Online Jezsuita Történeti Névtár

Szabadkán született, húszéves korában, de még érettségi bizonyítvány nélkül lépett be Nagyszombatban a Társaságba. A próbaidő után két év alatt érettségizett Kalocsán. 1912–4-ben bölcseletet tanult Innnsbruckban. Utána Kalocsán egy évig nevelő, majd latin–magyar tanár volt. Teológiai tanulmányait is Innsbruckban végezte 1917–20 között. 1919–ben szentelték pappá. A harmadik próbaévet 1921-ben Szegeden töltötte mint az újoncmester segítője. 1922-ben az új érdi újoncházban volt házgondnok. 1923–6-ig a pécsi egyházmegye szemináriumában volt lelki vezető. 1927–8-ban a tartományfőnök helyettese volt Bp.-en. 1929-től váratlan haláláig a bp.-i Manrézában volt rektor és újoncmester.

1859–60 között Nagyszombatban volt testvérnovícius, majd 1861–80-ig Kalocsán portás, templomgondnok, a szolgák felügyelője. 1881-ben Szatmárnémetiben, 1882–3-ban Pozsonyban volt portás, ebédlős. 1884–96 között Kalocsán templomgondnok, portás és házi kísérő. 1897-ben a pesti rendházban portás, ebédlős, ruhatáros, könyvkötő és házi mindenes.
W

Szülővárosából, Komáromból lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1719-ben Pozsonyban grammatikát tanított. 1720–2-ben Bécsben bölcseletet tanult. Utána egy-egy évig Pozsonyban, Gyöngyösön és Besztercebányán tanított. 1726–9-ben Nagyszombatban végezte a teológiát, ott szentelték pappá 1728-ban. 1730-ban Gyöngyösön lelkipásztor volt. 1731-ben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1732–6-ban Nagyszombatban egy évig retorikát, három évig bölcseletet tanított, és 1734-ben magyar hitszónok is volt. 1737–9-ben a Magyarországon állomásozó tábori lelkészek főnöke volt. 1739 elején halt meg fiatalon a bécsi professzusházban.

Zborón született, Egerből lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után Győrben elvégezte a tanárképzőt. 1751-ben Eperjesen tanított grammatikát. 1752-től Kassán három évig bölcseletet tanult, és három évig a középiskolában tanított. Teológiai tanulmányait 1758–61-ben Nagyszombatban végezte. 1760-ban szentelték pappá. 1762-ben Szepeskáptalanban tanított. A következő évben Bazinban misszionárius volt. 1764-ben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. A következő évben Nagyszombatban retorikát tanított. 1766–9-ig Szakolcán a tanárképzőben a latin nyelv tanára volt. 1770-ben Eperjesen csak az iskolaigazatói hivatalt viselte, ami azt jelentette, hogy kutatási munkára tették szabaddá. 1771–3-ban Nagyszombatban szónoklattant és egyháztörténelmet adott elő. A feloszlatás után a pozsonyi országos levéltárban dolgozott. 1777-től Budán az Egyetemi Könyvtár őre, valamint a pecsét- és címertan tanára volt. 1784-ben az egyetemen politikai okokból nyugdíjazták, ezért Kisszebenbe, családjához vonult vissza. Jó barátságban volt nemcsak Katona Istvánnal és Pray Györggyel, hanem a protestáns Cornides Dániellel is. Fontosak voltak forráskiadásai a Szepesség és Sáros megye egyházi és világi történelméhez, Várday Péter kalocsai érsek levelezése, valamint főúri családok négy kötetben megjelent történetének forrásai.

Székesfehérváron született, Budáról lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaévek után Szakolcán elvégezte a tanárképzőt. 1738–40-ben Bécsben bölcseletet tanult. Utána egy-egy évig Pozsonyban, Győrben, Kőszegen és Kassán tanított. 1745–8-ban Bécsben végezte teológiai tanulmányait. 1748-ban szentelték pappá. A következő évben Pozsonyban retorikát tanított. 1750-ben Besztercebányán volt harmadik probációban, majd a bécsi Theresianumban a joghallgatók felügyelőjeként működött. 1752–4-ig Győrben, 1755-ben Nagyváradon, 1756–7-ben Pozsonyban és 1758–9-ben Budán volt hitszónok. 1760-tól Székesfehérváron élt először egy évig mint házi lelkiatya és magyar–német hitszónok, 1761-től pedig a Társaság feloszlatásáig mint házfőnök, plébános és a templom építésének felelőse. Ott halt meg 1801-ben.

