1481 – 1500 / 1554 megjelenítése

Vid (Vidlicska) József

Vid (Vidlicska) József
1898. márc. 4. Szarvas. Nyelv: magyar. SJ 1919. nov. 12. Szeged. Psz. 1929. Bp. F. 1932. febr. 2. C. sp. †1952. dec. 3. Kistarcsa.
Életrajz
Szarvason született, az ausztriai Feldkirchben lépett be a Társaságba. Újoncidejét Szegeden folytatta, 1922–4-ben a bölcseletet is ott tanulta. 1925–6-ban Kalocsán volt nevelő a konviktusban. 1927–30-ban Innsbruckban végezte teológiai tanulmányait. 1929-ben Bp.-en szentelték pappá. A harmadik próbaévre 1931-ben az észak-amerikai Poughkeepsie-be került. A következő évben Bp.-en házgondnokhelyettes, hitszónok és munkás-lelkipásztor volt. 1933-ban Kalocsán a konviktust vezette. 1934-től bebörtönzéséig, 1948 decemberéig a bp.-i rendházban és a Jézus Szíve-templomban vezető lelkipásztori munkát végzett. Vezetett egy nagyon aktív férfi Mária-kongregációt, szerkesztette a kongregációk folyóiratát a háború végéig, 1941–4-ben a rend havi folyóiratát, a Magyar Kultúrát is. 1944 őszétől a rendház főnökeként aktívan részt vett a zsidók mentésében. Volt idő, amikor több mint száz üldözöttet bújtattak a ház alagsorában. 1948-ban a tartomány gazdasági ügyeinek felelőse volt. E minőségében ítélték három év börtönre a Mindszenty-perben. Kérte a bíróságot, hogy a vele letartóztatott segítőtestvér büntetését is rá róják, mert az csak az ő utasításait követte. A büntetés letöltése után nem engedték szabadon, Kistarcsára internálták. Megtiltották, hogy az ott fogva tartott mintegy harminc jezsuitával találkozhasson. A táborban halt meg 1952. december 3-án.
Ir
Ir: Cat. Def. I. 25.923; DHCJ IV. 3944; Hetényi Varga II. 376–8; MJTN 242–3; Pálos 194; Pálos A.: P. V. J. MJV III. 29–30; Mészáros I.: Vid József (1898–1952). Ismeretlen vértanúk az Esztergom–Budapesti Főegyházmegye XX. századi történetében. Bp., 1999. 112–6; Miklósházy 393–4.
Születési idő
1898-03-04
Születési hely
Szarvas
Belépés ideje
1919-11-12
Belépés helye
Szeged
Fogadalomtétel ideje
1932-02-02
Fogadalom
C. sp.
Papszentelés ideje
1929
Papszentelés helye
Bp
Halálozás ideje
1952-12-03
Halálozás helye
Kistarcsa
Beszélt nyelvek
magyar

Vid László

Vid László
1619. okt. 28. Mátyus. Nyelv: magyar. SJ 1636. szept. 9. Bécs. Psz. 1650. ápr. 16. Graz. F. 1654. jún. 21. 4 fog. prof. Nagyszombat. 1680–4 tartományfőnök. †1686. szept. 4. Nagyszombat.
Életrajz
Mátyuson született, Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaévek után 1639-től Nagyszombatban két évig a középiskolában tanított, majd három évig bölcseletet tanult. 1644–6-ban Gyöngyösön tanított. 1647–50-ben Grazban végezte teológiai tanulmányait, ott szentelték pappá 1650. április 16-án. 1651-től Nagyszombatban egy évig matematikát és négy évig bölcseletet tanított. 1656–64 között Trencsénben újoncmester, közben 1659-től rektor is volt. 1665-től Nagyszombatban rektor, 1669-től a teológia tanára és egy évig a bölcsészeti kar dékánja volt. 1673–7-ig Kassán három évig rektor és két évig a teológiai kar dékánja volt. 1678-ban a harmadik próbaéves atyák vezetőjeként működött Judenburgban. 1679–80-ban a tartományfőnök helyettese, 1681–4-ig tartományfőnök volt. 1685–6-ban Nagyszombatban a rektori hivatalt töltötte be, ugyanakkor az osztrák rendtartomány magyar részében a tartományfőnök helyetteseként működött. Az osztrák rendtartomány legmarkánsabb személyisége volt a 17. század második felében.
Ir
Ir: CPA II. 780; Guilhermy II. 189–90; Kazy 292–4; Po Magyar 752, 755, 760; So VIII. 645; Velics II. 89–90; Lukács 126.
Születési idő
1619-10-28
Születési hely
Mátyus
Belépés ideje
1636-09-09
Belépés helye
Bécs
Fogadalomtétel ideje
1654-06-21
Fogadalomtétel helye
Nagyszombat
Fogadalom
4 fog. prof.
Papszentelés ideje
1650-04-16
Papszentelés helye
Graz
Halálozás ideje
1686-09-04
Halálozás helye
Nagyszombat
Beszélt nyelvek
magyar

Vida Ferenc

Vida Ferenc
1890. jan. 21. Túrterebes. SJ 1921. szept. 17. †1975. febr. 18. Pannonhalma.
Életrajz
1921–3 között Érden volt testvérnovícius, majd 1924–41 között Szatmárnémetiben a rendház gazdasági vezetője, a kápolna sekrestyése, a szolgák felügyelője, ebédlős. 1942–4 között Nagykapornakon méhész, ebédlős, házi mindenes, kapus, 1945–9 között Kalocsán gazdasági vezető, kertész, ebédlős. 1950-ben a szegedi kollégium gazdasági vezetőhelyettese volt, majd ebben az évben Mezőkövesdre internálták. 1951-től Jászberényben élt nyugdíjasként, 1954-ben beköltözött a pannonhalmi szociális otthonba.
Ir
Ir: MJTN 243; Holovics F.: Vida Ferenc testvér (1890–1975) Barátaink Levelei. 1975. március 31. 6; F. Vida Ferenc SJ (1890–1975). Szolgálat 25. (1975. húsvét) 99–100; Miklósházy 55.
Születési idő
1890-01-21
Születési hely
Túrterebes
Belépés ideje
1921-09-17
Halálozás ideje
1975-02-18
Halálozás helye
Pannonhalma

