Online Jezsuita Történeti Névtár

Az angol provinciába lépett be. Filozófiai és teológiai tanulmányait Heytrop College-ben végezte. Kismartonban szentelték. Harmadik probációját az Egyesült Államokban, Clarksonban (Michigan) végezte 1975–6 folyamán. Papi életének nagy részét Guyanában töltötte mint misszionárius. A magyar pasztorációba 1984-ben került, amikor Courtlandben volt lelkész. 1985–6-ban Montrealban volt miniszter. 1987-ben Torontóban töltötte a szabbatikumát. 1988–90 között Hamiltonban, 1991–3 között Vancouverban volt káplán. Utána a római általános rendfőnök engedélyével visszalépett az angol provinciába, újból Guyanában lett misszionárius, a bennszülött indiánok között a rupunui misszióban. Barbados szigetén töltött vakációja alatt úszás közben szívinfarktust kapott, már csak a holttestét tudták kimenteni a tengerből.

A szentesi gimnáziumban érettségizett 1944-ben. Még ebben az évben megkezdte jezsuita próbaéveit a bp.-i Manrézában. 1946. augusztus 17-től a rend szegedi bölcsészeti főiskoláján végezte tanulmányait 1949 márciusáig. Ekkor külföldre akart távozni, de március 7-én a határon elfogták, és 31-én internálták. A kistarcsai „teológiai főiskolán” folytatta teológiai tanulmányait. 1953. szeptember 17-én szabadult. Teológiában magánúton tovább képezte magát, és 1957. január 25-én Kisberk Imre székesfehérvári segédpüspök Pomázon három társával együtt titokban pappá szentelte. Kistarcsáról való szabadulása után dolgozott az Építőipari Vállalatnál, valamint a Honvéd Térképészeti Intézet alkalmazásában, és a kőteleki általános iskolában volt óraadó tanító. Az ötvenes évek végén beiratkozott hallgatója volt a bp.-i Hittudományi Akadémiának. 1961-ben Szörényi Andor professzornál megszerezte szentírástanból a doktori címet. Ez év február 6-án éjjel a rendőrség – csakúgy, mint több száz más pap és szerzetes lakásán – nála is házkutatást tartott. 1961. február 15-től 1974. szeptember 1-jéig a Fővárosi 3., illetve 4. sz. Építőipari Vállalatnál dolgozott, 1964-től mint vízvezeték-szerelő szakmunkás. Megválasztották szakszervezeti bizalminak, szocialista brigádvezetőnek, kétszer tüntették ki „kiváló dolgozó” címmel. 1973-ban szívinfarktuson esett át, ettől kezdve teológiai tanulmányok írásának szentelte életét. A Teológiában és a Vigiliában harmincnál több cikke jelent meg. Szívinfarktus következtében váratlanul hunyt el.

Cipészsegédként lépett be a Társaságba. 1897–9 között Nagyszombatban volt testvérnovícius, majd 1900–3 között Kalocsán ruhatáros, sekrestyés és cipész. 1904–8 között a pesti rendházban volt házi mindenes, házi kísérő, ruhatáros. 1909–15 között Nagyszombatban ebédlős, házi mindenes és a Posol B. Srdca Jezisa című szlovák nyelvű folyóirat írnoka. 1916-ban behívták katonai szolgálatra, majd 1917–9 között újból Nagyszombatban folytatta bevonulása előtti tevékenységét. 1920-ban Kalocsán szerkesztőségi kisegítő és ebédlős. 1921–3 között a pesti rendházban házi mindenes, házi kísérő, ebédlős és portás. 1924–50 között a pécsi Pius Gimnáziumba házi mindenes, a szolgák felügyelője, cipész, ebédlős. 1950-ben Mezőkövesdre internálták, majd 1951-től haláláig a pannonhalmi otthon lakója volt.

