Online Jezsuita Történeti Névtár

A török megszállás alatt Kecskeméten született, Gyöngyösön a jezsuita kollégiumban tanult. Próbaéveit Trencsénben végezte, majd 1675–7-ben Kassán tanult bölcseletet. A magisztériumban Ungváron grammatikát tanított. A teológiát 1681-ben Bécsben kezdte, és 1684-ben Grazban folytatta, ahol pappá szentelték. A harmadik próbaévre Judenburgba került. Első állomáshelye 1686-ban Varasd volt. Ott kérte elbocsátását és az egri egyházmegyébe felvételét. Később kanonok és prépost lett.

Nagyszombatból lépett be a Társaságba. A bécsi kétéves újoncidő után Gyöngyösön tanított egy évig. Bölcseleti tanulmányait 1729–31-ben Kassán végezte. A magisztériumban Ungváron, Pécsett és Egerben volt tanár. Teológiára is Kassára került 1735-ben. 1738-ban szentelték pappá. 1739–40-ben Székesfehérváron volt a humaniorák tanára. A harmadik probációba Besztercebányára került. 1742-től egy-egy évig Székesfehérváron, Egerben és Győrben volt lelkipásztor. 1745-ben a bécsi professzusházban ő lett az első hivatalos magyar hitszónok, s mellette 1751-ig cseh és német lelkipásztor is. A következő évtől vasárnapi hitszónok volt a nagyszombati székesegyházban. 1758-tól Sárospatakon házfőnök és plébános, 1761-ben Kassán gazdasági főnök és 1762-től haláláig Komáromban iskolaigazgató volt. Kedveltek voltak az ifjúság számára írt vallásos könyvei. 1757-ben Nagyszombatban jelent meg a magyar tudománytörténet fontos műve: Világnak két rendbéli ismerete, az első magyar nyelvű történelem–földrajz könyv, mely jó stílusérzékről és alapos ismeretekről tanúskodik.

Húszéves korában Leobenben lépett be a Társaságba. A próbaidő után egy évig Goriziában grammatikát tanított. 1629–31-ben Grazban tanult bölcseletet. Utána Fiuméban és újra Goriziában tanárkodott. 1734–7-ben Grazban volt teológus, ahol pappá szentelték. A harmadik próbaévet Leobenben végezte. 1639-ben kezdte betölteni egyetemi tanári és elöljárói feladatkörét. Grazban előbb bölcseletet, majd teológiát tanított. 1649-től Bécsben rektor és teológiatanár volt. 1657–61-ben Bécsben a tartományfőnöki, majd egy évig a rektori hivatalt látta el. 1663–5 között a felső-rajnai rendtartomány vizitátora volt. Visszatérve Grazba előbb az egyetem kancellárja, majd rektora lett. 1668-tól újra tartományfőnök volt 1671-ig. Utána Bécsben lett tanulmányi főnök és könyvtáros az egyetemen.

Kassáról lépett be a trencséni újoncházba. A próbaidő után Nagyszombatban grammatikát tanított. A bölcseletet 1676–8-ban Grazban végezte, majd Sopronban, Nagyszombatban és Győrben volt középiskolai tanár. A teológiát 1682-ben Nagyszombatban kezdte, de a török háború miatt 1684-ben Milánóban folytatta, ahol 1685-ben pappá szentelték. A harmadik próbaévet Leobenben végezte. 1687-ben kezdte meg tanári működését: Nagyszombatban retorikát, majd bölcseletet, 1694-ben Bécsben kontroverziát, 1695-től Nagyszombatban szentírástudományt, kazuisztikát és teológiát tanított. 1702–5 között Kassán rektor, 1706-ban Nagyszombatban az egyetem kancellárja, 1707-ben Kassán a szeminárium régense volt. Onnan Grazba került, ahol 1708-ban meghalt. Első nyomtatott művében Belgrád felszabadulásának állított emléket.

