Gyalogi János

Szülővárosából, Gyöngyösről lépett be a trencséni újoncházba. A próbaidő után egy évig Kőszegen grammatikát tanított. 1705–7 között Nagyszombatban végezte a bölcseletet. Utána két évig újra Kőszegen tanított, majd visszakerült Nagyszombatba a teológiai tanulmányokra. Ott szentelték pappá 1713-ban. A következő évben Besztercebányán volt harmadik probációban. Papi működését Kolozsváron kezdte középiskolai tanárként. 1716–7-ben Marosvásárhelyen már hitszónok volt. 1718–20-ban Kolozsváron logikát, majd matematikát tanított. 1721–4-ben Marosvásárhelyen hitszónok, 1725-ben Székelyudvarhelyen házfőnök és plébános volt. 1726–7-ben Nagyszombatban, a következő két évben Kolozsváron vezette a szemináriumot, és hitszónok volt. 1730–6-ban Nagyszombatban hitszónokként és népmisszionáriusként működött. 1737-ben Marosvásárhelyen ellátta a házfőnöki és a plébánosi hivatalt, és vezette az építkezést. 1738–40-ben Székelyudvarhelyen, 1741-ben Szatmárnémetiben volt házfőnök és plébános. Ettől kezdve évenként változtatta állomáshelyét. Fő feladata volt a hitszónoklat Székelyudvarhelyen, Kolozsváron, Egerben, Budán és Pécsett. 1747–51-ben Kolozsváron, 1752–5-ben Kassán és 1756–60-ban újra Székelyudvarhelyen a házak lelkiatyja és hitszónok volt. Budán halt meg.
Mintegy negyven éven keresztül prédikált és lelkipásztori munkát végzett. A korban sokásos gyakorlattal ellentétben szentbeszédeiből alig jelent meg valami nyomtatásban. Ő maga huszonkét kéziratos kötetről beszél. Igényes szónok lehetett. Erről tanúskodik Opusculum orthographicum című műve is. Idősebb korában magyarra fordította Csete István SJ hatvanhét szentbeszédét Nagy Asszonyról, magyar szentekről címmel.