Szülővárosában, Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaidő után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1707–9-ig Grazban tanult bölcseletet. 1710–3-ig Linzben grammatikát tanított. 1714–7-ig Bécsben tanult teológiát, ott szentelték pappá 1717-ben. A következő évben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1719-ben Kremsben, 1720–1-ben Linzben, 1722–3-ban a bécsi kollégiumban, 1724–5-ben Passauban és 1726–38-ig Bécsújhelyen volt hitszónok. 1739-ben Pozsonyban házfőnökként, 1740–4-ig Pozsonyban vasárnapi hitszónokként, 1745–6-ban újra házfőnökként működött. 1747–9-ben Besztercebányán rektor és plébános, 1750–1-ben a bécsi újoncházban házi lelkiatya volt. Pozsonyi működése közben három német szentbeszéde jelent meg nyomtatásban ugyanott.

Szülővárosából, Linzből metafizikusként lépett be Bécsben a Társaságba. 1740–2-ben Klagenfurtban bölcseletet tanult. 1743-ban Judenburgban, 1744-ben Leobenben tanított. 1745–8-ig Bécsben végezte a teológiát. 1748-ban szentelték pappá. A következő évben Judenburgban volt harmadik probációban. 1750–1-ben Grazban héber nyelvet, 1752-ben Bécsben és 1753–4-ben Linzben bölcseletet tanított. 1755–6-ban a bécsi Theresianumban matematikát, 1757–73-ig a bécsi egyetemen mechanikát és matematikát tanított. A feloszlatás után 1783-ig a dunai hajózás igazgatója volt annak osztrák és magyar területén. 1784-ben az építkezések főigazgatóságának tagjává nevezték ki. Amikor Bécsben a Theresianumot újra megnyitották, hetvennyolc éves korában a mechanika és a vízügyek tanára lett. 1802-ben a bécsi egyetemen a matematikai és fizikai tudományok igazgatójává, majd a császári és királyi tanács tagjává nevezték ki. Az egyházban gútai prépost volt. Tudományos munkájában főleg vízügyekkel foglalkozott.

1864–5-ben Nagyszombatban volt testvérnovícius, 1866–9 között Szatmárnémetiben szakács és házi mindenes. 1870-től az ausztrál misszióba küldték. 1870–84 között Sevenhillben szakács, ebédlős, az élelmiszerraktár felügyelője volt. 1885–8 között Georgetownban szakács volt és házi mindenes. 1889–97 között Sevenhillben házi mindenes, szakács, kertész, pék és ruhatáros. 1898-ban Norwoodban volt szakács. 1899-től Sevenhillben szakács és az élelmiszerraktár felügyelője. 1902-ben átírták az ír jezsuita provinciába.

Szülővárosából, Komáromból lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után 1733-ban Bécsben tanult bölcseletet. 1736–9-ben Pozsonyban, 1740-ben Sopronban, majd egy évig újra Pozsonyban tanított. 1742–5-ig Nagyszombatban volt teológus. 1743-ban szentelték pappá. 1746-ban Besztercebányán volt harmadik probációban. A következő évben Kassán matematikát tanított. 1748–9-ben német hitszónok volt Egerben. 1750–2-ben Kassán bölcseletet, 1753-ban Kolozsváron kontroverziát tanított. 1754–9-ig Kassán egy-egy évig kontroverziát, kánonjogot és szentírástant, három évig teológiát adott elő. 1760–3-ig Pozsonyban lelkipásztori munkát végzett. 1764–6-ban Budán rektor és plébános, 1767-ben Pécsett, 1768–70-ben Győrben és 1771–3-ban Egerben volt rektor. A feloszlatás után is ott működött lelkipásztorként haláláig.

Szülővárosából, Sopronból lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. Ezekben az években az éves katalógusokban családi neve Beber volt. 1696–8-ban Grazban tanult bölcseletet. 1699–1701-ben Komáromban grammatikát tanított. 1702-ben Nagyszombatban, 1703–5-ben Grazban tanult teológiát. Ott szentelték pappá 1705-ben. 1706-ban Győrben végezte a harmadik próbaévet. 1707-ben a pozsonyi Szent Salvator-templomban, 1708-ban Győrben volt hitszónok. 1709–12 között Észak-Magyarországon Heister tábornok hadtesténél volt tábori lelkész. 1713-tól haláláig Klagenfurtban volt hitszónok.