A Társaságba való belépése előtt három évvel tért át a katolikus hitre. A próbaidő első évét Trencsénben, a másodikat Leobenben végezte. 1673–5-ben Grazban bölcseletet és egy év matematikát tanult. Utána Ungváron és Kassán retorikát tanított. A teológiát 1678–81-ben Nagyszombatban végezte, ahol 1681-ben pappá szentelték. Egyévi trencséni tanári munka után Judenburgba került a harmadik próbaévre. 1685–7-ben Nagyszombatban leadta a hároméves bölcseleti kurzust, majd hitszónok lett egy-egy évre Eperjesen és Gyöngyösön. 1690-től újra tanított: Nagyszombatban négy évig matematikát és kazuisztikát, Grazban és Goriziában egy évig kazuisztikát adott elő. 1697–9-ben Lőcsén, 1700–9-ben Trencsénben rektor és a rendi újoncok nevelője volt. Egyévi grazi matematikaoktatás után visszatért Trencsénbe előző munkaköréhez. 1711–2-ben Judenburgban volt a harmadik próbaévet végzők felelőse. 1713-ban ugyanebben a feladatkörben Selmecbányára került, ahol rövidesen meghalt. 1706-ban a jezsuita rend védelmére Nagyszombatban egy Apologiát adott ki.

Protestantizmusból megtért családból származott. Katonatiszt lett. Esküvője napján 1714-ben egyházi engedéllyel elvált és belépett a Társaságba. Huszonegy éves korában a trencséni újoncházban kezdte meg szerzetesi életét. 1716-ban Kassára került a bölcseleti tanulmányokra. Egy évig Nagyváradon grammatikát tanított. A teológiát 1721–4-ben Nagyszombatban végezte, ahol 1723-ban pappá szentelték. A harmadik próbaévben Besztercebányán volt. Rozsnyón hitszónok, majd két évre népmisszionárius lett. 1729–30-ban bölcseletet tanított Kolozsváron. Nagyszebenben egy és Eperjesen három évig hitszónok volt. 1735–8-ig Rozsnyón működött mint házfőnök és plébános. Egy évig Székelyudvarhelyen az internátus vezetője, 1740–2-ben Kolozsváron házgondnok, majd újra Székelyudvarhelyen házfőnök és plébános lett. 1745-től haláláig a kolozsvári szeminarium igazgatója volt.

Három évvel belépése előtt tért át a katolikus hitre. Próbaidejét Trencsénben töltötte. 1694-től egy évig Kassán a legalsó osztályban tanított, majd ugyanott elvégezte a bölcseletet. Utána Gyöngyösön egy, Kassán két évig tanított a kollégiumban. 1702-ben teológiára Nagyszombatba került, ahol 1705-ben pappá szentelték. Ott negyedéves teológus korában a héber nyelvet tanította. A judenburgi harmadik próbaév után (1706-ban és 1707-ben is jelezve) 1708–9-ben Kőszegen, 1710-ben Pozsonyban retorikát tanított, majd Nagyszombatban egy évig etikatanár volt. Onnan a bécsi Pázmáneum lelkiatyja lett. 1713–6-ban Kassán bölcseletet, 1717-ben Nagyszombatban kontroverziát és 1718–9-ben Egerben kazuisztikat adott elő. Majd Nagyszombatban lett házgondnok és a kazuisztika tanára. Két év után visszakerült Egerbe. 1724-től négy évig Gyöngyösön és két évig Egerben volt házfőnök, három évig Sárospatakon a ház lelkiatyja és két évig Szatmárnémetiben házfőnök. 1735–9-ig újra Sárospatakon lelkiatya. Öregkorára Kassára került, ahol három év múlva meghalt. Az évi katalógusok adatai szerint mindenütt bőven végzett lelkipásztori munkát is.