Világhi István

Világhi István
1704 (1705?). aug. 12. Komárom. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1719. okt. 26. Trencsén. Psz. 1734. Nagyszombat. Elb. 1740. Buda.
Életrajz
Komáromban született, Lőcséről Trencsénben lépett be a Társaságba. Három évvel korábban a rutén rítusból tért át a latinba. A próbaidő után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1723–5-ben Bécsben tanult bölcseletet. 1726-ban Esztergomban, 1728–30-ban Nagyszombatban tanított középiskolában. 1731–2-ben Grazban, 1733–4-ben Nagyszombatban végezte a teológiát. 1734-ben szentelték pappá. 1735-ben Rozsnyón tanított. A következő évben Besztercebányán volt harmadik probációban. 1737-ben Kassán matematikát és 1738–9-ben Budán bölcseletet tanított. 1740-ben ugyanott a szeminárium lelki vezetője volt, amikor elbocsátották a Társaságból. Az 1730-ban Nagyszombatban előadott Arsinoe tragédiája nyomtatásban is megjelent.
M
M: Colloquium Sphyngis cum Oedipo. Nagyszombat, 1720; Tristium Hungariae. Partes II. Nagyszombat, 1729; Arsinoe tragoedia. Nagyszombat, 1730.
Ir
Ir: Nom. III. 1774; PE 727; So VIII. 755; St 382; Világhi István. A magyar irodalom története. Bp., 1964. 418; Staud I. 163–4; Takács 66.
Születési idő
1704 (1705?). 08. 12.
Születési hely
Komárom
Belépés ideje
1719-10-26
Belépés helye
Trencsén
Papszentelés ideje
1734
Papszentelés helye
Nagyszombat
Beszélt nyelvek
szlovák

Viller Bartholomäus

Viller Bartholomäus
1542 k. Bastenaken. Nyelv: flamand. SJ 1558. jan 5. Köln. Psz. 1566. dec. 21. Bécs. F. 1585. júl. 14. 4 fog. prof. Olmütz. 1589–95 tartományfőnök. †1626. ápr. 21. Graz.
Életrajz
A belgiumi Bastenakenban született, Kölnben lépett be a Társaságba. 1562–5 között Prágában egy évig retorikát és három évig bölcseletet tanult. 1566–85 között Bécsben élt, de a katalógusok hiánya miatt nehéz életútját összeállítani. Az első években összesen három évig teológiát tanult, de közben retorikát tanított és a konviktusban nevelő volt. Már 1566-ban pappá szentelték. A hetvenes évek elejétől főleg neveléssel foglalkozott. 1585–8-ban rektor volt Olmützben. 1589–95-ig az osztrák rendtartományt kormányozta. 1596–7-ben Grazban rektor, 1598–1618 között a főherceg, 1619–20-ban Ferdinand császár gyóntatója volt Bécsben. 1621-től Grazban élt haláláig.
Ir
Ir: CPA I. 809.
Születési idő
1542?
Születési hely
Bastenaken
Belépés ideje
1558-01-05
Belépés helye
Köln
Fogadalomtétel ideje
1585-07-14
Fogadalomtétel helye
Olmütz
Fogadalom
4 fog. prof.
Papszentelés ideje
1566-12-21
Papszentelés helye
Bécs
Halálozás ideje
1626-04-21
Halálozás helye
Graz
Beszélt nyelvek
flamand

Vinck (Finck) Henrik

Vinck (Finck) Henrik, tanuló rendtag
1547 k. Prága. Nyelv: német. SJ 1562. febr. 24. Bécs. Elb. 1565. júl. 2. Nagyszombat.
Életrajz
Prágában született német szülőktől, tizenöt éves korában lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaévek után 1564–5-ben Nagyszombatban tanult grammatikát. 1565. július 2-án elbocsátották a Társaságból.
Ir
Ir: CPA I. 809; Péteri.
Születési idő
1547?
Születési hely
Prága
Belépés ideje
1562-02-24
Belépés helye
Bécs
Beszélt nyelvek
német

Vintler Johann

Vintler Johann
1707. febr. 18. Felthurn. Nyelv: német. SJ 1724. okt. 14. Bécs. Psz. 1737. Graz. F. 1742. febr. 2. 4 fog. prof. Klagenfurt. †1765. máj. 4. Graz.
Életrajz
Az ausztriai Felthurnban született, Grazból logikusként lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után 1727–9-ben Bécsben bölcseletet tanult, 1730–1-ben a professzusház középiskolájában tanított, és 1732-ben a kollégiumban matematikát tanult. 1733-ban Laibachban retorikát tanított. 1734–7-ig Grazban végezte teológiai tanulmányait. 1737-ben szentelték pappá. A következő évben Judenburgban volt harmadik probációban. 1739-ben Passauban hitszónokként működött. Ezt követően megkezdte tanári pályafutását: 1740–1-ben Grazban matematikát, 1742–5-ben Klagenfurtban bölcseletet és matematikát, 1746-ban Nagyszombatban kazuisztikát, 1748–9-ben Bécsben kontroverziát, 1750–1-ben Nagyszombatban, 1752–3-ban Grazban teológiát tanított. 1754–5-ben a bécsi professzusházban volt betegállományban. 1756–61-ig Passauban egyházjogot adott elő. 1762-ben a bécsi újoncházban házgondnok, 1763-ban Laibachban iskolaigazgató volt; 1764-ben Kremsben betegeskedett, majd 1765-ben Grazban házi lelkiatya volt, ahol rövidesen meghalt. Latin nyelvű művei Nagyszombatban jelentek meg, egy közülük az 1750-es szentévről.
M
M: Dum assertiones theologicas de augustissimo Verbi incarnati mysterio. Nagyszombat, 1750; Maximae juris celebriores. Nagyszombat, 1750; De Jubilaeo. Nagyszombat, 1750; Tyrocinium Theologicum. Nagyszombat, 1752.
Ir
Ir: Nom. III. 1775; Petrik 1712–1860/V, VII; So VIII. 829; St 382.
Születési idő
1707-02-18
Születési hely
Felthurn
Belépés ideje
1724-10-14
Belépés helye
Bécs
Fogadalomtétel ideje
1742-02-02
Fogadalomtétel helye
Klagenfurt
Fogadalom
4 fog. prof.
Papszentelés ideje
1737
Papszentelés helye
Graz
Halálozás ideje
1765-05-04
Halálozás helye
Graz
Beszélt nyelvek
német