A sziléziai Boroszlóban született, Nagyszombatból lépett be Trencsénben a Társaságba. 1660-tól Kassán három évig bölcseletet tanult, utána egy-egy évig ott és Nagyszombatban középiskolában tanított. 1666-ban Kassán egy évig retorikatanár volt, és négy évig teológiát tanult. 1670-ben ott szentelték pappá. A következő évben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1673-ban Klagenfurtban matematikát, 1674–80-ig Kassán bölcseletet és matematikát, 1683–4-ben Passauban kazuisztikát, 1685–7-ig Nagyszombatban kánonjogot és kazuisztikát tanított. 1688–93-ig Kassán házi lelkiatya volt, mellette kazuisztikát és kontroverziát tanított ugyancsak Nagyszombatban 1694–5-ben.

A lengyelországi Gródekben született, Nagyszombatban lépett be a Társaságba. A próbaévek után St. Andräban végzett két évig retorikát, majd ott és 1865–8-ban Kalocsán tanított grammatikát. Bölcseleti tanulmányait 1869–71-ben Pozsonyban végezte. Utána Innsbruckban a kétéves kazuisztikai kurzuson tanult teológiát. 1873-ban szentelték pappá. A következő évben Prágában volt harmadik probációban. 1875–90 között Kalocsán történelmet és többször német nyelvet is tanított. 1891–2-ben Szatmárnémetiben volt házi lelkiatya. 1893–5-ben Pozsonyban, 1896-ban Bécs-Lainzban és 1897-ben Prágában főleg írással foglalkozott. 1898–1912-ig a bp.-i rendházban házi lelkiatya és lelkigyakorlatok vezetője volt. 1913-tól haláláig Pozsonyban házi lelkiatyaként dolgozott. 1882-ben Kalocsán megjelent háromkötetes művében számos dokumentumot közölt a magyarországi iskolák kezdeteiről.

Az ausztriai Wolfsbergben született, Leobenben lépett be a Társaságba, ahol kétéves újoncideje után ugyancsak két évig tanult a tanárképzőben. 1637–9-ig Bécsben végezte a bölcseleti tanulmányokat. Utána két-két évig Sopronban és Grazban tanított. 1644–7-ig ugyanott volt teológus is. 1648-ban szentelték pappá. Ebben az évben Eberndorfban időzött. 1649-ben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1650–3-ig Grazban retorikát tanított. A következő évben Klagenfurtban a bölcselet tanára, majd 1655-ben Grazban a középiskola igazgatója és az iskolai színjátszás felelőse volt. 1656–8-ban Goriziában bölcseletet és kazuisztikát tanított. 1659–61-ig Nagyszombatban a teológiai kar dékánjaként és a teológia tanáraként működött. 1662–76 között Grazban egy évig szentírástant tanított és két évig Mária-kongregációt vezetett. 1665–8-ban a teológiai kar dékánja volt, majd 1676-ig, valószínűleg betegsége miatt, csak a gyóntatói hivatalt viselte. 1677-től előbb két évig Eberndorfban, majd haláláig a bécsi professzusházban lakott betegen.

Nagyszombatban született, onnan lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaévek után Szakolcán elvégezte a tanárképzőt. 1737-ben Selmecbányán grammatikát tanított. 1738-ban Kassán kezdte és 1739–40-ben Nagyszombatban folytatta bölcseleti tanulmányait. 1741-ben Kassán, 1742-ben Zsolnán, 1743-ban Szakolcán, 1744–5-ben újra Kassán tanított középiskolában. 1746–9-ben Grazban tanult teológiát. 1749-ben szentelték pappá. A következő évben Judenburgban végezte a harmadik probációt. 1751–2-ben a szakolcai tanárképzőben tanított. 1753-tól Nagyszombatban működött a Társaság feloszlatásáig. Először két évig matematikát tanított az egyetemen. 1755-ben Nagyszombatban is megnyílt a legtehetségesebb fiatal jezsuiták számára egy matematikai tanárképző intézet, melyben 1761-ig ő volt az első tanár. E működése alapján tartják a magyarországi mérnökképzés elindítójának. Hell Miksa mellett vett részt a nagyszombati csillagvizsgáló építésén, amelynek 1761-től igazgatója lett. Ő rendezte be az egyetem budai csillagvizsgálóját is. Megfigyeléseit 1756-tól rendszeresen közzétette.

