Weissmahr Béla

Katolikus-evangélikus vegyes felekezetű családban született. Bp.-en az érseki gimnáziumban érettségizett; a Manrézában kezdte szerzetesi életét. A kétéves próbaidő vége felé ő is megkísérelte, hogy Nyugatra szökjön, de a határon elfogták, és hat hónap börtönbüntetésre ítélték. Szabadulása után 1950-ben, mint a szerzetesek többségét, Pécsről őt is elhurcolták. Ősztől két évig a Szegedi Hittudományi Főiskolán tanulhatott, ahonnan állami nyomásra eltávolították. Kitanulta a marós szakmát. 1954-től a bp.-i Hittudományi Akadémián hivatalosan is folytathatta tanulmányait. 1956. november 25-én elhagyta az országot, és a hollandiai Maastrichtban fejezte be teológiai tanulmányait. Ott szentelték pappá 1958-ban. Maastrichtban az újskolasztikus bölcseleti és hittudományi tanoktól eltérő irányzatot ismert meg, ahol Hegel filozófiájával hozták kapcsolatba a keresztény tanokat. Holland nyelvismerete miatt Indonéziába került teológiatanárnak, ahová, mint volt gyarmatra, nem engedtek be hollandokat. Odaérkeztekor, 1960-ban elvégezte a harmadik próbaévet. 1961–7-ben Yogyakartában teológiát tanított. 1968–71-ben Rómában az első két évben teológiai doktorátusra készült, majd a római Német–Magyar Kollégium tanulmányi főnöke lett. 1973-ban doktorált a római Pápai Gergely Egyetemen Gottes Wirken in der Welt című dolgozatával. Vezető tanára, Alszeghy Zoltán, nehezen barátkozott meg a dolgozat teológiai irányával. 1972-től a Müncheni Filozófiai Főiskolán tanított ontológiát és filozófiai istentant. 1978–86 között a külföldi magyar tartományfőnök helyettese is volt. 1990-ben, a fordulat után, hazatért. Hódmezővásárhelyen volt a rendi újoncok mestere, valamint a szegedi szemináriumban tanított bölcseletet. 1995–6-ban csak Münchenben tanított. 1997-től haláláig a tanév java részét Szegeden töltötte, de kijárt Münchenbe is. Szegeden három évig a tanítás mellett a szeminaristák lelkiatyja is volt. Részt vett a Teológiai Kiskönyvtár sorozat szerkesztésében. Több könyvet írt. Az Ontológia és a Filozófiai istentan magyarul is megjelent. Tanulmányait főleg német szakfolyóiratokban publikálta. Magyar nyelven a Mérleg, a Szolgálat, a Távlatok és a Vigilia közölt tőle cikkeket. Nagyon megbecsült egyetemi tanár volt. Alapos, ismeretekben gazdag és önálló gondolkodásával tűnt ki. Mellette keresett lelkiatya és lelkigyakorlat-vezető volt.