Nagytapolcsányban született 1576-ban, huszonegy éves korában Turócon vették fel a Társaságba. Próbaidejét 1597–8-ban Brünnben végezte. Bölcseletet 1600–2-ben Grazban, teológiát 1605–6-ban Grazban és Bécsben tanult, majd 1607-ben Olmützben végzett. Népmisszionárius volt Prágában 1608-ban, Homonnán 1609–14-ig. Utána ugyancsak Homonnán 1614–9 között a ház anyagi ügyeit intézte és lelkipásztori feladatokat látott el. 1637–40-ben Kassán házfőnök, majd 1641-től haláláig Homonnán házi lelkiatya volt.

Nagyváradon született, 1939-ben Bp.-en lépett be a Társaságban. A kétéves próbaidő után ugyanott retorikát is végzett. 1943-ban Kassán kezdte el a bölcseleti tanulmányokat, s a háború végén Szegeden fejezte be. 1946–7-ben Pécsett volt nevelő az internátusban. A teológiai tanulmányokat 1948-ban Szegeden kezdte, de a következő évben Nyugatra távozott, és az északolasz Chieriben fejezte be. 1951 őszén a belgiumi Wépionban végezte a harmadik próbaévet. Ez év december 7-én szentelték pappá ugyanott. 1953–7 között a montreali katolikus egyetemen latin nyelvet és történelmet tanult. Utolsó évében már A Szív szerkesztésében is dolgozott. 1958–63-ban a hamiltoni magyar plébánián volt lelkipásztor. 1964–71-ben a torontói Szent Erzsébet-plébánián gondozta a magyarokat, 1966–71-ben mint plébános. 1972–7-ben Yonkersben szerkesztette A Szív folyóiratot, melyet 1978-ban a kanadai Hamiltonba vitt át, ahol a következő évben meghalt.

1946–8 között a zugligeti Manrézában végezte a noviciátust, utána 1949-ben Szegeden elkezdte a filozófiát, de külföldre kényszerült, tanulmányait Chieriben folytatta, majd Leuvenben fejezte be 1952-ben. 1953-ban a japán misszióba ment, előbb 1953–4 folyamán Jokuszukában tanulta a japán nyelvet. 1955-ben már Hirosimában tanított. 1956–9 között Tokióban végezte a teológiát. 1960-ban a terciát Hirosimában töltötte. 1961–2-ben Kobéban volt lelkész és katekéta. 1963-ban egyetemi lelkész volt Hirosimában, majd 1964–5-ben a tokiói egyetemen japán és angol irodalmat tanult. 1965-ben átírták a japán provinciába. Utána négy évig a Harvard egyetemen végzett összehasonlító irodalmi és kulturális tanulmányokat, 1975-től pedig a tokiói Sophia egyetem volt filozófia- és világnézettan-tanár.

Egy év bölcseleti tanulmányok után Trencsénben lépett be a Társaságba. A tanárképzőt Leobenben végezte. 1683–5-ben Grazban bölcseletet tanult. 1686-tól Kőszegen, Pozsonyban, Győrben (két évig) és Kassán tanított, ahol iskolaigazgató is volt. 1691–3-ban Nagyszombatban, a következő évben Grazban végezte a teológiát, ahol 1694-ben pappá szentelték. 1695-ben Judenburgba került harmadik probációba. 1696–9-ben Kassán, 1700–2-ben Kolozsváron, majd újra Kassán bölcseletet tanított. 1704-ben Nagyszombatban a nemesi kollégium igazgatója lett, ahol rövidesen meghalt. Első latin nyelvű művét (Nova foedera) verses formában írta.

