Hauser József

A Baranya megyei Sellyén született, a pécsi Pius Kollégiumból lépett be a bp.-i újoncházba. A két év próbaidő és a retorika után Kassán kezdte el 1943-ban bölcseleti tanulmányait, de a harmadik évet Pécsett végezte, mert Kassa a háború után újra Csehszlovákiához került. Háromévi kalocsai működés után Bp.-en az egyetemen biológiát tanult, de politikai okokból rövidesen eltávolították. 1949-ben a tanuló rendtagok Nyugatra való szökésénél szerepe volt a vonat alatti út megszervezésében. Ő maga is ezen az úton jutott ki Ausztriába. Néhány hetet Innsbruckban töltött, s utána a svájci jezsuiták ausztriai kollégiumába, Feldkirchbe került nevelőnek. 1951-ben Innsbruckba rendelték. Ott az állami egyetemen biológiát tanult. 1953 elején doktorált bölcseletből az Institutum Philosophicum Oenipontanumon, s az év végén az állami egyetemen biológiából. 1954-ben Brazíliába helyezték. Először São Leopoldóban befejezte teológiai tanulmányait, 1955-ben pappá szentelték. 1956-ban Pinheiralban elvégezte a harmadik próbaévet. Visszatérve São Leopoldóban el kellett indítania a természetrajzi fakultást. A szervezési munka és a tanítás mellett komoly kutatómunkát is végzett, tudós körökben ismert és elismert személyiség volt. A laposférgekkel foglalkozott, a világ minden részéből meghívták előadni. Másik fontos mukája a regenerációkutatás volt. A szakirodalom 1994-ig csak két regenerációs típust ismert. A harmadikat ő fedezte fel és mutatta be Japánban a hiroshaki nemzetközi kongresszuson, ahol őt ezért aranyéremmel tüntették ki. Az egyetemről 2000-ben vonult nyugalomba.