Online Jezsuita Történeti Névtár

Nagyszombatban született, huszonhárom éves korában Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaidő után 1640–1-ben Sopronban tanított középiskolában. Teológiát Nagyszombatban tanult 1642–5-ig. 1646–7-ben házfőnök volt Komáromban. A következő évben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1649–51-ben Eszterházán (ma Fertőd) volt udvari lelkész. 1652–5-ben Nagyszombatban bölcseletet és kazuisztikát tanított. 1656-ban Bécsben a magyar papnevelő intézetet, a Pázmáneumot vezette. A következő három évben Sopronban volt rektor. 1661-ben Kassán kazuisztikát tanított és a bölcsészeti kar dékánja volt. 1662–3-ban Nagyszombatban kazuisztikát tanított és ellátta a házgondnoki hivatalt. A következő két évben Szatmáron volt házfőnök. Utána egy évig újra Nagyszombatban tanított, és ellátta a házgondnoki hivatalt. A következő két évben Szatmáron volt házfőnök, majd Nagyszombatban kazuisztikát tanított, és házgondnokként tevékenykedett. A következő két évben Szatmáron volt házfőnök, utána egy évig újra Nagyszombatban tanított, és vezette a diákotthont. Mozgalmas életét tovább folytatta: Rozsnyón egy évig házfőnök, Pozsonyban három évig hitszónok volt. 1673-ban Ungváron fejezte be mozgalmas papi életét.

Csejtén született, Nagyszombatból lépett be a trencséni újoncházba. A próbaidő elteltével Eperjesen grammatikát tanított. 1690–2-ben Kassán tanult bölcseletet. Utána egy-egy évig Nagyszombatban, Zsolnán, Pozsonyban és Lőcsén tanított középiskolában. A teológia első három évét 1697–9 között Bécsben, a negyediket 1700-ban Nagyszombatban végezte, ahol pappá szentelték. Utána Győrben volt harmadik probációban. 1703–13 között Marosvásárhelyen működött mint magyar hitszónok. 1711-től házfőnök is volt; 1714-ben Kolozsváron lett rektor. A három év leteltével egy évig újra Marosvásárhelyen volt házfőnök, majd 1718–24-ig Kolozsváron misszionáriusként és a konviktus igazgatójaként működött. 1725-ben Gyulafehérváron lelkipásztori munkát végzett, majd visszatért Kolozsvárra, ahol lelkipásztor, 1728-ban házgondnok, s utána házi lelkiatya volt haláláig (1732). Vallásos könyvei is ott jelentek meg.

1923–5 között Érden volt testvérnovícius. 1926–30-ig Kalocsán működött mint ruhatáros és szabó. 1926–30 között Pécsett volt sekrestyés és ruhatáros, 1931–46 között Kalocsán portás. 1947–8-ban Szegeden volt portás, 1949–50-ben Bp.-en ebédlős. A szétszóratás után nemsokára elhunyt.

Újoncéveit Bécsben töltötte. Ugyanott tanulta a bölcseletet 1706–8-ban, a teológiát pedig Grazban 1713–6-ban. Először bölcseletet tanított Nagyszombatban 1718–22 között, majd kontroverziát Kassán és Nagyszombatban, majd megint Kassán teológiát. 1731-ben Kolozsvárott, majd megint Kassán a jezsuita nyomdát igazgatta. 1734–7-ig Nagyszombatban hitszónok és szemináriumi igazgató volt. Élete utolsó tíz évét Kassán töltötte mint hitszónok és nyomdaigazgató. Foglalkozott Mo. történelmével is. Főleg az 1663–4-es törökellenes háború érdekelte, melyet a keresztény seregek győzelemmel zártak, de a vasvári békekötés miatt Mo.-ra káros következményekkel járt. A főnemesi összeesküvést és Thököly felkelését is kutatta.

Tizenhét éves korában Trencsénben lépett be a Társaságba. Bölcseleti tanulmányait 1747–9-ben Grazban, a teológiát 1753–6-ban Kassán végezte, ahol pappá szentelték. 1757-ben Besztercebányán volt harmadik probációban. Majd Péterváradon és Sárospatakon lelkipásztor volt. 1760–8-ig tábori lelkészként szolgált a Lipót-, a Pálffy- és a Sisko-légiókban. 1769-ben Selmecbányán volt népmisszionárius, a következő évben Szakolcán lelkipásztor. 1771-ben Ungváron a ház gazdasági ügyeit intézte. 1772-től a Társaság feloszlatásáig Pozsonyban volt hitoktató. Vágbesztercén halt meg 1777-ben.

1886–8 között Nagyszombatban volt testvérnovícius. 1889–93 között Szatmárnémetiben tevékenykedett mint szakács, pék, ruhatáros. 1894–7 között Nagykapornakon volt szakács, ruhatáros és házi mindenes. 1898-ban Kalocsán betegeskedett. 1899–1903 között Nagykapornakon volt szakács, ruhatáros és házi mindenes. 1904–7 között Szatmárnémetiben volt szakács, ruhatáros, a szolgák felügyelője és házi mindenes. 1908-ban Bécs-Kalksburgban, 1909–11 között Pozsonyban volt szakács. 1912–4-ig Nagykapornakon szolgált mint szakács, ruhatáros és kertész. 1915-ben Szatmárnémetiben volt ruhatáros és házi mindenes. 1916-ban Nagykapornakra került mint szakács, ruhatáros, kertész és betegápoló; 1917–8-ban Szatmárnémetiben volt házi mindenes, majd Ungváron betegeskedett.