Katolikus-evangélikus vegyes felekezetű családban született. Bp.-en az érseki gimnáziumban érettségizett; a Manrézában kezdte szerzetesi életét. A kétéves próbaidő vége felé ő is megkísérelte, hogy Nyugatra szökjön, de a határon elfogták, és hat hónap börtönbüntetésre ítélték. Szabadulása után 1950-ben, mint a szerzetesek többségét, Pécsről őt is elhurcolták. Ősztől két évig a Szegedi Hittudományi Főiskolán tanulhatott, ahonnan állami nyomásra eltávolították. Kitanulta a marós szakmát. 1954-től a bp.-i Hittudományi Akadémián hivatalosan is folytathatta tanulmányait. 1956. november 25-én elhagyta az országot, és a hollandiai Maastrichtban fejezte be teológiai tanulmányait. Ott szentelték pappá 1958-ban. Maastrichtban az újskolasztikus bölcseleti és hittudományi tanoktól eltérő irányzatot ismert meg, ahol Hegel filozófiájával hozták kapcsolatba a keresztény tanokat. Holland nyelvismerete miatt Indonéziába került teológiatanárnak, ahová, mint volt gyarmatra, nem engedtek be hollandokat. Odaérkeztekor, 1960-ban elvégezte a harmadik próbaévet. 1961–7-ben Yogyakartában teológiát tanított. 1968–71-ben Rómában az első két évben teológiai doktorátusra készült, majd a római Német–Magyar Kollégium tanulmányi főnöke lett. 1973-ban doktorált a római Pápai Gergely Egyetemen Gottes Wirken in der Welt című dolgozatával. Vezető tanára, Alszeghy Zoltán, nehezen barátkozott meg a dolgozat teológiai irányával. 1972-től a Müncheni Filozófiai Főiskolán tanított ontológiát és filozófiai istentant. 1978–86 között a külföldi magyar tartományfőnök helyettese is volt. 1990-ben, a fordulat után, hazatért. Hódmezővásárhelyen volt a rendi újoncok mestere, valamint a szegedi szemináriumban tanított bölcseletet. 1995–6-ban csak Münchenben tanított. 1997-től haláláig a tanév java részét Szegeden töltötte, de kijárt Münchenbe is. Szegeden három évig a tanítás mellett a szeminaristák lelkiatyja is volt. Részt vett a Teológiai Kiskönyvtár sorozat szerkesztésében. Több könyvet írt. Az Ontológia és a Filozófiai istentan magyarul is megjelent. Tanulmányait főleg német szakfolyóiratokban publikálta. Magyar nyelven a Mérleg, a Szolgálat, a Távlatok és a Vigilia közölt tőle cikkeket. Nagyon megbecsült egyetemi tanár volt. Alapos, ismeretekben gazdag és önálló gondolkodásával tűnt ki. Mellette keresett lelkiatya és lelkigyakorlat-vezető volt.

Bécsben lépett be a Társaságba. Tanulmányainak éveiben, úgy tűnik, nehézségek voltak: a bölcseletet 1639-ben Nagyszombatban kezdte, de egy év után Bécsbe ment a másik két évre. Teológiai tanulmányai is hasonlóan alakultak: 1643–4-ben Nagyszombatban, 1645-ben Passauban, 1646-ban Grazban tanult. A következő két évben a hódoltsági Pécsett dolgozott, aztán Győrben, 1650-ben Andocson a misszió főnöke, 1651–2-ben újra Pécsett volt a magyarok lelkésze. 1653–4-ben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. Utána egy évig Trencsénben volt házgondnok és a gazdasági ügyek intézője. A következő évben ugyanezeket a hivatalokat viselte Ungváron, majd a Károlyi-misszióban vett részt. 1659–60-ban Szepesen, a következő évben Pozsonyban intézte a gazdasági ügyeket. Állomáshelyét továbbra is gyakran változtatta, de fő munkaterülete ekkor a hitszónoklat volt: 1663-ban Selmecbányán, a következő két évben Szepesen. 1667-ben Rozsnyón gyóntató, a következőben újra Szepesen, majd egy évig Rozsnyón volt lelkipásztor. 1670–1-ben Szepesen, a következőben Trencsénben intézte a gazdasági ügyeket. 1675-ben a házfőnök helyettese volt Szepesen. Lőcsén halt meg 1675. április 7-én.

