Ballay László

1941–4 között a zugligeti Manrézában skolasztikus novícius és retorikus volt. 1945–6-ban Szegeden kezdte meg filozófiatanulmányait, majd a következő évben Rómában fejezte be. Utána St. Blasienben töltötte a magiszteri évét. A teológiát Maastrichtben kezdte el 1950-ben, majd Enghienben folytatta. 1955-ben a terciát Paray-le-Monialban végezte. 1956–64 között Münchenben doktorált, közben a Szent Mihály-templomban végzett lelkipásztori munkát. Ezután habilitálni próbált, közben 1965–7 között Garmisch-Partenkirchenben, 1968–9-ben Birkensteinben, 1970–5 között pedig Bochumban volt lelkipásztor. Habilitációját nem tudta befejezni, 1976-ban Baden-Badenban, 1977-ben pedig Bregenzben hittant tanított. 1978–88 között különböző német plébániákon kisegítő lelkészként működött, 1989-től a müncheni Alt Peter-templomban tevékenykedett. 2005-ben megrendült egészségi állapota miatt az unterhaschingi jezsuita betegotthonba került.