581 – 600 / 1554 megjelenítése

Kaprinay István

Kaprinay István
1714. aug. 12. Érsekújvár. Nyelv: magyar. SJ 1729. okt. 14. Bécs. Psz. 1743. Nagyszombat. F. 1747. aug. 15. 4 fog. prof. Kolozsvár. †1785. dec. 26. Nagyszombat.
Életrajz
A középiskolát Nagyszombatban, a kétéves próbaidőt Bécsben végezte. 1732-ben Sárospatakon tanított. 1733–5 között Kassán tanulta a bölcseletet. 1736-ban Egerben, 1737–9-ben Kolozsváron volt tanár. 1740–1-ben Kassán, 1742–3-ban Nagyszombatban végezte a teológiát. 1743-ban szentelték pappá. A következő évben a harmadik probációra Besztercebányára került. Már tanulmányai alatt kitűnt szónoki képessége. 1745-ben Nagybányán, a következő évben Nagyváradon lett hitszónok. 1747–51-ig Kolozsváron matematikát és bölcseletet tanított. 1752–3-ban Győrben volt hitszónok, majd Egerben a kontroverzia tanára. 1755–65 között Kassán történelmet, hitszónoklatot, kánonjogot és szentírástudományt tanított. 1766-tól a nagyszombati egyetemen történelmi kutatásokat folytatott. A feloszlatás után is haláláig ott maradt.
Főleg történészként vált ismertté. A nagy történelmi forrásgyűjteményt, melyet Hevenesi Gábor kezdeményezett és meg is valósított, ő nemcsak rendezte, hanem saját kutatásaival ki is egészítette. Hevenesi gyűjteménye főleg az egyháztörténelemre terjedt ki. Kaprinay másolta az állami levéltárak anyagát is Pozsony, Kassa, Szakolca, Bártfa, Eperjes, Nagybánya és Nagyszeben városokban, a leleszi konvent jelentős levéltárát, azonkívül volt jezsuita levéltárakat és főúri családok, mint a Csáky, Nyéki, Perényi, Sztáray és Vécsey levéltárait is. Kéziratos gyűjteménye százkét kötetet tesz ki. Ehhez jön tizenhét kötet jegyzet és előmunkálatok és tíz kötet vegyes anyag. A kiadást is tervbe vette, de az a Társaság feloszlatása után már nem valósulhatott meg. Hogy ezzel mit vesztett a történelemtudomány, mutatja a két kötet: Hungaria diplomatica temporibus Mathiae de Hunyad Regis Hungariae. A Kaprinay-gyűjtemény ma az ELTE Egyetemi Könyvtárában található.
M
M: De arte amicitiae parandae. Kolozsvár, 1750; Via viri in adolescentia. Kolozsvár, 1751; Exercitationes Eucharistiae. Kolozsvár, 1751; Idea sapientis. Kolozsvár, 1751; Úr-napi Bizonyitás. Kassa, 1755. Institutio eloquentiae sacrae generatim. 2 k. Kassa, 1758; Hungaria diplomatica temporibus Mathiae de Hunyad Regis Hungariae. 2 k. Bécs, 1767–71.
Ir
Ir: DHCJ III. 2173. MAMŰL V. 91–2; MKL VI. 164; Nom. II. 684; Po Magyar 1050; Petrik 1712–1860/II. VII; So IV. 916–20; St 168–9; Szi V. 980–3; ÚMÉL III. 730; Kaprinai István. (1714–1786). KJKT 69; Zelliger 218–20; Kemény L.: Kaprinai István. Levéltárosok Lapja 4. (1916) 24; Catalogus librorum manuscriptorum Bibliothecae R. Universitatis Scientiarum Budapestiensis. II/1–4. Bp., 1889–1910. 3. rész: Collectio Kaprinayana. 1–782; Hóman B.: A forráskutatás és forráskritika története Magyarországon. Bp., 1925. 13–5, 400–1; Hölvényi G.: Ungarische Jesuiten als Historiker. Armarium. Bp., 1976. 186–8; Kosáry 574; Kosztya 358; Hölvényi Gy.: Kaprinai István. Új Ember 45. (1989) 41, 6; Szilas L.: Kaprinai István (1714–1785). Jezsuiták küldetése 261–2; Kaprinai István. Akadémiai Kislexikon. I. Bp., 1989. 898.
Születési idő
1714-08-12
Születési hely
Érsekújvár
Belépés ideje
1729-10-14
Belépés helye
Bécs
Fogadalomtétel ideje
1747-08-15
Fogadalomtétel helye
Kolozsvár
Fogadalom
4 fog. prof.
Papszentelés ideje
1743
Papszentelés helye
Nagyszombat
Halálozás ideje
1785-12-26
Halálozás helye
Nagyszombat
Beszélt nyelvek
magyar

Kapuvári Ignác

Kapuvári Ignác
1728. márc. 23. Belgrád. Nyelv: magyar. SJ 1750. okt. 14. Trencsén. Psz. 1760. Kassa. F. 1765. febr. 2. 4 fog. prof. Eger. †1786. Székesfehérvár.
Életrajz
Belgrádban született, Nagyszombatban 1750. augusztus 18-án bölcseletből magiszteri fokozatot szerzett. Ugyanebben az évben lépett be a trencséni újoncházba. A próbaidő után 1753–7-ben Kolozsváron tanított a középiskolában. 1758–61-ben Kassán végezte a teológiát. 1760-ban szentelték pappá. 1762-ben Sárospatakon grammatikát tanított. 1763–9-ben Egerben élt. Először elvégezte a harmadik próbaévet, utána ünnepi és vasárnapi magyar hitszónok volt. Ezt a munkát folytatta Komáromban három és Székesfehérváron egy évig.
Ir
Ir: Nom. II. 684; Pe 1318; So IV. 920; St 169; Szi V. 986.
Születési idő
1728-03-23
Születési hely
Belgrád
Belépés ideje
1750-10-14
Belépés helye
Trencsén
Fogadalomtétel ideje
1765-02-02
Fogadalomtétel helye
Eger
Fogadalom
4 fog. prof.
Papszentelés ideje
1760
Papszentelés helye
Kassa
Halálozás ideje
1786
Halálozás helye
Székesfehérvár
Beszélt nyelvek
magyar

