Wagner Károly

Zborón született, Egerből lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után Győrben elvégezte a tanárképzőt. 1751-ben Eperjesen tanított grammatikát. 1752-től Kassán három évig bölcseletet tanult, és három évig a középiskolában tanított. Teológiai tanulmányait 1758–61-ben Nagyszombatban végezte. 1760-ban szentelték pappá. 1762-ben Szepeskáptalanban tanított. A következő évben Bazinban misszionárius volt. 1764-ben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. A következő évben Nagyszombatban retorikát tanított. 1766–9-ig Szakolcán a tanárképzőben a latin nyelv tanára volt. 1770-ben Eperjesen csak az iskolaigazatói hivatalt viselte, ami azt jelentette, hogy kutatási munkára tették szabaddá. 1771–3-ban Nagyszombatban szónoklattant és egyháztörténelmet adott elő. A feloszlatás után a pozsonyi országos levéltárban dolgozott. 1777-től Budán az Egyetemi Könyvtár őre, valamint a pecsét- és címertan tanára volt. 1784-ben az egyetemen politikai okokból nyugdíjazták, ezért Kisszebenbe, családjához vonult vissza. Jó barátságban volt nemcsak Katona Istvánnal és Pray Györggyel, hanem a protestáns Cornides Dániellel is. Fontosak voltak forráskiadásai a Szepesség és Sáros megye egyházi és világi történelméhez, Várday Péter kalocsai érsek levelezése, valamint főúri családok négy kötetben megjelent történetének forrásai.