben Grazban végezte a bölcseleti tanulmányokat. 1740–1-ben Passauban, a következő évben Kremsben tanított grammatikát. A teológia első évét Nagyszombatban, a többi hármat Grazban végezte. 1745-ben szentelték pappá. 1747-ben Judenburgban volt harmadik probációban. 1748-tól hitszónokként működött legtöbbször csak egy évig Sopronban, Klagenfurtban, Leobenben, Grazban, Budán és Egerben. Onnan hagyta el a Társaságot 1754-ben. 1753-ban Budán adta ki az ismert németalföldi jezsuita költő és lelkiségi író, Herman Hugo (†1629) elégiáit német nyelven.
I

1860–2-ig Nagyszombatban volt testvérnovícius. 1863–5 között Kalocsán volt ruhatáros és könyvkötősegéd. 1866–80 között Szatmárnémetiben volt portás, házi mindenes és házi kísérő; 1881–2-ben Kalocsán a szolgák felügyelője, portás, templomgondnok. 1883–5 között Szatmárnémetiben volt portás, ruhatáros, ebédlős, majd 1886–8-ig Pozsonyban portás és könyvkötő. 1889–90 folyamán Kalocsán a szolgák felügyelője és házi mindenes volt. 1891–5-ig Szatmárnémetiben portás, templomgondnok, könyvkötő és ruhatáros, majd 1896–1918 között Kalocsán volt templomgondnok, pincemester és házi kísérő. 1909-től betegeskedett.

Morva származású volt. Kétszer működött Mo.-on: 1589-ben Znióváralján volt a gazdasági ügyek vezetője és hitszónok, majd 1592-ben ugyanott házgondnok és hitszónok.

Komáromban született, de Kőszegről lépett be a trencséni újoncházba. A két év próbaidő után 1746-ban Szakolcán elvégezte a tanárképzőt. A következő évben Gyöngyösön grammatikát tanított. A bölcseleti tanulmányok végzésére 1748–50 között Nagyszombatba került. Utána újra egy-egy évig Gyöngyösön, Kolozsváron és Egerben tanított középiskolában. 1754–7-ben a teológiai tanulmányokat is Nagyszombatban végezte. Már itt kitűnt szónoki képessége. 1755-ben a Szeplőtelen Fogantatásról és a következő évben Szent Ignácról tartott ünnepi szentbeszédei nyomtatásban is megjelentek. A harmadik próbaévre Besztercebányára került. Utána két évig Székelyudvarhelyen grammatikát és retorikát, Kolozsváron etikát, két évig Budán bölcseletet, majd egy-egy évig Győrben kontroverziát, Nagyszombatban hitszónoklatot és Kassán kontroverziát tanított. 1767-től a Társaság feloszlatásáig Kolozsváron a szeminárium igazgatója volt. Utána Budán tanított retorikát, és 1780-ban Komáromba vonult vissza.
Kiterjedt irodalmi tevékenységet folytatott. 1766-ban kiadta magyar fordításban Boëthius öt könyvét a Filozófiának vagy-is Böltseségnek Vigasztalásáról címmel. Irodalmi jelentősége főleg magyar nyelvű iskolai színdarabjaiban áll. 1767-ben Kassán jelent meg a történelmi tárgyú Salamon, a Ptolomeus és az olasz Metastasiótól fordított Titus. Latin nyelvű, bibliai tárgyú darabjainak gyűjteménye Ludi tragici in Academia Budensi címmel Komáromban jelent meg 1791-ben. Legsikerültebb műve azonban a Tornyos Péter, Molière Úrhatnám polgár című színdarabjának átdolgozása (Komárom–Pozsony, 1789), melyet még a 20. században is többször előadtak.

Varasdról lépett be Bécsben a Társaságba. 1713-ban a grazi tanárképzőben tanult, s utána három évig bölcseletet hallgatott az egyetemen. 1717–20 között Varasdon tanított. Utána újra Grazba került a teológiára. Ott szentelték pappá 1723-ban. 1725-ben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. A következő évben Pozsegában a középiskolában tanított. 1727-ben Zágrábban, 1728–30-ban Kolozsváron volt a bölcselet tanára. Egy évig újra Zágrábban kazuisztikát adott elő. 1732–4-ben Varasdon a szemináriumot vezette. 1735–7-ben Pozsegában, 1738–41-ben Zágrábban volt rektor. 1742-től Varasdon két évig a szeminárium igazgatója volt, majd haláláig lelkipásztori munkát végzett horvát és német nyelven. Kolozsvári tanár korában, 1764-ben adott ki egy könyvet Erdélyről.

Lengyel volt, fiatal jezsuitaként került Erdélybe. 1584-ben Kolozsváron retorikát és görögöt tanult, 1587-ben Gyulafehérváron grammatikát tanított.

