Szini István

Gyulafehérváron született protestáns családban. Valószínűleg még az iskolában ismerkedett meg Bethlen Gáborral. Iskolás korában tért át a katolikus hitre. 1602-ben a jezsuiták küldték Rómába, ahol belépett a Társaságba. Próbaidejét az ottani újoncházban töltötte. 1604–7 között a Római Kollégiumban tanult bölcseletet és kazuisztikát. Közben nevelő is volt a Római Szemináriumban. Ott szentelték pappá 1607-ben. 1608–11 között Maceratában volt házgondnok. 1612-ben P. Acquaviva rendfőnök török misszióra jelölte ki. December 15-én érkezett Belgrádba. Karácsonyi szentbeszédén részt vett Bethlen Gábor is, a későbbi erdélyi fejedelem is. A következő év elején a Temesközt járta be, májusban Pécsre is ellátogatott. Úti beszámolójából kiderül, hogy a legsúlyosabb problémának a paphiányt tartotta. Még ebben az évben Belgrádban iskolát alapított, amelynek év végére harminc tanulója volt. A bosnyák ferencesek, akik a jezsuitákat betolakodóknak tartották területeiken, sok nehézséget okoztak. Amikor 1615 végén két új jezsuita érkezett Belgrádba, elfogadta Bethlen Gábor hívását, és Erdélybe, Gyulafehérvárra költözött a rendfőnök engedélye nélkül. Erdélyben világi papi öltözetben tevékenykedett, és missziós körutakat tett főleg a Székelyföldön. Kitartó és nem feltűnő munkásságával elérte, hogy több jezsuita is mehetett Erdélybe, habár az őket kitiltó rendeletet nem változtatták meg. Haláláig szinte állandóan egyedül dolgozott Gyulafehérváron. Megteremtette azt a légkört, amelyben a jezsuiták jelen lehettek és dolgozhattak Erdélyben a 18. századig, amikor a kitiltó törvényt eltörölték. Szini a 17. század nagy lelkipásztorai közé tartozik.