Online Jezsuita Történeti Névtár

A lausitzi Bautzenben született, kb. harmincéves korában világi papként lépett be a Társaságba. Első adat róla a brünni újoncház 1587. augusztus 10-i jelentése, melyben a harmincnégy név nélküli újonc között két papot említ, akik közül az egyik tanult teológiát, a másik csak a humaniorákat. Az 1589. évi katalógus szerint Prágában teológiát tanult. 1590-ben Znióváralján volt hitszónok. A következő évben ugyanott a principalisták tanáraként és szlovák hitszónokként működött. A katalógus jelzi, hogy csehül, szorbul, németül, spanyolul és szlovákul tudott. A következő évben tovább tanított, és a plébániatemplomban prédikált. 1593-tól haláláig a turóci rendházhoz tartozott, és a környező falvakban lelkipásztorként dolgozott.

Az egri érsekség kispapjaként lépett a Társaságba Nagyszombatban. Bölcseleti tanulmányait 1916–8-ban Innsbruckban, a teológiát 1920–2-ben a hollandiai Valkenburgban végezte. Szinte egész életében főleg falusi népmissziókban dolgozott. Kétszer évekig a rendtartomány felelőse volt ebben a munkakörben. 1948-ban az egyik Szeged vidéki tanyaközpontban az iskolák államosítását kritizálta, amiért június 7-én letartóztatták és négyévi börtönbüntetésre ítélték. Ennek letöltése után Kistarcsára internálták, ahonnan 1953 őszén, a tábor feloszlatásakor szabadult. A következő évben a pannonhalmi szociális otthonba került.

Szombathelyen született és a soproni kollégiumból lépett be a trencséni újoncházba. 1671-ben Nagyszombatban a parvistákat tanította és az iskolai színjátszás felelőse volt. 1672–4 között ugyanott végezte a bölcseleti tanulmányokat. A következő két évben Kassán tanított a középiskolában. 1677–80-ban Grazban tanult teológiát. Ott szentelték pappá utolsó évében. Egy-egy évig Gyöngyösön tanított, Kassán lelkipásztor és Sopronban hitszónok volt. 1684–6-ban Klagenfurtban bölcseletet tanított. Utána két évig Nagyszombatban az internátus főnöke és a kontroverzia tanára volt. Egyévi esztergomi házfőnökség után 1690-ben Trencsénben újoncmester lett. Ebben a hivatalában a felsőbb elöljárók nagy megelégedésével működhetett, mert szokatlanul hosszú ideig, tíz évig volt ebben a munkakörben. A tanítás- és neveléstörténet szempontjából fontos dokumentum egy hallgatójától feljegyzett előadás-sorozata a jezsuita középiskolai tanításról és nevelésről. A szövegből nehéz megállapítani, hol tartotta ezeket az előadásokat: tanárképző a megadott 1695-ös évben csak Leobenben volt. Valószínűbb azonban, hogy ezt a sorozatot Trencsénben adta elő rendi újoncai számára. 1700-ban Trencsénből Bécsbe került, és haláláig a tartományfőnök titkára volt.

Esztergomi egyházmegyés pap volt, amikor belépett a Társaságba. Nagyszombatban töltötte próbaidejét. Utána két évig konviktusi felügyelő volt Kalocsán. 1897–8-ban Pozsonyban a bölcseletet ismételte, utána három évig matematikát és fizikát tanított Nagyszombatban. Két év alatt megszerezte a tanári diplomát. 1904–5-ben teológiát tanult Innsbruckban. 1906-ban Nagyszombatban végezte a harmadik próbaévet. Ettől kezdve keresett hitszónok és lelkipásztor volt Nagyszombatban. 1920-tól a csehszlovák rendtartomány tagja lett. Csaknem egész életét Nagyszombatban töltötte, kivéve 1922–6-ig, amikor Rózsahegyen dolgozott. Híresek lettek Krisztus kínszenvedését megjelenítő passiójátékai, melyeket a Mária-kongregáció tagjaival adatott elő. A húszas években a szlovák vallásos irodalom termékeny szerzője volt.