Karácsony Ignác

Karácsony Ignác
1724. jan. 20. Pécs. Nyelv: magyar, szerb. SJ 1742. febr. Bécs. Psz. 1755. F. 1759. aug. 15. Temesvár. †1772. okt. 8. Pécs.
Életrajz
Pécsett született, Győrből lépett be a bécsi újoncházba. A próbaidő után a győri tanárképzőben tanult. 1745–7-ben Kassán végezte a bölcseleti tanulmányokat. Utána egy évig Egerben, két évig Kolozsváron tanított grammatikát. A teológiai tanulmányokra 1752–55-ben Nagyszombatba került. 1755-ben szentelték pappá. Utána Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1757–8-ban Székelyudvarhelyen grammatikát tanított. 1759-ben Nagybányán lett hitszónok. 1760-ban a győri kollégium birtokán, Vörösberényben volt misszionárius. Azután 1761–3-ban Marosvásárhelyen, 1764–5-ben Ungváron, 1766–7-ben Budán és 1768-ban Nagyszombatban volt hitszónok. 1769-től haláláig mint misszionárius Pécsett működött.
M
M: Exercitationes eucharisticae duae. Kolozsvár, 1751.
Ir
Ir: Nom. II. 685; So IV. 920; St 169; Szi V. 1002–3.
Születési idő
1724-01-20
Születési hely
Pécs
Belépés ideje
1742-02-0
Belépés helye
Bécs
Fogadalomtétel ideje
1759-08-15
Fogadalomtétel helye
Temesvár
Papszentelés ideje
1755
Halálozás ideje
1772-10-08
Halálozás helye
Pécs
Beszélt nyelvek
szerb

Karchne Simon

Karchne Simon
1649. okt. 23. Wippach Nyelv: szlovén. SJ 1674. okt. 8. Bécs. Psz. belépése előtt. F. 1685. febr. 2. 4 fog. prof. Klagenfurt. †1722. dec. 11. Graz.
Életrajz
Grazból felszentelt papként lépett be Bécsben a Társaságba. 1677-ben Laibachban grammatikát tanított, majd Grazban volt a konviktus helyettes igazgatója. Utána újra Laibachban egy évig hitszónok volt. 1680-ban Klagenfurtban kezdte meg tanári pályafutását, ahol etikát tanított. A következő évben Grazban ugyanezt az anyagot adta elő, majd visszatért Klagenfurtba. 1682–7 között először előadta a hároméves bölcseleti kurzust, utána három évig kazuisztikát tanított. A következő évben ugyanezt tanította Grazban, majd Goriziában is. 1690-ben a bécsi professzusházban volt gyóntató. Utána egy-egy évig Laibachban kazuisztikát és Passauban egyházjogot tanított. 1693–7-ig Grazban a szentírástan és a teológia tanára volt. 1698-ban Nagyszombatban, 1699–1701-ben Grazban teológiát tanított. 1702–3-ban visszakerült Nagyszombatba és a kancellári hivatalt töltötte be. 1704-től Laibachban volt rektor, majd 1707-ben visszatért Grazba, ahol haláláig tanított és adminisztratív feladatokat látott el.
Ir
Ir: Nom. II. 685; So IV. 920–2; St 169–70; Szi V. 1021–2.
Születési idő
1649-10-23
Születési hely
Wippach
Belépés ideje
1674-10-08
Belépés helye
Bécs
Fogadalomtétel ideje
1685-02-02
Fogadalomtétel helye
Klagenfurt
Fogadalom
4 fog. prof.
Papszentelés ideje
belépése előtt
Halálozás ideje
1722-12-11
Halálozás helye
Graz
Beszélt nyelvek
szlovén

Kardas (Pezenhoffer) József

Kardas (Pezenhoffer) József
1895. febr. 19. Zalaszentgrót. Nyelv: magyar. SJ 1924. márc. 1. Érd. Psz. 1929. febr. 26. Bp. F. 1936. febr. 2. C. sp. 1983. jún. 1. Pannonhalma.
Életrajz
Zalaszentgróton született tizenegy gyermekes családban. A középiskolát a keszthelyi premontrei gimnáziumban végezte. Bp.-en kezdte egyetemi tanulmányait, előbb az állatorvosit, majd egy év múlva a humán orvosit. Az I. világháborúban részt kellett vennie, így csak 1920 végén szerezte meg az orvosi diplomát. A budai Irgalmasok kórházában volt gyakorlóorvos, majd szülőfalujában folytatta orvosi hivatását. 1924-ben Érden belépett a Társaságba. Mivel az elöljárók a kínai misszióba szánták, a nyelv miatt a franciaországi Vals-ban végezte a bölcseleti és a belgiumi Enghienben a teológiai tanulmányokat. 1929-ben Bp.-en szentelték pappá. Közben azonban P. Bíró tartományfőnök egy induló törökországi misszióba küldte. Ekkor vette fel a Kardas – törökül ’testvér’ – nevet. Három évig Ankarában az ottani magyarokat gondozta. Azonban haza kellett jönnie, és 1940-től Szegeden, Kassán, majd újra Szegeden a tanuló rendtagok lelkivezetője lett. Eredeti egyéniség volt. Munkája mellett rendszeresen vezetett lelkigyakorlatokat. A rendek feloszlatása után lelkipásztori munkát végzett. 1951-ben Pannonhalmára került az akkor alakuló szerzetesi szociális otthonba. 1953 nyarán az egészségügyi minisztérium sürgetésére Salgótarjánban lett körzeti orvos. Jezsuita hivatásából soha nem csinált titkot. Nyugdíjazásakor kiváló orvosi címet kapott. 1965 tavaszán újra Pannonhalmára került előbb mint kisegítő orvos, majd mint ápolásra szoruló idős ember. Erős konzervatív beállítottsága miatt sokat szenvedett is. Nyolcvannyolc éves korában halt meg.
Ir
Ir: Cat. Def. II. 51; MJTN 109; Hevenesi J.: P. Dr. Kardas József S. J. (1895–1983). Anima Una 91. (1983. október) 9–11; P. Dr. Kardas József SJ. Szolgálat 60. (1983. karácsony) 96; Hevenesi J.: K. J. KMJ II. 179–82; P. Kardas József S. J. önéletrajza. Kalocsai Kollégium 8. (1996) 4–6; Molnár A.: Magyar jezsuita misszió Törökországban. Múlt és jövő. A magyar jezsuiták 100 éve és ami abból következik. Bp., 2010. 134–49; Miklósházy 34.
Születési idő
1895-02-19
Születési hely
Zalaszentgrót
Belépés ideje
1924-03-01
Belépés helye
Érd
Fogadalomtétel ideje
1936-02-02
Fogadalom
C. sp.
Papszentelés ideje
1929-02-26
Papszentelés helye
Bp
Beszélt nyelvek
magyar

