Online Jezsuita Történeti Névtár

A noviciátust Nagyszombatban végezte kétszeri kezdéssel, utána 1863-tól ugyanitt lett cipész, portás és házi kísérő. 1868–78 között Pozsonyban volt portás és cipész, 1879–81 között Kalocsán portás és ebédlős, 1884–5-ben Pozsonyban portás. 1886–90 között Szatmárnémetiben szolgált mint portás és ruhatáros. 1891–3-ig Kalocsán a szolgák felügyelője, házi mindenes, sekrestyés volt, 1909-től pedig nyugdíjas.

1892-ben Nagyszombatban volt skolasztikus novícius.

Győrből Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaidő után Leobenben volt a tanárképzőben. 1705-től két évig Grazban és a harmadikban Nagyszombatban végezte a bölcseletet. Utána 1708–11 között Pozsonyban tanított. Három év teológiát Nagyszombatban, a negyediket Kassán tanulta. Ott szentelték pappá 1714-ben. 1716-ban Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1717-ben vándormisszionárius volt. 1718–21-ig Komáromban és 1722–5-ig Nagyszombatban hitszónokként működött. 1726–9-ig Esztergomban látta el a házfőnöki és a plébánosi hivatalt. 1730–2-ben Kolozsváron, 1733-ban Pécsett, 1734-ben Egerben és 1735–7-ben Győrben volt hitszónok. 1738–44-ig Sopronban a konviktus igazgatójaként és magyar hitszónokként működött. 1745–6-ban Kőszegen házgondnok, majd 1747-ben Fiuméban hitszónok volt. 1748-tól haláláig Pozsonyban dolgozott főleg lelkipásztorként. Utolsó éveiben már csak könyvtáros és gyóntató volt.

Terhelyen született, Nagyszombatból lépett be a trencséni újoncházba. A próbaévek után Szakolcán volt a tanárképzőben. 1741–3-ban Bécsben bölcseletet tanult. A következő évben Liptószentmiklóson tanított. 1745-től Bécsben két évig szentírási héber és görög nyelvet tanult, majd 1747-ben megkezdte teológiai tanulmányait, de 1748-ban kilépett a rendből. Gerard van Swieten támogatásával a bécsi udvari könyvtárban alkalmazták, amelynek 1758-ban első őre, 1773-ban igazgatója lett, és udvari tanácsossá is kinevezték. Műveiben a felvilágosult abszolutizmus tanait hirdette. Egyes nézetek szerint szerepe lehetett az 1771-es Ratio Educationis kidolgozásában.

Érden kezdte el próbaidejét, és Bp.-en az akkor megnyitott Manrézában fejezte be. Az újoncidő után Kalocsán érettségizett. Bölcseleti tanulmányait 1931–4-ben, a teológiát 1938–41-ben Szegeden végezte, ahol 1940-ben pappá szentelték. Közben Kalocsán tanított főleg magyart és latint. 1942–3-ban Szatmárnémetiben házgondnok volt és az internátus igazgatója. 1944-ben Szegeden végezte a harmadik próbaévet. Ettől kezdve Bp.-en dolgozott a Jézus Szíve Szövetség irányításában, és a kommunista uralom kezdetén A Szív című hetilap életben tartásán fáradozott. A körülmények miatt ez a vallásos újság annyira keresett lett, hogy a példányszám 5 ezerről 200 ezer fölé emelkedett. A kommunista hatóságok a lapot 1951-ben betiltották. 1950-ben, a szerzetesrendek feloszlatásakor Kollár nem kapott helyet a papoknak megengedett keretben, ezért 1951–3-ban Szegeden, majd Bp.-en kántorkodott. 1955–78-ig a betiltott és az egész országban szétszóródott rendtartomány főnöke volt. A sok nehézség közepette is sikerült fenntartania a rendtagokkal a személyes kapcsolatot, és így a rendtartomány egységét erősítenie és átmentenie jobb időkre. Néhány hónappal halála előtt kijutott Rómába, hogy a jezsuiták helyzetéről jelentést tegyen és meghívja a rendfőnököt egy mo.-i látogatásra. VI. Pál pápa is fogadta őt magánkihallgatáson. 1978 júliusában még fogadni tudta Mo.-on a rendfőnököt, P. Pedro Arrupét, aki az esztergomi érsek, Lékai László bíboros vendégeként érkezett. Utána még abban a hónapban meghalt.

