A Sectio II. története – II. rész

– jubileumi cikksorozat 4. rész

Koronkai Zoltán SJ

Szolgálatok

Emigráns magyar közösségek lelkipásztori ellátása

A magyar jezsuiták jelentős része (például 1970-ben 30 jezsuita) az emigráns magyarság körében végzett lelkipásztori munkákat. Sorban vették át a plébániák vezetését Kanadában (Toronto – 1949, Courtland – 1950, Hamilton – 1951, London – 1960, Vancouver – 1964, Montreal – 1975) és az Egyesült Államokban (Yonkers – 1970, Chicago – 1987-1991). Érdemes kiemelni P. Jaschkó Balázst és P. Deák Ferencet, akik évtizedekig meghatározói voltak a kanadai magyar lelkipásztorkodásnak, valamint Feigl Rudolf testvért, aki a torontói fiatalok között végzett igen eredményes lelkipásztori munkát. Több helyen (Toronto, Hamilton, London, Yonkers) magyar iskolát is létesítettek, Montreálban pedig ifjúsági otthont is építtettek (1984).

Felkarolták a cserkészmozgalmat – amiben különösen P. Király István, majd P. Ádám János játszott jelentős szerepet. A cserkészet népszerűségét mutatja, hogy például 1975-ben a jubileumi cserkész nagytáborban közel ezer magyar fiatal vett részt. Magyar lelkészként működtek jezsuiták Ausztráliában (P. Varga Zoltán), Németországban (P. Gyurás István), Norvégiában (P. Terestyéni Ágoston), de lelkipásztorkodtak még Törökországban, Argentínában, Belgiumban, Hollandiában, Svájcban és Svédországban is. Ezzel sok tapasztalatot szereztek az emigráns magyar közösségek pasztorációjában – részben ennek volt köszönhető, hogy II. János Pál pápa 1989-ben P. Miklósházy Attilát nevezte ki a külföldön élő magyarok püspökének.

Miklósházy Attila SJ

Muzslay István SJ

Az emigráns magyarság életében fontos szerepet játszott P. Muzslay István közgazdaságtan-professzor is, aki Leuvenben megalapította a Mindszenty Kollégiumot, mely az európai emigráns magyar értelmiség jelentős oktatási központjává vált.

Az emigráns magyarságot célozta meg A Szív folyóirat is, melyet Magyarországon 1951-ben betiltottak ugyan, de 1953 áprilisától újból megjelent a tengerentúlon. A szerkesztőség különböző észak-amerikai városokban (Hamilton, Montreal, New York, Torontó) működött.

Jellegzetes jezsuita szolgálat volt a lelkigyakorlatok és népmissziók tartása a szórványmagyarság körében, különösen Észak-Amerikában, de a kommunista Jugoszlávia magyarlakta területére is eljutottak (lásd P. Békési István és P. Bóday Jenő bácska-bánáti misszióját 1970-ben).

Oktatás-nevelés

A külföldi magyar jezsuiták jelentős része (33 fő) tudományos munkát végzett, egyetemi oktató volt, s többnyire filozófiát és teológiát tanítottak, tizenhárman pedig középiskolában oktattak. Néhány kiemelkedő név:

balról jobbra, fent: Alszeghy Zoltán SJ, Nemeshegyi Péter SJ
lent: Őrsy László SJ, Teres Ágoston SJ

P. Alszeghy Zoltán a római Gergely egyetem elismert dogmatikaprofesszora volt évtizedekig, számos könyv és tanulmány írása mellett nagy szerepet játszott VI. Pál pápa Evangelium nuntiandi enciklikájának megfogalmazásában és Szent II. János Pál pápa 1991-es magyarországi beszédeinek előkészítésében.

P. Nemeshegyi Péter Japánban jelentős tudományos és lelkigyakorlatadó tevékenysége mellett a tokiói a Sophia jezsuita egyetem dékánja volt, és a pápai nemzetközi teológiai bizottság tagja lett (1969-1974).

P. Őrsy László a washingtoni Georgetown jezsuita egyetem népszerű és elismert jogprofesszora volt évtizedeken keresztül; talán az ő bibliográfiája a legvaskosabb a külföldön dolgozó magyar jezsuiták között.

P. Weissmahr Béla Münchenben lett szinte klasszikus a filozófiaoktatás terén.

P. Horváth Tibor, P. Somfai Béla, P. Miklósházy Attila Torontóban volt a teológia tanára,

P. Vass György, P. Morel Gyula Innsbruckban oktatott teológiát,

P. Szabó László Bejrutban öregbítette a magyar jezsuita teológiaprofesszorok jó hírét.

P. Hauser József biológus volt, Brazíliában vált a laposférgek nemzetközileg elismert kutatójává,

Nemesszeghy Ervin kutatási területe az alacsonyhőmérsékletű fizika volt Londonban,

Terestyéni Ágoston csillagászként vált híressé.

P. Zrínyi József Washingtonban tanított közgazdaságtant, így ír erről egy levelében:

„Elég hamar hozzászoktam az itteni egyetemi élethez és az amerikai fiatalsághoz. Háromszor választottak meg a végzős diákok a »legjobb tanárnak«, s megkaptam a volt diákok aranyérmét. Nagy kitüntetés Washingtonban, a világ fővárosában élni és a város legjobb és az ország egyik leghíresebb egyetemén tanítani. Tizenkétezer diákunk van. Volt több híres tanítványom. Néhányra büszke is vagyok. Tanítottam Bill Clintont. Több diákom van amerikai külügyi szolgálatban az egész világon. Mind úgy emlékszik rám vissza mint magyar jezsuitára.”

balról jobbra: Lukács László SJ, Polgár László SJ, Szilas László SJ

Magyar jezsuita professzorai voltak a jezsuita rend későbbi generálisainak is: P. Szabó László tanította P. Hans Kolvenbachot, P. Nemeshegyi Péter P. Adolfo Nicolást. Rómában a jezsuita rendtörténeti kutatás oszlopává vált három magyar jezsuita, a „három László”: P. Lukács, P. Polgár és P. Szilas.