Online Jezsuita Történeti Névtár

†1773 után.
A kremsi jezsuita kollégiumból lépett be a bécsi újoncházba. A két év próbaidő után 1726-ban Leobenben elvégezte a tanárképzőt. A következő három évben Nagyszombatban bölcseletet tanult. 1730–1-ben a németországi Passauban tanított, majd Bécsben egy évig matematikát tanult. 1733–6-ban Grazban teológiát, utána ugyanott egy évig egyházjogot végzett. Ott szentelték pappá 1736-ban. Rendi képzését 1738-ban Judenburgban fejezte be a harmadik próbaévvel. 1739-ben Linzben matematikát, a következő évben Budán bölcseletet tanított. 1741–4-ben Kolozsváron volt a matematika tanára. 1745–7-ben Kassán bölcseletet adott elő. Utána egy évig Pozsonyban lelkipásztori munkát végzett. Tanári működését 1749–55 között mint matematikatanár Bécsben fejezte be. 1756-tól a Társaság feloszlatásáig szülővárosában, Kremsben volt előbb iskolaigazgató, majd házi lelkiatya. Kassai működése idején ott jelent meg két latin műve, az egyik bölcseleti tárgyú, a másik egy bevezetés a csillagászatba.

Pécsett vették fel és a trencséni újoncházban lépett be a Társaságba. A próbaidő után Győrben tanított. 1720–2 között Nagyszombatban végezte a bölcseletet. 1723–5-ben Kolozsváron volt nevelő és tanár a középiskolában. 1726–9-ben Kassán teológiát tanult. Ott szentelték pappá 1728-ban. 1730-ban Kőszegen tanított. A következő évben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1732-ben kezdte meg mozgalmas életét Szatmárnémetiben mint hitszónok. 1733–6-ban Kolozsváron bölcseletet tanított. A következő évben Nagybányán volt hitszónok; utána Egerben két évig kontroverzteológiát, egy évig Nagyszombatban kazuisztikát tanított. 1741–2-ben Székesfehérváron, 1743-ban Győrben, 1744-ben Nagyváradon volt hitszónok. Utána 1745-6-ban Felsőbányán lett házfőnök és plébános. Két év után Nagybányán végzett egy évig lelkipásztori munkát. 1749-ben Budán házi lelkiatya, Egerben két évig házgondnok volt. 1753-ban Gyöngyösön lett házfőnök. Két év múlva Egerbe került lelkipásztori munkára, majd 1756 őszén Sopronban halt meg. Fiatalabb korában több könyvet írt: megemlítendők a kolozsvári kollégium története, valamint Mo. és Erdély kronológiája.

Az ausztriai St. Andräban végezte újoncidejét, s tanult egy évig retorikát. Utána egy évig volt Szatmárnémetiben felügyelő az internátusban. A bölcseletet 1885–6-ban Pozsonyban végezte, majd újra Szatmárnémetibe került. Kétéves teológiai kurzust végzett Innsbruckban 1888–9-ben. Ott szentelték pappá 1889-ben. 1890–3-ban Kalocsán volt némettanár és internátusi felügyelő. A harmadik próbaévet Linzben végezte. 1894-től élete végéig Nagyszombatban működött: 1902-ig mint szlovák ünnepi szónok, 1897–1903-ban népmisszionárius, valamint 1901-től a magyar és 1907-től a szlovák Jézus Szíve Hírnöke szerkesztője volt.

