Online Jezsuita Történeti Névtár

Eredetileg a nagyváradi egyházmegye számára szentelték pappá 1919-ben, majd 1922-ben lépett be a Jézus Társaságába. A kétéves noviciátust Érden, P. Müller Lajos vezetése alatt végezte, de mint másodéves skolasztikus novícius filozófiai tanulmányokat folytatott. 1924–5 között ezt folytatta Szegeden. 1925–7 között Érden egészítette ki teológiai tanulmányait, közben lelkipásztori feladatokat végzett, és az érd-újfalusi templom építésében is részt vett. 1927–8 között Mezőkövesden, 1928–32 között a pesti Jézus Szíve-templomban, 1932–3-ban Szegeden volt lelkipásztor, 1933–4 folyamán a pesti rendházban lelkipásztor. 1934–5-ben a budai Manréza minisztere és prokurátora, lelkigyakorlatok vezetője volt. 1935-től a szegedi újonnan létesített probációs házban végezte a terciáját. 1936–42 között a zugligeti Manrézában, 1942–4 között a pesti rendházban volt lelkipásztor. A szétszóratás idején a pesti Jézus Szíve-templomban gyóntatott. 1971-ben került a pannonhalmi szociális otthonba.

Szerzetesi életét Bp.-en a Manrézában kezdte. A kétéves próbaidő után Pécsett és Kassán volt kertész. A háború után Szatmárnémetiben és Nagykapornakon dolgozott a gazdaságban. Onnan hurcolták el Kunszentmártonba. A rendek feloszlatása után szülőfalujában dolgozott. Feljelentés alapján elfogták és Kistarcsára internálták. 1953 őszén kiszabadult, és Veszprémben lett munkás. 1976. augusztus 14-én került a pannonhalmi szociális otthonba.

Tornán született, Pozsonyból lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaévek után Szakolcán tanított grammatikát. 1697-től Nagyszombatban három évig bölcseletet tanult, két évig a középiskolában tanított. 1703–4 között Eperjesen volt a retorika tanára. 1705–8-ig Nagyszombatban végezte teológiai tanulmányait, ott szentelték pappá 1707-ben. 1709-ben Judenburgban volt harmadik probációban. 1710-ben Budán retorikát tanított. 1711-ben Bécsben, a Pázmáneumban volt a növendékek lelkiatyja. 1712-től Nagyszombatban négy évig bölcseletet, három évig kazuisztikát tanított. 1718–24 között a Kisdy-szeminárium igazgatója, mellette három-három évig a kontroverzia és a szentírástan tanára volt. 1725–6-ban Kolozsváron a szemináriumot vezette. 1727-ben Ungváron a rektorhelyettes hivatalát látta el. 1728-tól haláláig Kassán működött hat évig mint a Kisdy-szeminárium igazgatója és két évig mint könyvtáros. Utolsó évében beteg volt.A nagyszombati jezsuita történészcsoport egyik legfontosabb tagja volt. Gyakori betegeskedése miatt lelkipásztori munkát nem tudott végezni, így részt vállalt a papnevelésben és a történelmi kutatásban, mégpedig a fiatal történészek irányításában. Példaképül szolgált az írott források kritikus felhasználásában. A szlovákok eredetével is behatóan foglalkozott.

Az ausztriai Pettauban született, Grazból lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1753–7-ig Bécsben három évig bölcseletet, két évig az ismert Scherffer Károlynál kis csoportban matematikát tanult. 1758-ban Judenburgban tanított. 1759–62-ben Grazban végezte teológiai tanulmányait. 1761-ben szentelték pappá. 1763-ban Judenburgban volt harmadik probációban. 1764–71-ben a grazi csillagvizsgáló igazgatójaként működött. 1772-től a Társaság feloszlatása után is, egészen 1779-ig Selmecbányán a mechanika és a hidrológia tanára volt. Foglalkozott meteorológiával is. Később Schottwienbe ment egy vasércbánya tulajdonosához, Pfallerhez.