Még a Jézus Társaságába való belépése előtt bölcseletből doktorált. A rendben a kétéves próbaidő után két évig grammatikát tanított Budán, majd ugyanannyi ideig matematikát tanult Grazban. Teológiai tanulmányait Bécsben végezte az 1754–8 között. A harmadik próbaévet Besztercebányán töltötte, majd előbb a bécsi Szent Borbála egyetemi otthonban, azután az ottani magyar papnevelő intézetben volt felügyelő. 1761–3-ban Nagyszombatban bölcseletet tanított, ahol a fizikában – elsőként Mo.-on – Newton tanait is tekintetbe vette. Grazban erkölcsteológiát, patrológiát és egyházjogot, 1765-től pedig a rend feloszlatásáig (1773) Nagyszombatban teológiát tanított. Alapos és világos teológiai tankönyveket írt. Legfontosabb műve a kinyilatkoztatásról szól két kötetben (De religione revelata), melyben a felvilásodás racionalista tanaira adta meg a katolikus választ. Főleg Rousseau, Diderot, Bayle stb. nézeteit támadta. Tankönyvei egészen 1830-ig használatban voltak. A rend feloszlatása után 1776-ig a nagyszombati egyetemi könyvtár igazgatója volt. 1777-ben Veszprémben lett kanonok és a papnevelés felelőse haláláig. A királytól megkapta a címzetes püspöki rangot is, melyet az egyház nem ismert el, csak az állami közjogban volt szerepe.

Az idősebb Csapodi testvért Egerben vették fel a Társaságba, és a trencséni újoncházban kezdte meg szerzetesi életét. A kétévi próbaidő után Győrben elvégezte a tanárképzőt. 1744–6-ban Bécsben bölcseletet tanult. Utána két-két évig Pozsonyban és Nagyszombatban tanított középiskolában. A teológiát 1752–5 között szintén Bécsben végezte. Utána Besztercebányán volt harmadik probációban. Aktív életében gyakran változtatta állomáshelyeit. Egy-egy évig Rozsnyón iskolában tanított, Kőszegen katekétaként és Győrben filozófiatanárként működött. 1760–2-ben a bécsi Theresianumban nevelő és magyartanár volt. Bécsből Budára került filozófiatanárnak, de egy év múlva Sopronban lett házgondnok, és 1765–6 között Székesfehérvárról plébániai teendőket látott el. Utána két-két évig házgondnok volt a Társaság feloszlatásáig Egerben, Győrben és Sopronban. Ott maradt haláláig.

Bp.-en született. Huszonöt éves korában kitanult órásként lépett be a Társaságba. Újoncideje alatt a nyomdász és könyvkötő szakmát is kitanulta. 1936-tól Kalocsán, 1938-tól Hódmezővásárhelyen volt sekrestyés. 1939-ben ment Kínába a tamingi misszióba. Kilenc évig volt Tamingban órás. Könyvnyomdát is alapított. 1948-ban Sanghajba került a csillagvizsgálóba, amelyet 1949-ben államosítottak, s neki el kellett hagynia. Ezután betegápoló lett. 1956-ban kiutasították Kínából. Rövid makaói tartózkodás után Tajvanba került a putzei magyar alapítású misszióba. Lucaóban alapítottak egy betegkezelőt, mely 1962-ben kis kórházzá fejlődött. Ott dolgozott annak bezárásáig 1980-ban. Utána Pocuban, a misszió központjában vett részt haláláig a szegények gondozásában.