Gimnáziumi tanulmányait 1883–4-ben Szatmárnémetiben, 1885–6-ban Munkácson és 1889-ig újra Szatmárnémetiben végezte. Húszéves korában Nagyszombatban lépett a Társaságba. A próbaidő után két évig a retorikát végezte az ausztriai St. Andräban, majd egy évig Kalocsán tanított. Bölcseletet 1895–6-ban tanult Pozsonyban, utána újra Kalocsán volt tanár. 1899-ben Innsbruckba került a teológiára, ahol 1901-ben pappá szentelték. Magánúton tanult még teológiát Szatmárnémetiben, Nagyszombatban és Pozsonyban. A harmadik próbaévet Nagyszombatban végezte. 1906–1910-ig Kalocsán vezette az internátust. Pozsonyban egy évig akadémiai hitszónok volt. 1912–24 között Bp.-en volt házgondnok, vicerektor, de főleg egyike a legaktívabb lelkipásztoroknak. Utána Szegeden két évig a ház lelkiatyja, majd egy évig rektora lett. 1927–35 között tartományfőnök volt. Utána Szegedre tért vissza, három évvel később Bp.-en halt meg.
Működése rányomta bélyegét az 1909-ben létrehozott önálló magyar rendtartomány életére és működésére. A fiatal jezsuitára nagy hatással volt a Rerum novarum pápai enciklika. Az akkor még feudális országban figyelmét a legalacsonyabb társadalmi rétegek lelki és anyagi felemelésére irányította. Számukra alapította A Szív című hetilapot újság formában, mely magyar, német és szlovák nyelven jelent meg. A vallási ismeretek általánosan uralkodó hiánya indította arra, hogy teológiai főiskolát szervezzen laikusok számára. Megalapította a Jézus Szíve Népleányok Társaságát, melynek szabályai lehetővé tették, hogy tagjai minden társadalmi osztályban működhessenek vallási, kulturális, társadalmi és gazdasági vonalon. Apostoli munkásságának központjába a Jézus Szíve-tiszteletet tette, mely a két világháború közötti időben a nép vallásos életének fő mozgató tényezője lett.
M: A Nagy-Asszony kongregációja. Nagyszombat, 1903; A nevelés kérdése és a Mária-kongregációk az iskolában. Nagyszombat, 1905; Gyónás és egészség. Bp., 1913; Miért zarándokol a pesti katolikus férfivilág Máriabesnyőre? Bp., 1913; Jézus Szíve Országos Szövetség kézikönyve. Bp., 1917; Magyarország felajánlása Jézus Szent Szívének. Bp., 1917; A magyar nemzeti ipar és kereskedelem. Bp., 1920; Jézus Szíve Népleányok Társasága szabályai, alkotmánya. Bp., 1921; E jelben győzni fogsz. Bp., 1921; Jézus Szíve ájtatosság központi természete. Bp., 1933; Jézus Szíve tisztelete és a szociális szeretet. Bp., 1934; A kereskedelem és az üzletvilág reformja. Bp., 1935; A kommunizmus és Jézus Szíve. Bp., 1936; Hasonló akarok lenni Hozzá! Bp., 1940; Életszerűség forrása. Bp., 1943; Ember vagyok, szenvednem kell! Bp., 1943.

Székely családból származott, Kolozsváron végezte a középiskolát. Trencséni próbaideje után Pécsett grammatikát tanított. A bölcseleti tanulmányokat 1729–31-ben Kassán végezte. Utána egy-egy évig tanított Székesfehérváron, Egerben és Pécsett. 1735–8-ban Nagyszombatban teológiát tanult. 1738-ban szentelték pappá. Két évig Esztergomban volt hitszónok, utána Besztercebányán elvégezte a harmadik próbaévet. Egy-egy évig Szakolcán és Győrben a tanárképzőben a görög nyelvet tanította. 1744-ben kezdte meg főiskolai tanári pályafutását. Nagyszombatban etikát, Budán két évig bölcseletet, Egerben kontroverziát, Nagyszombatban két évig kazuisztikát és Bécsben kontroverziát tanított. 1751-től Nagyszombatban három és Kassán egy évig teológiát adott elő. 1755-ben Gyöngyösön házfőnök és 1757-ben Ungváron rektor volt. 1760-ban Nagyszombatban lett a szeminárium igazgatója, és ugyanaz a következő évtől a feloszlatásig Kolozsváron.

