VI. 8.
Bóta Ernő
(1854 – 1939)
A teológiát Egerben végezte, ott szentelték pappá 1877-ben, majd Boconádon és Szihalomban volt káplán. 1886-ban Nagyszombatban lépett be a Jézus Társaságba. A próbaidő letelte után 1889–1892 között Szatmáron nevelő volt az internátusban, és az utolsó évben ünnepi szónok. A következő négy évben Kalocsán volt nevelő és hitoktató. 1899–1912 között a budapesti rendházban főleg lelkipásztori munkát végzett, többek között a hivatalnokok, az idősebb munkások és a tanoncok Mária Kongregációját vezette. 1913–1923 között Szatmáron működött, 1914–1922-ben mint házfőnök. 1924–1926-ban Szegeden, majd 1930-ig Mezőkövesden működött. 1931-től haláláig Budapesten működött. Fontos szerepet játszott az önálló Magyar Rendtartomány első évtizedeiben az apostoli munkák és a Mária Kongregációk kialakításában.
Egyházmegyés papi, kápláni működéséről maradt fent egy önéletírása, valamint főleg Szegeden és Szatmáron elmondott exhortatiói, beszédei.
1 doboz
1. d. Önéletírás 1854 – 1883
Exhortatiók (Szeged, Szatmár) 1913 – 1924