Klausz (Klaus) X. Ferenc bátyja volt; az első, aki 1734-ben Bécsben lett jezsuita. 1737-ben Szakolcán elvégezte a tanárképzőt, majd 1738–40-ben Bécsben a bölcseletet. Utána két évig Sopronban, majd egy-egy évig Győrben és Nagyszombatban tanított. 1745–8 között Bécsben végezte a teológiát. 1748-ban szentelték pappá. A következő évben Judenburgban volt harmadik probációban. 1750-ben a Theresianumban, 1751-ben Bécsben, 1752–4-ben Győrben tanított bölcseletet. A következő két évben kontroverzteológiát adott elő Nagyszombatban. 1757-ben az újoncmester helyettese volt Trencsénben. A következő években teológiai tantárgyakat – kivéve a dogmatikát – tanított Budán, Győrben kétszer és Kassán. 1766-ban iskolaigazgató volt Győrben. Következett elöljárói életszakasza: rektor volt Sopronban, Besztercebányán és Kőszegen. A feloszlatás után világi papként működött Iglón, Felkán és Pozsonyban.

Ő volt a középső a három Klausz testvér közül. Nagyszombatban tanulta a logikát is, mielőtt Trencsénben belépett a rendbe. A próbaidő után Szakolcán volt a tanárképzőben. 1739–41-ig végezte a bölcseletet Nagyszombatban. A következő két évben először Grazban, majd Bécsben matematikát tanult. 1744–5-ben Budán tanított középiskolában. 1746–9-ig Bécsben volt teológus. 1748-ban szentelték pappá. A harmadik próbaévre Besztercebányára került. A következő tizenöt évben különböző rendi főiskolákon tanított: Budán és Kassán matematikát, Budán, Bécsben és a Theresianumban bölcseletet, Nagyszombatban kazuisztikát, Budán jogot és Győrben teológiát. 1765–6-ban Pozsonyban volt iskolaigazgató és könyvtáros, 1767–70-ig a Szent Márton-templomnál könyvcenzor, 1771–3-ig a kollégiumban misszionárius. A rend feloszlatása után Pozsonyban maradt és könyvcenzorként működött.

Ferenc volt a legfiatalabb a pozsonyi három Klausz testvér közül, akik beléptek a Társaságba. Nagyszombatban elvégezte a bölcseleti tanulmányokat, s utána 1756-ban kezdte meg próbaéveit Trencsénben. 1759-ben Székesfehérváron, 1760–1-ben Budán tanította a grammatikát. A következő két évben Bécsben matematikát tanult. 1764-ben Sopronban retorikát, 1765-ben a bécsi Theresianumban katekizmust tanított. 1766–9 között Bécsben végezte a teológiát. 1768-ban szentelték pappá. 1770-ben Egerben volt harmadik probációban. Két évig Gyöngyösön tanított, majd Sopronban volt hitszónok, amikor a Társaságot feloszlatták. Hazatért szülővárosába, Pozsonyba, ahol a dómban lett hitszónok. Hitvédelmi beszédeit nyomtatásban is kiadta. Később Bécsben a magyar testőrgárda lelkésze lett, majd Budán volt keresett hitszónok haláláig. 1788-ban Pozsonyban kiadta a francia jezsuita, Cheminais prédikációit német fordításban öt kötetben.

Bécsből lépett be az ottani újoncházba. A próbaidő után 1731–2-ben Grazban végezte a bölcseleti tanulmányokat. Utána egy-egy évig Steyrben és Sopronban tanított. 1737-ben Bécsben matematikát, utána 1738–41-ig Grazban teológiát tanult. 1741-ben szentelték pappá. A harmadik próbaévet Judenburgban végezte. 1743-ban Linzben házgondnok volt. 1744–5-ben Győrben tanított latin nyelvet a tanárképzőben. Utána Linzben két évre újra házgondnok lett. 1748-ban, úgy látszik, szabad volt Bécsben, majd Kremsben lett 1749-ben iskolaigazgató. 1753–4-ben Szakolcán latint és görögöt tanított a tanárképzőben. 1755–8-ig Bécsben tanított középiskolában. Utána három évig a leobeni tanárképzőben működött. 1762-ben Bécsújhelyen és Linzben haláláig történelemmel foglalkozott.