Az ausztriai Fürstenburgban született, Linzből fizikusként lépett be Bécsben a Társaságba. 1686-ban Passauban volt tanárképzőben. Utána Nagyszombatban két, Bécsben egy évig tanult bölcseletet. 1690-től egy-egy évig tanított Klagenfurtban, Judenburgban, Győrben, Besztercebányán és Nagyszombatban. 1695–8 között Grazban végezte a teológiát. Utána Judenburgban volt harmadik próbaévben. 1700-ban Linzben kazuisztikát tanított. 1701-ben Kremsben, 1702–4-ben Leobenben hitszónok volt. Onnan hagyta el a rendet. 1693-ban Besztercebányán adták elő Vermantium laetitia című drámáját.

A soproni kollégiumból lépett be 1744-ben a bécsi újoncházba. Próbaévei után Győrben végezte a tanárképzőt. 1750-ben Bécsben bölcseletet tanult. Utána Győrben két, Budán egy évig tanított. 1754-ben Bécsben a héber és a szentírási görög nyelvkurzust végezte. 1755-ben Nagyszombatban, 1756–8-ban Bécsben tanult teológiát. A következő évben harmadik probációban volt Besztercebányán. Változatos életet folytatott: nem maradt két évnél tovább egy helyen. Tanított bölcseletet, matematikát, szónoklattant és egyháztörténelmet, volt újoncmester és szemináriumi igazgató. A feloszlatás után zágrábi kanonok lett. Időskorában a heiligenkreuzi ciszterci apátság újoncaként halt meg. Egy könyvet sem publikált, a Stögernél és Sommervogelnál neki tulajdonított művek a pécsi püspökségről és a Szent Koronáról valójában Horváth József (1745–1832) pécsi prépost írásai.

Az építkezést vezette 1760-ban Pécsett; az asztalosműhely vezetője volt 1761–2-ben Székesfehérváron; az építkezés és az asztalosműhely főnöke 1765–71-ben Komáromban, 1772–3 között pedig az építkezést vezette Kolozsváron.

Koller a soproni kollégiumból 1719-ben Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaidő után az ausztriai Leobenben elvégezte a tanárképzőt. A bölcseletet Grazban tanulta 1723–5-ben, majd egy évig Nagyszombatban retorikát tanított. Bécsben végezte a teológiát. 1733-ban szentelték pappá. 1734-ben Nagyszombatban volt retorikatanár. A következő évben Besztercebányán végezte a harmadik probációt. 1736–8-ban Bécsben retorikát és bölcseletet tanított. 1739–41-ben Nagyszombatban előadta a hároméves bölcseleti kurzust. A következő években Trencsénben újoncmester volt. 1744-ben Nagyszombatban a szemináriumot igazgatta, majd Budán kazuisztikát adott elő. 1746–50 között Rómában a Szent Péter-bazilikában volt magyar gyóntató. Hazatérve 1752–4 között a tartományfőnök helyettese volt. Utána rektorként működött Győrben és Pozsonyban. 1762-ben osztrák tartományfőnök lett. Az ausztriai Güttenbrunnban egy elsőmisés ünnepen halt meg. Fiatalkorában jelentette meg könyvét a magyar pecséttanról, mely egyike az első ilyen tárgyú műveknek, és ábrázolásai miatt a legfontosabbak közé tartozik.

Kolozsváron született, de Kassáról lépett be a Társaságba huszonhét éves korában, retorikát végzetten. A bécsi próbaévek után rögtön teológiát tanult, egy-egy évet Nagyszombatban, Kassán, Bécsben és újra Kassán, ahol 1717-ben pappá szentelték. Az ausztriai Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. Rövid életében különböző munkakörökben dolgozott. 1719–20-ban Ungváron grammatikát tanított és iskolaigazgató volt. Onnan három évre Kolozsvárra került, ahol bölcseletet tanított és iskolaigazgató volt. Következő állomáshelyén, Nagyszombatban bölcselettanárként működött szintén három évig. 1727-től haláláig vándormisszionárius volt. Számos könyvet írt különböző témákról: földrajzkönyvet, lelki olvasmányokat és több művet a Mo.-on tartandó missziókról. Életrajzát Kazy Ferenc írta meg 1749-ben.

1936–9 között a zugligeti Manrézában volt testvérnovícius, majd szabósegéd. 1940-ben a szegedi kollégiumban, 1941-ben pedig Kalocsán volt szabó. 1942-től a pécsi Pius Gimnáziumban szolgált mint szabó, ruhatáros, bevásárló és házi mindenes. 1946–8 között újból a Manrézába került szabónak és házi mindenesnek. 1949-ben Kalocsán volt szabó és ruhatáros, majd 1950-ben Szegeden templomgondnok. A szétszóratás után Bp.-re költözött, előbb segédmunkás, majd 1956–75 között sekrestyés volt. 1975-ben nyugdíjba vonult.