Erdélyi születésű volt, kb. harmincéves korában lépett be a Társaságba. Próbaidejét Brünnben töltötte, 1607–8-ban Olmützben tanult két évig teológiát. 1608-ban szentelték pappá. A következő évben Grazban tanított grammatikát. Az évi katalógusok szerint 1610–6-ban Mo.-on volt misszionárius. 1618–9-ben Homonnán lelkipásztorként, 1621-ben Brünnben misszionáriusként működött. A következő évben Bécsben volt lelkipásztor. 1623–34 között Nagyszombatban a nádori misszió tagja volt.

A hódoltsági Pécsett született. Amikor 1675-ben Nagyszombatban belépett a Társaságba, ismerte a szülőhelyén használatos nyelveket, a magyart, a horvátot és a törököt. 1678-ban Trencsénben tanított. Bölcseletet Nagyszombatban és Bécsben tanult 1679–81-ben; utána Kőszegen és Sopronban grammatikát tanított. 1683–6-ban Münchenben és Grazban tanult teológiát. Ott szentelték pappá 1686-ban. A harmadik probációt az ausztriai Judenburgban végezte. 1688-ban a felszabadult Pécsre került misszionáriusnak, „telve hihetetlen odaadással a lelkekért” – mondta róla püspöke. Fáradhatatlanul hirdette a katolikus tant, főleg az unitárius falvakban. Apostoli munkájának eredményeként ez a felekezet gyakorlatilag megszűnt az egyházmegyében. A kálvinista falvakban Radnay Mátyás püspökkel együtt szokott prédikálni. Negyvennégy faluban kb. 15 ezer hívőt hozott vissza az egyházba. Az ortodox szerbek között is dolgozott az egyesülésen. Pestisben halt meg betegek ápolása közben.

Bécsben született és ott végezte próbaidejét. Győrben a tanárképző hallgatója volt. A bölcseletet 1751–3-ban Nagyszombatban tanulta. 1754–5-ben Bécsben a matematikai kurzust végezte el. A következő két évben Laibachban grammatikát és retorikát tanított. 1758–61-ben Grazban volt teológus. A harmadik próbaévre Judenburgba került. 1763-tól haláláig Grazban fizikát tanított. 1767-ben jelent meg Physica generalis című műve, a következő évben pedig a Physica particularis; ezek több kiadást megértek. A feloszlatás után Angliából és Németországból is meghívást kapott, de Grazban maradt. Alapos tudásával és nyitott szellemmel vett részt korának természettudományos vitáiban. Halála után tisztelői mellszobrot készíttettek róla, mely ma is a grazi egyetemi könyvtárban található.

Az észak-mo.-i Mélyúton született, Trencsénben 1655-ben lépett be a Társaságba. Mivel már bölcseletet tanult, rögtön tanított Szepeshelyen, Pozsonyban és Ungváron. 1661–3-ban Nagyszombatban és 1664-ben Grazban tanult teológiát. Egész életében misszionárius és hitszónok volt. Működött Szakolcán, Sárospatakon, Kassán, Trencsénben, Ószombatban és Rózsahegyen. Idősebb korában 1678-ban Lőcsén, majd haláláig Szakolcán házi lelkiatya volt.

1530 körül született Bonnban. Rómában a Német Kollégium növendékeként 1555-ben lépett a Társaságba. A híressé vált Római Kollégium korai hallgatói közé tartozott. 1556. február 6-án doktorált és 12-én pappá szentelték. 1556–74-ig Prágában teológiát tanított. 1561-től ugyanott rektorként is működött. 1574–8-ban grazi rektor, 1578. augusztus 30-tól 1585. november 28-ig osztrák tartományfőnök volt. Akkor újra grazi rektor lett, de néhány hónap múlva meghalt. A rendtartomány első évtizedeinek fontos személyisége volt. Prágába az alapító tagokkal érkezett Rómából. Az adott útmutatás kilenc pontban sorolta fel, hogy mi mindenre lehetne alkalmazni. A tizedik pont azt mondja, hogy tanuljon meg csehül, ha lesz rá ideje. A grazi egyetemnek ő volt az alapító rektora, az Osztrák Provinciának pedig harmadik tartományfőnöke.