Bánsági nagybirtokon gazdálkodó bárói családból származott mint a legfiatalabb, tizedik gyermek. Elemi iskolai tanulmányait magánúton végezte otthon. 1893-ban Kalocsán az internátus növendékeként kezdte a középiskolát, melyet a bécs-kalksburgi jezsuita gimnáziumban fejezett be. 1903-ban az ausztriai St. Andräban lépett be a Társaságba, ahol a kétéves próbaidő végeztével retorikai tanulmányokat is folytatott. 1905–8 között bölcselethallgató volt Pozsonyban, 1909–12-ben teológus Innsbruckban, és a következő évben harmadik probációs a belgiumi Drongenben. 1913–5 között matematika-fizika szakon szerzett tanári oklevelet. 1916-tól Kalocsán tanította először szakjait, majd 1919-től bölcseletet az odakerült főiskolán. 1921–4 között Nagybecskereken lelkipásztor és misszinárius volt. 1924-ben, a Délvidékről való visszatérte után hamarosan tartományfőnök lett. Kormányzása idejére esett az elvállalt kínai misszió szerencsés fejlődése. Nevéhez fűződik a Manréza lelkigyakorlatos ház és a noviciátus létesülése Bp.-en. Ő segítette elő a vizitációs rend mo.-i megtelepedését is. 1927 szeptemberétől Szegeden az egyházmegyeközi szemináriumban szónoklattant tanított, s részt vett a lelkipásztori munkában is. 1928–32-ig tanár és az internátus vezetője, 1935-ig rektor és a gimnázium igazgatója volt Kalocsán. A fiatal Kerkai Jenő egy kis cikket írt a vatikáni Osservatore Romano alapján Jézus szegényekhez való viszonyáról, melyre az érsekségtől nem kapta meg a nyomtatási engedélyt. Csávossy mint rektor tiltakozott emiatt az általános helynöknél, az felkérte őt, hogy tartson előadást a kalocsai Urak Társadalom- és Természettudományos Körében nézeteiről. Mindez közvetlenül a pápa szociális körlevele, a Quadragesimo Anno megjelenése előtt történt. Az előadásnak nagy sikere lett. A Magyar Kultúra 1931. április 5-i számában megjelent a szöveg. A napilapok vezércikkekben elismerően, a katolikus Nemzeti Újság tartózkodóan, a szociáldemokrata Népszava ellenségesen írt róla. Csávossy munkájában nem maradt a társadalmi problémák tárgykörében. Rendi feladatai más irányba terelték. 1935–9-ben Szegeden a harmadik probációt végző atyák vezetője lett. 1940–42-ben Kassán a bölcseleti főiskola rektora, majd újra a probációsok főnöke előbb Szegeden, utána Bp.-en a Manrézában. Ezekben az években fontos szerepe volt az Unum Szövetség megalapításában és posztulátorként több boldoggá avatási per elindításában (Bogner Mária Margit, Kaszap István és Batthyányi-Strattmann László, 1946-ban Apor Vilmos). 1949. szeptember 15-én vette át a magyar rendtartomány irányítását. 1951. május 7-én a rendőrség letartóztatta. 1952-ben nyolc és fél évi börtönbüntetésre ítélték. A rabságban sokat kellett szenvednie. 1956 októberében szabadult. Utána Budapesten a piaristák szomszédságában, a Mikszáth Kálmán téren talált menedéket. 1961-től a pannonhalmi szerzetesi szociális otthon lakója lett, ahol 1972-ben halt meg.

Komáromban született. Budán elvégezte a logikát is, mielőtt Trencsénben belépett a Társaságba. A próbaidő után 1732-ben Sopronban lett tanár. 1733–5 között Grazban bölcseletet tanult. Utána Pozsonyban két, Győrben egy évig középiskolai tanár volt. Teológiára 1740-ben Bécsbe került. Rendi képzését 1744-ben Besztercebányán fejezte be a harmadik próbaévvel. 1745-ben Nagyváradon a székesegyház ünnepi szónoka volt. A következő évben Nagyszombatban etikát tanított. Onnan Győrbe került, ahol bölcseletet és kontroverziát adott elő. 1747–51 között Egerben a kazuisztika és a kontroverzia, Nagyszombatban a kánonjog és Kassán a szentírástan tanára volt. 1756-tól haláláig előbb iskolaigazgatói, majd könnyebb házi feladatokat látott el. Győri tanárkodása alatt adott ki két kisebb bölcseleti tárgyú könyvet.

Szerzetesi életét 1898-ban a nagyszombati újoncházban kezdte. Két év után folytatta középiskolai tanulmányait, és retorikát is végzett. A bölcseleti tanulmányokra 1904–7-ben Pozsonyba került. Utána három évig Kalocsán tanított. 1910-től Innsbruckban a hároméves teológiai kurzust végezte. Utána Bp.-en két év alatt megszerezte a tanári diplomát latin és görög nyelvből. Egy évi pécsi tanítás után 1916-ban St. Andräban végezte a harmadik próbaévet. Utána korai haláláig Pécsett működött mint tanár, internátusi nevelő és gimnáziumi igazgató. Halála nagy veszteséget jelentett a vele indult pécsi kollégiumnak, mert elsőrangú tanár és nevelő volt.

1731-ben lépett be a bécsi újoncházba. A próbaidő letelte után 1734-ben Esztergomban tanított, majd Nagyszombatban elvégezte a hároméves bölcseleti kurzust. Utána három évig Pozsonyban volt tanár. 1742–5 között Nagyszombatban tanult teológiát. 1743. december 8-án ő mondta a nagy ünnepi szentbeszédet. 1746-ban Budán tanított, majd a következő évben Besztercebányán elvégezte a harmadik próbaévet. 1748-ban Nagyszombatban matematikát tanított. A következő évben a bécsi Theresianumban a bölcsészek felügyelője, majd az egyetemen a dialektika tanára volt. 1751–3-ban Győrben bölcseletet adott elő. Utána Trencsénben három évig könnyebb házi feladatköröket látott el valószínűleg egészségi okokból. 1757–8-ban Nagyszombatban kontroverziát tanított, majd Kassára és onnan Győrbe került, ahol meghalt. Győri tanársága idején adott ki egy matematikakönyvet.