A hollandiai Drutenban született, 1947. szeptember 7-én lépett be a Társaságba, ahol a kétéves próbaidő után még két évig latin nyelvet és szónoklattant tanult. A hároméves bölcseletet Nijmegenben végezte. 1955–8 között német nyelvet tanult és felügyelő volt Hágában. A teológiai tanulmányokat a libanoni Bejrútban végezte, ahol 1961. június 29-én pappá szentelték. További tanulmányokra is ott maradt, és örmény nyelvet és teológiát tanult. 1966–7-ben ez irányú tanulmányait Párizsban folytatta. 1968-ban Észak-Amerikában, Connecticutban végezte a harmadik próbaévet. 1970–4-ig Bejrútban örmény nyelvet és teológiát tanított. Akkor a közel-keleti rendtartomány viceprovinciálisa lett. 1981. november 1-jén a római Pápai Keleti Intézet igazgatójává nevezték ki. 1983. szeptember 13-án a jezsuita rend általános rendfőnökévé választották, s ezzel visszaállt a jogi rend a kormányzásban. 1995. január 5-től március 22-ig tartotta a Társaság a XXXIV. rendgyűlését, melynek feladata volt, hogy szabályait az új egyházjoggal összhangba hozza. Több mint húszéves kormányzása nyugodtabb időket hozott a Társaság belső életében, de a kor nehézségére, amely az egész egyházi életet érintette, a papi és szerzetesi hivatások jelentős csökkenésére nem talált megoldást.
Működésének két fontos tényezője volt: számos levele a Társasághoz főleg a rendtagok képzésének előmozdítására és korszerű apostoli munkák vállalására adott útmutatást; valamint az utazás, a személyes találkozás az egész Társasággal.

Egy év próbaidőt végzett Nagyszombatban, utána retorikát St. Andräban. 1880–1-ben Pozsonyban bölcseletet, a következő három évben Innsbruckban teológiát tanult. 1883-ban szentelték pappá. 1885–7-ben Kalocsán készült az államvizsgára, utána ott kezdett tanítani. 1890-ben Bécs-Lainzban végezte a harmadik próbaévet. 1891–1903-ig Kalocsán tanított főleg latint és történelmet, időnként földrajzot és németet is. 1904–5-ben Bp.-en volt vasárnapi hitszónok és lelkigyakorlat-vezető. 1906–19-ig újra Kalocsán tanított bölcseletet, latint és történelmet. 1920–1-ben Bp.-en volt hitszónok. A következő évben Szegeden bölcseletet tanított. 1923–6-ig Kalocsán volt bölcselet- és latintanár. A következő évben Szegeden tanított, majd visszatért Kalocsára 1937-ig mint tanár. Utána haláláig a diák Mária-kongregációt vezette. Összesen negyvenhat éven keresztül volt tanár.

Abaszéplakon született, Kassáról lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaévek után Szakolcán volt a tanárképzőben. 1763-ban Eperjesen grammatikát tanított. 1764–5-ben bölcseletet tanult Nagyszombatban. 1766–7-ben Szakolcán, 1768-ban Esztergomban volt középiskolai tanár. A teológiai tanulmányokat is Nagyszombatban végezte 1769–72-ig. Kassán retorikát tanított, amikor a Társaságot feloszlatták. Utána Kassán maradt gimnáziumi tanárnak. 1795-től az akadémia hitszónoka volt. Utolsó éveit Leleszen töltötte.

A horvátországi Splitben született. 1572-ben az ottani katedrális kanonokja lett. 1576-ban Rómába ment, és négy év múlva Giulio Antonio Santoro bíboros szolgálatába állt. 1582-ben kiadta az első horvát katekizmust. 1584-ben XIII. Gergely pápa apostoli vizitátorként a balkáni országokba küldte. A tizenöt éves török háború alatt pápai követként járt Erdélyben, Oláhországban, Moldáviában, Lengyelországban és Oroszországban, hogy ezeket az országokat megnyerje a Török Birodalom elleni háborúra. 1599-ben belépett a Jézus Társaságába. Az 1600-as szentévben horvát gyóntató volt a Szent Péter-bazilikában. A próbaidő befejeztével a Római Kollégium gyóntatója lett. 1603-ban kiadta Rómában Roberto Bellarmino katekizmusának horvát fordítását. 1604-ben az újonnan alapított raguzai rendházba került. 1606-ban Rómában jelent meg horvátul Lelkitükör című műve. Raguzában halt meg 1608-ban.

