Timon Sámuel

Tornán született, Pozsonyból lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaévek után Szakolcán tanított grammatikát. 1697-től Nagyszombatban három évig bölcseletet tanult, két évig a középiskolában tanított. 1703–4 között Eperjesen volt a retorika tanára. 1705–8-ig Nagyszombatban végezte teológiai tanulmányait, ott szentelték pappá 1707-ben. 1709-ben Judenburgban volt harmadik probációban. 1710-ben Budán retorikát tanított. 1711-ben Bécsben, a Pázmáneumban volt a növendékek lelkiatyja. 1712-től Nagyszombatban négy évig bölcseletet, három évig kazuisztikát tanított. 1718–24 között a Kisdy-szeminárium igazgatója, mellette három-három évig a kontroverzia és a szentírástan tanára volt. 1725–6-ban Kolozsváron a szemináriumot vezette. 1727-ben Ungváron a rektorhelyettes hivatalát látta el. 1728-tól haláláig Kassán működött hat évig mint a Kisdy-szeminárium igazgatója és két évig mint könyvtáros. Utolsó évében beteg volt.A nagyszombati jezsuita történészcsoport egyik legfontosabb tagja volt. Gyakori betegeskedése miatt lelkipásztori munkát nem tudott végezni, így részt vállalt a papnevelésben és a történelmi kutatásban, mégpedig a fiatal történészek irányításában. Példaképül szolgált az írott források kritikus felhasználásában. A szlovákok eredetével is behatóan foglalkozott.