Hrabovsky Miklós
Tovább ...
Életrajz
Adatlap
Hübner Adam
Tovább ...
Életrajz
Adatlap
Hübner Ágoston
Tovább ...
Életrajz
Adatlap
Hufnagel András
Tovább ...
Életrajz
Adatlap
Hüninger Adolf
Tovább ...
Életrajz
Adatlap
Hunya Dániel
Tovább ...
Életrajz
Adatlap
Hunyadi György
Tovább ...
Életrajz
Adatlap
Hurtóczy István
Tovább ...
Életrajz
Adatlap
Huszár János
Tovább ...
Életrajz
Adatlap
Hüttner K. János
Tovább ...
Életrajz
I
Adatlap
Igert József
Tovább ...
Életrajz
Adatlap
Ignatius Martin
Tovább ...
Életrajz
Adatlap
Illei János
Tovább ...
Életrajz
Kiterjedt irodalmi tevékenységet folytatott. 1766-ban kiadta magyar fordításban Boëthius öt könyvét a Filozófiának vagy-is Böltseségnek Vigasztalásáról címmel. Irodalmi jelentősége főleg magyar nyelvű iskolai színdarabjaiban áll. 1767-ben Kassán jelent meg a történelmi tárgyú Salamon, a Ptolomeus és az olasz Metastasiótól fordított Titus. Latin nyelvű, bibliai tárgyú darabjainak gyűjteménye Ludi tragici in Academia Budensi címmel Komáromban jelent meg 1791-ben. Legsikerültebb műve azonban a Tornyos Péter, Molière Úrhatnám polgár című színdarabjának átdolgozása (Komárom–Pozsony, 1789), melyet még a 20. században is többször előadtak.
Adatlap
Illés Béla
Tovább ...
Életrajz
Édesapja tógazdasági ispán volt, aki nagy anyagi áldozatokárán iskoláztatta gyermekeit. A középiskolát Bp.-en és Csurgón végezte, majdvasúti tiszti pályára lépett, de hittantanára tanácsára átkérte magát aveszprémi szemináriumba. Kápláni szolgálatát Balaton környéki és bakonyifalvakban végezte. A II. világháború idején tábori lelkészként szolgált, majd aháború után Kaposvárra került hittantanárnak; diákjai röpcédulákatsokszorosítottak, ezért letartóztatták, majd a püspöke gyorsan elhelyezte, hogyne kerüljön internálótáborba. Több helyen lelkigyakorlatokat adott,Mária-kongregációkat és KALÁSZ csoportokat vezetett, ezért izgatás vádjávalletartóztatták, de a tárgyaláson felmentették. 1947–50 között a közgazdaságigimnáziumban és az angolkisasszonyok intézetében volt hittantanár. Mivel márrégen vonzódott a jezsuita rendhez, jelentkezett a Társaságba. 1950. augusztus15-én kellett volna megkezdenie a noviciátust, de az állam likvidálta aszerzetesrendeket. Mivel már püspöke elbocsátotta, Nagykapornakra kerültplébánosnak. Végül 1953. november 13-án, a bp.-i Mester utcában kezdte meg anoviciátust mint plébános. Nagykapornakról Zalaapátiba került, ahol tizenegyévig működött. Majd plébánosként Csácsbozsokon, Törökkoppányban és Gyékényesenszolgált. A jezsuita rend visszaállítása után 1990–1-ben Hódmezővásárhelyen anovíciusmester sociusa volt. Utána Veszprémben kisegítő lelkész, majdVörösberényben plébánoshelyettes. Innen szállították a veszprémi kórházba, aholelhunyt.
Adatlap
Illia Andreas
Tovább ...
Életrajz
Adatlap
Ilzensis Jan
Tovább ...
Életrajz
Adatlap
Imrikovics György
Tovább ...
Életrajz
Adatlap
Inchoffer Menyhért
Tovább ...
Életrajz
Inchoffer két művéről kell szólnunk. Az első Szűz Máriának a messinaiakhoz írt leveleiről szól. Ő a levelek eredetisége mellett foglalt állást. Az első kiadás 1629-ben Messinában jelent meg, és négy év múlva a tiltott könyvek indexére került. A második kiadást 1631-ben Viterbóban és részben Rómában nyomtatták, de ennek semmi nehézsége nem lett a cenzúrával. Sokkal nagyobb jelentőségű volt másik műve, az Annales ecclesiastici Regni Hungariae (1644) ötven évvel később, amikor Hevenesi Gábor elindította forrásgyűjtő munkásságát, mely a történettudomány 18. századi virágzásához vezetett.
Az Inchoffer elleni vizsgálatnak Velencéből Rómába, a Társaság vezetőségéhez érkezett feljelentések voltak az elindítói. A vádak: titkos levelezés Scottival, valamint annak segítése írásaiban, aki elhagyta a rendet, és írásban támadta azt. Ő lett volna a szerzője a Monarchia Solipsorum című műnek, mely 1645-ben jelent meg Lucio Cornelio Europeo név alatt. A bíróság elnöke P. Sforza Pallavicino volt. Inchoffert bűnösnek mondták ki, a rendfőnök által megállapítandó börtönbüntetésre ítélték, és Rómából a Monte Santo (ma Potenza Piceno) kollégiumba száműzték. A vatikáni Szerzetesek Kongregációja azonban nem erősítette meg az ítéletet. Így Milánóba helyezték át, és ott a Brera kollégiumban a szentírás tanárául szánták. Ő azonban Rómában szeretett volna maradni, mert csak ott tudta volna befejezni megkezdett munkáit. Ezért kérte elbocsátását a rendből. Az erre irányuló tárgyalások közben azonban meghalt.