1903–5 között testvérnovícius volt Nagyszombatban. 1906–41 között Szatmárnémetiben szabó, ruhatáros, a szolgák felügyelője, házi kísérő. 1942-től Nagykapornakon szabó, ruhatáros, házi mindenes. 1948-tól nyugdíjas.

Marosvásárhelyen született, Bécsben lépett be a Társaságba. 1645–7 között Nagyszombatban és Grazban végezte a bölcseletet. A magisztériumban Nagyszombatban, Győrben, Trencsénben és újra Győrben tanított. Kétéves kazuisztikai kurzust végzett Laibachban. 1655–6-ban a veszprémi misszióban dolgozott, majd a harmadik próbaévet végezte az ausztriai Judenburgban. 1658–63-ban lelkipásztor volt Gyöngyösön, Nagyszöllősön, Nagykárolyban és Szepesváralján. 1664-ben Ungváron és 1665-től haláláig Szepesváralján volt a ház lelkiatyja.

1648-ban Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaévek után 1650-ben Pozsonyban tanított és az iskolai színjátszás felelőse volt. Bölcseleti tanulmányait 1651–3-ban Grazban végezte. Utána egy-egy évig Nagyszombatban, Pozsonyban és Ungváron tanított. Teológiára Nagyszombatba került 1657-ben. 1660-ban szentelték pappá. A harmadik próbaévet Judenburgban töltötte. 1662–3-ban Nagyszombatban retorikát, 1664–72 között Kassán bölcseletet, kazuisztikát és kontroverziát tanított. 1673-tól a Rákóczi-misszióban dolgozott mint hitszónok. Munkácson halt meg.

1937–40 között a zugligeti Manrézában elvégezte a noviciátust és a retorikát. 1941–4 között Kassán filozófiát tanult. 1944-ben Pécsett volt magiszter, majd Szegeden elkezdte a teológiát. Tanulmányait 1948-ban fejezte be Rómában, ahol közben pappá szentelték. 1951-ben Münsterben végezte a terciát. Utána 1952–94-ig a római Germanicumban működött, először repetitorként a doktori tézisét írta, majd tanulmányai bejezése után, 1954-től a ház minisztere és ökonómusa volt, aki gondozta a San Pastoréban lévő villát is. 1995-ben szélütés érte, ezután bevonult az Írók Házának betegtermébe, ahol később elhunyt.

Nagyszombatból lépett be a trencséni újoncházba. 1660-ban Leobenben végezte a tanárképzőt. Utána Bécsben három évig bölcseletet tanult. Majd újabb három évig Pozsonyban tanított. A teológiát is Bécsben végezte 1667–70-ben. 1671-től Trencsénben az újoncmester segítője volt. 1673–6 között bölcseletet tanított Nagyszombatban, majd a következő két évben Linzben. 1679-ben Grazban, utána két évig Bécsben kazuisztikát tanított. Ezután lett dogmatanár Nagyszombatban, de csak két évre. 1684–5-ben Grazban házi lelkiatya volt. A következő évben rektor lett Pozsonyban. Hat év után szentírást tanított Nagyszombatban. 1694–9 között Rómában volt a Szent Péter-bazilika magyar gyóntatója. Mellette megkapta a feladatot: Hevenesi Gábor forrásgyűjtése számára másolni a vatikáni levéltárban a magyar egyháztörténelmet érintő anyagot. Öt évig dolgozott Rómában. Hazatérve 1705-ig Győrben volt rektor és a harmadik próbaév vezetője. Utána Nagyszombatba került házi lelkiatyának. 1708-tól a kurucok fogságában volt. Sárospatakon halt meg 1709. január 14-én.

1924–6 között Érden skolasztikus novícius. 1927–9 között a kalocsai jezsuita gimnáziumban befejezi középiskolai tanulmányait. 1930–2 között Szegeden filozófiát tanul, 1933–5-ig Pécsett magiszter: magyar és latin nyelvet tanít. 1936–9 között Szegeden teológiát tanul, közben pappá szentelik. 1940–3 között a bp.-i Tudományegyetemen magyar szakos középiskolai tanári diplomát szerez. 1944-ben Szegeden végzi a harmadik probációt. 1946–9 között a pécsi Pius Gimnáziumban latint és éneket tanít, a Mária-kongregáció prézese, majd szubminiszter és templomi gyóntató. 1949–50-ben Nagykapornakon plébános-helyettes, a Mária-kongregáció prézese. A szétszóratás után 1950–80 között Kecelen az általános iskolában tanít. 1980-tól a pannonhalmi szociális otthon lakója; 1983-ban halt meg.