A horvátországi Szamoborban született, Bécsben lépett be a Társaságba. 1564–6-ban Nagyszombatban az alsó osztályokban tanított. 1567-től haláláig Bécsben lakott. Először az alsó osztályban tanított. 1568–9-ben bölcseletet, majd teológiát tanult. 1571. december 22-én szentelték pappá. 1574 húsvétja körül sokat gyóntatott németül, és főleg horvátul. 1575 elején Bécsben halt meg.

Holicson született, Bécsújhelyről Bécsben lépett be a Társaságba. 1712-ben Grazban végezte a tanárképzőt, utána a bölcseletet. 1716-ban Pozsonyban, 1717–8-ban Nagyszombatban, 1719-ben Győrben tanított középiskolában. 1720–3-ig Bécsben tanult teológiát, ott szentelték pappá 1722-ben. 1724-ben Besztercebányán volt harmadik probációban. 1725–9-ig Nagyszombatban egy évig retorikát, négy évig bölcseletet tanított. 1730–1-ben Kolozsváron a kontroverzia tanára és a szeminárium igazgatója volt. 1732-ben Egerben kazuisztikát tanított. 1733–41-ig Rómában a Szent Péter-bazilika magyar gyóntatójaként működött. 1742–5-ben Budán, 1746-ban a bécsi Pázmáneumban, majd 1747–9-ben Kolozsváron volt rektor. 1750–6-ig Győrben a konviktus, 1757–73-ig Nagyszombatban a nyomda igazgatója volt. A feloszlatás után Kékkőre került, ahol két évvel később meghalt. Művei közül megemlítendő a nagyszombati egyetem kétkötetes története 1700-ig, valamint a Kéri Bálintról írt megemlékezése.

Pusztakovácsiban született, Nagyszombatban lépett be a Társaságba. A próbaidő után Szatmárnémetiben egy évig nevelő volt a konviktusban. 1867-ben Kalocsán magánúton tanulta a latin és görög nyelvet, melyeket a következő négy évben tanított is ott. 1872–4 között Pozsonyban bölcseletet tanult. Utána Kalocsán egy évig görög nyelvet tanított, s két évig az államvizsgára készült. 1878–81-ig Innsbruckban tanult teológiát. 1882-ben S. Andräban végezte a harmadik próbaévet. 1883–7-ig Kalocsán főleg latin, görög nyelvet és bölcseletet tanított. 1888–90-ben Szatmárnémetiben házgondnok volt. 1892–4-ben Innsbruckban, a nemzetközi szemináriumban, a Canisianumban nevelőként és íróként dolgozott. Utána két-két évig Bp.-en és Pozsonyban lelkipásztori munkát végzett. 1898-tól haláláig Bp.-en a Jézus Szíve-templomban és a Horánszky utcai Kongregációs Otthonban nagyszabású lelkipásztori munkát végzett mint hitszónok. A papi és más Mária-kongregációk vezetésével és nem utolsósorban írásaival nemcsak az akkor uralkodó liberalizmus ellen szólt, hanem aktuális jogi kérdésekről, az egyház és az állam viszonyáról, és alaposan megvizsgálta az akkor égető problémát, a főkegyúri jogot.
M: Az ember akaratának szabadsága. Kalocsa, 1900; Horánszky Nándor és az Egyesült Államok iskolái. Bp., 1902; A fejlődés elmélete és az ember. Bp., 1904; Attika kereskedelme történelmi és jogi szempontból. Kalocsa, 1906; Bölcseletünk. Kalocsa, 1906; Gerson a tudomány itélőszéke előtt. Kalocsa, 1907; A házasság érdekében legújabban kiadott római rendelet. Kalocsa, 1909; Szent Ignác vize. Kalocsa, 1913; A tánc. Kalocsa, 1914; Carolo IV., regi Hungariae apostolico, quum sacra corona ornaretur. Kalocsa, 1917; A katolikusok némely sérelmének orvoslása. Bp., 1920; A főkegyúr szerepe a püspökök kinevezésénél. Bp., 1922; Vita a főkegyúri jogról. Bp., 1923; Az egyházi vagyon a püspökök joghatósága alatt. Bp., 1924; Báró Barkóczy Sándor dr. Bp., 1925; Korunk és a szent Szív. Bp., 1926.

