Voglmayr Franz

Az ausztriai Innichenben született, Leobenben lépett be a Társaságba. 1655-ben Passauban végezte a tanárképzőt. 1656–60-ban Bécsben három évig bölcseletet tanult, majd egy-egy évig a kollégium és a professzusház középiskolájában, 1661-ben Linzben és 1662-ben Pozsonyban tanított. 1663-ban Bécsben, 1664-ben Münchenben, 1665–6-ban Grazban tanult teológiát. A következő évben Bécsben a kollégium középiskolájában tanított. 1668-ban Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1669-ben Bécsben matematikát adott elő. 1670-től Grazban négy évig bölcseletet, egy évig kontroverziát és matematikát, s utána egy évig matematikát tanított a rendi tanárképzőben. 1676-ban Linzben a kazuisztika professzora volt. 1677–82 között Bécsben tanított teológiát. 1683–4-ben Linzben, 1685–8-ban Bécsben, 1689–90-ben Grazban volt rektor. 1691–5-ben a tartományfőnöki hivatalt látta el. 1696–9-ben bécsi rektor, 1700–1-ben a bécsi professzusház főnöke és 1702–4 között újra tartományfőnök volt. 1705–6-ban a grazi, 1707–10-ben a bécsi rektori hivatalt látta el. 1711-től haláláig a házban lakó fiatal rendtagok gondozója volt. Kétszeri tartományfőnöksége alatt indult el a törökök kiűzése után a felszabadult területeken, de Magyarország többi részén is, a jezsuiták munkásságának meg- és újjászervezése. 1695-ben még csak két új missziós állomást állított fel Erdélyben: Brassóban és Péterváradon. Sokkal átfogóbb volt az 1701-es rendezés: Buda és Szakolca kollégiummá lettek, rendházzá alakult Kolozsvár, Nagyvárad, Eperjes, Gyulafehérvár, 1703-ban Pest, és új missziós állomások létesültek Nagykanizsán és 1702-ben Fogarason.