Online Jezsuita Történeti Névtár

Szülővárosából lépett be Bécsben a Társaságba. Próbaévei után Győrbe került a tanárképzőbe. 1758–9-ben Bécsben végezte a bölcseletet. Utána egy-egy évig Győrben, Sopronban és Székesfehérváron tanított grammatikát. 1763-ban Nagyszombatban matematikát tanult. Utána egy évig Besztercebányán tanított a középiskolában. A teológiai tanulmányokat 1765–8-ban Kassán végezte. Utána Sárospatakon grammatikát tanított. A harmadik próbaévre 1770-ben Egerbe került. Utána Rozsnyón tanított grammatikát. 1772-ben Sárospatakon német vasárnapi hitszónok volt. A következő évben egészségét ápolta.

Vasváron született, Bécsben lépett be a Társaságba. 1640-ben Győrben grammatikát tanított. A következő három évben Bécsben bölcseletet tanult. 1644–5-ben Sopronban, 1646-ban Pozsonyban tanított középiskolában. 1647–50-ig Grazban végezte a teológiát. 1651–2-ben a Nádasdy-misszióban dolgozott. A következő évben Judenburgban volt harmadik probációban. 1654–7 között Nagyszombatban bölcseletet tanított, 1658-ban Nagyszöllősön volt misszionárius. 1659-től teológiatanárként és 1662-től haláláig rektorként működött Nagyszombatban.

Holicsban született és Győrből lépett be Trencsénben a Társaságba. A két év próbaidő után Zágrábban tanított grammatikát. 1680–2-ben Grazban végezte a bölcseletet. Utána két évig Varasdon tanított. 1685–8-ban Grazban volt teológus is. A harmadik próbaévet Judenburgban töltötte. 1690-ben Győrben tanított retorikát. 1691-től Kassán működött: először a hároméves bölcseleti kurzust tartotta, majd 1694-től kazuisztikát tanított és a nemesi konviktus főnöke volt, 1699-től pedig rektor. 1702-től Nagyszombatban egy évig szentírástant adott elő, utána a szeminárium igazgatója volt öt évig. 1708-ban Komáromban lett házfőnök, majd három évig Varasdon rektor. 1712-től tizenkét éven keresztül nevelte a magyar papnövendékeket a bécsi Pázmáneumban.

Helmesen született és Nagyszombatból lépett be Trencsénben a Társaságba. 1669-ben Kassán az alsó osztályt tanította, és az iskolai színjátszás felelőse volt. 1670–2-ben Kassán bölcseletet tanult. Utána egy-egy évig Sopronban és Nagyszombatban tanított. 1676–9-ben Grazban volt teológus. Ott szentelték pappá 1679-ben. A következő két évben Lőcsén volt házgondnok. 1682-ben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. Ezt követően egy-egy évig Sopronban retorikát tanított, Győrben házgondnok és Selmecbányán hitszónok volt. 1686-ban Turócon lett házfőnök. 1688. aug. 14-én a rendház és a birtok készpénzével Morvaországba szökött, ahol 28-án Mezericsben kocsisa megölte.

Zsolnán született, Kassáról logikusként lépett be Trencsénben a Társaságba. 1734-ben Szakolcán tanított. 1735–7-ig Nagyszombatban végezte a bölcseletet. Utána két-két évig Lőcsén és Kassán tanított. 1742–5-ig Nagyszombatban teológiát tanult. 1744-ben szentelték pappá. A harmadik próbaévet Besztercebányán végezte. 1747-ben Ungváron tanított. 1748–50-ig Besztercebányán, a következő évben Rozsnyón volt hitszónok. 1755–69-ig Nagyszombatban dolgozott. Négy évig klasszikus és szentírási görög nyelvet tanított, majd 1759-ben házi lelkiatya és 1760–1-ben vasárnapi szlovák hitszónok volt. 1762–9-ig a kollégium birtokán, Bozókon volt adminisztrátor, 1770-ben Besztercebányán szlovák hitszónok. 1771-től a Társaság feloszlatásáig Lőcsén rektorként működött, s továbbra is a városban maradt haláláig.

Pázmány Péterrel és Forró Györggyel együtt lépett be Kolozsvárról Krakkóban a Társaságba. 1590-ben Kaliszban retorikát tanult. Bölcseleti és teológiai tanulmányait Bécsben végezte 1591–5-ig. Ott szentelték pappá 1595-ben. Az év novemberében érkezett Kolozsvárra, ahol grammatikát tanított, és délutáni hitszónok volt. 1598-ban a házgondnoki és a gazdasági hivatalt vezette. 1600-ban a szeminárium igazgatója lett. 1603-ban a Csík megyei Szárhegyen halt meg pestisben.