Virágh Andor

Virágh Andor
1905. márc. 15. Bp. Nyelv: magyar. SJ 1920. júl. 30. Szeged. Psz. 1933. jún. 29. Szeged. F. 1939. aug. 15. †1990. márc. 21. Dundas.
Életrajz
Bp.-en született, Szegeden lépett be a Társaságba. Újoncidejének második felét már Érden végezte, majd Kalocsán két év alatt befejezte a gimnáziumot. 1925–7-ben Szegeden tanult bölcseletet. 1928–30-ban Pécsett volt konviktusi nevelő. Teológiai tanulmányainak első évét Innsbruckban végezte, a többit Szegeden. 1933-ban szentelték pappá. 1935-ben Bp.-en lett hitszónok és a Szívtestőrség vezetője. A következő évben Szegeden volt harmadik probációban. Utána a Bp.-i Manrézában két évig tanította a retorikusokat, majd egy-egy évig Hódmezővásárhelyen volt hitoktató, Szegeden a szemináriumban és Kassán a jezsuitáknál a bölcselet tanára. 1942-től Bp.-en, úgy látszik, megtalálta igazi munkáját, a Szívgárda-mozgalom irányítását, amelynek az iskolák államosítása vetett véget. A nehéz helyzetben, amelybe akkor sokan kerültek, ő az emigrációt választotta. Életútja mutatja, hogy ebben képtelen volt megtalálni helyét és állandó munkáját. 1951-ben a kanadai Torontóban volt magyar lelkész. A következő évben Hamiltonban volt ugyanebben a munkakörben, majd Torontóban várta az elöljárók döntését. 1954–7-ben Halifaxban tartott vallástudományi kurzust. Utána Los Angelesben tanított teológiát, majd visszatért Halifaxba. 1961–2-ben a bajorországi kisvárosban, Aschaffenburgban, majd öt évig Münchenben volt lelkipásztor, ahol az orosz emigránsok lelkipásztori központjában lakott. 1968–9-ben újra Észak-Amerikában, Clarkstonban tanított német nyelvet, majd 1970–3-ban Cincinnatiban etikát, és ott élt mint professer emeritus. 1979-ben megkapta az elöljárók engedélyét, hogy rendházon kívül élhessen. 1980-tól Cincinnatiban volt lelkipásztor a magyar tartományfőnök joghatósága alatt. 1981–3-ig engedély nélkül rendházon kívül élt. 1984-ben Cincinnatiban betegeskedett. 1986-tól a hamiltoni Szent Erzsébet Otthon házi lelkésze lett. 1987-től haláláig a kanadai Dundasban ápolták.
M
M: 7 pecsétes könyv. (N. n.) Bp., 1936; A rajvezér. Bp., 1937; A szentséges Szív titkai. Bp., 1938; Erdőfia. Bp., 1939.
Ir
Ir: Cat. Def. III. 102; F-V 25; MJTN 243–4; Békési I.: P. Virágh Andor 1905–1990. Cor Unum 204. (1990. május) 10–2; MJN 272.
Születési idő
1905-03-15
Születési hely
Bp
Belépés ideje
1920-07-30
Belépés helye
Szeged
Fogadalomtétel ideje
1939-08-15
Papszentelés ideje
1933-06-29
Papszentelés helye
Szeged
Halálozás ideje
1990-03-21
Halálozás helye
Dundas
Beszélt nyelvek
magyar

