Online Jezsuita Történeti Névtár

A Baranya megyei Gerdéről származott. Kaniziusz Szent Péter vette fel Bécsben a Jézus Társaságába, és küldte rögtön Rómába a próbaidő elvégzésére. P. Jerome Nadal kérdőíveinek feleletében írta, hogy javairól nem mondott le, mert a törökök mindenüket elvették, de lehet, hogy szülei még élnek. Példája lehet a korabeli jezsuita hivatásoknak Közép-Európa egyes területeiről. Tanulmányait Rómában kezdte. 1564-ben a bajorországi Dillingenbe küldték tanítani. Meg kellett tanulnia németül, mert – mint a Jézus Társaság titkára írta – csak úgy lehet majd rektor. A róla szóló jelentések kiemelik, hogy jó bölcsész és teológus. 1564-ben Dillingenben szentelték pappá, és avatták a teológia doktorává. 1566-ban Nadal kérte Rómában, hogy nevezzék ki dillingeni rektornak. Az 1561-ben alapított nagyszombati kollégium azonban nagy nehézségekkel küzdött. Ezért Nadal mint rendi komisszárius, Hernáthot Nagyszombatba küldte rektornak. Rövid időn belül sikerült jobb viszonyokat teremtenie a helyi klérus és lakosság, valamint a jezsuiták között. 1567 tavaszán azonban a kollégium a város nagy részével együtt tűzvész martaléka lett. Röviddel utána Hernáth is meghalt. Így a rendfőnök, Francisco de Borja számára nem maradt más hátra, mint a kollégium feladása.

A hollandiai Alkmaarban született, 1559-ben Rómában lépett be a Társaságba. 1560–1-ben Bécsben retorikát tanult. A nagyszombati kollégium alapításától kezdve (1561) három évig ott tanított, onnan a felsőnémet rendtartományba került. 1577-ben szentelték pappá Bressanone-Brixenben és 1601-ben Münchenben halt meg.

Bp.-en reál- és felsőkereskedelmi iskolát végzett. Majd Svájcban órásnak tanult, de az I. világháború kitörése miatt haza kellett térnie. A Társaságba való belépése után elvégezte a nagyszombati noviciátust, majd Kalocsán tanulta a filozófiát. Innen a kommunisták elűzték, előbb Bécsben, majd Innsbruckban folytatta tanulmányait. Mivel engedélyt kapott, hogy a tamingi kínai misszióba menjen, a teológiát a belgiumi Enghienben végezte, ahol a francia nyelvet gyakorolta. 1926-ban Innsbruckban szentelték pappá. 1928-ban Kínába ment, előbb Tiencsienben tanult kínaiul, majd 1929-től Tamingban már imaiskolát vezetett, és szentírástant tanított a jezsuita középiskolában. 1933-ban Kajcsouba került, a következő évben pedig már Csingfong esperese, a kerület főnöke lett. A háborús események miatt el kellett hagynia állomáshelyét, Sanghajban hunyt el.

Pécsett született és Nagyszombatból lépett be a bécsi újoncházba. A próbaévek után Szakolcán elvégezte a tanárképzőt. Rögtön utána Bécsben két évig bölcseletet tanult. 1754-től három évig Pozsonyban és egy évig Nagyszombatban a középiskolában tanított. 1758–9-ben Bécsben P. Scherffernél matematikát tanult. 1760-ban Grazba került a teológia elvégzésére. 1762-ben szentelték pappá. 1764-ben a bécsi Theresianumban lett nevelő. A következő évben Judenburgban volt a harmadik probációban. 1766–7-ben újra a Theresianumban működött mint nevelő és a magyar nyelv tanára. 1768–9-ben Nagyszombatban bölcseletet és a következő évben egyház- és világtörténelmet tanított. 1771-től a Társaság feloszlatásáig Rómában a Szent Péter-bazilika magyar gyóntatója volt. Onnan hazatért, és az esztergomi egyházmegye papja lett. Pozsonyban censor és az elemi iskolák igazgatója, 1777-től Pécsett kanonok és plébános, 1788-tól Nyitrán nagyprépost, majd 1790-ben választott püspök lett. Ott halt meg 1802. június 6-án.

