Online Jezsuita Történeti Névtár

A középiskolát Érsekújváron és mint papnövendék a szatmárnémeti szemináriumban végezte. 1877-ben Nagyszombatban lépett be a Társaságba, ahol újoncidejét és a retorikai tanulmányokat végezte. 1881-től két évig Pozsonyban bölcseletet tanult. Utána Kalocsán három évig internátusi nevelő, majd tanár volt. 1887-től három évig Innsbruckban teológiát tanult. 1888-ban szentelték pappá. 1890-ben Szatmárnémetiben nevelő volt, Kalocsán kezdett tanulni az államvizsgára. 1892-ben harmadik próbaévét végezte, majd Szatmárnémetiben lett ünnepi hitszónok. 1894-től Kalocsán négy évig adminisztratív feladatokat látott el, majd az államvizsgára készült Bp.-en. 1910–8 között Kalocsán tanított főleg magyar, latin és görög nyelvet. 1919–21 között Nagykapornakon élt. 1922–5-ben Pécsett görög nyelvet, 1926-tól haláláig Kalocsán ugyanazt, valamint latin és magyar nyelvet tanított.

Árva megyéből származott, és Nagyszombatból lépett be a bécsi újoncházba. A kétéves próbaidő után Leobenbe került a tanárképzőbe. 1682-től két évig Nagyszombatban, egy évig Grazban végezte a bölcseletet. Utána egy-egy évig Pozsonyban, Trencsénben és Sopronban tanított középiskolában. A teológiát is két helyen tanulta, Grazban és Nagyszombatban (1688–91). Az utolsó évben szentelték pappá. Utána ugyanott egy-egy évig retorikát és etikát tanított. 1694-ben Judenburgban végezte a harmadik probációt, majd egy évig hitszónok volt Székesfehérváron. Onnan Nagyszombatba került, ahol először előadta a hároméves bölcseleti kurzust, majd két évig kontroverziát tanított. Ötéves ottléte alatt magyar hitszónokként is működött. 1701-ben Kassára került, ahol haláláig a kazuisztika tanára és a nemesi konviktus igazgatója volt. Történeti tárgyú könyveket írt Badeni Lajosról és a nagyszombati iskoláról, valamint kiadta Justus Lipsius Monita és Exempla politica című műveit.
GY

Szülővárosából, Gyöngyösről lépett be a trencséni újoncházba. A próbaidő után egy évig Kőszegen grammatikát tanított. 1705–7 között Nagyszombatban végezte a bölcseletet. Utána két évig újra Kőszegen tanított, majd visszakerült Nagyszombatba a teológiai tanulmányokra. Ott szentelték pappá 1713-ban. A következő évben Besztercebányán volt harmadik probációban. Papi működését Kolozsváron kezdte középiskolai tanárként. 1716–7-ben Marosvásárhelyen már hitszónok volt. 1718–20-ban Kolozsváron logikát, majd matematikát tanított. 1721–4-ben Marosvásárhelyen hitszónok, 1725-ben Székelyudvarhelyen házfőnök és plébános volt. 1726–7-ben Nagyszombatban, a következő két évben Kolozsváron vezette a szemináriumot, és hitszónok volt. 1730–6-ban Nagyszombatban hitszónokként és népmisszionáriusként működött. 1737-ben Marosvásárhelyen ellátta a házfőnöki és a plébánosi hivatalt, és vezette az építkezést. 1738–40-ben Székelyudvarhelyen, 1741-ben Szatmárnémetiben volt házfőnök és plébános. Ettől kezdve évenként változtatta állomáshelyét. Fő feladata volt a hitszónoklat Székelyudvarhelyen, Kolozsváron, Egerben, Budán és Pécsett. 1747–51-ben Kolozsváron, 1752–5-ben Kassán és 1756–60-ban újra Székelyudvarhelyen a házak lelkiatyja és hitszónok volt. Budán halt meg.
Mintegy negyven éven keresztül prédikált és lelkipásztori munkát végzett. A korban sokásos gyakorlattal ellentétben szentbeszédeiből alig jelent meg valami nyomtatásban. Ő maga huszonkét kéziratos kötetről beszél. Igényes szónok lehetett. Erről tanúskodik Opusculum orthographicum című műve is. Idősebb korában magyarra fordította Csete István SJ hatvanhét szentbeszédét Nagy Asszonyról, magyar szentekről címmel.