Bp.-en született, tízéves papi szolgálat után, 1924-ben lépett be Érden a Társaságba. Egy év próbaidő után Szegeden két évig bölcseletet tanult. Utána szintén két évig Innsbruckban teológiai ismereteit mélyítette. 1930-ban Bp.-en a Manrézába került, ahol lelkigyakorlatokat tartott. 1931–2-ben házgondnok és a gazdasági ügyek felelőse volt. 1933-ban Szegeden házi lelkiatyaként és hitszónokként működött. 1934-ben St. Andräban végezte a harmadik próbaévet. 1935–8-ban Kalocsán hittanár és a diákok Mária-kongregációjának vezetője volt. 1939-től újra a Manrézában dolgozott, ahol 1940–4-ig íróként szerepelt. A háború utáni években Bp.-en a mukásnegyedekben tartott számos világnézeti előadást. 1950–5-ig, a szerzetesrendek feloszlatása után, Bp.-en végzett lelkipásztori munkát. 1955–8 között a nógrádverőcei szociális otthonban volt házi lelkiatya. 1959–62-ig Bp.-en, 1963–70-ig Nagykovácsiban végzett lelkipásztori kisegítő szolgálatot. 1971-től haláláig a pannonhalmi szociális otthonban élt. Keresett kateketikai segédkönyve volt a Theophil, a hitelemzések három kötete. Ifjúsági regényei bő fantáziájáról tesznek tanúságot.

Mosonban született, Pozsonyból egy kereskedő alkalmazottjaként lépett be huszonhárom éves korában Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után egy évig Lőcsén betegápoló és ebédlős volt. 1699-ben Pozsonyban a gazdasági felelős segítőjeként dolgozott. 1700-tól haláláig Kolozsváron az alapítványi birtokok felelőse volt különböző, a katalógusokban megszokott címek (oeconomus, gazdasági főnök segítője) alatt.

Klobusicban született, Bécsben lépett be a Társaságba. 1632–4-ben Grazban tanult bölcseletet. 1635-ben Győrben, 1636–7-ben Nagyszombatban és 1638-ban újra Győrben tanított. 1639–42-ben Nagyszombatban volt teológus, 1642. április 5-én ott szentelték pappá. A következő évben Leobenben végezte a harmadik probációt. 1644–5-ben a Nádasdy-misszióban dolgozott. 1646–55-ig Nagyszombatban működött. Öt évig bölcseletet, két évig kazuisztikát és három évig teológiát tanított. 1652-ben a bölcsészeti, 1653-ban a teológiai kar dékánja volt. 1656–7-ben pozsonyi, 1648–60-ban kassai rektorként működött. 1661-ben visszatért Nagyszombatba. Hat-hat évig kancellár és a Szent Adalbert-szeminárium igazgatója volt, s egy-egy évig kazuisztikát, kontroverziát és szentírástant tanított. 1667–73 között Kassán három évig a rektori, négy évig a kancellári hivatalt látta el, és teológiát tanított. 1674-ben visszatért Nagyszombatba. Négy évig az egyetem kancellárjaként és hat évig a Szent Adalbert-szemiárium igazgatójaként működött. Életét több mint három évtizedig a két nagy tanulmányi ház kiépítésére és megszilárdítására fordította mint elöljáró, tanár és a papnövendékek nevelője. 1683. augusztus 14-én, hetvenéves korában halt meg Jókőn, Thököly Imre fogságában.