Erdélyben született, Rómában lépett be a Társaságba. 1595–7-ben Grazban teológiát tanult. 1597-ben szentelték pappá. A következő évben Gyulafehérváron grammatikát tanított és katekéta volt. 1599-től haláláig Kolozsváron működött. Rektorhelyettes volt (a rektor mint tartományfőnök sokszor volt távol). Tanított kazuisztikát is, és utolsó évében, már betegen, házfőnök lett.

Füleken született, logikusként Nagyszombatból lépett be a Társaságba. A próbaévek elteltével egy évig Nagyszombatban grammatikát tanított. Bölcseleti tanulmányait Grazban végezte 1662–4 között. Utána két évig Sopronban tanított grammatikát. 1667-ben Grazban kezdte el a teológiát, majd két év után Nagyszombatban folytatta. Ott szentelték pappá 1670-ben. 1671–3-ban Komáromban tanított középiskolában Utána két évig Eperjesen, egy évig Gyöngyösön a török hódoltságban, majd újra Eperjesen volt hitszónok. 1678-ban a hódoltsági Andocson misszionáriusként működött. 1678 végén Győrben a kezdődő pestisjárvány idején betegápolás közben a fertőzés áldozatául esett.

1914–5 folyamán Nagyszombatban volt testvérnovícius. 1916–9 között katonai szolgálatot teljesített, majd visszatérte után befejezte a noviciátust. 1921–3 között Szegeden volt portás és házi mindenes. 1924–34 között a pesti rendházban volt betegápoló és szabó. 1935-ben a Manrézában működött mint szabó. 1936–41 között Szegeden volt házi mindenes és szabó, 1942–9-ig pedig Szatmárnémetiben portás és házi mindenes.

1584-ben Kolozsváron grammatikát tanított.

Bölcseleti tanulmányai után, húszéves korában Trencsénben lépett be a Társaságba. Bölcseleti tanulmányai után 1702–3-ban Fiuméban, 1704-ben Kőszegen tanított. 1705–8 között végezte a teológiát Grazban. Ott szentelték pappá 1708-ban. A következő évben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. Fő foglalkozása egész életében a hitszónoklás volt: 1710 Sopron, 1711–4 Klagenfurt, 1715–7 Judenburg, 1718–9 Traunkirchen, 1720 Steyr, 1721-től haláláig 1737-ben Buda-Víziváros, ahol plébánosként is működött.

A dél-tiroli Brixenben (ma Bressanone, O.) született; Bécsben logikusként lépett be a Társaságba. A próbaévek után 1731–3-ban Grazban tanult bölcseletet. Utána 1734–7-ig Bécsben grammatikát, 1738-ban Linzben retorikát tanított. A teológiai tanulmányokat is Grazban végezte 1739–42 között. 1742-ben szentelték pappá. A harmadik próbaévet Judenburgban végezte. 1744-ben Bécsben tanított etikát. 1745-től Grazban, 1748-tól Bécsben előadta a hároméves bölcseleti kurzust. 1751-ben Grazban kontroverziát, 1752-ben Bécsben kazuisztikát, 1753-ban a bécsi Theresianumban jogot tanított. 1754-ben Bécsben a bölcsészeti kar dékánja volt egy évig, és az egyházjog tanára 1761-ig. 1762–4-ben Linzben, 1765–6-ban Judenburgban a rektor és a harmadik próbaév vezetőjének hivatalát látta el. 1767–70 között tartományfőnök volt. 1771-ben a bécsi kollégiumban halt meg.

1870-ben Nagyszombatban lépett be a Társaságba. A próbaidő után St. Andräban két évig retorikát, Pozsonyban három évig bölcseletet tanult. 1877–80-ig Kalocsán tanított. A teológiát Innsbruckban végezte, 1883-ban szentelték pappá. A következő évben Kalocsán tanított, majd Nagyszombatban az újoncmester segítőjeként végezte a harmadik próbaévet. 1886-ban Kalocsára került tanárnak, és ott is maradt haláláig. Az előző öt évet is beleszámítva negyvenöt évig tanított középiskolában. A matematikát és a fizikát leszámítva szinte minden tárgyat tanított, főleg a klasszikus latin és görög mellett magyart és németet. Élete utolsó két évében házi lelkiatya volt.