Középiskolába a hatodik osztályig Pécsett és Kalocsán járt. Próbaéveit Nagyszombatban, a gimnázium utolsó két évét Kalocsán végezte. 1923–5-ben Szegeden tanult bölcseletet. Pécsett három évig magyart, latint és földrajzot tanított. 1929-ben Innsbruckba került teológiára, ahol 1931-ben pappá szentelték. A harmadik próbaévet a belgiumi Drongenben végezte. 1935-től Bp.-en dolgozott és néhány évig az iparosok kongregációjának volt a vezetője. Fő munkaterülete a Társaság története lett, levéltárosi, kutatói, írói és szervezési területen. Kilenc kisebb-nagyobb művet írt, és több sorozatot adott ki. Ismert volt a Száz jezsuita arcél és a Jezsuita történeti Évkönyv három-három kötete; a Kiadványok a Jézus Társasága történetéből harminckét füzete és a hat kötet Források. 1946-tól a rendi újoncok latin- és görögtanára a Manrézában. A feloszlatás után eleinte egy csepeli csőgyárban dolgozott. A nehéz munkában azonban egészsége tönkrement. Egy ideig sekrestyés volt, majd fordításokból próbált megélni. 1965 őszén a bp.-i Széher úti kórházban halt meg.

A noviciátust Szegeden kezdte, majd Érden fejezte be. 1921–6 között Pécsett, 1926–8 között Kalocsán volt ebédlős. 1928–30 között Szegeden volt portás. 1930 és 1932 között a pesti rendházban ebédlős, sekrestyés és pincemester. 1932–3-ban Kalocsán, 1933–40 között Szegeden, 1940–42-ben Kalocsán, 1944-ben a pesti rendházban, 1944–50 között Szegeden volt ebédlős. 1950 nyarán a pesti rendházból internálták Homokra, ősszel pedig hazatért családjához Mersevátra, ahol a háztáji gazdaságban dolgozott. 1951-től Hódmezővásárhelyen volt portás, majd a jánoshidai szociális otthonban kertész és mosodás. 1952-től a pannonhalmi szociális otthonban volt ebédlős, kertész, majd gondozott.

1941-ben kezdte meg noviciátusát a zugligeti Manrézában, de fél év múlva megbetegedett. Csak 1944-ben tudta Kassán elkezdeni a filozófiát, de a háború miatt visszatért a Manrézába, majd Hódmezővásárhelyen és Szegeden folytatta tanulmányait, azonban újból megbetegedett: Bp.-en, Pécsett, Gyöngyösön kezelték, 1949-ben tért vissza tanulmányaihoz Szegedre. A szétszóratás után a csanádi egyházmegyei szemináriumba vették fel, ahol 1952-ben fejezte be tanulmányat, közben pappá szentelték. 1952–6 között Deszken, újból a betegségével birkózva volt káplán. 1956–8 között Kaszaperen kisegített. 1958-tól deszki plébános volt. 1974-től a szegedi Szent József-templomban kisegített, majd nyugdíjazták és Pannonhalmára küldték, ahol 1979–83-ig lakott. 1983-ban újból Szegedre költözött, a püspöki hivatal gazdasági ügyeiben segített, a főiskolán logikát tanított és az egyházmegyei szeretetotthonban misézett.