1937–40 között végezte a zugligeti Manrézában a noviciátust és retorikát. 1941–3 között Kassán filozófiát hallgatott. 1944-től a pécsi Pius Kollégiumban volt magiszter. 1946–9 között Szegeden tanult teológiát, ahol 1948-ban szentelték pappá. 1950–1 folyamán Rómában, a Vatikáni Rádió magyar adásának volt a szerkesztője. 1952-ben Dublinban végezte a terciát. 1953-ban Kanadába küldték, Hamiltonban volt a magyarok lelkésze. 1954–8 között Winnipegben, a Szent Pál középiskolában tanított történelmet és hittant, közben a helyi magyarokat pasztorálta. 1959–62 között Shrub Oakon A Szív című újság segédszerkesztője, a magyar emigránsok lelkipásztora és lelkigyakorlat-vezetője volt. 1962-ben átirányítását kérte a felső-kanadai rendtartományba, az első évben a kingstoni Regiopolis középiskolában tanított. 1963–7 között a montreali Szent Ignác-templomban, 1967–70 között Winnipegben a Brébeuf Szent János-plébánián, 1970–82 között az ottawai Szeplőtelen Fogantatás-plébánián szolgált, közben ellátta a fővárosi magyar közösséget is. 1982–2000 között Windsorban a Páduai Szent Antal-plébánián volt plébános. Később gyenge egészségi állapota miatt először Guelph-be, majd Pickeringbe került, ahol időnként besegített a lelkipásztori munkába a környező plébániákon.

Kővágószőlősön született, a pécsi ciszterci gimnáziumban érettségizett. Édesapja I. világháborús sérülése következtében rövidesen meghalt, így a fiatalember csak nehéz anyagi körülmények között tudott tanulni. Középiskolai tanulmányainak végeztével 1933-ban a bp.-i Manrézában belépett a Társaságba. Másodéves újonc volt, amikor súlyos tüdőbajjal szanatóriumba került. Ezzel elkezdődött hároméves szenvedése. Rendfőnöki engedéllyel letehette első szerzetesi fogadalmait. Fél év elteltével sem volt remény arra, hogy a kórházat elhagyhassa, így az egyházjog rendelkezéseinek értelmében el kellett bocsátani. 1937. február 3-án halt meg. Feljegyzései és levelei egy fiatal keresztény erős hitéről és Istenbe vetett bizalmáról tanúskodnak nagy szenvedései közepette is.

Bp.-en született, Nagyszombatban, tizenöt éves korában lépett be a Társaságba. A próbaévek után Pécsett és Kalocsán fejezte be gimnáziumi tanulmányait. 1922–4-ben Szegeden bölcseletet tanult. Utána két évig Kalocsán volt konviktusi nevelő. 1927–30-ig Innsbruckban tanult teológiát. 1929-ben szentelték pappá. 1931–3-ig Bp.-en az ifjúsági Mária-kongregációt vezette. 1934-ben a belgiumi Drongenben végezte a harmadik próbaévet. 1935-től haláláig vezette a fiatalok Mária-kongregációját. Komoly adottsága volt az ifjúság lelki és emberi nevelésére. Jellemző magatartására az éves katalógusokban 1935–9 között jelölt feladata, „a szegények gondozása”, amelybe bevonta kongreganistáit is. Köréből a harmincas–negyvenes évekből számos pap és szerzetes került ki. Életművében meghatározó a Mária-kongregációról és a szociális kérdésről szóló két írása.

Kadicsfalván született, végzett bölcsészként lépett be Kolozsvárról Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után 1754-ben Székelyudvarhelyen, 1755–6-ban Nagybányán tanított grammatikát. 1757-ben Nagyszombatban matematikát tanult. 1758-ban Sopronban retorikát tanított. 1759–62-ig Nagyszombatban végezte a teológiát. 1761-ben szentelték pappá. 1763–5-ben ugyanott a királyi-érseki konviktusban volt nevelő. 1766-ban Kassán, 1767–8-ban Kolozsváron, majd 1769–70-ben újra Kassán tanított bölcseletet. 1771-ben Budán egyházjogot, 1772–3-ban Kolozsváron teológiát adott elő. A Társaság feloszlatása után Székelyudvarhelyen volt főesperes-plébános és tiszteletbeli kanonok haláláig. 1768-ban magyar Szentírást adott ki Kolozsváron.