Szülővárosából, Nagyszombatból lépett be a trencséni újoncházba. A kétévi próbaidő után ugyanott grammatikát tanított. 1717–9-ben Bécsben végezte a bölcseleti tanulmányokat. Utána két-két évig Nagyszombatban és Kassán tanított középiskolában. Teológiai tanulmányait Nagyszombatban végezte 1724–7 között. Ott szentelték pappá 1726-ban. 1728-ban Selmecbányán volt hitszónok, utána Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1730–1-ben Turócon, 1732–4-ben a Szepességben vándormisszionárius, 1735-ben Trencsénben szlovák hitszónok volt. 1736–9-ben tábori lelkészként működött. A következő évben Zsolnán volt lelkipásztor. 1741-ben Buda-Vízivárosban házfőnök és plébános, a következő évben Kőszegen rektorhelyettes volt. 1743–8-ig Trencsénben rektorként és újoncmesterként működött. 1749–51 között Bécsben a tartományfőnök helyettese, 1752-től a Pázmáneum rektora és 1759-től a bécsi professzusház és a tábori lelkészek főnöke volt. 1762-ben Pozsonyban a házfőnöki, 1763–6-ban Kőszegen a rektori és 1767-től haláláig Zsolnán a házfőnöki és a plébánosi hivatalt látta el. Teológus korában tartott latin nyelvű ünnepi beszédei Szent Ivóról és a Szeplőtelen Fogantatásról nyomtatásban is megjelentek.

Kőszegen született, apja német tiszt volt a császári hadsereg adminisztrációjában. 1605–6-ban Rómában a Német–Magyar Kollégium növendéke volt, ahol jó barátságba került magyar és horvát társaival. Ez és a tény, hogy Mo.-on született, vezethette őt arra, hogy a magyar egyháztörténelemmel foglalkozzon. 1606-ban hazatért, hogy apjának a katolikus vallásba való megtérésében segítsen. Visszatérve Rómába 1607-ben belépett a Jézus Társaságába. A római rendtartomány 1611. évi katalógusában már felszentelt papként szerepel. Források hiánya miatt nem tudhatjuk, hogy hol és mit dolgozott. 1617-ben bölcseletet tanított Szicíliában a messinai kollégiumban. 1624–5-ben a professzusházban gyóntató, majd újra a kollégiumban a teológia és a matematika tanára volt. 1629–48 között a római rendi központban élt. Az egyetlen adat erről 1646-ból való, és jelzi, hogy ekkor a rendház gyóntatója volt. Minden valószínűség szerint a pápai kúrián különböző kongregációk tanácsadója lehetett. Bizottsági tagként szerepelt a Galilei ellen folytatott második perben. 1645–6-ban barátságba került a janzenista teológussal, Jean Bourgeois-val, aki meg akarta akadályozni, hogy elítéljék Antoine Arnauld-nak a gyakori szentáldozásról írt könyvét.
Inchoffer két művéről kell szólnunk. Az első Szűz Máriának a messinaiakhoz írt leveleiről szól. Ő a levelek eredetisége mellett foglalt állást. Az első kiadás 1629-ben Messinában jelent meg, és négy év múlva a tiltott könyvek indexére került. A második kiadást 1631-ben Viterbóban és részben Rómában nyomtatták, de ennek semmi nehézsége nem lett a cenzúrával. Sokkal nagyobb jelentőségű volt másik műve, az Annales ecclesiastici Regni Hungariae (1644) ötven évvel később, amikor Hevenesi Gábor elindította forrásgyűjtő munkásságát, mely a történettudomány 18. századi virágzásához vezetett.
Az Inchoffer elleni vizsgálatnak Velencéből Rómába, a Társaság vezetőségéhez érkezett feljelentések voltak az elindítói. A vádak: titkos levelezés Scottival, valamint annak segítése írásaiban, aki elhagyta a rendet, és írásban támadta azt. Ő lett volna a szerzője a Monarchia Solipsorum című műnek, mely 1645-ben jelent meg Lucio Cornelio Europeo név alatt. A bíróság elnöke P. Sforza Pallavicino volt. Inchoffert bűnösnek mondták ki, a rendfőnök által megállapítandó börtönbüntetésre ítélték, és Rómából a Monte Santo (ma Potenza Piceno) kollégiumba száműzték. A vatikáni Szerzetesek Kongregációja azonban nem erősítette meg az ítéletet. Így Milánóba helyezték át, és ott a Brera kollégiumban a szentírás tanárául szánták. Ő azonban Rómában szeretett volna maradni, mert csak ott tudta volna befejezni megkezdett munkáit. Ezért kérte elbocsátását a rendből. Az erre irányuló tárgyalások közben azonban meghalt.

A forrásokban nehézségek vannak keresztnevével. Petruch a trencséni újoncház anyakönyvében a Jakab nevet használja, de egy jegyzetben a Ferencet is jelzi. Az évi katalógusokban 1743-ban Jakab az elsőéves újonc, a következő évben már Ferenc. Mi úgy tekintjük a személyt, mintha kettős keresztneve lett volna. Az „Ipach” családi név egyedüli a forrásokban. Kolozsvárról lépett be a trencséni újoncházba. A próbaidő után Ungváron grammatikát tanított. 1746-ban Kassán kezdte el a bölcseleti tanulmányokat, de egy év után Nagyszombatban folytatta. 1749–52 között Kolozsváron tanított a középiskolában. A teológiát Nagyszombatban végezte. 1756-ban szentelték pappá. 1758-ban Besztercebányán volt harmadik probációban. Utána Trencsénben tanított középiskolában. 1760–1-ben Marosvásárhelyen volt hitszónok. 1762–5 között Kolozsváron bölcseletet és kontroverziát tanított. 1766-tól a Társaság feloszlatásáig Kassán volt a gazdasági ügyek intézője.