1832-ben lépett be a Társaságba. 1841-ben Nowy Sandecben kezdte el a teológiai tanulmányokat, melyeket 1843-ban Innsbruckban, a következő évben Rómában folytatott. 1843-ban szentelték pappá. 1846–8-ban Innsbruckban a nemesi kollégium igazgatója volt. 1849–51-ben az ausztriai Unterinntal-Kirchbergben lelkipásztorkodott. 1852–3-ban Szatmárnémetiben volt német hitszónok. A következő évben Nagyszombatba került házgondnoknak és gazdasági főnöknek. 1855–60 között Pozsonyban volt hitszónok. Onnan Kalocsára került alapító rektornak. 1867–78-ig Pozsonyban volt ünnepi szónok és keresett lelkipásztor. 1879-től három évig Szatmárnémetiben működött házfőnökként és konviktusi igazgatóként, ahonnan visszakerült régi helyére Pozsonyba. 1891-től Bp.-en volt házi lelkiatya. Kalocsán halt meg 1896-ban. Weninger az új Jézus Társasága magyarországi újratelepülésének előkészítésében és keresztülvitelében elsőrangú szerepet játszott. A szatmárnémeti, nagyszombati, pozsonyi és kalocsai rendházak első atyái közé tartozott. Mellette keresett hitszónok és lelkipásztor volt egész életében.

Szülővárosából, Győrből lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1680–2-ben Grazban tanult bölcseletet. 1683-tól Bécsújhelyen két, Steyrben és Győrben egy-egy évig tanított középiskolában. 1687–90-ig Grazban volt teológus, ahol 1690-ben pappá szentelték. 1691-ben Sopronban tanított. A következő évben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1693–5-ig Linzben bölcseletet, 1696–7-ben Klagenfurtban és 1698-ban Grazban kazuisztikát tanított. 1699-ben az újoncmester helyettese volt Trencsénben. 1700-ban Bécsben kazuisztikát, 1701–6-ban Grazban, 1707–9-ben Bécsben teológiát tanított. 1710–3-ig Nagyszombatban, 1714–6-ban Grazban és 1717–8-ban Bécsben volt rektor. 1719–21-ben a rendtartományt kormányozta. 1722–4-ben Grazban rektorként működött. Utána nagyszombati rektorrá nevezték ki, de ezt a hivatalát valószínűleg nem foglalta el; Grazban halt meg.

Szülővárosából, Győrből lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1678–80-ban Bécsben tanult bölcseletet. Utána egy-egy évig Győrben, Besztercebányán és Steyrben tanított grammatikát. 1684–7-ben Bécsben volt teológus. Ott szentelték pappá 1687-ben. A következő évben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1689-ben Eperjesen német és 1690–1-ben Pozsonyban hitszónok volt. 1692–4-ben Nagyszombatban bölcseletet tanított. 1695–7-ben Komáromban házfőnök, 1698-ban Győrben házgondnok, 1699–1700-ban Eperjesen házfőnök volt. 1701-ben kontroverziát tanított Nagyszombatban. 1702-ben Varasdon, 1703-ban Sopronban hitszónokként működött. 1704–5-ben Pozsonyban a ház gazdasági ügyeit intézte; ott halt meg.

A rendtartomány egyik legjobb templomfestő művésze volt. Harminchárom éves korában szülővárosából, Bécsből lépett be Trencsénben a Társaságba. Próbaideje után 1735–6-ban Esztergomban festette az új templom szentélyének mennyezetfreskóját, és készítette a Szűzanya-oltárt. 1737-ben Budán dolgozott a Mátyás-templomban. 1738–9-ben a linzi kollégium dísztermét festette; 1740–1-ben a váci püspök új palotáját díszítette freskóival. 1742–5-ben Komáromban vezette a jezsuita templom építését. 1746–7-ben a grazi egyetem csillagvizsgálóját festette ki. 1748-ban az az évi katalógus csak azt jelzi, hogy a bécsi újoncházban másodportás volt. A következő évben közreműködött a híres székesfehérvári templom festésében. 1750-ben a bécsi Theresianumban volt portás. 1751-ben a bécsi újoncház Szent Anna-templomán, 1752–3-ban a trieszti jezsuita templomon dolgozott. 1754–7-ben a laibachi püspök új palotáját festette ki. Időskorában a csehországi Žirečben az ebédlőt gondozta, majd Passauban két-két évig másodportás és ebédlős volt. Ott halt meg.