Brüsszelben született, tizenöt éves korában Malinban lépett be a Társaságba. A bölcseletet Leuvenben, a magisztériumot Malinban végezte. A teológiai tanulmányokra 1640-től újra Leuvenbe került, ahol 1644-ben pappá szentelték. Képzésének befejezése után Leuvenben három évig bölcseletet, Antwerpenben két évig morális teológiát tanított, majd Kortrijkban rektor volt. 1653 áprilisában Rómába kellett mennie, ahol a Társaság titkárának segítője lett.
1661 júniusában, amikor P. Olivát P. Nickel vikáriusává nevezték ki utódlási joggal, Noyelle német asszisztens lett. Ezt a hivatalt huszonegy évig viselte. P. Oliva halála előtt Noyelle-t jelölte ki vikáriusává.
Az asszistensekkel egyetértve az általános rendgyűlést 1682. június 21-re hívta össze Rómába. Még az új rendfőnök megválasztása előtt a nagygyűlés megbízta a vikáriust, hogy járjon közben XI. Ince pápánál, kérve, hogy a X. Ince pápa által kiadott rendelkezést (a Társaságnak minden kilencedik évben nagygyűlést kell tartania) vonja vissza. A pápa erre nem volt hajlandó.
Az új rendfőnök választására július 5-én került sor, amikor egyhangúlag Noyelle-t választották a rend generálisává. Mielőtt az asszisztensek választására került volna a sor, világossá tették, hogy az asszisztencia neve nem függ a nemzettől, ami azt jelentette, hogy ahhoz az asszisztenciához tartoznak, ahová tartományuk. Továbbá kérték, határozzák meg pontosan, milyen segítséget kell nyújtaniuk az asszisztenseknek a Társaság kormányzásában. A gyűlés nem volt hajlandó válaszolni erre, csak azt rendelte el, hogy az asszisztensek háromhavonta gyűljenek össze, és döntsenek arról, mi az, amit a rendfőnök tudomására kell hozniuk.
A nagygyűlés összesen ötvenhét dekrétumot hozott. Például a coadjutor spiritualisok számára előírták a legalább harmincéves életkort és tizet a Társaságban (14. dekrétum). Az elöljárók nem beszélhetnek arról, amit az alattvalóktól hallottak a lelki életről szóló számadásban (15. dekrétum). A francia püspökök kérésére a rendfőnök megengedheti, bizonyos feltételek mellett, a jezsuiták közreműködését az egyházmegyei szemináriumokban (26. dekrétum). Több dekrétum (36–41.) foglalkozott a szegénység problémáival. A rendfőnök kérésére a nagygyűlés szigorú rendeleteket hozott azok ellen a rendtagok ellen, akik tiszteletlenül beszéltek szerzetestársaikkal vagy a világiakkal (19. dekrétum).
Az új rendfőnök megválasztásakor a Társaságnak tizennyolcezer tagja volt harmincöt provinciában és két viceprovinciában az olasz, a francia, a német, a portugál és a spanyol asszisztenciában. Az éves növekedés aránylag kicsi volt: átlag nyolcvan. Az egyetlen – nagyon rövid – levél, amelyet a rendfőnök a tartományfőnököknek írt, a devocionális fogadalmakról szólt (1683. augusztus 7.).
Noyelle kormányzása alatt alapították a loyolai, a strasbourg-i és a milánói kollégiumot. A 26. dekrétum alapján a rend átvette Strasbourg-ban, Aix-en-Provence-ban és Toulouse-ban az egyházmegyei szemináriumokat, valamint a touloni és a bresti szemináriumokat a tengeri lelkipásztorok képzésére.
Ezekben az években a népmissziók és a csoportoknak adott lelkigyakorlatok jelentős fejlődésnek indultak. Huby Vince irányította a lelkigyakorlatokat Franciaországban. A népmissziókban kitűnt Chaurand Franciaországban, González Spanyolországban, Vieira Portugáliában, Segneri Itáliában, Jenningen Németországban és a hódoltsági missziók Magyarországon. A norvég és a kínai missziók megsegítésére a paderborni püspök, Fürstenberg Ferdinánd kilencvennégyezer talléros alapítványt tett, ami harminchat misszionárius eltartását biztosította. Noyelle idejében Moszkvában, Jerevánban (Örményországban) és Törökországban is tartózkodtak jezsuiták.
Noyelle-nek sok nehézséget okozott a missziók helyzete a Hitterjesztési Kongregációval folytatott vitában, amely nem fogadta el a spanyol–portugál befolyást gyarmataik területén. Noyelle idejében XI. Ince pápa uralkodott, akivel jó viszonyban volt.
1577 körül született a szlovákiai Nahácsony. Turócon vették fel a Társaságba 1597. március 12-én, de próbaidejét Brünnben végezte. 1599-ben Vágsellyén tanított grammatikát. 1602–3-ban Olmützben bölcseletet tanult. 1604-ben Prágában kezdte meg teológiai tanulmányait, de október 8-án meghalt.