Családjával Budára költözött, itt végezte iskoláit a jezsuiták kollégiumában. A noviciátus éveit Trencsénben töltötte. Grazban szentelték pappá. A misszionáriusi hivatásra készült, előtte néhány évig a budai jezsuita kollégiumban tanított. 1730-ban érkezett Mexikóba, 1732-től Kaliforniában és Észak-Mexikóban az indián redukciókban tevékenykedett, közben bejárta az addig ismeretlen vidéket: a Colorado völgyét, az Arizona-sivatagot és a mai Új-Mexikó területét. Alsó-Kaliforniáról készített térképével bebizonyította, hogy ez a terület nem sziget, hanem félsziget. 1745-ben megalapította a Nuestra Señora de los Dolores-redukciót, a következő évben a Szent Ignác-redukciót vezette, ahol templomot épített. 1751-ben a Santa Gertrudis-redukciót alapította, majd újból felhajózott a Colorado folyón, újabb térképeket készített és leírta úti élményeit. 1753-ban kinevezték a mexikói jezsuita misszió vizitátorának.

A németországi Osterhofban született, Passauból lépett be a trencséni újoncházba. 1689-ben Bécsújhelyen grammatikát tanított. 1690–2-ben bölcseletet tanult Grazban. Utána egy-egy évig Bécsben, Nagyszombatban, Sopronban és Grazban tanított középiskolában. Teológiai tanulmányait 1697–1700 között Bécsben végezte, majd Leobenben volt harmadik probációban. 1694-ben Nagyszombatban, 1696-ban Grazban adott ki latin nyelvű könyvet.

Poprádon született, Kőszegről lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után Szakolcán végezte a tanárképzőt. 1700–2 között Nagyszombatban bölcseletet tanult, majd Besztercebányán retorikát tanított. 1706-tól két évig Nagyszombatban, két évig Bécsben végezte a teológiát. 1710-ben Linzben volt harmadik probációban. 1711–21 között Selmecbányán vasárnapi szlovák hitszónok, házi lelkiatya és börtönlelkész volt. 1722–3-ban Rozsnyón a házfőnöki és plébánosi hivatalt viselte. 1724–6-ban Szakolcán rektor és gazdasági főnök, 1727–9-ben Úrvölgyön házfőnök és plébános, majd 1730–2-ben újra Szakolcán és 1733–5-ben Lőcsén rektor volt. 1736–9-ben Nagyszombatban a gazdasági hivatalt vezette. 1740–1-ben Szepesváralján házi lelkiatya, Trencsénben 1742–3-ban házgondnok és a konviktus igazgatója volt; 1744-ben, halála évében, Szakolcán házgondnokként tevékenykedett.

Rendi újoncéveit, a retorikát és a bölcselet első két évét 1938–9-ben Bp.-en, a harmadikat, valószínűleg két részben, 1940-ben és 1942-ben Kassán végezte. Kalocsán és Pécsett volt magiszter. A teológiára 1944-ben Szegedre, a harmadik probációba 1948-ban Bp.-re a Manrézába került. Első állomáshelyére, Hódmezővásárhelyre 1948 nyarán érkezhetett, ahol rövidesen letartóztatták, valószínűleg az iskolák államosítását és a hitoktatást érintő magatartása miatt. Ötévi börtönbüntetésre ítélték. Fogságát Szegeden kezdte, majd Vácra került – ez a fegyház akkor már ávós irányítás alatt állt. Onnan Bp.-re vitték a gyűjtőfogházba, ahonnan 1953-ban szabadult. Az első években nehéz fizikai munkát végzett ácsok mellett. 1957-től a Szent Alajos-templomban és a Szent Kereszt-templomban sekrestyés és pénzbeszedő volt. 1976-ban szívinfarktust kapott, ekkor nyugdíjazták. A Budafok-belvárosi templomban és Pesterzsébeten végzett kisegítő lelkészi munkát.

1924–6 között Érden volt skolasztikus novícius. 1927–9 között Szegeden filozófiát hallgatott, majd a következő évben a kalocsai kollégiumban volt magiszter. 1932–4 között Szegeden teológiát tanult, ahol pappá szentelték. 1935–8-ig Nagykapornakon volt plébánoshelyettes és hittantanár. 1939-ben Szegeden végezte a harmadik probációt. 1940–2-ig ismét Nagykapornakon volt plébánoshelyettes és hittantanár, majd 1943-ban Mezőkövesden spirituális, lelkigyakorlat-vezető. 1944–7-ig Hódmezővásárhelyen volt spirituális, hittantanár és templomi gyóntató. 1948–50 között ismét Nagykapornakra került mint plébános, hittantanár és a Jézus Szíve Társulat vezetője. A szétszóratás után (1950–7 között) Szegeden volt lelkész. 1957–61 között Tótkomlóson volt káplán; 1961–4-ig Körösszigeten, 1964–6-ig Kismarján, 1966–7-ben Mezőkövesden szolgált mint lelkész. 1967-től halálig a pannonhalmi szociális otthon lakója volt.