A bölcseleti tanulmányok elvégzése után Nagyszombatból lépett be a trencséni újoncházba. A próbaidő után két évig ugyanott tanított a középiskolában. 1767-ben Nagyszombatban matematikát tanult. Utána egy-egy évig Kőszegen és Budán tanított. 1770-től a feloszlatásig teológiát végzett Nagyszombatban. Ott szentelték pappá 1772-ben. A Társaság feloszlatása után világi pap lett. Nagyszombatban tanított retorikát. 1776-ban latin költeménnyel üdvözölte az akkor alapított besztercebányai egyházmegye első püspökét, Berchtoldt Ferencet.
H

1630-ban Leobenben lépett be a Társaságba. 1633–5 között Grazban végezte a bölcseletet. Utána egy-egy évig Fiuméban, Varasdon, Zágrábban és újra Varasdon grammatikát tanított. 1640–3 között Nagyszombatban tanulta a teológiát. 1643-ban szentelték pappá. Utána egy évig Varasdon grammatikát tanított, majd Judenburgban elvégezte a harmadik próbaévet. 1646–7-ben Varasdon retorikatanár volt. 1648-ban logikát tanított Nagyszombatban. A következő évben betegen Zágrábban tartózkodott. 1650–2 között Varasdon volt házfőnök és iskolaigazgató. 1653–77 között Zágrábban tartózkodott. Volt vasárnapi hitszónok és a szeminárium igazgatója. 1654–7-ben a rektori tisztséget töltötte be. Továbbra is ott maradt, és irányította a szemináriumot, de a lelkipásztorkodásban is részt vett. 1663–6 között újra rektor volt. Sokat dolgozott azon, hogy a kollégium megkapja az egyetemi rangot, ami 1669-ben megtörtént. 1678-ban Varasdon volt a szeminárium irányítója, amikor Zágrábban meghalt.
Habdelić nagy szerepet játszott abban, hogy a horvát nyelvben a 17. században folyt vita kapcsán a három dialektus egyesítésekor a „kaj” jusson diadalra. Ebben Ádám eredeti bűnéről írt könyve volt a legnagyobb hatással.

Szülővárosában, Bécsben lépett be a Társaságba. A kétéves próbaidő után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. Utána Grazban 1664–6 között bölcseletet tanult, 1667–8-ban pedig a középiskolában tanított, és a színielőadások felelőse volt. A következő évben Klagenfurtban a humaniorákat tanította. 1670–3-ban Grazban végezte a teológiát, ahol pappá szentelték. Utána ugyanott egy évig retorikát tanított. 1675-ben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. A következő évben Besztercebányán házgondnok, 1677–81 között házfőnök volt. 1682-ben a bécsi professzusház gondnoka lett. 1683–4-ben a traunkicheni rendházat vezette, majd 1685–8-ig Sopronban volt rektor. 1689–94-ben a tartományfőnök helyetteseként működött. 1695-től mint házfőnök, 1701-től haláláig Besztercebányán mint első rektor dolgozott.

Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaidő után elvégezte a tanárképzőt. 1708–10 között Grazban bölcseletet tanult. 1711–13-ban Bécsben és a következő évben Leobenben tanított a középiskolában. A teológiai tanulmányok végzésére 1715–8 között Nagyszombatba került, ott szentelték pappá 1718-ban. A következő évben Judenburgban volt a harmadik probációban. 1720–21-ben Bécsben a héber nyelvet tanította. 1722-ben Budán logikát, a következő évben fizikát és metafizikát adott elő. 1724–5-ben Bécsben hébert tanított, utána 1730-ig vasárnapi és ünnepi szónok volt. 1731-ben a bécsi kollégiumban a házgondnoki, az újoncházban a rektori és újoncmesteri feladatot látta el. A következő három évben Kremsben rektor, és halálának évében Linzben gyóntató volt.