1944–6 között a zugligeti Manrézában végezte a noviciátust. 1946–9-ig Szegeden filozófiát hallgatott. Elöljárói ajánlatára 1949-ben külföldre ment és Innsbruckban fejezte be filozófiai tanulmányait. 1949–52 között Feldkirchben töltötte magiszteri éveit. 1952–6 között a belgiumi Enghienben tanulta a teológiát. Missziós küldetésben a chilei tartományhoz applikálták 1956–75-ig. Spanyol nyelvet tanult kezdetben a Padre Hurtado helységben levő juniorátusban. 1957–8-ban Chillánban a kollégiumi diákok lelkiatyja és franciatanár volt. 1958–9-ig végezte La Cejában (Kolumbia) a terciát. 1960-ban Chillánban a jezsuita kollégium rektora volt és francia nyelvet oktatott. 1961-ben a noviciátusban és a juniorátusban (Padre Hurtado) adminisztrátor és miniszter. 1962–7 között Valparaisóban tanult az egyetemen francia nyelvet és pedagógiát, majd tanított az egyetemen és a Ruben Castro kollégiumban. 1968–75 között Antofagastában tanított francia nyelvet, valláskultúrát és egyetemi lelkészként is működött. Az 1969–70-es tanévben Párizsban töltötte a szabbatikus évét. 1975–2007 között Montrealban a magyar plébánián volt lelkész. 2007-ben hazatért, a szegedi jezsuita templomban volt lelkész 2019.03.20-ai haláláig.

1926–8 között Érden végezte a noviciátust, majd 1929–31 között a kalocsai jezsuita gimnáziumban befejezte középiskolai tanulmányait. 1933–4-ben Szegeden filozófiát tanult, majd 1935–7 között a pécsi Pius Kollégiumban töltötte magiszteri éveit. 1938–41 között Szegeden végezte a teológiát. 1944-től a pesti Jézus Szíve-templomban volt lelkész, misszionárius. 1946-ban Nagykapornakon volt plébánoshelyettes és hittantanár. 1947–50 között Mezőkövesden volt lelkész, hitoktató, a Mária-kongregációk prézese. A szétszóratás után, 1950–2 között először Nagyatádon volt káplán, majd 1952–4-ig Bp.-en fizikai munkás. 1954–82 között a gyóni szociális otthonban mindenes és spirituális volt, 1971-ben nyugdíjba vonult, de tovább folytatta tevékenységét. 1983–9 között a hejcei szociális otthonban volt spirituális.

Nagyszombatban elvégezte a bölcseleti szakon a fizikát is, amikor belépett a bécsi újoncházba. 1744-ben Leobenben tanult a tanárképzőben. Utána 1745–7-ben Nagyszombatban újra bölcseletet kellett hallgatnia. 1748-ban Besztercebányán, utána két évig Lőcsén, majd megint Besztercebányán volt tanár. 1752–5 között Nagyszombatban tanult teológiát. Ott szentelték pappá 1755-ben. Első munkahelye a motyóki misszió volt egy évig. Utána Besztercebányán végezte a harmadik probációt, majd három évre visszatért Motyókra. 1762–4-ben Szakolcáról népmissziós mukát végzett. 1764-ben Erdélybe került. Mária Terézia kérte a jezsuitákat, hogy dolgozzanak az anabaptisták megtérítésén. Így került 1764-ben a nagykárolyi rendházból Alvincba. 1766–70 között az évi katalógusban hivatala „császári-királynői misszionárius”. 1771-ben Nagyszebenbe került, ahol ugyanezen a címen királyi árvaházat vezetett. Valószínűleg megmaradt ebben a hivatalában a Társaság feloszlatása után is. 1782-től nagyszeben-külvárosi plébános lett. 1784-ben nyitrai őrkanonokká nevezték ki.

