Csávossy Elemér

Bánsági nagybirtokon gazdálkodó bárói családból származott mint a legfiatalabb, tizedik gyermek. Elemi iskolai tanulmányait magánúton végezte otthon. 1893-ban Kalocsán az internátus növendékeként kezdte a középiskolát, melyet a bécs-kalksburgi jezsuita gimnáziumban fejezett be. 1903-ban az ausztriai St. Andräban lépett be a Társaságba, ahol a kétéves próbaidő végeztével retorikai tanulmányokat is folytatott. 1905–8 között bölcselethallgató volt Pozsonyban, 1909–12-ben teológus Innsbruckban, és a következő évben harmadik probációs a belgiumi Drongenben. 1913–5 között matematika-fizika szakon szerzett tanári oklevelet. 1916-tól Kalocsán tanította először szakjait, majd 1919-től bölcseletet az odakerült főiskolán. 1921–4 között Nagybecskereken lelkipásztor és misszinárius volt. 1924-ben, a Délvidékről való visszatérte után hamarosan tartományfőnök lett. Kormányzása idejére esett az elvállalt kínai misszió szerencsés fejlődése. Nevéhez fűződik a Manréza lelkigyakorlatos ház és a noviciátus létesülése Bp.-en. Ő segítette elő a vizitációs rend mo.-i megtelepedését is. 1927 szeptemberétől Szegeden az egyházmegyeközi szemináriumban szónoklattant tanított, s részt vett a lelkipásztori munkában is. 1928–32-ig tanár és az internátus vezetője, 1935-ig rektor és a gimnázium igazgatója volt Kalocsán. A fiatal Kerkai Jenő egy kis cikket írt a vatikáni Osservatore Romano alapján Jézus szegényekhez való viszonyáról, melyre az érsekségtől nem kapta meg a nyomtatási engedélyt. Csávossy mint rektor tiltakozott emiatt az általános helynöknél, az felkérte őt, hogy tartson előadást a kalocsai Urak Társadalom- és Természettudományos Körében nézeteiről. Mindez közvetlenül a pápa szociális körlevele, a Quadragesimo Anno megjelenése előtt történt. Az előadásnak nagy sikere lett. A Magyar Kultúra 1931. április 5-i számában megjelent a szöveg. A napilapok vezércikkekben elismerően, a katolikus Nemzeti Újság tartózkodóan, a szociáldemokrata Népszava ellenségesen írt róla. Csávossy munkájában nem maradt a társadalmi problémák tárgykörében. Rendi feladatai más irányba terelték. 1935–9-ben Szegeden a harmadik probációt végző atyák vezetője lett. 1940–42-ben Kassán a bölcseleti főiskola rektora, majd újra a probációsok főnöke előbb Szegeden, utána Bp.-en a Manrézában. Ezekben az években fontos szerepe volt az Unum Szövetség megalapításában és posztulátorként több boldoggá avatási per elindításában (Bogner Mária Margit, Kaszap István és Batthyányi-Strattmann László, 1946-ban Apor Vilmos). 1949. szeptember 15-én vette át a magyar rendtartomány irányítását. 1951. május 7-én a rendőrség letartóztatta. 1952-ben nyolc és fél évi börtönbüntetésre ítélték. A rabságban sokat kellett szenvednie. 1956 októberében szabadult. Utána Budapesten a piaristák szomszédságában, a Mikszáth Kálmán téren talált menedéket. 1961-től a pannonhalmi szerzetesi szociális otthon lakója lett, ahol 1972-ben halt meg.