Kazy Ferenc

1712-ben Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaidő után egy évig Kőszegen grammatikát tanított. 1716–8 között Grazban bölcseletet tanult. A magisztérium alatt Győrben, Nagyszombatban, Kassán, majd újra Nagyszombatban tanított egy-egy évig. 1723–6-ban Bécsben végezte a teológiát. 1725-ben ott szentelték pappá. Besztercebányán volt harmadik probációban. 1728–36 között Nagyszombatban bölcseletet tanított és házi lelkiatya volt. 1737-ben a bécsi magyar papnevelőintézetnek, a Pázmáneumnak volt a rektora. 1738–42 között Trencsénben működött mint a ház rektora és a rendi újoncok nevelője. 1743-ban Nagyszombatban a királyi papi szeminárium főnöke lett. 1744–7 pozsonyi rektor, a következő két évben újra Nagyszombatban a szeminárium vezetője lett. 1750–2-ben – már betegen – soproni rektor volt. 1753-tól Pozsonyban betegeskedett.
Történészként vált ismertté és a felvilágosodás köreinek célpontjává. Megírta Mo. történetét három kötetben és a nagyszombati jezsuita egyetem történetét a százéves jubileumra. Ez utóbbi alapos történeti munka, mely a megszokott jubileumi kiadványokat messze felülmúlta. Emellett kiváló papnevelő volt. Már kezdő tanárként hivatalosan papnövendékek lelkiatyja lett Nagyszombatban, ahol kétszer is vezette a szemináriumot. Bécsben mint a magyar papnevelde igazgatója működött, négy évig pedig Trencsénben a rendi újoncok főnöke volt.