Besztercebányáról lépett be a bécsi újoncházba. A kétéves próbaidő után Győrben tanult a tanárképzőben. Egy évig Eperjesen tanított, utána 1660–1-ben Kassán végezte a kétéves bölcseleti tanulmányokat. 1762-ben Selmecbányán, utána két évig Nagyváradon és Budán tanított középiskolában. 1766–9-ben Nagyszombatban volt teológus, majd Egerben harmadik próbaéves. 1771–3 között Felsőbányán lelkipásztorként működött. A Társaság feloszlatása után előbb Nagyszombatban volt középiskolai tanár, majd a besztercebányai tankerületben a népiskolák felügyelőjévé nevezték ki. Apát és kanonok lett. Berchtoldt Ferenc püspöknek szoros munkatársa volt.

A noviciátust Feldkirchben kezdte és a budai Manrézában fejezte be. 1949-ben Szegeden elkezdte a filozófiát, de külföldre kényszerült, így filozófiai tanulmányait Chieriben folytatta, végül Leuvenben fejezte be 1952-ben. Ugyanitt végezte 1953–6 között a teológiát. A terciát Valenciában töltötte 1957-ben. 1958–9 folyamán a chilei fővárosban volt lelkész. 1960-ban Chuquicamatában volt kórházlelkész és hittantanár. 1961–3-ban Santiago de Chilében a jezsuita rendházban volt miniszter és lelkész. 1964–7 között Aricában volt lelkész. 1968–73 között a perui fővárosban, Limában volt lelkész, teológiai tanár és lelkigyakorlat-vezető. 1974-ben Los Organosban működött mint lelkész. 1975-től Spanyolországba helyezték, Barcelonában volt lelkész. 1976–7-ben Stockholmban a magyar emigránsok lelkipásztora, 1978-ban Muttenben, majd 1979–84 között Kriensben szolgált. Ezután Svájcba került, 1985–99 között Perlenben lett káplán, majd plébános; közben a Luzern környékén élő magyarokat is ellátta. 1999-ben Schönbrunnban, a lelkigyakorlatos házból gondozta a magyarokat, de gyenge egészsége miatt 2003-ban nővéréhez költözött Stockholmba.

Jogi tanulmányokat végzett, járásbíró volt, de az I. világháború idején behívták katonának, hadifogságba esett. Vlagyivosztokon keresztül tért vissza hazájába, 1921-ben. 1923–5 között Érden végezte a noviciátust, majd 1926–7-ben Jersey-ben hallgatott filozófiát. 1928–9-ben Kalocsán töltötte a magiszteri éveit, majd Szegeden befejezte filozófiai tanulmányait, utána a teológián tanult. 1935-ben Ankarába, a török misszióba küldték, közben 1937-ben visszatért Szegedre, ahol a terciát végezte. 1938-tól Isztambulban a magyarokat pasztorálta, majd 1939–54 között Ankarában volt magyar lelkész. 1955-től az Egyesült Államokba helyezték, ahol 1955–6-ban Detroitban, 1957–63-ig Clevelandben volt lelkész. 1964–7 között Pittsburgh, 1968–91 között Buffalo székhellyel utazó misszionárius volt a szórványban élő magyarok között. 1991-ben egészsége meggyengült, New Yorkban a Fordham egyetem betegtermébe került, ahol két év múlva elhunyt.