Gölnicbányán született, 1933-ban lépett be a Bp.-Manréza újoncházba. Valószínűleg retorikai tanulmányai idején, 1936-ban betegsége miatt el kellett hagynia a rendet. 1939-ben lépett be újra. Próbaidejének második évében, 1941-ben Kassán bölcseletet tanult. 1942–3-ban Pécsett konviktusi nevelő volt. 1944–7-ig Szegeden végezte teológiai tanulmányait. Pappá szentelése 1946. augusztus 26-án történt. 1948-ban Bp.-en volt harmadik probációban. 1949-ben a kispesti ház tagja volt. Szentbeszédei miatt a rendőrség le akarta tartóztatni, de eltűnt. „Házon kívül”, jelezte az évi katalógus. A következő évi katalógusban neve már nem szerepel. Álnév alatt Eger környékén mint favágó dolgozott. 1955-ben, valószínűleg besúgás alapján, letartóztatták, és okirat-hamisítás miatt nyolc hónap börtönbüntetésre ítélték. Szabadulása után nem kapott egyházi beosztást, magántanításból tartotta fenn magát. 1986-ban turistaként Koppenhágában járt, ahol váratlanul meghalt.

Svéd származású konvertita apja a korban ismert festőművész és pedagógus, Friedrich August von Klinkowström volt. 1834-ben lépett be a Társaságba. A bölcseletet 1838–40-ben Linzben végezte. 1841–3-ig Innsbruckban tanított középiskolában, majd ugyanott négy évig teológiát tanult. 1846-ban szentelték pappá. 1848-ban Grazban végezte a harmadik próbaévet. 1849-ben Ausztráliába ment és Adelaide-ben missziót alapított. Európába visszatérve 1850–1 folyamán a németországi Ostenfeldben működött. 1852–4-ben népmisszionárius volt Tirolban. Itt vezetett naplója fontos dokumentum korának vallásos életéről. 1855–6-ban Pozsonyban volt házfőnök és népmisszionárius. 1858–62 között Bécsben, Innsbruckban és Linzben volt népmisszionárius és hitszónok. 1863–6-ban ismét Pozsonyban volt ünnepi szónok. 1864-ben megalapította a Szent István vallásos egyesületet. 1867-ben Kalocsán volt házgondnok. A következő négy évben Laibachban találjuk, itt házfőnök és a dóm szónoka. 1892-ben Grazban, majd Bécs-Kalksburgban betegeskedett haláláig. Hitszónoki működésével nagyban hozzájárult Mo.-on a Jézus Társasága megismertetéséhez.

Kisfaludon született és Kassáról lépett be a trencséni újoncházba. A próbaidő leteltével 1756-ban Szakolcán volt a tanárképzőben. A bölcseleti tanulmányokat 1757–8-ban Bécsben végezte. 1759–61-ig Nagyszombatban, 1762-ben Pozsonyban és 1763-ban Sopronban tanított. 1764–7 között Bécsben teológiát tanult. 1768-ban Nagyszombatban földrajzot tanított, a következő évben konviktusi nevelő volt. 1770-ben Egerben végezte a harmadik próbaévet. 1771-ben Lőcsén, 1772–3-ban Nagyszombatban dolgozott az internátusban. 1779–1803 között szepesi kanonok, címzetes monostori apát és 1803-tól nagyváradi kanonok volt.

Bécsben lépett be a Társaságba. 1637-től Nagyszombatban egy évig az alsósokat tanította, majd elvégezte a hároméves bölcseleti kurzust. Két évig újra tanított és két évig teológiát hallgatott 1645-től Passauban, majd Grazban folytatta ugyanazt. 1646-ban szentelték pappá. A következő évben Judenburgban volt harmadik probációban. 1648-ban Sopronban grammatikát, Szepesváralján két évig kazuisztikát tanított. 1657–9-ben Ungváron volt rektor. Utána Rómában a Szent Péter-bazilika magyar gyóntatója lett, és haláláig harmincnégy éven át végezte ezt a feladatot.