Kareu (Karu) Franciszek

Kareu (Karu) Franciszek
1731. dec. 10. Orsa. Nyelv: orosz. SJ 1754. aug. 14. Wilna. Psz. 1762. Pinszk. F. 1769. aug. 15. 4 fog. prof. Połock. †1802. aug. 11. Połock.
Életrajz
Angol származású családja Fehéroroszországban telepedett le. A középiskolát és a bölcseletet valószínűleg Orsában végezte. 1754-ben a litvániai Wilnában lépett be a Társaságba. Utána egy-egy évig a litván Kražiaiban és a fehérorosz Bobrujszkban tanított. A teológiát Pinszkben végezte 1759–63 között.
Tanulmányai végeztével különböző feladatokat látott el. Volt népmisszionárius, tanult építészetet, tanított bölcseletet, matematikát és teológiát. Közreműködött az elöljárókkal abban, hogy erősítsék a Társaságot az Orosz Birodalomban. 1782-ben kinevezték Fehéroroszország tartományfőnökévé, de megmaradt az orsai kollégium rektorának is. Fő műve a Połockban alapított bölcseleti-teológiai főiskola. 1785-ben a rend vikáriusa mellé asszisztensnek választották, de továbbra is vezette a połocki főiskolát. Itt egy nyomdát alapított, mely tankönyveket, teológiai, bölcseleti munkákat és imakönyveket adott ki különböző nyelveken a helyi igényeknek megfelelően.
1798. november 21-én meghalt a vikárius, Gabriel Lenkiewicz, és mint helyettes főnök, I. Pál cártól megkapta az engedélyt a II. połocki rendgyűlés megtartására. A gyűlés 1799. február 7-én kezdődött, és 12-én Kareut választotta vikáriussá.
Fő nehézsége egy Szentpéterváron kiadott cári rendelet volt, melyben Stanisław Siestrzeńcewicz mogiljovi érseket bízták meg a szerzetesrendek irányításával, hogy ő nevezze ki a tartományfőnököket és a kollégiumok rektorait. A rendgyűlés után a vikárius P. Gabriel Gruber segítségével lépéseket tett a rend függetlenségének érdekében. I. Pál cárnál elérték, hogy a jezsuitákat kivonták a „regolamento” hatásköréből. A cár P. Gruberen keresztül jobban megismerte a jezsuiták tanrendszerét, amelyet be akart vezetni Oroszországban is. Ezért Litvániában vissza akarta adni a régi wilnai kollégiumot és néhány másikat, és kérte egy kollégium megnyitását Szentpéterváron is. 1800-ban Kareu ezt fogadta el, amelyet a következő évben nemesi kollégiummá alakított át. I. Pál cárt 1801. március 25-én meggyilkolták. Utódja, I. Sándor cár visszahelyezte a közben eltávolított mogiljovi érseket hivatalába.
Kareu elöljárósága alatt VII. Piusz pápa hivatalosan megerősítette a Jézus Társaságát Oroszországban. A kezdeményezés innen indult ki. Kareu és Gruber kérésére 1800. április 11-én Luigi Panizzoni jezsuita, aki jogilag az oroszországi rendtartományhoz tartozott, de 1793-tól az itáliai Pármában dolgozott, levelet írt VII. Piusz pápának. Ugyanezt tette 1800. július 31-én az oroszországi vikárius, mellékelve I. Pál cár levelét is. A pápa hosszas tárgyalások után, Spanyolország ellenállása miatt, 1801. március 7-én kelt brevéjével, csak Oroszországra korlátozva visszaállította a Jézus Társaságát. Ettől kezdve Kareu jogosan használhatta az „általános rendfőnök” címet.
Kormányzása azonban nem tartott sokáig, 1802. augusztus 11-én meghalt. Kareu hivatali ideje alatt kapcsolatot tartott fenn exjezsuitákkal Oroszországon kívül is. Ebben Gabriel Gruber volt a munkatársa. A kapcsolatokban fontos szerepet játszott Rómában Giuseppe Marotti, aki VI. és VII. Piusz pápának volt személyi titkára, valamint William Strickland, a stonyhursti kollégium rektora, aki kereste az egyesülést az oroszországi jezsuitákkal. Fontos volt kapcsolata az olasz „paccanaristákkal” is.
Halála előtt másfél évig súlyos asztmában szenvedett. Helyettesévé Wichert Jeromost nevezte ki.
Ir
Ir: L. Koch: Karew, Franz Xaver. Jesuiten-Lexikon. Paderborn, 1934. 955; Generálisok 56; L. Grzebien: Kareu (Karü) Franciszek Ksawey. Encyklopedia wiedzy o jezuitach na zemiach polski i litwy 1564–1995. Krakkó, 1996. 267; Uő: Kareu (Karu) Francisco (Franciszek). DHCJ 1657–1659.
Születési idő
1731-12-10
Születési hely
Orsa
Belépés ideje
1754-08-14
Belépés helye
Wilna
Fogadalomtétel ideje
1769-08-15
Fogadalomtétel helye
Połock
Fogadalom
4 fog. prof.
Papszentelés ideje
1762
Papszentelés helye
Pinszk
Halálozás ideje
1802-08-11
Halálozás helye
Połock
Beszélt nyelvek
orosz

