Bejegyzések Jezsuita Levéltár szerint

A Sectio II. története – I. rész

– jubileumi cikksorozat 3. rész

Koronkai Zoltán SJ

A Sectio II. születése

Egy rendkívüli formáció

Mivel Magyarországon a kommunista diktatúra miatt egyre kevésbé volt biztosítható a fiatal jezsuiták képzése, a rendi vezetés azt javasolta, hagyják el az országot, abban a reményben, hogy külföldön befejezhetik a tanulmányaikat. Két hullámban történt az emigráció (1948-49-ben és 1956-57-ben), melynek során több mint 130 jezsuita szökött külföldre, olykor kalandos körülmények között. Legtöbben tanuló rendtagok voltak, kivéve nyolc papot, akiknek többsége teológiai tanárként tevékenykedett.

Morel Gyula SJ novícius szökésben. 1949.

 „Most tudtam meg, hogy kb. 10 jezsuita vállalta a börtönt azért, hogy a Provincia fiatalsága külföldön befejezhesse tanulmányait és oltárhoz jusson… Örömteljes szégyent éreztem, mikor ezt meghallottam. Az otthoniaknak, a börtönbe hurcoltaknak köszönhet-jük, hogy jezsuiták lehettünk és szerte a világban dolgozhattunk.”

Béky Gellért Japánban dolgozó magyar jezsuita írta 1973-ban, magyarországi látogatása után a rend belső értesítőjében (Cor Unum, 1973. Nr. 121, 9.)

Tovább olvasom

Nyomtatásban is megjelent a győri jezsuita gimnázium 1630–1773 közötti diákjainak adattára

Kádár Zsófia – Ternovácz Bálint

Örömmel adjuk hírül, hogy a Jezsuita Levéltár kiadásában, a „Katolikus iskoláztatás a kora újkori Magyarországon” (ELTE–NKFIH) munkacsoport szerzőségével megjelent a győri jezsuita gimnázium 1630 és 1773 közötti diákjainak adattára. Ennek előzményeként a kutatócsoport összeállította és 2019 szeptemberében a Hungaricana közgyűjteményi portálon már szabadon elérhetővé tette az adattárat, amely most alapos bevezető tanulmánnyal és elemzésekkel kibővítve, két kötetben, nyomtatásban is megjelent:

Fazekas István – Kádár Zsófia – Kökényesi Zsolt: A győri jezsuita gimnázium diáksága. Anyakönyvi adattár (1630–1773). I–II. Budapest, Jézus Társasága Magyarországi Rendtartományának Levéltára, 2020. (Katolikus iskoláztatás a kora újkori Magyarországon 1.)

Tovább olvasom

A rendszerváltás felé: a Sectio I. utolsó évtizedei (1970–1990)

– jubileumi cikksorozat 2. rész

Koronkai Zoltán SJ

1949-től a magyar jezsuiták két szervezeti egységhez tartoztak: a Sectio I. a magyarországiakat, a Sectio II. a külföldön élő magyar jezsuitákat tömörítette.

1972-ben szabadult az utolsó nagy bebörtönzési hullám (1965) fővádlottja, P. Rózsa Elemér. Ezt követően a kommunista rendszer lazulásával egyre több Magyarországon élő jezsuitának lett lehetősége, hogy végre papi szolgálatot végezzen. Míg korábban szinte csak segédmunkásként, esetleg sekrestyésként, harangozóként dolgozhattak, immár papi funkcióban is megtűrte őket az állam. Többnyire kisegítő lelkészként tevékenykedtek, és eközben számosan voltak, akik egyénileg vagy kis csoportoknak (főleg papoknak) lelkigyakorlatokat is tudtak adni (például P. Mócsy Imre, P. Németh János, majd P. Vácz Jenő Püspökszentlászlón).

P. Mócsy Imre, P. Vácz Jenő, P. Németh János

Tovább olvasom

Örvényben – magyarországi jezsuiták a szétszóratástól az újraegyesülésig

– jubileumi cikksorozat 1. rész

Szokol Réka

70 éve történt, hogy a kommunista államhatalom illegalitásba kényszerítette a magyarországi jezsuita provincia tagjait. Sokaknak el kellett menekülni az országból, a rendtartomány kettészakadt. 30 évvel ezelőtt forrtak ismét össze egy közösséggé az itthon maradottak és a külföldön élők. Olyan volt, mint a Duna két ágának találkozása a Margit hídnál, mondta P. Morlin Imre. Kavargott, örvénylett, forgott minden, majd összekapaszkodtak az áramlatok, és kisimult a víz. 

1989. december 8-án a magyar állam a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartományának hivatalos jogi státuszát – majdnem 40 év után – ismét elismerte. 40 év alatt sokféle vihar tépázta meg és szórta szét a provincia tagjait, a kommunizmus ideje alatt mindvégig Magyarországon élő szerzetesek a Sectio I., a 40-es és 50-es években külföldre menekültek pedig a Sectio II. tagjaiként működtek. Ekkor, 1989-ben 67 jezsuita tartozott a Sectio I-hez, 96 pedig a Sectio II-höz. A következő év novemberében P. Nemesszeghy Ervint nevezték ki tartományfőnöknek, és a két viceprovincia egyesült. 1950-ben 417 jezsuita tartozott a Magyar Rendtartomány közösségéhez. 1990-ben 163-an voltak.

De milyen is volt 1990-ben, 30 éve a jezsuita rend Magyarországon? Mit jelenthetett a szerzetesek számára a rendszerváltás, és miként épült fel újra a Rendtartomány? Mivel járt a viceprovinciák egyesítése, honnan indult és merre akart tartani a közösség? Ha ezekre a kérdésekre keressük a válaszokat, érdemes még messzebbre visszapillantani. Most induló sorozatunk első részeként megvizsgáljuk, hogy mi minden történt a jezsuitákkal Magyarországon 1950 után. A későbbiekben kitekintünk majd a Sectio II. történetére. Legvégül szeretnénk rekonstruálni az 1990-es helyzetet. Tovább olvasom