Fehérgyarmaton született, Nagyszombatból másodéves bölcsészhallgatóként lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után Győrben elvégezte a tanárképzőt, és 1773-ban Nagyszombatban matematikát tanult, amikor a Társaságot feloszlatták. A nagyváradi egyházmegyébe vették fel, és már 1775. szeptember 25-én pappá szentelték. 1776-ban a káptalani helynök titkára, majd Váradolasziban plébános lett. 1787-ben Kalocsán Kollonich László érsek titkára, 1790-ben székesegyházi főesperes, 1799-ben kanonok lett. VII. Piusz pápa 1807. július 16-án nevezte ki szatmári püspökké. Szentelése február 21-én volt Egerben. 1821-ben egyházmegyei zsinatot tartott. 1821. december 18-án kalocsai érsek lett. Ismert volt jótékonyságáról: 1816–7-ben az éhínség idején és 1831-ben a kolerajárvány alatt nagy anyagi áldozatokat vállalt. Szívesen és sok szentbeszédet mondott még kilencvenéves korában is, s ezek jó részét nyomtatásban is kiadta.

Kőszegen született, onnan lépett be Bécsben a Társaságba. 1744-ben Leobenben volt a tanárképzőben. 1745-ben Klagenfurtban kezdte és Nagyszombatban folytatta a bölcseleti tanulmányokat. Utána egy-egy évig Pozsonyban, Kőszegen, Budán és Kassán tanított. 1752-től Nagyszombatban teológiát tanult, és egy évig a királyi konviktus helyettes igazgatója volt. 1757-ben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1758–9-ben Székelyudvarhelyen tanított. Utána egy-egy évig Kolozsváron és Sopronban hitszónok volt. 1762-ben Nagyszombatban hitszónoklattant tanított. 1763–5-ben a bécsi professzusházban magyar hitszónok és lelkipásztor volt. 1766-ban Gyöngyösön lett házfőnök; 1771-től a feloszlatásig Kassán a nemesi konviktus igazgatójaként tevékenykedett.

1908-ban lépett be Nagyszombatban a Társaságba. Próbaideje után 1911–3-ig Kalocsán folytatta a gimnáziumot, itt tette le az érettségit. A következő két évben Pozsonyban, a harmadikban Innsbruckban végezte bölcseleti tanulmányait. 1917–9 között Kalocsán volt internátusi felügyelő. Utána Innsbruckban négy évig teológiát tanult. 1922-ben szentelték pappá. A harmadik próbaévet az írországi Tullamore-ban végezte 1924-ben. 1925–9-ig földrajzot, természetrajzot és kémiát tanult Bp.-en az egyetemen. Utána azonban csak két évig tanított, előbb Pécsett, majd Kalocsán. 1932-től haláláig a bp.-i rendházban volt előbb három, majd rövid megszakítás után hat évig házgondnok. 1936–9 között biológiát tanított a bölcsészeti főiskolán. Egész bp.-i tartózkodása alatt lelkipásztori tevékenységet végzett mint hitszónok és a Mária-kongregációk vezetője.

Szülővárosából, Pécsről Érden lépett be a Társaságba. A kétéves próbaidő után 1925–7-ig Szegeden böcsészetet tanult. Utána 1928–30-ig Pécsett volt internátusi nevelő, és gyorsírást is tanított. Innsbruckban végezte a teológiai tanulmányokat 1931–34-ben. 1933-ban szentelték pappá. Tartományfőnöke a kínai misszióba küldte. 1935-ben Tamingban tanulta a kínai nyelvet, s a következő évben már kisegítő volt Csingfong missziós állomáson. 1937-ben Vuhuban végezte a harmadik próbaévet. Utána egy évig a tamingi kisszeminárium lelkiatyja volt. 1939–41-ben Pujangban misszionáriusként működött. A következő évben Tamingban a kisszeminárium igazgatója lett. A japánok kiűzésének, a nemzeti hadsereg uralmának és a kommunisták térfoglalásának zavaros éveit Tamingban élte át. 1948-ban az összes misszionáriushoz hasonlóan el kellett hagynia a misszió területét. 1948-ban Csengcsouban volt helyettes házfőnök. 1949–54-ig a tamingi apostoli prefektúra területéről elűzött papok és szerzetesek egyházi elöljárója lett Pekingben. 1955–6-ban Makaón tartózkodott. 1957-től Formózán a pucei missziós területen a magyar jezsuiták gazdasági ügyvezetője lett. A tajvani nyelv elsajátítása után vidéki misszionáriusként dolgozott egészen haláláig.