Kaszap István

Kaszap István
1916. márc. 25. Székesfehérvár. Nyelv: magyar. SJ 1934. júl. 30. Bp. †1935. dec. 17. Székesfehérvár.
Életrajz
Középiskolai tanulmányait szülővárosában a ciszterci rend gimnáziumában végezte. Tagja volt a Mária-kongregációnak és a cserkészcsapatnak. Jó szertornászként is szerepelt. A gimnáziumok tornaversenyein az elsők között volt, és Székesfehérváron 1934-ben a nyugat-mo.-i bajnoki címet is megnyerte. Ez év július 30-án belépett a Társaságba. Belépésekor kisportolt, erős fiatalember volt, de az év vége felé jelentkeztek a betegségek. Testén fekélyek keletkeztek, mandulái begyulladtak, és sokszor láz gyötörte. A kórházi kezelések sem hoztak tartós javulást. Kezelőorvosa ajánlotta, hogy küldjék haza, talán az otthoni környezet segíteni fogja a gyógyulást. 1935. november 3-án tért haza. A láz és a fekélyek azonban már néhány nap után újra jelentkeztek. A kórházban megállapították, hogy bőrgyulladása van, és kivették a manduláit. Reményteljesen vitték haza december közepén a kórházból. Néhány nap múlva gégéjén jelentkezett daganat, és sürgősen meg kellett operálni, de másnap már meghalt. Asztalán találtak tőle néhány búcsúsort: „Ne sírjatok. Mennyei születésnap ez. Isten áldjon meg Titeket!” Már a temetésen nagy sokaság gyűlt össze. A következő évben megjelent életrajza, melynek nagy sikere lett nemcsak Mo.-on, hanem Spanyolországban is. A boldoggá avatási per, mely a Mo.-on urakodó helyzet miatt megszakadt, a változás után újra elindult, és jól halad előre.
Ir
Ir: DHCJ III. 2178; MJTN 110; MKL VI. 286; Po III/2 10945–54; ÚMÉL III. 794; Kaszap István. 1916–1935. ProvH 37. (1935. április). Melléklet; Bóday J.: Ki volt Kaszap István? A Szív 77. (1991) 353–84; Endrődy L.: Életet Krisztusért. Bp., 1935; Endrődy L.: „Szeretettel és szenvedéssel” (Kaszap István lelkisége). Bp., 1938; Irinyi J.: Kaszap István. Kaszap István Lapja 1 (1941) 1, 1; Ki nekünk Kaszap István? Kaszap István Lapja 1. (1941) 2, 1–2; Arató P.: Az Osservatore Romano feltünő cikke Kaszap Istvánról. Kaszap István Lapja 1. (1941) 4, 1; Kaszap István sírjának áthelyezése. Kaszap István Lapja 2. (1942) 1, 1–2; Kaszap István hivatása. Kaszap István Lapja 2. (1942) 1, 3; Kovács V.: Kaszap István életszentségének titka. Kaszap István Lapja 2. (1942) 2, 1–2; Mutschenbacher T.: Kaszap István betegsége. Kaszap István Lapja 2. (1942) 2, 2; Kaszap István a szenvedésben. Kaszap István Lapja 2. (1942) 3, 4; Blaskó M.: Kaszap István útján. Bp., 1943; Bilkei F.: Kaszap István sírjánál. Kaszap István Lapja 3. (1943) 1, 1–2; Endrődy L.: Isten szolgája Kaszap István betegségéről, boldoggá- és szenttéavatási pörében bizonyításra pótlólag előterjesztett cikkelyek. H. n., 1944; Uő: La vida por Christo. Vida de Esteban Kaszap (1916–1935). Barcelona, 1944; Ikvay-Pfeiffer L.: Kaszap István és a munkásifjúság. Kaszap István Lapja 1945. ősz. 2; Gyenis A.: Kaszap István. Száz jezsuita arcél. III. 458–89; A. Merlaud: Héros de la souffrance et de l’amour. 1916–1935. Toulouse, 1945; Endrődy L.: „Con amor y sufrimiento”. La esperitualidad del servo de Dios Esteban Kaszap. Cádiz, 1946; Uő: Quién eres? Recuerdos del servo de Dios Esteban Kaszap. Cádiz, 1946; Bepillantás Kaszap István szívébe. Kaszap István Lapja 1946. Kisboldogasszony. 1; Gyenis A.: Isten szolgája, Kaszap István küldetése. Kaszap István Lapja 1947. Pünkösd. 2–3; Uő: Isten szolgája, Kaszap István diákévei. Kaszap István Lapja 1947. Kisboldogasszony. 4–5; Kaszap István titka. Kaszap István Lapja 1948. Magyarok Nagyasszonya ünnepén. 1–2; Sinko F.: „Útitársunk Kaszap István”. Szeged, 1948; Endrődy L.: „Esteban Kaszap”. Buenos Aires, 1948; Korda M.: Vom Sportler zum Heiligen. Freiburg Sch., 1950; W. Grüninger: Der Junge mit dem Siegerlorbeer. Das tapfere Leben eines ungarischen Jungen. Würzburg, 1958; Thurzó G.: A szent. Bp., 1960; Bellér B.: A Kaszap István-kultusz kezdete és vége. Világosság 2. (1961) november, 32–41; Kilenced Kaszap Istvánhoz. New York, 1964; Thurzó G.: Az ördög ügyvédje. Színmű. Bp., 1966; Kővári K.: Kilenced Kaszap Istvánhoz. Cleveland, 1971; Meszlényi A.: Kaszap István. Magyar szentek és szentéletű magyarok. München, 1975. 227–44; Pesti J.: A Kaszap-kultusz és összefüggései. Fejér Megyei Szemle (1983) 2. 133–51; Diós I.: Kaszap István. A szentek élete I. Bp., 1984. 900–2; Bellér B.: Kaszap Istvánról – 23 év múlva. Új Ember 1984. szeptember 26; Balássy L.: A szeretet tanúja. Kaszap István élete. Bp., 1987; Pálos A.: K. I. KMJ I. 53–62; Bóday J.: Isten szolgája Kaszap István. Mozaikok életéből. Toronto, 1990; Kiemelkedő jezsuita. ProvH 43. (1996. április–május) 24–5; Nemesszeghy E.: Kaszap István ProvH 43. (1996. április–május) 25–6; Ki Kaszap István? Bp., 1997; Szabó F.: Emlékezés a szentre. A Szív 84. (1998) 12, 281; Te is szent akarsz lenni! Kaszap István halálának évfordulóján. Új Ember 2002. december 15.; Kaszap István élete. Cserkész Élet 1. (2003) 3, 17–8.
Születési idő
1916-03-25
Születési hely
Székesfehérvár
Belépés ideje
1934-07-30
Belépés helye
Bp
Halálozás ideje
1935-12-17
Halálozás helye
Székesfehérvár
Beszélt nyelvek
magyar

Kató István

Kató István, testvér
1891. nov. 17. Szany. SJ 1914. jan. 8. †1924. máj. 12. Szeged.
Életrajz
1914–5-ben Nagyszombatban volt testvérnovícius. 1916–9 között katonai szolgálatot teljesített, majd 1920-ban Nagyszombatban befejezte a noviciátust. 1921–3 között Érden volt kőműves. 1924-ben Szegeden működött mint kőműves, ruhatáros és házi mindenes.
Ir
Ir: MJTN 110.
Születési idő
1891-11-17
Születési hely
Szany
Belépés ideje
1914-01-08
Halálozás ideje
1924-05-12
Halálozás helye
Szeged

Katona (Koprivanacz) Sándor

Katona (Koprivanacz) Sándor
1881. dec. 21. Bátya. SJ 1901. júl. 30. Nagyszombat F. 1920. febr. 2. †1951. okt. 15. Bp.
Életrajz
1901–3 között Nagyszombatban volt skolasztikus novícius, a következő évben St. Andräban retorikát tanult. 1905–7-ig Pozsonyban filozófiát hallgatott. 1908–10 között a boszniai Travnikban töltötte magiszteri éveit, ahol horvát, latin, görög és német nyelvet oktatott. 1911–4 között Innsbruckban teológiát tanult. 1915–9-ig a bp.-i Tudományegyetemen latin–történelem szakos tanári oklevelet szerzett. 1920–1 folyamán Nagykapornakon mint plébánoshelyettes szolgált, 1922-ben Pécsett a Mária-kongregációk prézese volt. 1922–3-ban Kalocsán volt lelkész, a Mária-kongregációk prézese, hittantanár. 1924–5-ben Bp.-en volt lelkész és misszionárius. 1926–7 folyamán Mezőkövesden volt lelkész, misszionárius, a Mária-kongregáció prézese. 1928–33-ig Kalocsán működött mint lelkész, könyvtáros, a Mária-kongregációk prézese, templomi gyóntató. 1934–42 között ismét Mezőkövesden volt lelkész, misszionárius, Mária-kongregációk prézese, lelkigyakorlat-vezető. 1943-tól Kalocsán szolgált mint lelkész, Mária-kongregációk prézese, templomi gyóntató, majd 1946–8 között Nagykapornakon volt lelkipásztor. 1949-től Bp.-en élt nyugdíjasként.
M
M: Szent Imre. Bp., 1930.
Ir
Ir: MJTN 111; Tóth M.: Katona Sándor. A magyar jezsuiták irodalmi tevékenysége 1853–1934. Bp., 1942. 22; Miklósházy 35.
Születési idő
1881-12-21
Születési hely
Bátya
Belépés ideje
1901-07-30
Belépés helye
Nagyszombat
Fogadalomtétel ideje
1920-02-02
Halálozás ideje
1951-10-15
Halálozás helye
Bp

Katona István I.