Visconti Ignacio

Visconti Ignacio
1682. júl. 31. Milánó. Nyelv: olasz. SJ 1702. nov. 13. Milánó. Psz. 1711. Milánó. F. 1717. febr. 2. Milánó. Rendfőnök 1751. júl. 4. †1755. máj. 4. Róma.
Életrajz
Milánóban született, a középiskolát a pármai kollégiumban végezte. Bölcseleti tanulmányai után, 1702-ben Chieriben lépett be a Társaságba. 1704-től hat évig a milánói kollégiumban tanított. 1710-től ugyanott tanult teológiát, ahol már 1711-ben pappá szentelték. Képzésének befejezése után, 1716-tól szintén Milánóban négy évig bölcseletet, két évig szentírástant és 1722–9-ig teológiát tanított. 1730-ban ugyanott tanulmányi főnök és helyettes rektor volt. 1732-ben tartományfőnök, majd 1737-ben olasz asszisztens lett.
P. Franz Retz halála után 1751. június 22-én ült össze az új rendfőnök megválasztására a nagygyűlés. Július 4-én már az első menetben P. Viscontit választották rendfőnökké. A nagygyűlés fő témája volt, mint már az előzőn is, a felsőbb oktatás rendje. Itt a legtöbb problémát a bölcselet tanítása okozta, ezért középutat kerestek a hagyományos filozófia és a modern tudományok között. Mindkettőben kerülték a szélsőséges tanokat. A 36. dekrétum előírta, hogy a fizika tanításában Arisztotelész tanait kell követni, melyekkel nehézség nélkül összefüggésbe lehet hozni a kísérleti fizikát. Az új kérdéseket és tanokat, mint például a tapasztalati tényeket, csak leírásosan és szillogizmussal kell előadni. A matematikát csak mértékkel kell ismertetni, amennyire az a fizika oktatásában szükséges. Bár a teljes embert kell formálni, a matematika és a fizika nem tartozik az elengedhetetlen ismeretek körébe.
Visconti örökölte elődjétől a Dél-Amerikát érintő, 1750-ben kötött határmegállapodást Portugália és Spanyolország között. Téves jelentések alapján azonban szerencsétlen lépést tett ezzel kapcsolatban. 1751-ben levelet írt a paraguayi tartományfőnöknek, akinek bűn terhe alatt megparancsolta, hogy a hét guarani missziót ürítse ki, amit azonban az ottani misszionáriusok igazságtalannak ítéltek. A helyzetet súlyosbította, hogy egy spanyol komisszáriust, Lope Luis de Altamiranót küldte oda.
A nagygyűlés előírta a rendfőnöknek, hogy bizonyos praktikus kérdéseket megoldjon. Visconti 1752. július 17-én levelet írt a tartományfőnököknek a középiskolák hanyatlásáról, melynek okait levelében nem fejtette ki részletesebben. Ugyanazon év októberében a rendtársaknak küldött iránymutatást a szegénységi fogadalomról és a pénz helyes használatáról, valamint a tanuló rendtagok lelkiségének elmélyítéséről.
Visconti jó viszonyban volt XIV. Benedek pápával, aki befolyásolta őt nehéz helyzetében a tanulmányokat illetően, például hogy fogadjon el bizonyos, az arisztotelészi tanoktól és az előző nagygyűlés rendelkezéseitől eltérő nézeteket, melyeket a Római Kollégium néhány fiatalabb tanára, például Carlo Benvenuti és Ruđer Bošković tanítanak.
Viscontinak problémát okoztak a rend ellen Franciaországban és Portugáliában intézett támadások. Rómában is jelen volt az ellenséges indulat, melyet más szerzetesek, pápai hivatalnokok és bíborosok is szítottak, a pápa azonban nem vette ezeket komolyan. Viscontinak aránylag rövid rendfőnöksége alatt mindezek a körülmények megkeserítették az életét.
Ir
Ir: Cat. Def. I. 0.592; Generálisok 45–6.
Születési idő
1682-07-31
Születési hely
Milánó
Belépés ideje
1702-11-13
Belépés helye
Milánó
Fogadalomtétel ideje
1717-02-02
Fogadalomtétel helye
Milánó
Papszentelés ideje
1711
Papszentelés helye
Milánó
Halálozás ideje
1755-05-04
Halálozás helye
Róma
Beszélt nyelvek
olasz

Viszochani István

Viszochani István
1611. aug. 20. Viszocsány. SJ 1630. okt. 23. Bécs. Psz. 1642. ápr. 5. Graz. F. 1646. dec. 26. C. sp. Nagyszombat. †1662. dec. 11. Besztercebánya.
Életrajz
Tizenkilenc éves korában Bécsben lépett be a Társaságba. 1635–7-ben Grazban bölcseletet, 1642-ben ugyanott egy évig kazuisztikát tanult, és még abban az évben pappá szentelték. Rögtön a tanulmányok után Leobenben elvégezte a harmadik próbaévet is. Utána Győrben retorikát tanított. 1646-ban Pozsonyban hitszónok, a következő évben Nagyszombatból népmisszionárius volt. 1649–53 között Gyöngyösön négy, Trencsénben egy évig tanított középiskolában. 1654-től haláláig Besztercebányán volt lelkipásztor.
Ir
Ir: CPA II. 781.
Születési idő
1611-08-20
Születési hely
Viszocsány
Belépés ideje
1630-10-23
Belépés helye
Bécs
Fogadalomtétel ideje
1646-12-26
Fogadalomtétel helye
Nagyszombat
Fogadalom
C. sp.
Papszentelés ideje
1642-04-05
Papszentelés helye
Graz
Halálozás ideje
1662-12-11
Halálozás helye
Besztercebánya

Viszocsányi Ferenc

Viszocsányi Ferenc
1621. okt. 4. Viszocsány. Nyelv: szlovák. SJ 1639. okt. 22. Bécs. Psz. 1652. márc. 30. Graz. F. 1656. aug. 15. 4 fog. prof. Ungvár. †1696. szept. 7. Nagyszombat.
Életrajz
Viszocsányban született, Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaidő után 1642-ben Homonnán tanított. 1643-ban Bécsben, 1644–5-ben Grazban tanult bölcseletet. 1646-ban Pozsonyban, 1647-ben Nagyszombatban, 1648-ban újra Pozsonyban tanított. 1649–52-ig Grazban végezte a teológiai tanulmányokat, ott szentelték pappá 1652-ben. A következő évben Nagyszombatban tanított retorikát. 1654-ben harmadik próbaéves volt Judenburgban. 1655-ben Gyöngyösön hitszónokként, 1656-ban Nagyszőlősön házfőnökként, 1657-ben Nagykárolyban misszionáriusként dolgozott. Utána egy-egy évig lelkipásztori munkát végzett Nagyszombatban, Nagykárolyban, Ungváron és Komáromban. 1662–3-ban Nagyszombatban konviktusi igazgató, 1664–6-ban Rozsnyón hitszónok, 1667–8-ban Szepeskáptalanon házfőnök, 1669–73-ban Nagyszombatban hitszónok, 1674–6-ban Lőcsén házfőnök volt. Utána nyugalmasabb évek következtek: 1677–82-ig Kassán volt hitszónok és szemináriumi igazgató, 1683–4-ben Pozsonyban hitszónok és 1685-től haláláig Nagyszombatban négy évig a Szent Adalbert- és három évig a Szelepcsényi-szeminárium igazgatója volt. Utána négy évig már csak a havi lelki buzdítást adta a közösségnek, mivel élete végén már beteg volt.
M
M: Oratio de S. Francisco Borgia. Kassa, 1672; Hecatombe sacra, sive centuria concionum. Nagyszombat, 1690.
Ir
Ir: CPA II. 780–1; LKKOS 1489–90; Po Magyar 175, 753; RMK II. 1675; So VIII. 845; Szi XIV. 1271; Weiser 173–9.
Születési idő
1621-10-04
Születési hely
Viszocsány
Belépés ideje
1639-10-22
Belépés helye
Bécs
Fogadalomtétel ideje
1656-08-15
Fogadalomtétel helye
Ungvár
Fogadalom
4 fog. prof.
Papszentelés ideje
1652-03-30
Papszentelés helye
Graz
Halálozás ideje
1696-09-07
Halálozás helye
Nagyszombat
Beszélt nyelvek
szlovák