Szakolcán született, Budáról lépett be a bécsi újoncházba. A próbaidő után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1725–7-ben Nagyszombatban bölcseletet tanult. Utána Sopronban három évig grammatikát tanított. 1731-től folytatta tanulmányait előbb Bécsben, ahol egy évig matematikát, majd két évig teológiát tanult. A másik két évet Nagyszombatban végezte. 1735-ben szentelték pappá. Rendi képzését Besztercebányán fejezte be a harmadik próbaévvel. 1737–8-ban Nagyszombatban matematikát tanított, és helyettes házgondnok is volt. A következő évben Bécsben dialektikát adott elő és a Pázmáneum növendékeinek lelkiatyja volt. 1740-től újra Nagyszombatban működött három évig matematikatanárként. Onnan Budára került, és dialektikát, fizikát, metafizikát és matematikát tanított. A következő négy évből csak azt tudjuk az évi katalógusokból, hogy 1747-ben a váci püspök gyóntatója és tanácsadója volt, valószínűleg a másik három évben is. 1750–2-ben Károly főhercegnél szolgált mint tábori lelkész. 1753–8-ban Kassán működött négy évig mint matematikatanár és a tábori lelkész segítője, két évig pedig mint a nemesi konviktus igazgatója. 1759-ben Pécsett házi lelkiatya és a következő évben házgondnok volt. 1761-től a Társaság feloszlatásáig Kőszegen dolgozott. Három évig házgondnok volt, tíz évig könyvtáros és mellette hat évig házi lelkiatya, és egész ott tartózkodása alatt magyar–német lelkipásztor. A Társaság megszűnése után is Kőszegen maradt, ahol két évvel később halt meg.

1937–40 között a zugligeti Manrézában skolasztikus novícius, majd retorikus volt. 1940–3 között Kassán filozófiát tanult, 1944-ben Kalocsán volt magiszter. 1944–8 között Szegeden teológiát tanult. A következő éveket újból a Manrézában töltötte, először a terciát végezte, majd lelkész és lelkigyakorlat-vezető lett. A szétszóratás után 1950-ben a pécsi egyházmegyébe került, először Medinán kihelyezett lelkész, majd az állami eltávolítás után, 1952-től Szekszárdon, 1955-től Iváncsán harangozó és pénzbeszedő. 1957 januárjától 1958 júniusáig, azaz az állami engedély visszavonásáig, Szekszárdon volt káplán. 1958-tól Ráckeresztúrra került mint sekrestyés és pénzbeszedő. 1960-ban a csákvári tüdőszanatóriumban gyógyult, majd 1961-től a pannonhalmi szociális otthonban élt a betegek és öregek lelkigondozójaként. Közben rövid ideig a Szolgálat folyóirat klagenfurti szerkesztőségében dolgozott. 1983-tól a leányfalusi Szent Gellért Lelkigyakorlatos Házban tartott rendszeresen lelkigyakorlatokat. 1986-tól Makkosmárián volt lelkész, 1992-től Leányfalun a lelkigyakorlatos ház igazgatója volt. 1997-től a pesti Jézus Szíve-templomban lelkész.

Miskén született, Sopronból lépett be a leobeni újoncházba. A próbaidő után Győrben tanított grammatikát. 1675–7-ben Bécsben bölcseletet tanult, majd négy évig Győrben tanított a középiskolában. A teológiai tanulmányokat 1682–5-ben Grazban végezte, a harmadik próbaévre Judenburgba került. 1687–90-ben Bécsben bölcseletet tanított. Utána egy évig Grazban volt a kontroverzia tanára. Majd visszakerült Bécsbe; 1792-ben kazuisztikát és kontroverziát tanított, és a bölcsészeti kar dékánja volt. 1692–1703-ban a Szent Anna újoncházban a rektori és újoncmesteri hivatalt töltötte be. Utána négy évre a kollégium rektora lett. 1707–10 között a bécsi Pázmáneum rektora volt. 1711–4-ben az osztrák rendtartományt vezette. 1715-ben a bécsi professzusház főnöke volt, amikor meghalt. Igen tehetséges volt az adminisztrációban, az ifjúság gondozása és a kulturális tevékenység megszervezése terén. Tízéves újoncmesteri ideje alatt a házat és a templomot Bécs egyik lelki központjává fejlesztette. Keresett gyóntatója volt az ifjúságnak és az idősebb híveknek egyaránt. A rendszeres gyóntatást nem adta fel tartományfőnöki működése alatt sem. A források szerint évente 20 ezer gyónást hallgatott. A bécsi rendházakat és templomokat, ahol elöljáró volt, teljesen megújította. Az egyetemi templom kifestésére a jezsuita Andrea Pozzót nyerte meg, aki aztán haláláig ezen a munkán dolgozott. Főleg Kollonich Lipót bíboroson keresztül befolyással volt az erdélyi ortodoxok és a katolikus egyház egyesülésére. A magyar történettudomány is sokat köszönhet neki. Egy felhívást tett közzé a régi iratok felkutatására valószínűleg nyomtatásban. A gyűjtéshez gyakorlati útmutatót is adott, mely bizonyítja történeti érzékét és munkamódszerét. Kollonich Lipót bíborostól, aki a kamara elnöke volt, megkapta az engedélyt a kutatásra és a másolásra annak levéltárában. Cseles Márton jezsuitát Rómába küldte, aki mint a Szent Péter-bazilika magyar gyóntatója másolta az okiratokat a vatikáni levéltárban. A gyűjtemény több mint száz kötetet tesz ki. Nagyon hatásos és keresett lelki író is volt. Az ifjúságnak szóló műveiben hajlik a túlzásokra. Azt a benyomást kelti, hogy a megszentesülés útja a „menekülés a világtól” és a „menekülés a családtól”. Legkeresettebb művei voltak sok kiadással és fordítással Ars bonae mortis (a jó halálról), Flores Indici (a missziókról), és Scintillae Ignatianae (szövegek Loyolai Szent Ignác írásaiból az év minden napjára).