Katona István I.
1732. dec. 13. Bolyk. Nyelv: magyar. SJ 1750. okt. 31. Trencsén. Psz. 1761. Nagyszombat. F. 1768. aug. 15. C. sp. Nagyszombat. †1811. aug. 17. Kalocsa.
Életrajz
Besztercebányán vették fel és Trencsénben lépett be a Társaságba. A kétéves próbaidő után Gyöngyösön tanított grammatikát. 1754–5-ben Kassán végezte a bölcseletet. Utána két évig Nagyváradon és egy évig Komáromban tanított. 1759–62 között Nagyszombatban tanult teológiát. Ott szentelték pappá 1761. június 26-án. Egerben volt harmadik probációban. 1765-től Nagyszombatban előbb retorikát, majd szónoklattant és történelmet tanított. A rend feloszlatása után is az egyetemen maradt. 1774–5-ben és 1782–3-ban a bölcsészeti kar dékánja volt. 1784-ben II. József rendelete miatt, mely a német nyelv használatát írta elő, nyugdíjazták. A Társaság feloszlatása után az esztergomi főegyházmegyébe vették fel. Nyugalomba vonulása után először Esztergomban folytatta történelmi kutatásait. 1790-ben Kollonich László érsek hívását követte Kalocsára, ahol a könyvtár igazgatója és a szónoklattan tanára lett. 1806-ban kinevezték a szeminárium igazgatójává. Katona volt a legfiatalabb a 18. század jezsuita történészei között. A szakember nem érte el idősebb társainak nagyságát, de ismertségben és befolyásban messze felülmúlta őket. Nagy művét, a Historia critica köteteit csak a Társaság feloszlatása után kezdte kiadni. Az előkötetben a fejedelmek korát tárgyalja, a következő negyvenegy kötetben pedig a királyokét. Az egész mű lényegében forráskiadás, melyben a szerző a dokumentumokat alapos vizsgálat után magyarázatokkal és lábjegyzetekkel ellátva, egységbe foglalva adta ki. Ezért ez a nagy mű mint forráskiadás ma is használható. Emellett kézi- és tankönyveket is kiadott, melyekben a magyar történelem több kérdését tisztázta. Erősen támadta rendtársa, Szklenár György Nagy-Morávia hollétével kapcsolatos véleményét. Az osztrák felvilágosodás egyik egyházi képviselőjével, Wittola Márk Antallal több évig vitát folytatott.
M
M: Synopsis chronologica Historiarum. 3 k. Nagyszombat, 1771–5; Historia critica primorum Hungariae Ducum. Pest, 1778; Historia critica regum Hungariae. 41 k. Buda, 1779–1817; Historia pragmatica Hungariae. 2 k. Buda, 1782–4; Dissertatio de mansuetudine evangelica. Buda, 1785; Responsio […] ad epistolam commonitoriam Antonii praepositi Bienicensis. Buda, 1785; Examen vetustissimi M. Moraviae situs. Pest, 1786; Amicum responsum ad hypercriticon Georgii Szklenár. Buda, 1788; Szent István, magyarok első királya ditsérete. Bécs, 1788; Vetus Moravia, rursus ad suos limites reducta. Buda, 1789; Dissertatio critica […] de sacra Hungariae corona. Buda, 1790; A magyar szent koronáról. Buda, 1793; Epitome chronologica rerum hungaricarum, transilvanicarum et illyricarum. 3 k. Buda, 1796–8; Historia metropolitanae Colocensis ecclesiae. 2 k. Kalocsa, 1800; Defensio bonorum ecclesiasticorum. H. n., 1811; Orationes […] quas triduo exercitiorum spiritualium habuit. Pest, 1813.
Ir
Ir: DHCJ III. 2178–9; MAMŰL V. 234–6; LKKOS 645; MKL VI. 396–7; Nom. II. 689–90; Pe 1328; Petrik 1712–1860/II; Po III/2 10955–60; Po Magyar 1051–60; So IV. 938–43; St 170–2; Szi V. 1197–1202; ÚMÉL III. 199–800; Zelliger 223–6; Velics I. 191, III. 84–8; Hauer F.: Katona István emlékezete. A Kalocsai Jézustársasági Gimnázium Értesítője (1911) 3–79; Gálos R.: Mikes Kelemen és Katona István. Századok 63–4. (1929–30) 45–79; Balanyi Gy.: Katona István emlékezete. Magyar Kultúra (1932) 2. 497–503; Hauer F.: Katona István emlékezete. A kalocsai jézustársasági gimnázium értesítője. 1911. 3–79; Hölvényi G.: A magyar jezsuita történetírók és a jezsuita rend. MKSz 90. (1974) 232–48; Timár K.: Katona István, a történetíró, a jezsuita dráma művelője. ItK 47. (1937) 30–7; Bozsó F.: Katona István. Kalocsa nevezetes emberei. Katona István Társaság Tanulmányai Kalocsáról. (1971) 255–7; Kosztya 358–9; Lakatos A.: Katona István. A Kalocsai Főszékeskáptalan Levéltára. Kalocsa, 1998. 131–3.
Születési idő
1732-12-13
Születési hely
Bolyk
Belépés ideje
1750-10-31
Belépés helye
Trencsén
Fogadalomtétel ideje
1768-08-15
Fogadalomtétel helye
Nagyszombat
Fogadalom
C. sp.
Papszentelés ideje
1761
Papszentelés helye
Nagyszombat
Halálozás ideje
1811-08-17
Halálozás helye
Kalocsa
Beszélt nyelvek
magyar

Katona István II.

Katona István II.
1912. márc. 14. Bp. SJ 1931. szept. 26. Bp. Psz. 1941. jún. 22. F. 1946. febr. 2. †1993. nov. 15. Bp.
Életrajz
1931–4 között a zugligeti Manrézában végezte a noviciátust és a retorikát. 1934–7 között Szegeden filozófiát tanult, majd egyévi kalocsai magisztérium után visszakerült Szegedre, ahol elvégezte a teológiát. Ezután egy évre Kassára került, majd Szegeden végezte a terciát. A II. világháború utolsó éveiben Pécsett miniszter, majd 1947–50 között Szegeden szintén miniszter volt. A szétszóratás kezdetén egy évig Nagykapornakon volt káplán, majd amikor kitették az egyházmegyei keretből, Bp.-en lett először segédmunkás, majd kőműves szakmunkás. 1972-ben ment nyugdíjba, utána a pesti Jézus Szíve-templomban lett kisegítő lelkész. 1988-tól a Radvány utcai ház lakója volt.
Ir
Ir: MJTN 111; Nemesszeghy E.: †P. Katona István (1912–1993). ProvH 28. (1993. december) 12; Uő: P. Katona István (1912–1993). MJV IV. 331–2; Miklósházy 34.
Születési idő
1912-03-14
Születési hely
Bp
Belépés ideje
1931-09-26
Belépés helye
Bp
Fogadalomtétel ideje
1946-02-02
Papszentelés ideje
1941-06-22
Halálozás ideje
1993-11-15
Halálozás helye
Bp