Vitelleschi Muzio

Vitelleschi Muzio
1563. dec. 2. Róma. Nyelv: olasz. SJ 1583. aug. 15. Róma. Psz. 1590 k. Róma. F. 1597. ápr. 27. 4 fog. prof. Róma. Rendfőnök 1615. nov. 15. Róma. †1645. febr. 9. Róma.
Életrajz
Vitelleschi római nemesi családból származott. Tizenkilenc éves korától jezsuita akart lenni. Apja azonban, aki az egyházi pályafutást nem ellenezte, a szerzetesit meg akarta akadályozni. Ő azonban a Római Kollégium bölcselethallgatójaként XIII. Gergely pápánál kieszközölte az engedélyt, hogy szülői beleegyezés nélkül beléphessen a rendbe. Tanulmányai végeztével, 1588–91-ben bölcseletet tanított a Római Kollégiumban, 1592–4-ben és 1597–8-ban az Angol és közben a Nápolyi Kollégium rektora volt. 1599–1602-ben Rómában teológiát adott elő. 1602–5-ben a nápolyi, 1606–8-ban a római rendtartományt vezette, és a VI. általános nagygyűlésen olasz asszisztenssé választották.
Claudio Acquaviva rendfőnök halála előtt a német asszisztenst, Ferdinand Albertet nevezte ki vikáriusnak, aki 1615. november 5-re hívta egybe az általános nagygyűlést. A választás napjául november 15-ét jelölték. Habár kiközösítés terhe alatt tilos volt a teljesen szabad választás ellen csoportokat kialakítani, nem hiányoztak lépések, amelyek Vitelleschi ellen irányultak. Ilyen ellenséges hangok még Acquaviva rendfőnök életében ismertté váltak, és ő kérte a rendfőnököt, hogy elmehessen Rómából, de erre nem kapta meg az engedélyt. Vitelleschi ellenfelei voltak a Társaság tikára, a római tartományfőnök, valamint a Római Kollégium rektora és tanulmányi főnöke. Kandidátusuk, az olasz Giovanni Argenti Erdély, majd Ausztria tartományfőnöke, valamint Litvánia és Lengyelország vizitátora volt. A negyedik választási menetben Vitelleschi harminckilenc, Argenti huszonkilenc szavazatot kapott. Az új rendfőnök megbocsátott ellenfeleinek, és azt is elérte, hogy az aktákban ne szerepeljen az ügy.
A gyűlés az első feladat, az öt asszisztens megválasztása után áttért a rend belső ügyeinek tárgyalására. Nagyobb figyelmet fordítottak arra, hogy megvalósítsák az előző gyűlések döntéseit, és orvosolják a súlyos hibákat, amelyek egyes csoportoknál mutatkoztak meg, főleg a Társaság egységét illetően. Döntöttek arról is, hogy megszüntetik az általános nagygyűlés periodikus összehívását.
Rendelkezést hoztak az utolsó fogadalmak letételéről. Az elöljárók nem engedhetik meg, hogy ezeket olykor évekre elodázzák. Hogy kinek milyen fogadalmat kell letennie, azt az elöljáró dönti el. Megnehezítették az elbocsátás lehetőségét is a Társaságból. Szigorú megtorlást rendeltek el a rágalmazók és a titoktartást megszegők ellen.
Hosszú ideig voltak érvényben a tanulmányi rendet érintő dekrétumok, például a teológia végén a grádusvizsga, melynek bizonyítania kellett, hogy a kandidátus képes a hittudomány és a bölcselet tanítására.
A gyűlés előírta, hogy a missziós területeken kerülni kell a nacionalista magatartást, ezért a közösségeknek lehetőség szerint nemzetközinek kellett lenniük.
Ami a külsőkkel való kapcsolatot illeti, tilos volt világi hivatalokat elvállalni. Ezek viseléséhez a rendfőnök engedélyére volt szükség. A nagygyűlés e határozatok mellett az előző kongregációk anyagát is megvizsgálta, és kiadatott instrukciókat és rendeleteket – főleg Acquavivától – az apostoli munkákról, a fiatal rendtagok neveléséről, a szerzetesi életről, a kormányzásról és a tagok lelki életéről is.
Vitelleschi harmincéves kormányzásából alig vannak adatok a Társaság fejlődéséről. Létezik egy 1626-os teljes katalógus. Az 1640-es, százéves jubileumra is csak a házakról készült egy elég hiányos lista. 1626-ban tizenötezer-ötszáznegyvennégy jezsuita élt, kétezer-száztizeneggyel több, mint 1616-ban. Ugyanakkor a kollégiumok száma háromszázhetvenkettőről négyszáznegyvennégyre, a rendházaké százhuszonháromról kétszázhuszonnyolcra nőtt. A missziókról még nehezebb képet alkotnunk.
A Társasághoz Vitelleschi kevés levelet intézett, ezekből az Institutum Societatis Iesu kiadásában egy sem szerepel, kettő a generálisok leveleiben, és nyolc a válogatott levelekben az elöljárókhoz, melyek között egész rövidek is vannak. Megemlíthetjük az egész Társasághoz írt levelét az imáról és az erényekről (1617). Röviddel utána az elöljárókhoz írt azok kiválasztásáról, akik a rendi fiatalság nevelésével és tanításával foglalkoztak. Figyelniük kell a tanok tisztaságára, főleg a morálteológia esetében, ahol több tanárnál fennáll a laxizmus veszélye. 1619-ben az elöljáróknak írt levelet, melyben többek között kitért a Társaság egységét és a testvéri szeretetet fenyegető nacionalizmus veszélyére is. 1631-ben kitért a kollégiumokban folyó nevelés fontosságára. A lelkiatyáknak és a Mária-kongregáció vezetőinek elsőrangú jezsuitáknak kell lenniük. A tanárok képzésére a bölcseleti tanulmányok előtt egy-két éves kurzusokat írt elő, melyeket az évi katalógusokban collegium repetentiumnak neveztek. 1639. november 15-én a Társaság alapításának százéves jubileumára írt levelet.
Vitelleschi kormányzása alatt nem fordultak elő olyan súlyos problémák és viták, mint elődje, Acquaviva idején. 1621–7 között többször kellett fellépnie a jezsuita Juan de Mariana írása ellen, melyben az a Társaság kormányzási módját támadta. Hasonló támadások érték a rend monarchikus kormányzási módját főleg Spanyolországban. IV. Fülöp király kérte, hogy a spanyol jezsuitákat egy „komisszárius rendfőnök” vezesse. A harmincéves háború alatt a spanyol király el akarta érni, hogy a rendfőnök távolítsa el II. Ferdinánd császár gyóntatóját, Wilhelm Lamormainit. IV. Fülöp a rendfőnököt is támadta: azzal vádolta, hogy segíti a francia politikát, hogy ezzel VIII. Orbán pápa tetszését elnyerje.
Az apostoli munkákban fékezte a francia jezsuitáknak a női szerzetesrendek gondozásában tanúsított túlzott odaadását. Az angolkisasszonyok alapításának vitáiban egyáltalán nem vett részt. Peruban megtiltotta a jezsuitáknak, hogy női Mária-kongregációt alapítsanak vagy vezessenek. Goában és Belgiumban védte a professzusházak szegénységét. A jezsuiták vezette plébániákon a bevételből csak az ott dolgozó atyák eltartására vonhattak el egy keveset, a maradékot a templomra és a szegények segítésére kellett fordítaniuk.
Gondoskodott a missziókról is. A Fülöp-szigetekre hat év leforgása alatt százharminc, a paraguayi redukciókba egyszerre harminc jezsuitát küldött. Ő indította el a kanadai és a marylandi missziót is. Dél-Amerikában Pedro Claver feketék közötti missziós munkáját védte a helyi elöljáróknál is. Ugyanott megtiltotta, hogy a jezsuiták részt vegyenek a bányászatban és a kereskedelemben, „mivel a lelkek és nem az arany keresésére” mentek oda. Hosszú rendfőnöksége – kivéve Közép-Európát a harmincéves háborúban – a nyugodt fejlődés, a külső és főként a belső megerősödés ideje volt.
Ir
Ir: Generálisok 25–8.
Születési idő
1563-12-02
Születési hely
Róma
Belépés ideje
1583-08-15
Belépés helye
Róma
Halálozás ideje
1645-02-09
Halálozás helye
Róma
Beszélt nyelvek
olasz