Komáromból lépett be a bécsi újoncházba. A próbaidő után 1722-ben Eperjesen grammatikát tanított. 1723–5-ben Nagyszombatban bölcseletet tanult, majd ugyanott három évig középiskolában tanított. A teológiát is Nagyszombatban végezte. Ott szentelték pappá 1731-ben. 1733-ban Grazban kánonjogot tanult. Rendi képzését a harmadik próbaévvel fejezte be 1734-ben. 1735-ben a vándor népmisszionáriusok (missionari vagi) csoportjában dolgozott. 1736-ban Nagyszombatban, 1737-től Kassán előbb előadta a hároméves bölcseleti kurzust, majd két évig kontroverziát és egy évig kánonjogot tanított, de a tanítás mellett részt vett a lelkipásztori munkában is. Dolgozott a börtön-, menhely- és kórházpasztorációban, ami az akkori időket tekintve kifejezetten szociális munkát jelentett. 1743–6 között nagyszombati lelkipásztori munkáját folytatta főleg a szlovák lakosság körében. A következő három évben Ungváron volt rektor és a gazdasági ügyek intézője. 1750-től haláláig Kassán a konviktust vezette.

Szatmáron született, Kassáról lépett be a trencséni újoncházba. 1692-ben Leobenben elvégezte a tanárképzőt. A hároméves bölcseleti tanulmányokat Bécsben hallgatta. Utána két-két évig Nagyszombatban és Kassán tanított középiskolában. A teológia első két évét 1700–1-ben Nagyszombatban, a másik kettőt Bécsben végezte. Ott szentelték pappá 1703-ban. A következő évben Győrben volt harmadik probációban. 1705-ben Nagyszombatban etikát tanított, amikor meghalt. Fiatalon már három könyvet publikált. A harmadik Mo. híres városairól szól.

Szülővárosából, Székesfehérvárról lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után Győrben volt a tanárképzőben. A kétéves bölcseleti kurzust 1762–3-ban Nagyszombatban végezte. Utána egy évig grammatikát tanított Sopronban. 1765-ben Nagyszombatban szentírási héber és görög nyelvet tanult. Utána egy-egy évig Győrben és Sopronban tanított középiskolában. 1768–71 között végezte Grazban a teológiai tanulmányokat. 1770-ben szentelték pappá. 1772-ben Egerben volt harmadik probációban. A Társaság feloszlatásának évében, 1773-ban a győri tanárképzőben görög nyelvet tanított. A feloszlatás után Budán lett iskolaigazgató. Absalom című drámájának kéziratát (valószínűleg Sopron, 1767) a Pannonhalmi Főkönyvtárban őrzik.