1935–47 között a zugligeti Manrézában működött, a noviciátus elvégzése után könyvkötő, órás, lakatos és portás volt. 1948–50 között Kalocsán lett technikus. A szétszóratás után, Bp.-en először az Elektromos Készülékek és Mérőműszerek Gyárában dolgozott műszerészként, közben megszerezte az elektromos műszerészi képesítést. 1954-tól nyugdíjazásáig az Irodagép Vállalatnál dolgozott.

Bécsújhelyről lépett be a bécsi újoncházba. 1685-ben Leobenben tanult a tanárképzőben, 1686–8-ban Nagyszombatban végezte a bölcseleti tanulmányokat. 1689–90-ben Bécsben, 1691-ben Nagyszombatban és 1692-ben Győrben tanított középiskolában. 1693-tól Bécsben tanult teológiát, amikor elhagyta a Társaságot. 1691-ben adta ki Nagyszombatban latin nyelvű művét.

A jezsuiták kalocsai intézetében konyhai segédmunkás volt; 1938-ban behívták katonának. Leszerelése után, 1941-ben a zugligeti Manrézában megkezdte a noviciátust, de 1942-ben ismét behívták, a Don-kanyarban szovjet hadifogságba esett, csak 1948-ban térhetett haza. Ekkor újrakezdte a testvérnoviciátust. 1949–50 folyamán Kaposváron volt kertész és házi mindenes. A szétszóratás után több helyen volt kertész, majd Pannonhalmán telepedett le. A rend visszaállítása után folytatta pannonhalmi tevékenységét, 1997–2001 között helyi koordinátor lett. 2001-ben átköltözött a pilisvörösvári Szent Erzsébet Otthonba.

1901–4 között Nagyszombatban előbb testvérnovícius, majd házi mindenes volt. 1905-ben az innsbrucki kollégiumban működött mint ruhatáros, majd 1906–8 között Kalocsán volt betegápoló és házi mindenes. 1909–10-ben Nagyszombatban volt betegápoló, házi mindenes; 1912–5-ig a pesti rendházban volt betegápoló, ebédlős és borbély. 1916-ban behívták katonának. Az olasz hadszíntéren hősi halált halt.

1935–43 között a kalocsai jezsuita kollégiumban tanult, érettségi után jelentkezett a Társaságba. 1943–4 folyamán a budai Manrézában végezte el a noviciátust. 1945-től Szegeden megkezdte a filozófia tanulását, amit 1948-ban fejezett be, elég rossz eredménnyel, ezért magiszternek tették meg a kalocsai kollégiumban. 1949-ben külföldre szöktették; előbb a feldkirchi gimnáziumban lett magiszter, majd 1952-ben Egenhovenbe küldték teológiára, ahol felszentelték. Utána elvégezte a harmadik probációt Münsterben. 1958–75 között Frankfurtban volt segédkönyvtáros. 1976–87 között Bad Nauheimben, 1988–93 között Bad Homburgban kórházi, illetve idősotthoni lelkészként szolgált. 1993-ban visszatért Mo.-ra, ahol először Pécelen, majd Székkutason volt lelkipásztor, 1997-től pedig a bp.-i Szent Erzsébet Otthonban spirituális. 2003-tól a pilisvörösvári Szent Erzsébet Otthon lakója volt.