1628-ban lépett be a Társaságba a leobeni újoncházban. 1631–2-ben Nagyszombatban tanított középiskolában. A következő három évben Grazban végezte a bölcseleti tanulmányokat. Utána egy évig tanár volt Gyöngyösön. A teológiára szintén Grazban került, ahol 1640-ben pappá szentelték. 1641–6-ig a hódoltsági misszióban Pécsett dolgozott, ahol 1643–6 között elöljáró volt. 1647–53-ban Erdélyben, Kolozsmonostoron működött, 1650–2-ben mint a misszió főnöke. 1654–66 között újra a hódoltsági misszióban dolgozott és házfőnök volt Gyöngyösön. Onnan Ungvárra került rektornak. 1670-ben Szepesváralján lett házfőnök, és 1674-től haláláig Nagyszombatban volt a rendház lelkiatyja.

A bécsi újoncházba lépett be, de próbaéveit Trencsénben folytatta. 1659-ben Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1660–2-ben Bécsben bölcseletet tanult. A következő három évben Zágrábban tanított középiskolában. 1666–9-ben Bécsben tanulta a teológiát is. Utána egy-egy évig Nagyszombatban, Bécsben és Grazban retorikát tanított. 1674–8 között Bécsben bölcseletet adott elő. A következő négy évben Zágrábban volt rektor. 1683-ban Grazban kazuisztikát tanított. Egy év múlva Münchenben lett teológiatanár. Visszatérve Bécsbe a Mária-kongregációt vezette. 1686-tól vicerektor, 1687–9-ig rektor volt Zágrábban, majd ugyanott kazuisztikát tanított. 1691-ben Nagyszombatban, 1692–3-ban Grazban teológiát adott elő, és a teológiai kar dékánja volt. 1694-től Nagyszombatban volt rektor, 1697-ben Judenburgban a harmadik probációt végző atyák vezetője és 1699-ben a tartományfőnök titkára lett. 1700–3-ig Grazban, 1704–8-ig Zágrábban volt rektor. 1709-ben, hetvenéves korában lett tartományfőnök. 1711. január 2-án Klagenfurtban hunyt el.

Nagyszombatból lépett be a trencséni újoncházba. A próbaidő után Leobenben volt a tanárképzőben. 1683-ban Bécsben kezdte a bölcseletet, de a törökök bécsi ostroma miatt Prágában folytatta 1684–5-ben. A következő évben Győrben, 1687–8-ban Nagyszombatban, majd újra Győrben tanított középiskolában. 1690-ben Nagyszombatba került a teológiai tanulmányokra. 1693-ban szentelték pappá. A következő évben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1695-ben kezdte meg főiskolai működését. Nagyszombatban etikát adott elő. Onnan három évre Kassára került a bölcsészeti karra, majd újabb három évre Kolozsvárra. Valószínűleg Nagyszombatban kellett volna folytatnia tanári működését, de a tanév elején meghalt.