A szlovéniai Laibachban született és Klagenfurtból lépett be a bécsi újoncházba. 1710–3-között Grazban egy évig a tanárképzőben tanult, majd két évig folytatta bölcseleti tanulmányait. Utána három évig Laibachban és egy évig Klagenfurtban tanított középiskolában. 1718–21-ig a teológiai tanulmányokat is Grazban végezte. Ott szentelték pappá 1720-ban. 1722-ben Judenburgban volt harmadik probációban. 1713-ban Grazban etikát tanított. Tanárságát Bécsben folytatta 1724–6-ban, majd Grazban 1730-ig. Ezt követően Bécsbe került, s ott működött több mint húsz évig mint egyetemi tanár és elöljáró. 1731-től egy évig kontroverziát és kazuisztikát, majd nyolc évig dogmatikát tanított. 1741-ben tanulmányi főnök és könyvtáros lett. 1742–4-ben rektorrá és egy évre újra tanulmányi főnökké nevezték ki. 1746–7-ben a bécsi professzusház elöljárója és a tábori lelkészek főnöke lett. 1748–50-ben az egész rendtartományt kormányozta. 1751–4-ben újra a professzusház és a tábori lelkészek felelőse volt. 1755–7-ben Passauban és 1758-tól haláláig Grazban rektorként működött. Az osztrák rendtartomány nagy elöljárói közé tartozott.

A Bács megyei Csonoplyán született. Világi papként lépett a Társaságba 1882-ben az osztrák St. Andräban. 1885-től Kalocsán teológiai tanulmányokat folytatott, könyvtáros volt és a Jézus Szíve Hírnök szerkesztőségében dolgozott. 1889-ben Bp.-en lelkipásztorként működött. 1890–1905-ig Szatmárnémetiben volt házfőnök, mellette a konviktus igazgatója és lelkipásztor. 1905–10-ig Nagyszombatban volt rektor és újoncmester. 1911–3-ban Kalocsán házi lelkiatya, 1914-től haláláig Szatmárnémetiben volt házgondnok és gazdasági vezető.

Nyírbátorban született, 1923-ban Érden kezdte szerzetesi életét. A két év próbaidő után 1926–8 között Szegeden végezte a bölcseleti tanulmányokat. Gyenge egészsége miatt évekig ápolásra szorult, főleg Szegeden. Második próbálkozással Innsbruckban tanult teológiát 1933–6 között. Ott szentelték pappá 1935-ben. 1937-ben újra beteg volt. 1938-ban az Eucharisztikus Világkongresszus előkészítésében segédkezett. 1939-ben a bp.-i Manrézában volt harmadik probációban. 1940–3-ig Kassán a bölcsészeti főiskolán volt házi lelkiatya, majd e minőségében működött Szatmárnémetiben és Pécsett. 1947–9-ben a tartományfőnök helyettese volt, amikor el kellett hagynia az országot. Először Innsbruckban volt a kiszökött tanuló rendtagokkal. 1951-től a külföldi tartományfőnök helyettese és a gazdasági ügyek intézője lett először az ausztriai Feldkirchben, majd 1953-ban a kanadai Hamiltonban. Ott újra beteg lett, majd 1955-től a felső-kanadai rendtartományban, Guelph-ben volt lelkipásztor. 1968–75 között a München közelében fekvő Gräfelfingben volt a Szent Gizella Otthon lelkésze. 1976-ban visszatért Kanadába, és haláláig Hamiltonban a magyar jezsuiták házában volt lelkipásztor.

1679-ben Nagyszombatban megszerezte bölcseletből a magiszteri fokozatot, és a következő évben belépett a trencséni újoncházba. A próbaévek után Győrben elvégezte a tanárképzőt. 1684–6-ban Prágában tanulta a teológiát, és csak a negyedik évre került vissza Grazba. Ott szentelték pappá 1687-ben. Utána egy-egy évig Trencsénben és Szakolcán grammatikát tanított. A harmadik próbaévet 1690-ben Judenburgban végezte. Apostoli életét Szepesváralján kezdte 1691-ben mint hitszónok, katekéta és tanító. 1696–7-ben Selmecbányán (Szlukovics néven) hitszónok, misszionárius és német lelkipásztor. 1698–1700-ban Besztercebányán (Lukovich néven is) házi lelkiatya, hitszónok és szlovák lelkipásztor. 1701-ben Kassán (Klukowitz néven) vasárnapi hitszónok és szlovák lelkipásztor. 1702-ben Eperjesen hasonló munkörökben dolgozott. 1703–12 között Szepesváraljához tartozott. 1708-ig házfőnök volt, de attól az időtől fogva, bár oda tartozott, két évig Lengyelországban, egy-egy évig Zsolnán és Lőcsén tartózkodott. 1712-ben újra házfőnök volt Szepesváralján. 1713-ban Lőcsén, 1714–6-ban Zsolnán házi lelkiatya és hitszónok volt. 1718-ban Trencsénben hitszónokként, 1719-ben Szakolcán házgondnokként működött. Két évig még Turócon, majd Nagyszombatban volt lelkipásztor, ahol meghalt.