Vitoria Juan Afonso de, Burgos. SJ

Vitoria Juan Afonso de, Burgos. Nyelv: spanyol. SJ
1549. márc. Róma. Psz. 1552 k. Bécs. F. 1561. ápr. 10. 4 fog. prof. Bécs. †1578. máj. 22. Nápoly.
Életrajz
A spanyolországi Burgosban született, 1549-ben Rómában lépett be a Társaságba. Három évig Bolognában tanult. Szent Ignác 1551-ben tizedmagával Bécsbe küldte egy kollégium alapítására. Ott szentelték pappá 1552-ben. 1553-ban a kollégiumban a görög nyelvet tanította, és a Bécsben élő olaszok lelkipásztora volt. Ebben a munkájában kellett Magyarországra mennie Sforza Pallavicinihez, a katonaság főparancsnokához, ő volt az első jezsuita, aki az országba érkezett. Még ebben az évben visszahívták Rómába tanulmányainak folytatására. 1557-ben a felsőnémet rendtartomány helyettes főnöke lett, és 1558–61-ben bécsi rektor. Mindent latba vetett, hogy a nagyszombati kollégium létrejöhessen. Oláh Miklós esztergomi érsek hívására 1560-ban, 1561-ben és valószínűleg 1562-ben is jelen volt a zsinatokon, így Magyarország akkori vallási helyzetéről pontos ismeretei voltak. 1562-ben a rendfőnök a három kollégium, Bécs, Nagyszombat és Prága felügyelőjévé nevezte ki, és mellé a tartomány anyagi ügyeinek intézőjévé is, s ezzel elősegítette a kollégiumok alapítványi gondjainak megoldását. 1564-ben visszahívták Rómába, ahol 1565-ig a rend anyagi ügyeit intézte mint „prokurátor”. Utána Messinában lett rektor, 1566–7-ben a Szardínia szigetén élő jezsuiták vizitátora lett. 1568–70-ben újra a rend gazdasági ügyeinek felelőse volt. 1570-től haláláig népmisszionáriusként működött Itáliában.
Ir
Ir: CPA I. 810.
Születési idő
1549-03-0
Születési hely
Róma
Halálozás ideje
1578-05-22
Halálozás helye
Nápoly
Beszélt nyelvek
spanyol