Csehországban született, Budáról végzett bölcsészként lépett be a trencséni újoncházba. 1764-től egy-egy évig Gyöngyösön, Kőszegen és Sopronban grammatikát tanított. 1767-től Nagyszombatban szentírási héber és görög nyelvet, majd négy évig teológiát tanult. 1770-ben szentelték pappá. Ebben az évben jelent meg ott latin nyelvű ünnepi beszéde Szent Ivóról, az egyházjogászok védőszentjéről. 1772-ben Egerben végezte a harmadik próbaévet. A Társaság feloszlatása Nagyváradon érte, ahol grammatikát tanított. Utána világi pap lett, de nemsokára Vörösberényben halt meg.

Banán született, Komáromból lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után 1748-ban Rozsnyón grammatikát tanított. 1749–51 között Nagyszombatban bölcseletet tanult, majd Nagyváradon két, Eperjesen pedig egy évig grammatikát tanított. 1755–8-ban Kassán végezte a teológiai tanulmányokat. Utána Besztercebányán volt harmadik probációban. 1760-ban Gyöngyösön, majd két évig Kassán tanított a középiskolában. Ezután Budán egy, Kolozsváron két, Győrben és Kassán újra egy évig bölcseletet tanított. 1768–73-ig Kolozsváron kánonjogot, kontroverziát és teológiát adott elő. 1805-ben Jászberényben élt. Műve, a kalocsai érseki könyvtárban őrzött kéziratos katalógusa a feloszlatás alatt elhunyt jezsuitákról a rendtartomány története számára fontos adatokat tartalmaz.

1596–7-ben Turócon tanított.

Nagyszombatban lépett be a Társaságba. A bölcseleti tanulmányok első két évét Pozsonyban végezte, a harmadikat Innsbruckban. Két év kalocsai tanítás után a teológiát is Innsbruckban végezte. Gyenge egészsége miatt csak könnyebb lelkipásztori munkát tudott végezni Nagykapornakon, Kalocsán és 1940-től Bp.-en a lelkigyakorlatos házban. Onnan ment karácsonyi kisegítésre a budakeszi plébániára, ahol szovjet katonák elfogták, kémkedés vádjával halálra ítélték és kivégezték. Sírja ismeretlen.

Ófalun született, logikusként Nagyszombatból lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaévek után Fiuméban grammatikát tanított. 1748–50-ben Grazban végezte a bölcseletet. Utána egy-egy évig Trencsénben, Gyöngyösön és Esztergomban tanított középiskolában. 1754–7-ig Kassán tanult teológiát. Lőcsén szentelték pappá 1757-ben. Utána Egerben volt harmadik probációban. 1759-ben Nagybányán, 1760–1-ben Trencsénben tanárkodott. 1762–3-ban bölcselettanár volt Budán. 1764–73-ban a Pálffy Leopold-hadtestnél működött mint tábori lelkész. A Társaság feloszlatása után folytatta munkáját ugyanott. 1780-ban II. József császár kíséretéhez tartozott annak oroszországi útján. Lembergben lett kanonok és a Galíciában működő tábori lelkészek főnöke. 1787. augusztus 21-én nevezték ki nagyváradi püspöknek. Első intézkedései közé tartozott az egyházmegye canonica visitatiója.