Veszprémben született, végzett bölcsészként Budáról lépett be a trencséni újoncházba. A próbaidő után Egerben egy, Nagyszombatban két és Pozsonyban egy évig tanított középiskolában. Teológiai tanulmányait Nagyszombatban és Kassán végezte 1761–64-ben. 1763-ban szentelték pappá. 1765-ben Gyöngyösön tanított, majd Egerben elvégezte a harmadik próbaévet. 1767-ben Sárospatakon, a következő évben Gyöngyösön volt hitszónok és lelkipásztor. 1769-től a Társaság feloszlatásáig Kolozsváron két évig bölcseletet tanított, de kezdettől fogva magyar ünnepi szónok és börtönlelkész is volt. és 1779-ben Veszprémben lett plébános. Ismert hitszónok volt.

Húszéves korában lépett be a brünni újoncházba. 1600-ban Olmützben grammatikát tanított. Grazban 1601-ben fizikát, 1602-ben metafizikát hallgatott. Utána egy évig Vágsellyén tanított grammatikát, ahol akkor Pázmány Péter volt az iskolaigazgató. 1604-től kezdve újra együtt voltak Grazban. Pázmány teológiatanár, Hajnal pedig hallgató volt. 1607-ben szentelték pappá. A következő évben a poétika tanára volt ugyanott. 1609-ben Klagenfurtban végezte a harmadik próbaévet. 1610-ben poétikát, a következő évben retorikát tanított Olmützben. 1612-ben Zágrábban gyóntató, házi lelkivezető és iskolaigazgató volt. 1613–5-ben az alsólendvai misszió főnöke volt. 1617-től az újjáalapított nagyszombati kollégium házgondnoka és lelkipásztora lett. 1618-ban Forgách Zsigmond felső-mo.-i főkapitánynál, majd nádornál tartózkodott. 1620-ban Bécsben, a következő évben Zágrábban volt minden hivatali megjegyzés nélkül. 1622–43 között Eszterházy Miklós nádor udvarában élt. Ő térítette katolikus hitre a nádor feleségét, Nyáry Krisztinát. Húszéves barátsága a nádorral kihatott a katolikus egyház újjáéledésére és megerősödésére. Nagy befolyása volt a következő nemzedék katolikus nevelésére is. Ismert műve a több kiadást megért emblémás imádságos könyve: A Jézus szívét szerető szíveknek ájtatosságára. A képek metszője a híres németalföldi mester, Antoine Wierix volt. Tartalmában azonban a mo.-i lelki irodalom hagyományaira támaszkodott. Egy másik, álnéven (Egy keresztény orvosdoktor) kiadott műve komoly teológiai alapokon nyugszik.

Selmecbányán született, Budáról logikusként lépett be a trencséni újoncházba. A próbaidő után Szakolcán tanított a legalsó osztályban. 1732–4 között Bécsben végezte a bölcseleti tanulmányokat. Utána egy-egy évig Trencsénben szintaxist, Pozsonyban poétikát és Pécsett retorikát tanított. A teológiai tanulmányokra 1738–41 között Grazba került. Ott szentelték pappá 1741-ben. A következő évben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1743-ban kezdte el Nagyszombatban tanári pályafutását. Három évig bölcseletet adott elő, és utána egy évig a szeminárium lelkivezetője volt. 1747-től két-két évig Kassán és Nagyszombatban a kontroverzia tanára és a szeminaristák Mária-kongregációjának vezetője volt. 1751-ben egyházjogot tanított. A következő évben Budán a főiskola igazgatója és könyvtáros lett. 1753-ban Kassán a szentírástan tanára és a bölcsészeti kar dékánja volt. Onnan két évre újra Budára került előbbi hivatalaiba. 1756-tól, már gyenge egészséggel, két évig a pappá szentelendők vizsgáztatója, egy évig a historia domus írója és 1759–69 között a lelkipásztori problémák megbeszélésének vezetője volt. 1770-ben már csak házi gyóntató. 1771-től a Társaság feloszlatásáig ugyanezt a feladatot látta el Besztercebányán.

