Káldi György

Azok közé a jezsuiták közé tartozott, akik Pázmány Péter vezetése alatt a 17. század első évtizedeiben megvalósították a királyi Magyarországon a katolikus reformot. A kétéves noviciátus után még két évig teológiát tanult. 1602-ben Erdélybe kellett volna mennie, de az ottani zavaros helyzet miatt a csehországi Brünnbe küldték, ahol az újoncmester segítője lett. 1603-ban Vágsellyére került, majd két év múlva Erdélybe. Előbb Kolozsváron, utána Gyulafehérváron volt, ahol 1605–6-ban magyar nyelvre fordította a Szentírást. Amikor 1606-ban Bocskai István fejedelem kiűzte Erdélyből a jezsuitákat, Olmützben lett a kazuisztika tanára. 1611-től újoncmester volt Brünnben, ahonnan 1616-ban húsz újonccal az ausztriai Leobenbe költözött az új noviciátusba. 1617-ben az újra megnyitott nagyszombati házban lett főnök, de ezt a hivatalt egy év múlva túlságos szigora miatt fel kellett adnia. Ettől kezdve hitszónok volt. 1620-ban Bécsben előkészítette szentbeszédeinek kiadását. 1623-ban visszatért Nagyszombatba hitszónoknak. 1626-tól Bécsben lelkipásztor volt és a magyar Szentírás kiadását készítette elő. 1629-ben a tartományfőnök helyettese, 1630-tól haláláig pozsonyi rektor volt.
Pázmány mellett, aki a magyar próza legnagyobb képviselője, Káldi volt a legjobb stiliszta. Magyar szentírásfordítása és szentbeszédei pótolhatatlan segítséget nyújtottak a kisszámú papságnak és világi lelkipásztori segítőiknek, a licentiátusoknak, hivatásuk teljesítésében.
Szentírásfordítása máig is súlyos problémákat vet fel. Az első a szerzőség kérdése. Létezik egy javítatlan Káldi-kézirat, mely jelzi minden szentírási könyv végén a fordítás befejezésének idejét. Az Újszövetség fordítását Gyulafehérváron kezdte 1605. október 11-én, de 1606. november 11-én el kellett hagynia Erdélyt, amikor befejezte Izajás próféta könyvét. Lengyelországon keresztül december 24-én érkezett Olmützbe, és 1607. március 25-én befejezte az egész Biblia fordítását. Felmerült a kétség, hogy Káldi képes lett volna ilyen aránylag rövid idő alatt befejezni munkáját. Arra gondoltak, hogy esetleg Szántó István fordítását használta volna. Ezt azonban Káldi fordításának előszavában elveti. Szántó 1600 óta dolgozott egy fordításon. Bocskai felkelése alatt összes kéziratát elveszítette, és csak 1608-ban kezdett el egy újabb fordítást. Káldi kézirata és a nyomtatott szöveg eltéréseit a censorok munkájával hozhatjuk kapcsolatba. A magyar püspökök és a tartományfőnök három pátert neveztek ki és tettek szabaddá erre a feladatra: Káldi Mártont, György testvérét, Forró Györgyöt és a héber nyelvben járatos Rumer Gergelyt. Ők Grazban a Vulgata, a görög és a héber Szentírás alapján dolgoztak. Így Káldi elsőrangú magyar stílusa összekapcsolódott a revizorok tudományos munkájával, érthető tehát, hogy a Káldi-biblia évszázadokra a magyar fordítás alapjául szolgált. Csak 1975-ben jelent meg egy teljesen új magyar Szentírás.