Azok közé a jezsuiták közé tartozott, akik Pázmány Péter vezetése alatt a 17. század első évtizedeiben megvalósították a királyi Magyarországon a katolikus reformot. A kétéves noviciátus után még két évig teológiát tanult. 1602-ben Erdélybe kellett volna mennie, de az ottani zavaros helyzet miatt a csehországi Brünnbe küldték, ahol az újoncmester segítője lett. 1603-ban Vágsellyére került, majd két év múlva Erdélybe. Előbb Kolozsváron, utána Gyulafehérváron volt, ahol 1605–6-ban magyar nyelvre fordította a Szentírást. Amikor 1606-ban Bocskai István fejedelem kiűzte Erdélyből a jezsuitákat, Olmützben lett a kazuisztika tanára. 1611-től újoncmester volt Brünnben, ahonnan 1616-ban húsz újonccal az ausztriai Leobenbe költözött az új noviciátusba. 1617-ben az újra megnyitott nagyszombati házban lett főnök, de ezt a hivatalt egy év múlva túlságos szigora miatt fel kellett adnia. Ettől kezdve hitszónok volt. 1620-ban Bécsben előkészítette szentbeszédeinek kiadását. 1623-ban visszatért Nagyszombatba hitszónoknak. 1626-tól Bécsben lelkipásztor volt és a magyar Szentírás kiadását készítette elő. 1629-ben a tartományfőnök helyettese, 1630-tól haláláig pozsonyi rektor volt.
Pázmány mellett, aki a magyar próza legnagyobb képviselője, Káldi volt a legjobb stiliszta. Magyar szentírásfordítása és szentbeszédei pótolhatatlan segítséget nyújtottak a kisszámú papságnak és világi lelkipásztori segítőiknek, a licentiátusoknak, hivatásuk teljesítésében.
Szentírásfordítása máig is súlyos problémákat vet fel. Az első a szerzőség kérdése. Létezik egy javítatlan Káldi-kézirat, mely jelzi minden szentírási könyv végén a fordítás befejezésének idejét. Az Újszövetség fordítását Gyulafehérváron kezdte 1605. október 11-én, de 1606. november 11-én el kellett hagynia Erdélyt, amikor befejezte Izajás próféta könyvét. Lengyelországon keresztül december 24-én érkezett Olmützbe, és 1607. március 25-én befejezte az egész Biblia fordítását. Felmerült a kétség, hogy Káldi képes lett volna ilyen aránylag rövid idő alatt befejezni munkáját. Arra gondoltak, hogy esetleg Szántó István fordítását használta volna. Ezt azonban Káldi fordításának előszavában elveti. Szántó 1600 óta dolgozott egy fordításon. Bocskai felkelése alatt összes kéziratát elveszítette, és csak 1608-ban kezdett el egy újabb fordítást. Káldi kézirata és a nyomtatott szöveg eltéréseit a censorok munkájával hozhatjuk kapcsolatba. A magyar püspökök és a tartományfőnök három pátert neveztek ki és tettek szabaddá erre a feladatra: Káldi Mártont, György testvérét, Forró Györgyöt és a héber nyelvben járatos Rumer Gergelyt. Ők Grazban a Vulgata, a görög és a héber Szentírás alapján dolgoztak. Így Káldi elsőrangú magyar stílusa összekapcsolódott a revizorok tudományos munkájával, érthető tehát, hogy a Káldi-biblia évszázadokra a magyar fordítás alapjául szolgált. Csak 1975-ben jelent meg egy teljesen új magyar Szentírás.

Káldi György bátyja volt, 1586-ban lépett be a brünni újoncházba. 1589-ben Olmützben retorikát, 1590–2-ben Grazban bölcseletet tanult. Utána két évig Český Krumlovban tanított. 1595-től Grazban három évig teológiát tanult, majd egy-egy évig retorikát és etikát tanított. 1600–2 között Kolozsváron hitszónokként és kontroverziatanárként működött. 1603–4-ben Gyulafehérváron házfőnök volt. 1605-ben Brünnben végezte a harmadik próbaévet, majd helyettes és 1607–10-ig újoncmester volt. Onnan Zágrábba került két évre házfőnöknek. 1613-ban tagja volt annak a bizottságnak, mely Káldi György bibliafordítását vizsgálta. 1614–5-ben a monyorókeréki missziót vezette. 1617–20-ig Homonnán az alapító Drugeth György lelkészeként működött. Utána két évig Bécsben volt, a másodikban magyar hitszónok. 1623-tól haláláig a szepesi misszióban az Erdődy családnál dolgozott mint magyar hitszónok.

Kitanult szabómesterként lépett a Társaságba. Dolgozott Bp.-en a Manrézában, Kassán, Kalocsán és Szegeden. Onnan hurcolták el 1950-ben Mezőkövesdre. 1951-ben a tartományfőnök, P. Csávossy Elemér kérésére a Központi Szeminárium portása lett. Itt nagy felelősségérzetet és okosságot követelő feladatot kapott: ő volt az összekötő kapocs a tartományfőnök és a szétszórt rendtagok között. Közvetítette a leveleket, az elöljáró megbízásából segítséget, pénzt, címeket adott, s vitte a tartományfőnök Rómába szánt leveleit a belga követségre. 1955. augusztus 22-én éjjel őt is letartóztatták azokkal az atyákkal együtt, akik csoportvezetők voltak. Nyolc, egy másik, későbbi rendőrségi irat szerint tíz évre ítélték. A forradalom napjaiban a váci fegyházból szabadult. Utána a piaristák bp.-i székházában mint közszeretetben álló szabó és sekrestyés működött váratlan haláláig.

Szülővárosából, Kassáról lépett be a trencséni újoncházba. A próbaidő után Pozsonyban grammatikát tanított. 1694–6 között Bécsben bölcseletet tanult. Utána két-két évig Pozsonyban és Kassán középiskolai tanár volt. 1701-ben Nagyszombatban kezdte el a teológiát, amikor másodéves korában elbocsátották a rendből.

1920–1 folyamán Szegeden, majd 1922-ben Érden végezte a noviciátust mint testvérnovícius. 1923–31 között Kalocsán, 1931-ben Pécsett, 1932-ben pedig Szegeden volt betegápoló. 1933–7-ig a pesti rendházban volt kapustestvér. 1938-tól Szegeden, 1941-től Hódmezővásárhelyen és 1947-ben Mezőkövesden, 1947–50 között Kalocsán volt sekrestyés. A szétszóratásban Bp.-en működött mint kertész, majd 1970-től a pannonhalmi szociális otthon lakója volt.