Vizi Ferenc

Vizi Ferenc
1739. dec. 14. Magyarlápos. Nyelv: magyar. SJ 1754. okt. 14. Trencsén. Psz. 1767. Nagyszombat. F. 1773. febr. 2. 4 fog. prof. Bécs. †1816. aug. 2. Székelyudvarhely.
Életrajz
Magyarláposon született, Kolozsvárról lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után Szakolcán elvégezte a tanárképzőt. 1758-ban Nagyváradon grammatikát tanított. 1759–60-ban bölcseletet tanult Nagyszombatban. 1761–2-ben Kőszegen, 1763-ban Kolozsváron és 1764-ben Budán tanított középiskolában. 1765–8-ig Nagyszombatban tanult teológiát. 1767-ben szentelték pappá. 1769-ben Egerben végezte a harmadik próbaévet. 1770–3-ban Kolozsváron retorikát tanított. 1788-ban az erdélyi egyházmegye kanonokja volt. 1793-ban brassói, 1807-ben székelyudvarhelyi plébános és gimnáziumi igazgató volt. Ott halt meg 1816. augusztus 2-án.
M
M: Az egy, igaz, üdvösséges hitnek […] módgya. Nagyszeben, 1781; Felséges Mária Theresia gyászos koporsója. Nagyszeben. 1781.
Ir
Ir: Nom. III. 1781; Pe 1389; Petrik 1712–1860/III; So VIII. 871; St 383; Szi XIV. 1298; I. N. Stoeger: Franciscus Vizl. Scriptores Provinciae Austriacae Societatis Jesu. Bécs, 1856. 383; Vizl Ferenc (1739–1816). KJKT 76.
Születési idő
1739-12-14
Születési hely
Magyarlápos
Belépés ideje
1754-10-14
Belépés helye
Trencsén
Fogadalomtétel ideje
1773-02-02
Fogadalomtétel helye
Bécs
Fogadalom
4 fog. prof.
Papszentelés ideje
1767
Papszentelés helye
Nagyszombat
Halálozás ideje
1816-08-02
Halálozás helye
Székelyudvarhely
Beszélt nyelvek
magyar

Vogl Gáspár

Vogl Gáspár
1923. júl. 30. Hímesháza. SJ 1946. ápr. 26. Feldkirch. †1991. okt. 6. Győr.
Életrajz
Az ausztriai Feldkirchben lépett be a Jézus Társaságába, a noviciátus után visszatért Magyarországra. 1948–50 között a Manrézában volt másodszakács. A szétszóratás után 1950–2-ben Kaposváron, 1952–76 között a Központi Szemináriumban, 1976–90 között pedig Rómában, a Germanicumban dolgozott szakácsként. 1991-ben a hódmezővásárhelyi újonnan nyílt novicátusban volt szakács.
Ir
Ir: MJTN 244; Pálos 195; Vogl Gáspár. BMJ 1984. 7; Nemesszeghy E.: †Vogl Gáspár (1923–1981). ProvH 3. (1991. november) 2; Miklósházy 55; MJN 273.
Születési idő
1923-07-30
Születési hely
Hímesháza
Belépés ideje
1946-04-26
Belépés helye
Feldkirch
Halálozás ideje
1991-10-06
Halálozás helye
Győr

Vogler (Auceps) János

Vogler (Auceps) János
1568 k. Szászsáros. Nyelv: német. SJ 1589. okt. 3. Bécs. Psz. 1598. †1609. szept. 21. Bécs.
Életrajz
Szászsároson született, Bécsben lépett be a Társaságba. Újoncidejét 1590–1-ben Brünnben töltötte. A következő évben ott tanított grammatikát. 1593–6-ban Bécsben tanult bölcseletet, majd kazuisztikát. 1597–1600-ban Kolozsváron grammatikát tanított, és a szemináriumban felügyelő volt. 1598-ban szentelték pappá. 1601–6-ig Nagyváradon volt hitszónok. 1607-ben a magyarországi misszióban dolgozott. 1608–9-ben Bécsben hitoktató volt, amikor aránylag fiatalon váratlanul meghalt munka közben.
Ir
Ir: CPA I. 622; Po Magyar 751; Velics 118–9.
Születési idő
1568?
Születési hely
Szászsáros
Belépés ideje
1589-10-03
Belépés helye
Bécs
Papszentelés ideje
1598
Halálozás ideje
1609-09-21
Halálozás helye
Bécs
Beszélt nyelvek
német