Nagymartonban született és Sopronból lépett be a trencséni újoncházba, ahol egy évig maradt, a második évet Bécsben töltötte. Utána Leobenben végezte a tanárképzőt, majd Sopronban grammatikát tanított. 1748–50-ben Bécsben végezte a bölcseletet. Utána két évig Pozsonyban grammatikát, Kolozsváron egy évig poétikát tanított. A teológiai tanulmányokat Kassán kezdte 1754-ben és Nagyszombatban folytatta. 1756-ban szentelték pappá. 1758-ban Kőszegen grammatikát tanított, majd Egerben elvégezte a harmadik próbaévet. 1760–1-ben a szakolcai tanárképzőben, 1762-ben Nagyszombatban a görög nyelvet tanította. Latin nyelvű költeményben énekelte meg Erdély tizenhárom fejedelmét.

Pozsonyban született, tizenkilenc éves korában Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaévek után egy évig középiskolában tanított, majd bölcseletet is; ezt 1645-ben Passauban folytatta. 1646-ban Sopronban, 1647–8-ban Győrben tanított középiskolában. Teológiai taulmányait Grazban végezte 1649–52-ben. Ott szentelték pappá. 1653–4-ben Gyöngyösön retorikát tanított. 1655-ben volt harmadik probációban Judenburgban. 1656-ban Nagyszombatban, 1657-ben Pozsonyban népmisszionáriusként működött. 1659–61-ben Nagyszombatban házgondnok volt, de részt vett a lelkipásztori munkában is. 1662–4-ben Bécsben a Pázmáneum igazgatója volt. 1665–7-ben Trencsénben rektorként működött. A következő évben Nyitrán volt népmisszionárius, 1670–1-ben Győrben hitszónok és a gazdasági ügyek felelőse. 1673-ban Nagyszombatban házgondnoki hivatalt viselt. 1674–5-ben házfőnök volt Szakolcán. 1675-ben Pozsonyban a gazdasági ügyeket intézte, majd a következő két évben Nagyszombatban a nagyszemináriumot vezette. 1679–82-ben Győrben intézte a gazdasági ügyeket. 1683–5-ben Pozsonyban a diákotthont vezette. A következő két évben a bozóki misszió főnöke volt. 1688-ban Nagyszombatban a szemináriumot vezette, de az év szeptember 4-én Bozókon meghalt.

Harsányban született, Egerből lépett be a trencséni újoncházba. A próbaidő elteltével Győrben tanult a tanárképzőben. 1767–8-ban Nagyszombatban végezte bölcseleti tanulmányait. Utána Komáromban, Esztergomban egy, Pécsett két évig tanított középiskolában. 1773-ban Kassán kezdte a teológiát, amikor a Társaságot feloszlatták. Ekkor belépett a premontrei rendbe. Amikor II. József őket is feloszlatta, Kecskeméten lett plébános. A premontrei rend visszaállítása után 1802-ben csornai prépost lett, ott halt meg 1803-ban.

Világi papként, 1897-ben lépett be Nagyszombatban a Társaságba. A kétéves próbaidő után Pozsonyban két évig bölcseletet és Innsbruckban teológiát tanult. 1904-ben Nagyszombatban végezte a harmadik próbaévet. A következő évben Kalocsán volt nevelő. Utána három évig Bp.-en tanult történelmet és földrajzot, letette az államvizsgát. 1909–15 között Kalocsán, 1916-tól haláláig Pécsett tanított főleg történelmet és földrajzot. Kalocsán nagy szakértelemmel gondozta a földrajzi és éremgyűjteményeket, Pécsett pedig a földrajzi szertárat.