A velencei rendtartományba lépett be 1918-ban. 1922–4 között Barcelonában bölcseletet, utána egy évig Innsbruckban, majd három évig Nápolyban teológiát tanult, ahol 1928-ban pappá szentelték. 1929–32-ig Rómában a Gergely Egyetemen bölcseletet tanított, majd egy évig a svájci Davosban volt szanatóriumban. Utána végezte a harmadik próbaévet, azután Goriziában bölcseletet tanított. 1935–9-ben tartományfőnök volt Velencében. Kormányzása alatt nyílt meg Gallaratéban az új nagy bölcseleti főiskola, ahol az első rektor volt két évig. 1941-ben Rómában a Gergely Egyetem rektora lett. Metafizikát tanított szigorúan tomista alapon. Rektorsága a háború nehézségein keresztül 1951-ig tartott, de utána ott folytatta tanári működését. 1956-ban a rendfőnökségen tanulmányi felügyelő lett. 1964-ben a rend római nemzetközi intézményeinek, melyek közvetlenül a rendfőnök hatáskörébe tartoztak, delegátusi minőségben elöljárója lett. A XXXI. általános rendgyűlés generálisi asszisztenssé választotta. Római egyházi körökben keresett tanácsadó volt, például VI. Pál és I. János Pál pápa gyóntatója volt. Ezért esett rá II. János Pál választása, amikor Pedro Arrupe rendfőnök váratlan betegsége miatt nem tudta többé ellátni hivatalát. A pápa delegátusaként feladata lett a rend teljhatalmú vezetése és a következő új generálist választó rendgyűlés előkészítése. Úgy látszik, a pápa hosszan tartó munkának gondolta ezt, ezért Dezza mellé, tekintettel magas korára, utódlási joggal P. Giuseppe Pittau olasz jezsuitát nevezte ki.
A pápai kinevezés dátuma 1981. október 5. volt. A Társasággal október 13-án közölték. Dezza október 31-én foglalta el hivatalát. 1982. február 23-tól március 3-ig egybehívta a tartományfőnököket a rendi központ villájába, Grottaferratában. Itt megtárgyalták a Társaság helyzetét és a pápával adódott nehézségeket. 1982. február 27-én a pápa egy nagyon világos beszéde után engedélyt adott új rendfőnök választására. Dezza kormányzása idején húsz új tartományfőnököt nevezett ki. Igyekezett megszüntetni a Társaságon belüli feszültségeket és visszaállítani az egységet, ami rövid időn belül megtörtént. Ezért 1982. december 8-án hivatalosan egybehívta a XXXIII. általános rendgyűlést, amelynek feladata volt, hogy Arrupe lemondásáról és az új rendfőnök választásáról tárgyaljon.
Az új rendfőnök megválasztásával Dezza pápai delegátusi hivatala is megszűnt. Rómában maradt, több vatikáni hivatal tanácsadójaként. 1991. december 17-én a pápa bíborossá nevezte ki. Kilencvennyolc éves korában halt meg. II. János Pál pápa tartotta érte a gyászmisét a Szent Péter-bazilika főoltáránál.

Próbaidejét Bécsben, a tanárképzőt Leobenben végezte. 1718-ban Steyrben tanított. A három év bölcseleti tanulmányokra újra Bécsbe került. 1722–3-ban Klagenfurtban, 1724-ben Judenburgban tanított. Grazban volt teológus 1725–8-ban. Ott szentelték pappá 1727-ben. 1729-ben Judenburgban fejezte be rendi képzését a harmadik próbaévvel. Harminckét éven keresztül fő munkaterülete volt a hitszónoklat. Gyakran változtatta állomáshelyét. 1739-ig a rendtartomány osztrák felében dolgozott. Attól kezdve a keleti részeken volt alkalmazásban, egyes helyeken többször is. 1739-ben Kőszegen kezdte mo.-i működését. Itt három alkalommal összesen kilenc évig prédikált. Állomáshelyei voltak még: Sopron, Nagyszeben, Temesvár (kétszer), Eszék (kétszer), Varasd és Pécs. 1762-től haláláig Leobenben élt valószínűleg gyenge egészséggel, mert egyetlen feladataként ő volt a ház lelkiatyja.

Pozsonyból származott, 1650-ben Bécsben lépett be a Társaságba. A kétéves próbaidő után Passauban volt a tanárképzőben. 1654–6 között Grazban végezte a bölcseleti tanulmányokat. Utána egy-egy évig Linzben, Passauban és Bécsben tanított középiskolában. 1560-ban Grazba került a teológiára. Ott szentelték pappá 1663-ban. A harmadik próbaévet Judenburgban végezte. 1665-ben Komáromban kezdte meg lelkipásztori működését, melyet a következő két évben Győrben folytatott. Mo.-on dolgozott még 1677–80 között a pozsonyi rendház elöljárójaként. 1685-ben a törökök elleni felszabadító háborúban a Stahrenberg-légiónál volt tábori lelkész, 1691-ben pedig a Mo.-on dolgozó katonalelkészek elöljárójaként működött. 1699-től haláláig Budán volt a ház lelkiatyja.