Nagyszombatból Trencsénben lépett be a Társaságba. A kétéves próbaidő után egy-egy évig Sopronban és Pozsonyban tanított. 1696–8-ig Nagyszombatban tanulta a bölcseletet. Utána Kolozsváron volt tanár. 1702-ben Bécsben kezdte a teológiai tanulmányokat, melyeket egy év múlva Grazban folytatott. 1706-ban a harmadik próbaévre Judenburgba került. Utána két évig Komáromban tanított. 1709–13-ban Nagyszombatban négy évig bölcselettanár volt, majd szemináriumi rektor. A következő évben Grazban kazuisztikát adott elő. 1715–21 között Kassán teológiát és szentírástant tanított. 1722-ben kezdte elöljárói pályafutását: 1722–8 rektor és újoncmester Trencsénben, 1729–31-ben Pozsonyban rektor, 1732–6-ban Nagyszombatban az egyetem kancellárja és 1736. július 8-tól haláláig Kassán rektor volt, de Budán halt meg.

A Tolna megyei Tamásiban született. A középiskolát a pécsi Pius Kollégiumban bentlakó növendékként végezte. 1933-ban Bp.-en lépett be a Társaságba. A kétéves próbaidő után 1936-ban ugyanott P. Alaker György és P. Buzna Viktor vezetése alatt retorikát is végzett. A hároméves bölcseleti tanulmányok után jelentkezett a kínai misszióba. 1940–1-ben Pekingben tanulta a kínai nyelvet. 1943-tól Zikavejben két évig, majd Sien-Hszienben, amely akkor japán megszállás alatt volt, teológiát tanult. Ott szentelték pappá 1945-ben. A következő években onnan gondozta a környéken a keresztényeket. Mao Ce-tung katonái elűzték, és előbb Sanghajba, majd Pekingbe került, ahol gondoskodnia kellett a szeminárium anyagi ellátásáról. 1949-ben magyar kivándoroltak lelkipásztorának Amerikába küldték. Onnan rövidesen a kanadai Courtlandbe került, ahol a környéken nyolcszáz kivándorolt magyar család élt. Itt néhány év alatt felépítette a Szent László-templomot. 1954-től az Egyesült Államokban élt és dolgozott. Először South Norwalkban, 1955-ben Buffalóban, 1956–65-ig Inisfadán, 1966–70-ben Northportban és utána 2003-ig St. Jamesben a plébánián dolgozott. Fő feladataként egész észak-amerikai tartózkodása alatt a kínai jezsuita misszió prokurátori hivatalát látta el, ami azt jelentette, hogy neki kellett megszereznie az anyagi alapokat annak működésére főleg Dél-Koreában, Formozában és a Fülöp-szigeteken. E munkája mellett segítette A Szív terjesztését, és főleg írói tevékenységet folytatott. Fiatal korától verselt. Ez, úgy látszik, családi örökségből származott: anyai nagynénje Tanner Ilona, költői nevén Török Sophie, Babits Mihály felesége volt. 2002-ben New Yorkban a Fordham egyetem gondozóotthonába került, ahol két évvel később, kilencvenéves korában halt meg.

1926–8 között Érden volt skolasztikus novícius. 1929–31 között Szegeden hallgatta a filozófiát. 1932–4-ig a pécsi Pius Kollégiumban volt magiszter: hittant, francia nyelvet, matematikát és természetrajzot tanított. 1935-ben Innsbruckban kezdte el teológiai tanulmányait, majd 1938-ban Szegeden végzett, s ugyanitt végezte harmadik probációját. 1940-től a pesti Jézus Szíve-templomban, majd Kispesten lelkészi munkát végzett. 1943-ban rövid ideig Hódmezővásárhelyen lelkipásztor, majd újból Bp.-en miniszter és kongregációs prézes volt. 1944-től Pécsett hittant tanított. 1946–7 folyamán Szegeden volt lelkipásztor, a következő években a veszprémi szemináriumban spirituális. 1949-ben elhagyni kényszerült az országot. 1957-től Bécsben, a következő évtől kezdve Innsbruckban a magyar emigránsok lelkipásztora volt. 1960–1-ben Bécsben, a Pázmáneumban, 1962–5 között pedig a bécsi burgenlandi szemináriumban volt spirituális, valamint a bécsi magyar lelkésznek segített a magyarok lelki gondozásában. 1966–70 között kórházlelkész, 1971–90-ig Bécs-Mauerban plébániai lelkész volt. Bécsi tartózkodása idején Mindszenty bíborosnak volt a gyóntatója, akinek halálánál is jelen volt. 1990-ben hazatért Mo.-ra, először a Radvány utcai rendházban élt, majd Pilisvörösvárra került, ahol elhunyt.