Palma Károly Ferenc

A középiskolát Trencsénben végezte, onnan lépett be a bécsi újoncházba. 1753-ban Szepeskáptalanban volt tanár. 1754–5 között Kassán végezte a bölcseletet, majd ugyanott grammatikát és poétikát, 1760-ban Budán retorikát tanított. A teológiát Bécsben végezte 1761–4-ben. 1763. szeptember 4-én szentelték pappá. 1765-ben Nagyszombatban, a következő évtől a bécsi Theresianumban volt nevelő. A Jézus Társasága feloszlatása után Mária Krisztina hercegnő káplánja, 1776-ban Kalocsán kanonok és 1779-ben nagyprépost lett. 1781. április 2-án segédpüspökké szentelték. 1784-től haláláig ugyanott érseki helynök volt. Megírta Magyarország történetét három kötetben, mely több kiadásban jelent meg és vált ismertté nem utolsósorban klasszikus latin nyelve miatt. Heraldikai műve is jelentős. Mária Terézia mint magyar apostoli királynő címeit és címereit tárgyaló művével próbálta bizonyítani annak jogait néhány tartományra, például Galíciára és Lodomériára, amelyek egy ideig függtek a magyar királyságtól.