Voglmayr Franz

Voglmayr Franz
1637. febr. 10. Innichen. Nyelv: német. SJ 1652. okt. 12. Leoben. Psz. 1666. Graz. F. 1670. 4 fog. prof. Graz. 1691–1694, 1702–1705 tartományfőnök. †1713. jan. 4. Bécs.
Életrajz
Az ausztriai Innichenben született, Leobenben lépett be a Társaságba. 1655-ben Passauban végezte a tanárképzőt. 1656–60-ban Bécsben három évig bölcseletet tanult, majd egy-egy évig a kollégium és a professzusház középiskolájában, 1661-ben Linzben és 1662-ben Pozsonyban tanított. 1663-ban Bécsben, 1664-ben Münchenben, 1665–6-ban Grazban tanult teológiát. A következő évben Bécsben a kollégium középiskolájában tanított. 1668-ban Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1669-ben Bécsben matematikát adott elő. 1670-től Grazban négy évig bölcseletet, egy évig kontroverziát és matematikát, s utána egy évig matematikát tanított a rendi tanárképzőben. 1676-ban Linzben a kazuisztika professzora volt. 1677–82 között Bécsben tanított teológiát. 1683–4-ben Linzben, 1685–8-ban Bécsben, 1689–90-ben Grazban volt rektor. 1691–5-ben a tartományfőnöki hivatalt látta el. 1696–9-ben bécsi rektor, 1700–1-ben a bécsi professzusház főnöke és 1702–4 között újra tartományfőnök volt. 1705–6-ban a grazi, 1707–10-ben a bécsi rektori hivatalt látta el. 1711-től haláláig a házban lakó fiatal rendtagok gondozója volt. Kétszeri tartományfőnöksége alatt indult el a törökök kiűzése után a felszabadult területeken, de Magyarország többi részén is, a jezsuiták munkásságának meg- és újjászervezése. 1695-ben még csak két új missziós állomást állított fel Erdélyben: Brassóban és Péterváradon. Sokkal átfogóbb volt az 1701-es rendezés: Buda és Szakolca kollégiummá lettek, rendházzá alakult Kolozsvár, Nagyvárad, Eperjes, Gyulafehérvár, 1703-ban Pest, és új missziós állomások létesültek Nagykanizsán és 1702-ben Fogarason.
M
M: Illustris Adolescentia. Graz, 1672; Placita Politica Aristotelis. Graz, 1673; Processus Judicii criminalis. Nagyszombat, 1690.
Ir
Ir: Nom. III. 1783; So VIII. 888; St 383.
Születési idő
1637-02-10
Születési hely
Innichen
Belépés ideje
1652-10-12
Belépés helye
Leoben
Papszentelés ideje
1666
Papszentelés helye
Graz
Halálozás ideje
1713-01-04
Halálozás helye
Bécs
Beszélt nyelvek
német

Vörös Vince

Vörös Vince
1885. jún. 13 Királyi. SJ 1908. nov. 13. Nagyszombat †1918. nov.
Életrajz
1908–10 között Nagyszombatban volt testvérnovícius. 1911–15 között Kalocsán volt kertész, majd behívták katonai szolgálatra. Az orosz fronton hősi halált halt.
Ir
Ir: MJTN 244–5.
Születési idő
1885-06-13
Születési hely
Királyi
Belépés ideje
1908-11-13
Belépés helye
Nagyszombat
Halálozás ideje
1918-11-

Vorster Wilhelm

Vorster Wilhelm
1674. okt. 18. Bécs. Nyelv: német. SJ 1689. okt. 22. Bécs. Psz. 1703. Nagyszombat. F. 1709. febr. 2. 4 fog. prof. Bécs. †1742. jún. 21. Bécs.
Életrajz
Bécsben született, ott lépett be a Társaságba. A próbaidő után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1693-tól Bécsben egy évig matematikát és három évig bölcseletet tanult. 1697–9-ben Linzben tanított középiskolában. 1700-ban Grazban kezdte el teológiai tanulmányait, de egy év múlva Nagyszombatban folytatta. Ott szentelték pappá 1703-ban. A következő évben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1705-ben Klagenfurtban, 1706-ban Grazban, 1707–8-ban Bécsben matematikát tanított és hitszónok volt. 1709-től hitszónok volt Linzben, Klagenfurtban (1710), újra Linzben (1711), a bécsi újoncházban (1712), a bécsi kollégiumban (1713–5), a bécsi professzusházban (1716–7), ismét Linzben (1718–9), lelkipásztor a bécsi professzusházban (1726–37), majd ugyanott betegeskedett haláláig. Nagyszombatban mondott ünnepi latin szentbeszéde Máriáról 1701-ben nyomtatásban is megjelent.
M
M: Vindiciae illibati Conceptus Mariani. Nagyszombat, 1701; Exercitium Geometricum. Bécs, 1707; Archa Noe, das ist: Haus von Österreich. Klagenfurt, 1709.
Ir
Ir: Nom. III. 1788; So VIII. 905–7; St 384–5.
Születési idő
1674-10-18
Születési hely
Bécs
Belépés ideje
1689-10-22
Belépés helye
Bécs
Fogadalomtétel ideje
1709-02-02
Fogadalomtétel helye
Bécs
Fogadalom
4 fog. prof.
Papszentelés ideje
1703
Papszentelés helye
Nagyszombat
Halálozás ideje
1742-06-21
Halálozás helye
Bécs
Beszélt nyelvek
német

Vorster Zsigmond

Vorster Zsigmond
1715. szept. 7. Pest. Nyelv: magyar, német. SJ 1731. okt. 17. Bécs. Psz. 1745. Graz. F. 1749. febr. 2. 4 fog. prof. Bécs. †1794. febr. 19. Bécs.
Életrajz
Pesten született, Goriziából lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1735–7-ben Grazban tanult bölcseletet. Utána Steyrben egy, Goriziában két, Fiuméban egy évig tanított középiskolában. 1742–5-ben Grazban tanult teológiát. 1745-ben szentelték pappá. Utána Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1747-ben Grazban, 1748-ban a bécsi kollégiumban, 1749–51-ben a bécsi Theresianumban tanított középiskolában. 1752–3-ban a bécsi újoncházban és 1754–60-ban a Theresianumban volt a gazdasági ügyek intézője. 1761–2-ben Budán, 1763–4-ben Kolozsváron házgondnok és 1764–9-ben Brassóban házfőnök és plébános volt. 1770–1-ben Bécsújhelyen a házgondnoki, 1772–3-ban a bécsi újoncházban a gazdasági ügyeket intézte.
M
M: Synopsis Historico-genealogica Regiae Domus Lotheringhicae. Pars I. Graz, 1747 (Pars II. Bécs, 1748).
Ir
Ir: Nom. III. 1788; So VIII. 907; St 385; Szi XIV. 1321.
Születési idő
1715-09-07
Születési hely
Pest
Belépés ideje
1731-10-17
Belépés helye
Bécs
Fogadalomtétel ideje
1749-02-02
Fogadalomtétel helye
Bécs
Fogadalom
4 fog. prof.
Papszentelés ideje
1745
Papszentelés helye
Graz
Halálozás ideje
1794-02-19
Halálozás helye
Bécs
Beszélt nyelvek
német