Katona X. Ferenc

Katona X. Ferenc, testvér
1876. máj. 29. Szakmár. Nyelv: magyar. SJ 1901. szept. 13. Nagyszombat. F. 1912. febr. 2. C. t. Nagykapornak. †1958. dec. 8. Máramarossziget.
Életrajz
Szakmáron született, testvér hivatással lépett be Nagyszombatban a Társaságba. A két év próbaidő után 1904-től Nagykapornakon dolgozott: első évében mint a gazdasági főnök segítője, utána a szőlőket és gyümölcsösöket gondozta, és pincemester lett. 1915-ben behívták katonának, és csak a háború után került haza. 1920-ban Kalocsán, a következő évben az érdi birtokon volt gondnok. 1922–3-ban Szegeden bevásárlóként működött. 1924-től Pécsett gondozta a kollégium épületeit. 1942-től Szatmárnémetiben volt a gazdaság vezetője. 1948-ban Szamosújvárra hurcolták és ott tartották őrizetben 1954-ig. Máramarosszigeten halt meg 1958-ban.
Ir
Ir: Cat. Def. I. 28.023; Hetényi Varga I. 140; MJTN 110; Miklósházy 34.
Születési idő
1876-05-29
Születési hely
Szakmár
Belépés ideje
1901-09-13
Belépés helye
Nagyszombat
Fogadalomtétel ideje
1912-02-02
Fogadalomtétel helye
Nagykapornak
Fogadalom
C. t.
Halálozás ideje
1958-12-08
Halálozás helye
Máramarossziget
Beszélt nyelvek
magyar

Katunsky János

Katunsky János
1643. ápr. 5. Szepeskáptalan. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1664. dec. 9. Trencsén. Psz. 1674. Graz. F. 1678. aug. 15. C. sp. Selmecbánya. †1683. júl. 24. Selmecbánya.
Életrajz
Kassáról végzett bölcsészként lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaévek után Trencsénben két, Nagyszombatban és Kassán egy évig tanított középiskolában. Nagyszombatban az iskolai színjátszás felelőse is volt. 1671-től Kassán és Grazban két-két évig teológiát tanult. Ott szentelték pappá 1674-ben. Utána egy-egy évig Rózsahegyen misszionárius, Besztercebányán hitszónok volt. 1677-ben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. Utána két-két évig hitszónok volt Selmec- és Besztercebányán, majd Szakolcára került. 1683. július 24-én Selmecbányán megölték.
Ir
Ir: DHCJ III. 2179; Guilhermy I/1 551–2; LKKOS 645–6; Nom. II. 690; Pe 110; Po Magyar 752.
Születési idő
1643-04-05
Születési hely
Szepeskáptalan
Belépés ideje
1664-12-09
Belépés helye
Trencsén
Fogadalomtétel ideje
1678-08-15
Fogadalomtétel helye
Selmecbánya
Fogadalom
C. sp.
Papszentelés ideje
1674
Papszentelés helye
Graz
Halálozás ideje
1683-07-24
Halálozás helye
Selmecbánya
Beszélt nyelvek
szlovák

Kaufler Ferenc

Kaufler Ferenc
1870. ápr. 25. Törökbálint. SJ 1891. szept. 29. Nagyszombat. †1893. ápr. 11. Nagyszombat.
Életrajz
1891–3 között Nagyszombatban volt skolasztikus novícius.
Ir
Ir: MJTN 111; Magyar Jezsuiták 181–2.
Születési idő
1870-04-25
Születési hely
Törökbálint
Belépés ideje
1891-09-29
Belépés helye
Nagyszombat
Halálozás ideje
1893-04-11
Halálozás helye
Nagyszombat

Kaufmann József (kínai nevén: Kan Mante)

Kaufmann József (kínai nevén: Kan Mante)
1915. ápr. 25. Nyomja. Nyelv: magyar. SJ 1930. aug. 13. Bp. Psz. 1944. jún. 7. Sanghaj. F. 1979. febr. 2. 4 fog. prof. †1985. júl. 2. Manila.
Életrajz
A Baranya megyei Nyomján született, „kisnovícius”-ként lépett be a bp.-i Manrézában a Társaságba. A kétéves próbaidő után ugyanott végezte a gimnázium két utolsó osztályát, valamint a retorikát. 1936–8-ban ugyancsak Bp.-en tanult bölcseletet. Misszióba jelentkezvén 1938 szeptemberében érkezett Kínába. A kétéves nyelviskolát Pekingben járta, egy gyakorlóévet Tamingban töltött. 1942–5-ben Sanghaj-Zikavejben végezte a teológiát. Ott szentelték pappá 1944-ben. 1946-ban Vuhuban végezte a harmadik próbaévet. Utána a világi kispapok nevelője volt előbb Tamingban, majd Pekingben. Közben diplomát szerzett külföldi nyelvekből a Fuzsen Katolikus Egyetemen. 1954-ben űzték ki Kínából, ezután a Fülöp-szigeteken folytatta működését. 1954–6-ban a fiatal tanuló rendtagok lelkiatyja volt az Araneta-farmon. Utána öt évig Nagában egy kínai egyházközség plébánosaként dolgozott. 1961–74-ig Cebuban a Jézus Szíve iskolában a tanulók és a jezsuita közösség lelkiatyja volt. Ugyanott elöljáró is lett. 1977-től haláláig Manilában a Xaver iskolában volt lelkiatya. Halálát súlyos csontvelőrák okozta.
Ir
Ir: Cat. Def. II. 51; MJTN 111; MKL VI. 407; Papilla L. P. K. J. MJV III. 111–3; Rab P.: P. Kaufmann, a nevelő. FMJ 39. (1976. újév) 17–9; Papilla L.–Maron J.: P. Kaufmann József SJ (1915–1985). Formózai Magyar Jezsuiták 60. (1985. nyár) 10–2; Papilla L.: P. Kaufmann aranyjubileuma. Anima Una 77. (1981. január) 13–4; Kaufmann József S. J. (1915–1985). Anima Una 102. (1986. február) 13; Papilla L.: Még egyszer P. Kaufmannról. FMJ 61. (1985. karácsony) 9–11; Uő: P. Kaufmann Lajos SJ (1915–1985). Szolgálat 69. (1986. húsvét) 98.
Születési idő
1915-04-25
Születési hely
Nyomja
Belépés ideje
1930-08-13
Belépés helye
Bp
Fogadalomtétel ideje
1979-02-02
Fogadalom
4 fog. prof.
Papszentelés ideje
1944-06-07
Papszentelés helye
Sanghaj
Halálozás ideje
1985-07-02
Halálozás helye
Manila
Beszélt nyelvek
magyar