Fiuméban született, másodéves teológus korában lépett be a bécsi újoncházba. A próbaidő után két évig Zágrábban tanított. 1696–7-ben teológiát tanult Grazban, ahol pappá szentelték 1697-ben. 1698-ban Judenburgban végezte a harmadik próbaévet, 1699-ben Zágrábban bölcseletet adott elő. 1700–2-ben Klagenfurtban bölcseletet és matematikát, a következő évben Zágrábban kazuisztikát tanított. 1704–6 között Loretóban volt horvát gyóntató. Utána két évig Bécsben kazuisztikát, majd Grazban négy évig teológiát adott elő. 1714-ben a tartományfőnök helyettese, majd 1715 novemberében tartományfőnök lett először 1718-ig, majd 1721–24 között. A közbenső években és 1725-től haláláig a császárné gyóntatója volt.

Húszéves korában szülőföldjén, Hollandiában lépett be a Társaságba, de tanulmányaiban csak a grammatikáig jutott. A rendben kellett tovább tanulnia. A források hiánya miatt nem lehet tudni, mikor jött az osztrák rendtartományba. 1583-ban Grazban retorikát tanult, a következő évben Olmützben bölcseletet és az internátusban volt felügyelő. 1589-ben Prágában teológiát tanult, és még abban az évben pappá szentelték. A következő három évben Olmützben az internátus helyettes vezetője volt. 1593–7-ben Turócon házgondnokként, az internátus vezetőjeként és lelkipásztorként működött. 1598-ban Turócremetén volt német hitszónok. 1599-ben Bécsben látta el a házgondnoki teendőket. 1600–3 között Vágsellyén volt hitszónok és házi lelkiatya. 1604–5-ig Turócon és Salkón előbb lelkipásztori munkát végzett, majd házfőnök lett, de rövidesen meghalt Bécsben.

Iglón született, Gyöngyösön vették fel a Társaságba, a bécsi újoncházban kezdte el szerzetesi életét. A próbaidő leteltével Lőcsén tanított egy évig. 1698–1701 között Kassán végezte el bölcseleti tanulmányait. Utána Szepesváralján egy, Eperjesen két évig tanított. 1705-ben Nagyszombatban kezdte el a teológiát, de a negyedik évet a bécsi Pázmáneumban végezte, mert a Rákóczi-szabadságharc alatt Nagyszombatból elűzték a jezsuitákat. 1708-ban ott szentelték pappá. A harmadik probációt a következő évben Linzben végezte. Papi működését Kolozsváron kezdte népmisszionáriusként magyar és német nyelvű hívek között. A következő két évben német ünnepi hitszónok lett. 1713–5-ben a hároméves bölcseleti kurzust adta elő. Utána egy évig Székelyudvarhelyen volt házfőnök és Kolozsváron házgondnok. 1718–21 között Rómában volt a Szent Péter-bazilika magyar gyóntatója. Hazatérve 1722-ben Budán a kazuisztika tanára, majd Kassán a konviktus igazgatója, azután újra Budán a szeminárium főnöke lett. 1725–6-ban Kolozsváron tanított kazuisztikát. A következő évben Budán a ház lelkiatyja, 1728–9-ben Gyöngyösön, majd Egerben lett házfőnök, ahol 1730-ban meghalt.

Az I. világháború előtt Kalocsán volt aspiráns, majd a háború alatt Ausztriában teljesített szolgálatot. 1920–1 folyamán Szegeden volt testvérnovícius. Majd Feldkirchbe került, hogy tanulmányozza az ottani konyhát. 1924–5-ben Kalocsán, 1926–7-ben Szegeden, 1928–9-ben a pesti rendházban, 1930-ban újból Kalocsán, 1931–6 között a pécsi Pius Kollégiumban, végül 1937-ben ismét Szegeden volt szakács.