Zsolnán született, tizenkilenc éves korában Leobenben lépett be a Társaságba. Tanulmányait nem lehet világosan követni a katalógusokban. A teológián a kétéves casus kurzust végezte, és valószínűleg 1624-ben szentelték pappá. 1625-ben Oberndorfban volt harmadik probációban, s annak végeztével az újonnan alapított bécsi magyar szeminárium, a Pázmáneum második rektora lett (1626–41, 1646–52). Ő rakta le a papnevelés alapjait ebben az új intézetben. 1653-ban Nagyszombatban, 1654–5-ben Pozsonyban, 1656-tól haláláig Győrben, az utolsó két évben már betegen, házi lelkiatya volt.

Grazban tanult logikát, mielőtt 1740-ben belépett a trencséni újoncházba. A kétéves próbaidő után az osztrák Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1744–7 között Bécsben bölcseletet, hébert és szentírási görögöt tanult. Utána két évig Grazban grammatikát és Laibachban humaniorát tanított. 1751–3 között Grazban végezte a teológiát. 1753-ban szentelték pappá. 1754–69-ig Dél-Amerikában, főleg a perui Quitóban volt misszionárius. A kiűzetés után visszatért az osztrák–magyar rendtartományba. 1770–1-ben Judenburgban volt hitszónok, 1772-ben Traunkirchenben népmisszionárius és 1773-ban Temesváron plébánosi teendőket látott el. A rend feloszlatása után Versecen és 1793-tól az osztrák Ebreichsdorfban volt plébános. Költészettel is foglalkozott. Verseinek nagyobb részét jó latin nyelven, Musa Werschetzensis és Musa Ebreichsdorfensis néven adta ki.

Pozsonyban született, de metafizikusként Budáról lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után Pozsonyban három és Győrben egy évig tanított középiskolában. 1752–5 között Bécsben végezte a teológiát. Utána Besztercebányán volt harmadik probációban. 1757-ben Nagyszombatban a konviktust vezette. A következő évben a bécsi Theresianumban volt nevelő. 1759–61-ben Budán matematikát és bölcseletet tanított. 1762–4-ben Győrben hitszónok, 1765–8-ban Trencsénben a rendi újoncok mestere volt. Utána négy évig Kassán hitszónokként és házi lelkiatyaként működött. 1773-ban Székesfehérváron érte a Társaság feloszlatása. Utána az esztergomi főegyházmegye papja lett, és Pozsonyban működött.

Nagyszombatban született, Leobenben lépett be a Társaságba. 1625–7-ben Grazban bölcseletet, majd ugyanott 1631–4-ben teológiát tanult. Közben Győrben két, Nagyszombatban egy évig grammatikát tanított. Grazban szentelték pappá 1636. április 15-én. Mozgékony természete lehetett, mert egy-két évnél tovább alig lakott és dolgozott egy helyen. Ennek ellenére négy helyen, Szatmáron (1639), Sopronban (1648), Besztercebányán (1649) házfőnök és 1650-ben Nagyszombatban a konviktus igazgatója volt. 1651–3-ban Ungváron rektorként működött; élete végén egy évig Bécsben a Pázmáneumot vezette.

Szülővárosában, Bécsben lépett be a Társaságba 1555-ben. 1557-ben Prágából Rómába került a bölcseleti tanulmányok végzésére. Három év után visszatért Bécsbe, ahol 1560-ban teológiát hallgatott, mellette a házgondnok, a következő évben a rektor helyettese volt. 1561-ben ott szentelték pappá. 1562–3-ban Nagyszombatban hitszónokként működött. Onnan Prágába került, ahol házgondnokként, hitszónokként és konviktusi vezetőként dolgozott. 1569-ben elhagyta a Társaságot.

Próbaéveit szülővárosában, Bécsben végezte. Onnan Leobenbe került a tanárképzőbe. Bölcseleti tanulmányait 1726–8-ban Grazban végezte. Utána Bécsújhelyen egy és Passauban két évig grammatikát tanított. 1732–5-ben a teológiát is Grazban végezte. Utána egy évig Budán hitszónok volt, és a környéken plébánosi feladatokat látott el. A harmadik próbaévet Judenburgban végezte. Utána egész életében fő tevékenysége a hitszónoklás volt különböző városokban, és főleg a rendtartomány mo.-i felében: 1738–40 Győr, 1742–3 Buda, 1748 Sopron, 1749–50 Buda, 1751 Kassa, 1752–6 Selmecbánya. A következő évben Grazban halt meg.