Delpini János

Nagyszombatban elvégezte a bölcseleti szakon a fizikát is, amikor belépett a bécsi újoncházba. 1744-ben Leobenben tanult a tanárképzőben. Utána 1745–7-ben Nagyszombatban újra bölcseletet kellett hallgatnia. 1748-ban Besztercebányán, utána két évig Lőcsén, majd megint Besztercebányán volt tanár. 1752–5 között Nagyszombatban tanult teológiát. Ott szentelték pappá 1755-ben. Első munkahelye a motyóki misszió volt egy évig. Utána Besztercebányán végezte a harmadik probációt, majd három évre visszatért Motyókra. 1762–4-ben Szakolcáról népmissziós mukát végzett. 1764-ben Erdélybe került. Mária Terézia kérte a jezsuitákat, hogy dolgozzanak az anabaptisták megtérítésén. Így került 1764-ben a nagykárolyi rendházból Alvincba. 1766–70 között az évi katalógusban hivatala „császári-királynői misszionárius”. 1771-ben Nagyszebenbe került, ahol ugyanezen a címen királyi árvaházat vezetett. Valószínűleg megmaradt ebben a hivatalában a Társaság feloszlatása után is. 1782-től nagyszeben-külvárosi plébános lett. 1784-ben nyitrai őrkanonokká nevezték ki.