Jost Peter

Egyike volt azoknak a svájci fiataloknak, akik a 19. század vége felé az osztrák–magyar rendtartományba kérték felvételüket. Újoncidejének első évét az osztrák St. Andräban töltötte, a másodikat Nagyszombatban. Két év retorikai tanulmányokra visszatért St. Andräba. Rögtön utána három évig francia nyelvet tanított a gimnáziumban Kalocsán. A bölcseletet Pozsonyban végezte. Egy év újabb tanárkodás után Innsbruckba került a hároméves teológiai kurzusra. A harmadik próbaévben Bécs-Lainzban találjuk. 1896-tól 1904-ig Kalocsán számtant és mértant tanított. 1906–11-ig Nagykapornakon házfőnök és a tartomány anyagi alapjait képező földbirtok igazgatója. 1909-ben, amikor megalakult az önálló magyar rendtartomány, azt választotta otthonául. 1911–8 között a tartományfőnök helyettese volt, majd visszatért Nagykapornakra. 1924-től Szatmárnémetiben volt vicerektor, 1927-ben Kalocsán házgondnok s a következő három évre Bp.-en újra a tartományfőnök helyettese. 1936-ig nagykapornaki házfőnök volt. Utána Kalocsára került, ahol időskorában kedvenc foglalkozásának élhetett: maga gyűjtötte gyógynövényekből teát készített. Neve ismert volt az egész országban, sokan fordultak hozzá betegségeikben. Nagy botanikai ismereteiről könyvet is írt Növények és gaz a természetes gyógykezelésben címmel. 1950-ben Kalocsáról őt is elhurcolták, de a svájci követség közbenjárására elhagyhatta az országot. Utolsó éveit haláláig az ausztriai Feldkirchben töltötte, ahol a svájci rendtartománynak kollégiuma volt.