Hajnal Mátyás

Húszéves korában lépett be a brünni újoncházba. 1600-ban Olmützben grammatikát tanított. Grazban 1601-ben fizikát, 1602-ben metafizikát hallgatott. Utána egy évig Vágsellyén tanított grammatikát, ahol akkor Pázmány Péter volt az iskolaigazgató. 1604-től kezdve újra együtt voltak Grazban. Pázmány teológiatanár, Hajnal pedig hallgató volt. 1607-ben szentelték pappá. A következő évben a poétika tanára volt ugyanott. 1609-ben Klagenfurtban végezte a harmadik próbaévet. 1610-ben poétikát, a következő évben retorikát tanított Olmützben. 1612-ben Zágrábban gyóntató, házi lelkivezető és iskolaigazgató volt. 1613–5-ben az alsólendvai misszió főnöke volt. 1617-től az újjáalapított nagyszombati kollégium házgondnoka és lelkipásztora lett. 1618-ban Forgách Zsigmond felső-mo.-i főkapitánynál, majd nádornál tartózkodott. 1620-ban Bécsben, a következő évben Zágrábban volt minden hivatali megjegyzés nélkül. 1622–43 között Eszterházy Miklós nádor udvarában élt. Ő térítette katolikus hitre a nádor feleségét, Nyáry Krisztinát. Húszéves barátsága a nádorral kihatott a katolikus egyház újjáéledésére és megerősödésére. Nagy befolyása volt a következő nemzedék katolikus nevelésére is. Ismert műve a több kiadást megért emblémás imádságos könyve: A Jézus szívét szerető szíveknek ájtatosságára. A képek metszője a híres németalföldi mester, Antoine Wierix volt. Tartalmában azonban a mo.-i lelki irodalom hagyományaira támaszkodott. Egy másik, álnéven (Egy keresztény orvosdoktor) kiadott műve komoly teológiai alapokon nyugszik.