Vágújhelyen született, Komáromból lépett be Trencsénben a Társaságba. A kétéves próbaidő után egy évig Lőcsén tanított grammatikát. 1717–9 között Bécsben tanult bölcseletet, majd Kassán két évig grammatikát, Kolozsváron egy évig retorikát tanított. 1723–6-ig Nagyszombatban végezte a teológiát. 1725-ben szentelték pappá. A harmadik próbaévre Besztercebányára került. 1728-ban Kassán etikát tanított. Ezután Trencsénben két évig hitszónok, Győrben egy évig lelkipásztor volt. 1732–4-ig Kolozsváron bölcseletet és matematikát, a következő évben Egerben kontroverziát tanított. 1736-ban Zsolnán lett hitszónok. 1736–40-ben vándormisszionáriusként működött. 1741-ben Esztergomban hitszónok, 1742–3-ban házfőnök és plébános volt. 1744–6-ban Pécsett a rektori hivatalt viselte. 1747-ben Szakolcán végzett lelkipásztori munkát. 1748-tól haláláig Sopronban a konviktus igazgatója volt. Kolozsváron egyebek mellett kétkötetes történelmi összefoglalót adott ki.

Szegeden született; végzett bölcsészként, huszonegy éves korában Budáról lépett be a Társaságba. A próbaévek után, 1768–71 között Nagybányán, Gyöngyösön és Budán tanított a középiskolában. 1772-ben Grazban matematikát tanult. A Társaság feloszlatásakor Pécsett tartózkodott. Ott tovább tanított, és felvételt nyert a pécsi egyházmegyébe. Temesváron szentelték pappá 1776-ban. Az új csanádi püspök, Christovics Imre Pécsről magával vitte Temesvárra. 1778-ban kanonok, 1783-ban püspöki helynök lett. 1801. május 10-én szentelték csanádi püspökké Temesváron a volt jezsuita templomban. Aktívan működött egyházmegyéjében: 1806-ban megnyitotta a szemináriumot, újjászervezte az egyházmegye igazgatását, nyolcról tizenhétre emelte az esperesi kerületek számát, és megduplázta a plébániákat. 1821-ben, hogy biztosítsa újításait és jogi alapot adjon nekik, egyházmegyei zsinatot hívott egybe. Temesváron halt meg 1828-ban.

1630-ban az új templom építését vezette Nagyszombatban.

A csehországi Deutschbrodban született, Žirečből már mint esperes és teológiai baccalaureus lépett be Trencsénben a Társaságba. 1715–6-ban Žirečben hitszónok és katekéta volt. 1717-ben Selmecbányán, 1718–31-ben Žirečben, 1732-ben ismét Selmecbányán, s utána megint Žirečben lelkipásztorként működött haláláig.

Dobronokon született, Pécsről lépett be a trencséni újoncházba. 1739-ben Kőszegen grammatikát tanított. 1740–2-ben Nagyszombatban végezte a bölcseleti tanulmányokat. Utána egy-egy évig Egerben, Budán és Nagyváradon tanított. 1746–9-ig Kassán tanult teológiát. 1748-ban szentelték pappá. 1750-ben Rozsnyón hitszónok volt. Utána Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1752–4-ig Gyöngyösön, Sárospatakon és Budán volt hitszónok és lelkipásztor. 1755–6-ban misszionárius volt Székesfehérváron. 1757–60-ban Kolozsváron hitszónokként működött. 1761-ben Marosvásárhelyen, 1762-ben Gyöngyösön volt misszionárius. 1763–4-ben Kőszegen hitszónoki, 1765-ben Győrben misszionáriusi és 1766–7-ben Ungváron ismét hitszónoki feladatokat látott el. 1768-ban Rozsnyón házi lelkiatya volt és plébániai feladatokat végzett. 1769–72-ben Sárospatakon házi lelkiatya, a következő évben Gyöngyösön hitszónok volt. A Társaság feloszlatása után hitszónokként látogatta a plébániákat. Az egyszerű nép lelkipásztora volt.Vallásos tárgyú műveket írt; négyet még jezsuita korában adott ki, az ötödiket (A pusztában kiáltónak szava, 1795) névtelenül publikálta Budán.

Szülővárosából, Kolozsvárról végzett bölcsészként lépett be Trencsénben a Társaságba. 1765–6-ban Varasdon, 1767-ben Székelyudvarhelyen tanított. 1768–71-ben Kassán végezte teológiai tanulmányait. 1770-ben szentelték pappá. 1772-ben Varasdon és 1773-ban Székesfehérváron grammatikát tanított. A Társaság feloszlatása után világi pap lett és a nagyváradi líceumban volt a teológia tanára.

Diósgyőrben született, Kassáról lépett be Trencsénben a Társaságba. 1772-ben Szakolcán elvégezte a tanárképzőt. A Társaság feloszlatásakor 1773-ban Bécsben bölcseletet tanult. Ekkor elhagyta a szemináriumot, és jogot kezdett tanulni. 1775-ben Egerben folytatta teológiai tanulmányait. 1778. április 18-án szentelték pappá. Plébánosi tevékenységét többször megszakította teológiai tanársággal. 1779-től Jászberényben káplán; 1783-tól Ungváron, majd Egerben tanár; 1785-ben Novajban plébános; 1790-től Egerben tanított teológiát; 1801-től Nagykállón plébános volt. 1804-ben Szatmárnémetiben kanonok lett. 1822. július 22-én ugyanitt püspökké szentelték, de ekkor már beteg volt, és három év múlva meghalt.