Gyöngyösön született, világi papként lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaévek után 1733-ban Ungváron, 1734–5-ben Nagybányán, 1736–8-ban Esztergomban és 1739–41-ben Egerben volt hitszónok. 1742–5-ben Kolozsváron a gazdasági ügyeket vezette. 1746–7-ben Nagyváradon misszionárius volt. 1748–51-ben Kassán a gazdasági ügyek vezetője volt, 1752-től haláláig Sárospatakon a házfőnök és a plébános hivatalát látta el.

Nórápon született, Bécsben lépett be a Társaságba. Rövidesen Prágában folytatta újoncidejét. Utána ugyanott retorikát és bölcseletet tanult. 1568–9-ben Pulkovban, 1570–2-ben Braunsbergben, 1573-ban újra Pulkovban tanított. Ott szentelték pappá 1573. augusztus 2-án. 1574–7-ig Bécsben teológiát tanult. 1580-ban ment Erdélybe. 1582-ben betegen élt Bécsben. 1583 júniusában újra Erdélybe indult. 1583–4-ben a nagyváradi misszióban dolgozott. Évekig bénulástól szenvedett. 1586-ban Kolozsvárra került, ahol súlyos bőrbaj támadta meg. A pestis kitörésekor Kővárra menekítették. 1586. október végén Szentbenedeken halt meg.

A spanyolországi Ocañában született, 1574-ben lépett be a Társaságba. Az osztrák rendtartományban, 1583-ban Brünnben szerepel mint az alapítványi birtok felelőse. 1587-ben Prágában kazuisztikát és kontroverziát tanult. 1589-ben szentelték pappá. 1590–2-ben Váralján, 1593–5-ben Turócon volt a gazdasági ügyek felelőse. 1595-ben Bécsben halt meg.

A krajnai Rudolfswerthben született, Grazból lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaévek után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1707–9-ben Grazban tanult bölcseletet. 1710–2-ben Laibachban, 1713-ban Zágrábban és 1714-ben Goriziában tanított. 1715–8-ban Bécsben tanult teológiát, ott szentelték pappá 1718-ban. A következő évben Judenburgban végezte a harmadik probációt. 1720–2-ben vándormisszionárius volt. 1723-ban Leobenben görög nyelvet tanított a tanárképzőben. 1724–5-ben Nagyszombatban matematikát, 1726–8-ban Klagenfurtban bölcseletet és matematikát, 1729–32-ig Grazban, 1733–4-ben újra Nagyszombatban matematikát tanított. 1735–6-ban Budán és 1737-ben Laibachban a kazuisztika tanára volt.
1730-ban Grazban Eukleidésztől egy összefoglalót és az 1731-es évre naptárt adott ki.

Gyöngyösön született, Pécsről lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után Nagybányán grammatikát tanított. 1766–7-ben Pécsett, 1770–1-ben Ungváron, 1772-ben Egerben tanított. 1773-ban elsőéves teológus volt, amikor a Társaságot feloszlatták. Csak később szenteltette magát pappá a pécsi egyházmegyében. A budai akadémiai gimnáziumban tanított, majd Sopronban volt a gimnázium igazgatója. 1803-ban Pannonhalmán tanította a papnövendékeket. Ott halt meg.

A zugligeti Manrézában a noviciátust mint testvérnovícius 1931–2 között végezte, majd megszakítás után 1934-től folytatta. A noviciátus után nyomdász és bevásárló volt a házban. 1942–6 között Kalocsán ebédlős volt a konviktusban, házi mindenes és portás. 1947–8 között a szegedi kollégiumban volt portás és órás. 1949–50 között ismét a Manrézában volt ebédlős és a templom gondnoka. 1950-ben Tiszahomokra internálták, majd Bp.-en dolgozott fizikai munkásként. 1951–4 között a jászberényi szociális otthonban, majd a következő évben Püspökszentlászlón, 1955–95 között Verőcemaroson volt házi mindenes.
Ir: Pálos 192; MJV III. 235–8, MJTN 232–3; Závodni K.: Fr. Tóth-Kovács Lajos. ProvH 37. (1995. március–április) 22–4; Miklósházy 53.