Weninger Sándor

1832-ben lépett be a Társaságba. 1841-ben Nowy Sandecben kezdte el a teológiai tanulmányokat, melyeket 1843-ban Innsbruckban, a következő évben Rómában folytatott. 1843-ban szentelték pappá. 1846–8-ban Innsbruckban a nemesi kollégium igazgatója volt. 1849–51-ben az ausztriai Unterinntal-Kirchbergben lelkipásztorkodott. 1852–3-ban Szatmárnémetiben volt német hitszónok. A következő évben Nagyszombatba került házgondnoknak és gazdasági főnöknek. 1855–60 között Pozsonyban volt hitszónok. Onnan Kalocsára került alapító rektornak. 1867–78-ig Pozsonyban volt ünnepi szónok és keresett lelkipásztor. 1879-től három évig Szatmárnémetiben működött házfőnökként és konviktusi igazgatóként, ahonnan visszakerült régi helyére Pozsonyba. 1891-től Bp.-en volt házi lelkiatya. Kalocsán halt meg 1896-ban. Weninger az új Jézus Társasága magyarországi újratelepülésének előkészítésében és keresztülvitelében elsőrangú szerepet játszott. A szatmárnémeti, nagyszombati, pozsonyi és kalocsai rendházak első atyái közé tartozott. Mellette keresett hitszónok és lelkipásztor volt egész életében.