Kausich Fülöp

Kausich Fülöp
1618. ápr. 22. Zillingtal. SJ 1638. okt. 14. Bécs. Psz. 1648. Graz. F. 1656. júl. 30. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1673. okt. 31. Pozsony.
Életrajz
1638-ban Bécsben lépett be a Társaságba. 1641–4-ben Nagyszombatban végezte bölcseleti tanulmányait. 1645-ben Passauban, majd 1646–8-ban Grazban tanult teológiát. 1649–55-ig Sopronban volt házgondnok, a gazdasági ügyek intézője és hitszónok. A következő két évben Nagyszombatban intézte a gazdasági ügyeket, emellett Vágsellyén házfőnök volt. 1658-ban a hódoltsági misszióban Andocson működött. 1659–60-ban Nagyszombatban a gazdasági ügyeket intézte és Vágsellyén házfőnök volt. 1661–2-ben Sopronban volt gazdasági főnök. Onnan misszionáriusként, utána három évig tábori lelkészként működött, majd visszatért Sopronba előző hivatalába. 1667–9-ben a zágrábi kollégium rektora volt. A következő két évben újra gazdasági főnök volt Nagyszombatban. 1673-ban Győrbe került házi lelkivezetőnek. Az év októberében halt meg Pozsonyban.
Ir
Ir: CPA II. 636; Molnár A.: Kausich Fülöp. Az andocsi jezsuita misszió. Levéltári Közlemények 74. (2000) 1–2.
Születési idő
1618-04-22
Születési hely
Zillingtal
Belépés ideje
1638-10-14
Belépés helye
Bécs
Fogadalomtétel ideje
1656-07-30
Fogadalomtétel helye
Nagyszombat
Fogadalom
4 fog. prof.
Papszentelés ideje
1648
Papszentelés helye
Graz
Halálozás ideje
1673-10-31
Halálozás helye
Pozsony

Kayling József

Kayling József
1725. jan. 7. Selmecbánya. Nyelv: német, szlovák. SJ 1740. okt. 17. Trencsén. Psz. 1752. †1791. okt. 6. Selmecbánya.
Életrajz
Selmecbányán született, Nagyszombatból lépett be Trencsénben a Társaságba. 1743-ban Győrben volt tanárképzőben. Utána 1744–6-ban Nagyszombatban bölcseletet tanult, majd két évig Eperjesen tanított. 1749–52-ben Kassán végezte a teológiai tanulmányokat. 1752-ben szentelték pappá. Még abban az évben a dél-amerikai misszióba került, s ott dolgozott elfogatásáig, miután a spanyol korona területén a rendet feloszlatták (1767). Dél-Amerikából a lisszaboni São João da Barra börtönbe került, ahonnan csak 1777 februárjában szabadult, és szeptember elején ért Bécsbe. Utána Selmecbányán lett plébános.
Ir
Ir: LKKOS 647; MKL VI. 410; Nom. II. 694; Pe 1107; Po Magyar 209–3; Pinzger F.: Keyling (Kayling) József. Magasztos eszmék útján: Bp., 1931. 20–1; Lévay M.: Kayling József. A katolikus hitterjesztés története. II. Bp., 1938. 490; Reisz E.: P. Keyling József. A Jézustársasága és a Világmisszió. Bp., 1942 28; Bangha B.: P. Keyling József. Magyarok Pombal börtöneiben. (Ö. M. XV.) Bp., 1942. 388–9; Gergely P.: Kayling József. Magyar utazók, földrajzi felfedezők. Bp., 1973. 88; Uő: Kayling József. Latin-Amerika magyar jezsuita úttörői. Magyar Élet. 1978. szeptember 30.; Balázs D.: Kayling József. Adalékok a dél-amerikai magyar utazók munkásságához. Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 9. (1991) 39; Kayling József. MUL 196–7; Miklósházy A.: Kailing József. Magyar misszionáriusok Dél-Amerikában. MEV 13. (2001) 1–2, 231–3; Lacza T.: Kayling József. Magyar jezsuiták Latin-Amerikában. Fórum (Galánta), 2. (2000. március) 1, 2. (2000. november) 2, 25; Horányi G.–Pivárcsi I.: Kayling József. Magyar világjárók kalandjai. Bp., 2001. 45; Bartusz–Dobosi 82–3.
Születési idő
1725-01-07
Születési hely
Selmecbánya
Belépés ideje
1740-10-17
Belépés helye
Trencsén
Papszentelés ideje
1752
Halálozás ideje
1791-10-06
Halálozás helye
Selmecbánya
Beszélt nyelvek
szlovák

Kazy Ferenc

Kazy Ferenc
1695. ápr. 7. Léva. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1712. okt. 9. Bécs. Psz. 1725. Bécs. F. 1730. febr. 2. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1759. jún. 11. Pozsony.
Életrajz
1712-ben Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaidő után egy évig Kőszegen grammatikát tanított. 1716–8 között Grazban bölcseletet tanult. A magisztérium alatt Győrben, Nagyszombatban, Kassán, majd újra Nagyszombatban tanított egy-egy évig. 1723–6-ban Bécsben végezte a teológiát. 1725-ben ott szentelték pappá. Besztercebányán volt harmadik probációban. 1728–36 között Nagyszombatban bölcseletet tanított és házi lelkiatya volt. 1737-ben a bécsi magyar papnevelőintézetnek, a Pázmáneumnak volt a rektora. 1738–42 között Trencsénben működött mint a ház rektora és a rendi újoncok nevelője. 1743-ban Nagyszombatban a királyi papi szeminárium főnöke lett. 1744–7 pozsonyi rektor, a következő két évben újra Nagyszombatban a szeminárium vezetője lett. 1750–2-ben – már betegen – soproni rektor volt. 1753-tól Pozsonyban betegeskedett.
Történészként vált ismertté és a felvilágosodás köreinek célpontjává. Megírta Mo. történetét három kötetben és a nagyszombati jezsuita egyetem történetét a százéves jubileumra. Ez utóbbi alapos történeti munka, mely a megszokott jubileumi kiadványokat messze felülmúlta. Emellett kiváló papnevelő volt. Már kezdő tanárként hivatalosan papnövendékek lelkiatyja lett Nagyszombatban, ahol kétszer is vezette a szemináriumot. Bécsben mint a magyar papnevelde igazgatója működött, négy évig pedig Trencsénben a rendi újoncok főnöke volt.
M
M: Fasti Hungariae. Kassa, 1721; Hunnias. Nagyszombat, 1731; Saeculi genius. Nagyszombat, 1732; Posthuma memoria […] Stephani Kohári. Nagyszombat, 1732; Historia Regni Hungariae. 3 k. Nagyszombat, 1737–49; Historia Universitatis Tyrnaviensis. Nagyszombat, 1737; Postuma memoria insignium ex Ungarica Societati Jesu virorum. Nagyszombat, 1749.
Ir
Ir: DHCJ III. 2181; LKKOS 647–8; MAMŰL V. 259; MKL VI. 413; Nom. II. 696; Petrik 1712–1860/II. V; So IV. 952–5; St 172–3; Szi V. 1303–4; ÚMÉL III. 816; Szentpétery I.: A bölcsészettudományi kar története. Bp. 1897; Kulcsár I.: P. Kazy Ferenc egyetemtörténetének kiadatlan utolsó könyve. Az Egyetemi Könyvtár Évkönyvei 7–8. (1995–1996) 299–325; Borián E.: A történetíró jezsuita testvérek: Kazy Ferenc és Kazy János újraértékelése. Az Egyetemi Könyvtár Évkönyvei 9. (1999) 45–64; Uő: A történetíró Kazy testvérek háttérbe szorításának okai. MJK 300–11.
Születési idő
1695-04-07
Születési hely
Léva
Belépés ideje
1712-10-09
Belépés helye
Bécs
Fogadalomtétel ideje
1730-02-02
Fogadalomtétel helye
Nagyszombat
Fogadalom
4 fog. prof.
Papszentelés ideje
1725
Papszentelés helye
Bécs
Halálozás ideje
1759-06-11
Halálozás helye
Pozsony
Beszélt nyelvek
szlovák