Selmecbányán született és Pozsonyból lépett be a bécsi újoncházba. A kétéves próbaidő után 1718-ban Leobenben tanult a tanárképzőben. Utána Bécsben végezte a hároméves bölcseleti kurzust. 1722–5 között egy-egy évig tanított Lőcsén, Pozsonyban, Győrben és Ungváron középiskolában. A teológiát négy évig Kassán tanulta. Ott szentelték pappá 1728-ban. 1730-ban Sárospatakon hitszónok volt. Onnan ment Indiába a malabári misszióba, ahol 1765-ben halt meg.

A Baranya megyei Sellyén született, a pécsi Pius Kollégiumból lépett be a bp.-i újoncházba. A két év próbaidő és a retorika után Kassán kezdte el 1943-ban bölcseleti tanulmányait, de a harmadik évet Pécsett végezte, mert Kassa a háború után újra Csehszlovákiához került. Háromévi kalocsai működés után Bp.-en az egyetemen biológiát tanult, de politikai okokból rövidesen eltávolították. 1949-ben a tanuló rendtagok Nyugatra való szökésénél szerepe volt a vonat alatti út megszervezésében. Ő maga is ezen az úton jutott ki Ausztriába. Néhány hetet Innsbruckban töltött, s utána a svájci jezsuiták ausztriai kollégiumába, Feldkirchbe került nevelőnek. 1951-ben Innsbruckba rendelték. Ott az állami egyetemen biológiát tanult. 1953 elején doktorált bölcseletből az Institutum Philosophicum Oenipontanumon, s az év végén az állami egyetemen biológiából. 1954-ben Brazíliába helyezték. Először São Leopoldóban befejezte teológiai tanulmányait, 1955-ben pappá szentelték. 1956-ban Pinheiralban elvégezte a harmadik próbaévet. Visszatérve São Leopoldóban el kellett indítania a természetrajzi fakultást. A szervezési munka és a tanítás mellett komoly kutatómunkát is végzett, tudós körökben ismert és elismert személyiség volt. A laposférgekkel foglalkozott, a világ minden részéből meghívták előadni. Másik fontos mukája a regenerációkutatás volt. A szakirodalom 1994-ig csak két regenerációs típust ismert. A harmadikat ő fedezte fel és mutatta be Japánban a hiroshaki nemzetközi kongresszuson, ahol őt ezért aranyéremmel tüntették ki. Az egyetemről 2000-ben vonult nyugalomba.

Kétéves próbaidejét és a retorika évét a bp.-i Manrézában töltötte. Utána 1934–6 folyamán két évig Szegeden és a harmadikban Bp.-en bölcseletet tanult. 1937–8-ban a kínai misszióban, Ankingben nyelviskolában volt. 1939–42-ben Zikaweiben végezte a teológiai tanulmányokat. 1941-ben szentelték pappá. 1943-ban Tamingban tartózkodott. A következő évben Ahweiben volt harmadik probációban. 1949-től Sanghajban az Aurora egyetemen intenzív diákpasztorációt folytatott, lelkigyakorlatokat adott és tanulmányi csoportokat is vezetett. 1952. szeptember 10-én letartóztatták és elítélték. Közel két évig volt börtönben, hónapokon keresztül magánzárkában. 1954. május 16-án kitolocolták Kínából. Előbb Kanadába került. 1955–6-ban a courtlandi magyar plébánián volt lelkipásztor és népmisszionárius. 1957-ben az Egyesült Államokban, Rochesterben egy évig hittant és német nyelvet tanított. Utána azonban megkezdte igazi munkáját: misszionárius lett és lelkigyakorlatokat vezetett. Ezeket a munkákat végezte Rochesterben 1960-ig, folytatta New Yorkból a Fordham egyetemről, 1966–9-ben Morristown, 1970–3-ban Aurieswill székhellyel. Utána már mint keresett lelkigyakorlatvezető csak ezt a munkát folytatta 1974–6-ban Jersey Cityben, 1977-től Morristownban és 1990-től Bronxban. 1994-ben New Yorkban halt meg.