A noviciátust a zugligeti Manrézában végezte. 1945–8 között Szegeden filozófiát hallgatott, majd külföldre kényszerült tanulmányai folytatására. A teológiát 1950–2 között Chieriben végezte. A terciát következő évben Wépionban töltötte. 1953–4-ben Leuvenben a magyar skolasztikusok minisztere és helyi elöljárója volt. 1954-től újból Olaszországban tevékenykedett, ekkor változtatta meg a nevét Kandóra. 1955–8 között Bassano di Grappában lelkész és lelkigyakorlat-vezető volt, 1958–64 között Triesztben káplán, majd 1964–71-ig az ausztráliai Sydney-ben a magyar emigránsokat pasztorálta, de egy magyar menekült miatt megütött egy ausztrál határőrt, ezért ötven évre kiutasították az országból. 1971–6 között újból Triesztben volt káplán, 1976–9 között a svájci Müttenzben olaszokat pasztorált. 1979–80-ban Torontóban a magyar plébánián szolgált. 1980–2000 között újból Triesztben szolgált káplánként. Nagyon szerette a héber nyelvet, az Ószövetséget rendszeresen olvasta eredetiben. Egy mo.-i látogatásán hunyt el.

1884–6 között Nagyszombatban volt testvérnovícius. 1887–9 között Szatmárnémetiben, 1890–2 között a pesti rendházban portás volt és házi mindenes. 1893–1908 között Kalocsán szolgált mint portás, bevásárló és ruhatáros. 1909–10-ben Szatmárnémetiben, 1911–9-ig Nagyszombatban volt templomgondnok, házi mindenes és házi kísérő. 1920-ban Pozsonyban volt portás, ruhatáros és házi kísérő. 1921-ben Érden házi mindenes, 1922–35 között megint a pesti rendházban volt portás, templomgondnok, pincemester és házi kísérő. 1936-tól a zugligeti Manrézában a lelkigyakorlatos házban volt sekrestyés.

Pozsegán született, de Zágrábból lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. Utána Varasdon tanított. 1719–21-ben Grazban bölcseletet tanult. 1722–4-ben Zágrábban és a következő évben Varasdon volt középiskolai tanár. A teológiai tanulmányokat 1726-ban Grazban kezdte és Nagyszombatban folytatta. Ott szentelték pappá 1728-ban. Judenburgban volt harmadik probációban. 1731-ben Pécsett volt hitszónok és lelkipásztor. A következő években ezt a munkát folytatta 1732–3-ban Zágrábban, utána négy évig Pozsegán és két évig Eszéken. 1740-ben Zágrábban házgondnok, 1741–3-ban Péterváradon hitszónok és 1744–5-ben Pozsegán házgondnok volt. A következő években újra főleg lelkipásztorkodással foglalkozott, 1746–7-ben Pécsett, 1748-ban Pozsegán és 1749–52-ben Varasdon. 1753–73-ban Pozsegából kormányozta a nagy zágrábi egyházmegyéből leválasztott területet. Ismert költő és író volt, aki nagy gonddal és jó stílusérzékkel írta műveit, így hozzájárult a horvát irodalmi nyelv fejlődéséhez.

Kassán vették fel a Társaságba, Bécsben végezte a két év próbaidőt. Utána Leobenben volt a tanárképzőben. 1677–9 között Bécsben bölcseletet tanult, majd két évig az ausztriai Steyrben tanított. Teológiai tanulmányait 1682-ben Bécsben kezdte, de a török ostrom előtt a tanuló rendtagok külföldre menekültek. Kapi két évig Bolognában tanult. Az évi katalógus szerint 1685-ben a velencei rendtartományban szentelték pappá. Bécsbe visszatérve egy évig humaniorát tanított. 1687-ben a harmadik probációra Judenburgba került. 1688–91-ig bölcseletet tanított Nagyszombatban. Utána öt évig a gyöngyösi rendházban volt elöljáró és hitszónok. Egy év komáromi lelkipásztorkodás után Kolozsváron teológiát tanított, s e minőségében részt vett az erdélyi ortodox egyház egyesülésének előkészítésében a római egyházzal. 1707-től Nagyszombatban az egyetem kancellárja, nyomdaigazgató és 1709-ben vicerektor volt. 1710–2-ben a trencséni kollégiumot vezette. 1713–6-ban Nagyszombatban rektorként működött. A következő évben Trencsénben lett rektor, ahol két év múlva újra megnyitotta a II. Rákóczi Ferenc idejében bezárt újoncházat. Életének utolsó nyolc évében nagy hozzáértéssel igazgatta a nagyszombati nyomdát. Kateketikai könyveivel fontos szerepet játszott a vallásos élet megerősítésében.