Kazy K. János

Kazy K. János
1686. szept. 8 Léva. Nyelv: magyar. SJ 1701. okt. 27. Bécs. Psz. 1714. Graz. F. 1720. febr. 2. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1759. máj. 6. Nagyszombat.
Életrajz
Kazy Ferenc bátyja. 1701-ben Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaévek után az ausztriai Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1705–7 között Bécsben bölcseletet tanult. Utána Győrben, Sopronban és Nagyszombatban tanított. Ott kezdte el teológiai tanulmányait is, melyeket 1712–4-ben Grazban fejezett be. Ott szentelték pappá 1714-ban. A következő évben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. Működésének első felében a tanítás uralkodott. Nagyszombatban 1716–9-ben bölcseletet, Grazban 1720–2-ben bölcseletet és kazuisztikát, újra Nagyszombatban 1723–31-ig kazuisztikát és teológiát tanított, és mindkét kar dékánja volt. Életének második szakasza a pozsonyi rektorsággal kezdődött 1735-ig. 1736-tól haláláig Nagyszombatban kétszer volt rektor és kétszer az egyetem kancellárja, mindhárom papnevelő intézetet és a nagy egyetemi nyomdát is vezette mint igazgató. Tehetséges adminisztrátor és a nagyszombati egyetem legbefolyásosabb jezsuitája volt a 18. század első felében. Életéből harminchat évet ott töltött.
M
M: Stoa vetus et nova. Nagyszombat, 1710; Laureatum in heroibus Hungariae seculum. Nagyszombat, 1718; Brevis commentarius rerum in Hungaria, Croatia, Transylvania etc. Ab anno 1526 ad anum 1577. 2 k. Nagyszombat, 1718–9; Magnus pacis vindex Eugenius Sabaudiae Dux victoriis clarus. Nagyszombat, 1719; Mercurius Austriacus sive memorabilia Austriae superioribus annis gesta. Nagyszombat, 1720; Ultimum mundi quadriennium. Nagyszombat, 1725; Compendium biblicum. Nagyszombat, 1745.
Ir
Ir: DHCJ III. 2181–2; LKKOS 648–9; MKL VI. 413; Nom. II. 696; Petrik 1712–1860/II. V; RMK II. 2408; So IV. 955–7; St 173; Szi V. 1304–6; Hermann E.–Artner E.: A hittudományi kar története, 1635–1935. Bp., 1938; Wolkenberg A.: A budapesti királyi magyar Pázmány Péter tudomány-egyetem rektorai. Bp., 1929; Borián E.: A történetíró jezsuita testvérek: Kazy Ferenc és Kazy János újraértékelése. Az Egyetemi Könyvtár Évkönyvei 9. (1999) 45–64; Uő: A történetíró Kazy testvérek háttérbe szorításának okai. MJK 300–11.
Születési idő
1686-09-08
Születési hely
Léva
Belépés ideje
1701-10-27
Belépés helye
Bécs
Fogadalomtétel ideje
1720-02-02
Fogadalomtétel helye
Nagyszombat
Fogadalom
4 fog. prof.
Papszentelés ideje
1714
Papszentelés helye
Graz
Halálozás ideje
1759-05-06
Halálozás helye
Nagyszombat
Beszélt nyelvek
magyar

Kecskeméti János

Kecskeméti János
1633. máj. 25. Kecskemét. Nyelv: magyar. SJ 1652. okt. 12. Bécs. Psz. 1664. Graz. F. 1670. febr. 2. 4 fog. prof. Bécs. †1713. jan. 6. Bécs.
Életrajz
Kecskeméten született, Gyöngyösről lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után 1655–6-ban Sopronban tanított. 1657–9 között Nagyszombatban bölcseletet tanult. Utána egy évig Komáromban a grammatika tanára volt. Teológiai tanulmányaiból három évet Nagyszombatban, a negyediket Grazban végezte. 1665-ben Pozsonyban retorikát tanított. A következő évben Judenburgban volt harmadik probációban. 1667-ben Kassán etikát tanított. A következő évben Nagyszombatban hitszónok volt, majd visszatért Kassára, ahol három évig mint a bölcselet tanára működött. 1672–4-ben a rozsnyói misszió főnöke volt. 1675–6-ban Győrben hitszónokként szerepelt. 1677-ben házfőnök lett Kőszegen, 1679-ben rektor Sopronban és 1682-ben újra házfőnök Kőszegen. 1686–93 között Bécsben a magyar papnevelő intézet, a Pázmáneum igazgatója volt. 1694–6-ban Kassán, 1697–9-ben Nagyszombatban rektorként, majd ugyanott a szeminárium igazgatójaként működött. 1703–7 között újra a Pázmáneum igazgatója volt. Utána 1713-ban bekövetkezett haláláig betegen élt a bécsi kollégiumban. Egyike volt kora legjobb papnevelőinek.
M
M: Nagy tűz kis szikrája. Nagyszombat, 1760.
Ir
Ir: Kazy 308–9; MAMŰL V. 261; Nom. II. 697; Po Magyar 755; So IV. 958; St 181; Szi V. 1318–9; Fazekas I.: Kecskeméthy János (1633–1713). Historicus Societatis Iesu. Bp., 2007. 104–17; Zombori I.: Kecskeméthy János. A bécsi Pázmáneum. Bp., 2002. 58–9.
Születési idő
1633-05-25
Születési hely
Kecskemét
Belépés ideje
1652-10-12
Belépés helye
Bécs
Fogadalomtétel ideje
1670-02-02
Fogadalomtétel helye
Bécs
Fogadalom
4 fog. prof.
Papszentelés ideje
1664
Papszentelés helye
Graz
Halálozás ideje
1713-01-06
Halálozás helye
Bécs
Beszélt nyelvek
magyar